Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-18 / 29. szám
2004. JULIUS 18.-3. oldal Evangélikus Élet Az Ur Jézusra támaszkodva lelkész” szentelése Ácsán Egy mosolygós, 28 éves fiatalember, Laczki János állt július 11-én a szarvasi újtemplom oltára elé, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodik évének sikeres befejezése után lelkésszé avassa őt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, Szentpé- tery Péter egyetemi docens és Deme Zoltán szarvasi lelkész közreműködő szolgálatával. „Legyen gondod önmagodra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is. " (lTim. 4,16) Ezt az igét hozta el a püspök az ordinációra. Arról szólt, hogy a mai nappal olyan életváltás részese lett Laczki János, amely keveseknek adatik meg. Tanítottból tanító, hallgatóból hallgatott lett. Ám nem mindegy, hogy milyen. Ha meghallani tanításán keresztül a Megváltó szavát, akkor megmenekülhet ő is, és az őt hallgató is. „Megtarthatod, de el is veszítheted - magadat is, a reád bízott nyájat is, ha nincs gondod a krisztusi tanításra” - hangzott az igehirdetésben az intés. De János éppen azért lett lelkész, hogy Krisztus tanítását átadhassa másoknak! A valamikori 12 éves gyermekből, aki dacosan utasította el a konfirmáció lehetőségét - és egyáltalán nem fogadta el a keresztény tanítást -, húsz esztendős korára hitét megváltó, Istenfélő ember lett. A Krisztust követő úthoz segítette őt édesapjának korai, 52 évesen bekövetkezett halála is. A környezetvédő technikum elvégzése után egy év polgári szolgálat, majd szintén egy év egyetem (ELTE) következett. A belső feszítés és vágy erősebb volt a kétségeknél: jelentkezett és fel is vették a teológiára. Kétségek és az ebből származó belső konfliktusok ugyan az egyetemi évek alatt is végigkísérték, ám nem a hit kétségei, hanem a teológiai, kegyességi irányok közötti ellentétek feldolgozása, az önmaga számára kijelölt út megharcolása és megtartása okozta a nehézségeket. Nehéz feladatok várnak Jánosra a lel- készi munkában: Rákóczifalva, Szente- tomya, Kardoskút - igazi missziói terep. Ezzel a tudattal tekint a szolgálatra: az Úr Jézusra támaszkodva tanítani, hitre jutott, élő közösséget formálni, vezetni. Egyelőre Orosházáról fog kijárni a gyülekezetekbe, de reménysége szerint idővel lehetősége lesz a szolgálat helyén való életre. Sokan jöttek el Laczki János ordiná- ciójára, hogy kifejezzék iránta szerete- tüket. Érezhető volt ez úgy a templomban, mint az estébe nyúlt szeretetven- dégségen. Az új lelkészt köszöntők közül Roszik Mihály albertirsai lelkész szavai kívánkoznak ide: „János, koptasd el a lábadat a szolgálatban, és szeretettel a szívedben mindig az élő, a feltámadott Krisztust hirdesd!” W. A. Gyakorló „ A Galga-mcnti evangélikus gyülekezetek összegyűltek, és együtt vettek részt 2004. július 11-én, Ácsán Lajtos János ordinációján, melyen az Északi Egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre, Zászkaliczky Pál ny. lelkész, valamint Mekis Adám, a küldő gyülekezet lelkésze végezte a liturgia szolgálatát. Az acsai gyülekezet történetében 28 lelkész szolgált, de lelkészszentelés ez idáig nem volt. Lajtos János az első acsai származású szolgálattevő, aki nemcsak itt született, de ebben a gyülekezetben is nevelkedett hitben, itt kapta elhívását, s a teológiai évek alatt is ez a gyülekezet jelentette számára az otthont, az igazi közösséget. János ifjú korában azt gondolta, hogy az acsai gyülekezet a legnagyobb, és Magyarországon az evangélikusok vannak a legtöbben. A teológián szembesült azzal, hogy egyházunk kicsiny, bár valóban vannak olyan megyék, ahol az evangélikusság meghatározó, erős és növekedő közösségekből áll. Gimnazista korában sokat kapott (beszélgetésekben, igazi barátságokban, a lelkiség megélésében) a tápiószelei és a gyenesi konferenciákon való részvételtől. János huszonegy évesen döntött úgy, hogy gyártástechnológia-technikusi pályáját otthagyva, már megérlelt és megérett elhívással indult az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Nagy