Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-11 / 28. szám
2004. JÚLIUS 11.-7. oldal r Evangélikus Elet PCS Evangélikusok Párizsban Párizsba indulásom előtt már nem volt időm érdeklődni evangélikus kapcsolatok felől, de azért reménykedtem benne, hogy az egykori hugenották hazájában rátalálok majd a protestánsokra. Köztudomású, hogy a franciák között nagyon sok az istentagadó, de az is, hogy türelemmel „elviselik” a másik ember Istenbe vetett hitét, sőt hitvallását is... A reformáció már a 16. században eljutott Franciaországba. Evangélikusok többnyire Párizsban, Elzászban és az ország keleti részén, Pays de Montbéliard- ban találhatók. Történetük szintén a 16. századra nyúlik vissza, és szorosan ösz- szefügg a hugenották történetével. A Sorbonne 1521-ben hivatalosan elítélte Luther tanítását, ezzel elkezdődött a protestánsok üldözése. Az 1598-as nantes-i ediktum biztosítja először a szabad protestáns vallásgyakorlást. A párizsi evangélikus gyülekezet 1626-ban alakult meg; első lelkipásztora Jonas Hambré volt. Az istentiszteleteket a svéd követség kápolnájában tartották. A királyi engedélyt 1630-ban kapták meg. XIV. Lajos 1695-ben visszavonta a nantes-i ediktumot: újra kezdetét vette a protestánsüldözés. Mint tudjuk, a porosz-francia háborúban Franciaország elvesztette Elzászt. Ezért 1870-ben a francia evangélikus egyház újjászerveződött. Ma a mintegy 250 ezer evangélikus hívő két egyházhoz tartozik: az Augsburgi Hitvallású Elszász-Lotharingiai Egyházhoz (Eglise de la Confession d’Augsbourg d’Alsace et de Lorraine) és a Francia Evangélikus Egyházhoz (Église Évangélique Luthé- rienne de France). Mindkettő tagja a Francia Protestáns Szövetségnek (Fédé- ration Protestante de France). A Francia Evangélikus Egyház két „egyházkerületre” (inspection) oszlik. Az egyik a párizsi, melyhez húsz (köztük a lyoni és a nizzai) gyülekezet tartozik, és mintegy 15 ezer tagot számlál. A másik a mont- béliard-i; ez 37 gyülekezetből áll, körülbelül 35 ezer taggal. A francia evangélikusok újságokat is megjelentetnek. Az egyik lap a párizsi Fraternité Évangélique (Evangélikus Testvériség), a másik a montbéliard-i L’ Ami Chrétien (Keresztyén Jóbarát). Negyedévenként jelenik meg teológiai folyóiratuk, a Positions Luthériennes. Egy „multikulturális” gyülekezet Véletlenül láttam meg Párizs szívében egy evangélikus templomot. A házak között épült szép, gótikus épület története százötven évre nyúlik vissza. 1858 és 1865 között Friedrich von Bodelsch- wingh német evangélikus lelkész, a német belmisszió neves alapítója gyülekezetei szervezett. A közösség - nem messze a maitól - templom és iskola építésébe fogott. Az első gyülekezet legnagyobbrészt német bevándorló munkásokból állt. 1863-ban Reichard és Guion lelkész gyűjtött össze francia nyelvű egyházközséget. A német-francia háború során, 1870 végén a térséget a Nemzeti Gárda foglalta el, ezért elsősegélyhely működött itt. Az első világháború alatt érezhető volt a feszültség a német és a francia nyelvű egyházközség között. A francia gyülekezet elköltözött a templomból. Az épületet a francia állam német tulajdonként államosította. A francia gyülekezet amerikai segítséggel telket vásárolt, és 1921. június 26-án letették a Péter apostolról elnevezett új templom alapkövét. 1922. december 17-én megtartották az első istentiszteletet. A szép hangú orgonát 1931-ben szentelték fel. Az egyházközség 1962-ben Münchennel testvér-gyüle- kezeti kapcsolatot létesített. A templomban ma is igen élénk közösségi élet zajlik. A gyülekezethez Franciaországból, Finnországból, Németországból, Madagaszkárról, Kamerunból, Togóból, Közép-Afrikából, Namíbiából és Elefántcsontpartról érkezett protestáns családok százai kötődnek. Hitéleti és kulturális tevékenységük szerteágazó: a hittantanítás, Biblia-tanulmányozás, csoportos imádkozás éppúgy része a közösségi életüknek, mint az ifjúsági alkalmak, ökumenikus találkozások, hangversenyek, színházi előadások és még sok más rendezvény. A templom meglátogatására éppen egy szép Bach-hangverseny alkalmából volt lehetőségem. Párizs megért egy istentiszteletet A központban fellelt gyülekezet egyik lelkésze finn. O kereste meg számomra a szállásomhoz legközelebb eső - Szent János nevét viselő - evangélikus templomot a Grenelle utcában, nagyon közel az invalidusok (hadirokkantak) múzeumához. A neogótikus templomot a 20. században építették, bizonyos Mr. Denis Bachkor hagyatékából. Az ő kívánalma volt, hogy ebben a szemet gyönyörködtető stílusban épüljön fel. A szép színes üvegablakok is középkori hangulatot árasztanak. Az istentisztelet rendje megegyezik a mi Deák téri templomunkéval, csak a liturgia zenéje teljesen más. Ottjártamkor a lelkész - lKor 14,12-20 és Ézs 6, 1-8 alapján - Isten megbocsátó szeretetéről beszélt híveinek. Az istentisztelet után ezúttal sem széledt szét