kihívást jelentett számára az, hogy a „kétkezi” munka után szóval és élettel kell dolgoznia, fő munkaeszköze pedig Isten igéje lesz. Sokat köszönhet teológus társainak, különösen évfolyamtársainak, akikkel. számos közösen megélt hitbeli élmény köti össze. Mekis Ádám a tanulmányok során, a vizsgákra való készülésekben, a terhek hordozásában mindvégig jelen volt. A teológus otthon egykori igazgatólelkésze, Zászkaliczky Pál áhítataival és atyai gondoskodásával biztatásra és kitartásra buzdította, erősítve a szolgálatban maradásra, míg felesége, Erzsi néni pedig figyelemmel, szeretettel, őszinte érdeklődéssel és odafordulással kísérte Jánost. Bár nyelvvizsga hiányában 2001-ben nem szerezhetett lelkészi diplomát, mégis szívesen vállalta a nagybörzsönyi gyülekezetben kapott feladatokat. A Luther-kabát nélküli szolgálat és a gyülekezet ragaszkodó szeretete még inkább elmélyítette azt a hivatástudatot, melyet már huszonegy évesen magáénak tudhatott. Minél jobban belelátott a közösség életébe, annál több feladatot és célt látott maga előtt, melyet most már teljes lelkészi hivatással végezhet. Három év alatt meglátta, hogy lelkészként is nagyon sokat kap az' Isten igéjére szomjazó emberek között végzett szolgálatokból. Felesége és két gyermeke jelenléte nélkül a kitartás és állhatatos szolgálatra készülés nem lett volna könnyű r vallotta. Előtte álló munkájában - ahogyan a régiek mondták és írták: „minister verbum Dei” - „Isten igéjének szolgája” szeretne lenni, hiszen feladataihoz ebből meríthet erőt. Az ünnepi istentiszteleten szülőfaluja oltára előtt D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke Zsolt 119,41 alapján szóló igehirdetésében arról beszélt, hogy megérte, mégis megérte ilyen kitartóan küzdeni a vizsgákon. Érdemes ezt a szolgálatot végezni. Isten kegyelme hordozza a lelkészt boldog napokon éppúgy, mint a fiaskóval megtűzdelt úton. „Ne szégyelld imára kulcsolni a kezed, mert ahol a mi képességeink véget érnek, ott kezdődik az Isten hatalma és kegyelme. Ezért ez a szolgálat maradjon életed kiváltsága!” „Légy hív és néked adom az élet koronáját” - töltötte be az acsai templomot a gyülekezet kórusának megindítóan szép hangja, melyet az úrvacsorái alkalom követett. A közel négyszáz fős gyülekezet szinte egy emberként állt fel a gyónási kérdések megválaszolására. Egy volt a gyülekezet az újonnan felavatott lelkésszel, püspökkel, esperesekkel, a vendégként megjelenő lelkész barátokkal. Krisztusban volt egy. Nagybörzsönyi szolgálatod folytatásához Isten áldása kíséijen! Horváth-Hegyi Olivér Kettős ordináció a Bécsi kapu téren A már friss diplomával rendelkező lelkészjelöltek pályájuk igazi kezdete, a szolgálati út nagy „Start”-ja az ordináció. Hokker Zsolt és Homoki Pál lelkésszé szentelésének 2004. július 10-én a budavári gyülekezet adott helyet, ahol D. Szebik Imre, az Északi Egyház- kerület püspöke, Dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektor-helyettese, Káposzta Lajos solt- vadkerti lelkész, püspökhelyettes, valamint Varsányi Vilma óbudai lelkésznő végezte az ünnepi liturgiát. Pali családjának számos tagja sok nemzedékre visszamenően aktív szolgálatot vállalt az evangélikus egyházban. Felmenői között volt már több kántor, felügyelő, gondnok, pénztáros, harangozó, azonban lelkész nem. Most azonban Pali személyében megtörtént családjában az első lelkész ordinációja. A Szarvasról származó édesanya kántori szolgálatának ,jó íze” Palit már három éves korában az orgonapadhoz szólította, amitől kedvet kapva előbb az énekléshez, majd Johann Gyula egyetemi lelkész ösztönzésére a trombitához terelte. Személyes barátságuk, testvéri kapcsolatuk erősítette meg abban, hogy az egyházban végzett lelkészi szolgálatot válassza. Énekes-zenei múltja a Lutherá- nia énekkarban 9 évre nyúlik vissza, ahol hűséges és jól képzett tenorként szerepel. Megbecsülésének jele volt az énekkar istentiszteleti szolgálata, ahol egy Bach-korált adtak elő. Pali életében elsőként a tordasi gyülekezet, majd Rozsé István budafoki lelkész említhető. Igehirdetései és élete már gyermekkorában megragadták. Teológiai tanulmányainak elkezdésében jelentős szerepe volt a Teológus Otthonban tapasztalt közösségi élet, atmoszféra, lelkiség megtapasztalása, valamint a családi életben jelen lévő természetes egyházi szolgálat örömének megélése. Pali számára a teológiai tudományok sorából kiemelkedő rendszeres teológia (dogmatika, etika) a prédikáció hangvételében és a mindennapi gondolkodásban kap jelentős szerepet. Az igehirdetés azonban nem csupán az előkészületek és alapos teológiai háttértudás miatt vált kedvessé a gyakorló évnek helyet biztosító solt- vadkerti gyülekezetben, hanem mert itt tapasztalta meg az evangélium mint üzenet átadásának fontosságát. Ehhez kapcsolódik az énekes liturgia szeretete, melyet már hallgató korában megkedvelt a liturgikus énekszeminárium foglalkozásain. A kazuális szolgálatok (keresztelés, esketés, temetés), a szeretetvendégség megrendezése és a közösségi alkalmak új felfedezésnek számítottak a hatodév során. A kölcsönös szereteten, tiszteleten és megbecsülésen, az egymásra találás örömén kívül Káposzta Lajos mentor két nagy felismeréshez juttatta el Palit: „Egy lelkész végezheti a szolgálatát rosszul, de felkészületlen soha nem lehet. A másik: mindig van hova fejlődni. Ezt akár minden szószéki szolgálat után el lehet mondani.” Pali ezekkel az intelmekkel a szívében és gondolatában kezdi meg szolgálatát Miskolcon, aki a szó teljes értelmében szolgálatra szánja oda magát. Zsoltnak, bár anyai dédnagyapja lelkész volt, 14 éves koráig semmiféle kapcsolata nem volt az egyházzal. Akkor egy egyházmegyei csendesnapon frissen keresztelt és konfirmált (szülői biztatásra és kérésre) ifjúként a lelkészavatás meghívóján is feltüntetett ige (Jel 3,20) jó földbe hullott magként, mélyen szívébe vésődve formálta életét. A későbbiekben meghatározó személyek szegélyezték azt az utat, amelyen Zsolt eddig eljutott. Varga György ny. pápai esperes, akire ma is szívesen emlékszik, majd a fiatal generációból Lam- pért Gábor, a jelenlegi siófoki lelkész. Az egyetemi éveket az egyháztörténet szeretete, a kelenföldi gyülekezetben, Szeverényi János mellett Végzett munka és „szíve csücske”: a börtönszolgálat szegélyezték. Ez utóbbi Roszik Gábor evangélikus börtönlelkész vezetésével és szakmai irányításával hat éven keresztül nemcsak a fogva tartottakhoz szólt, hanem azok családtagjaihoz. Zsolt ezt a missziói vonalat, amennyiben lehetősége és ideje lesz, szívesen továbbvinné. Az igehirdetés és hittantanítás fontos szerepet kapott a hatodév során, mely az óbudai gyülekezetben, Varsányi Vilma mentor felügyeletével és kísérésével történt, akivel segédlelkészként továbbra is együtt fog dolgozni. A lelkésznö személye, hitbeli meggyőződése, a szolgálatokra való felkészültsége, a gyülekezeti élet irányítása példa lett Zsolt számára. A kelenföldi évek és az óbudai gyakorlati év egymást kiegészítve határozzák meg Zsoltnak a mindennapi gyülekezeti életben elengedhetetlen teológiai látását, hitbeli meggyőződését, lelkészi karakterét. Gyülekezeten kívüli munkájában felesége, Deli Eszter segít sokat, aki festőművészként egy más, lelkészeknek talán nagyobb kihívást jelentő közegben van jelen. Azonban itt is ugyanaz a feladatuk: hirdetni Isten tettét és szeretetét minden ember számára; szóval, tettel, élettel, vagyis valóságosan. Óbudai segédlelké- szi évének kezdetén lelkészi jelmondatává az „igeszerű igeszolgálat” lett. D. Szebik Imre az ünnepi istentiszteleten a 2Tim 1,7 és a Jel 3,20 alapján elhangzott igehirdetésében arról szólt, hogy Jézus önmagát kínálja, és jelen van azon az úton, amelyen a fiatal lelkészek most indulnak el. Olyan világban élünk, amelyet az erőszak, a kiszámíthatatlanság, a gazdag emberek mohósága kísér, de Isten Szendéikének ereje mindig vélünk van. Szolgálatban, igehirdetésben, kapcsolatainkban. Ő ad erőt és kitartást. Isten áldása legyen veletek új szolgálati helyeteken: Palinak Miskolcon, Zsoltnak pedig Óbudán! Horváth-Hegyi Olivér
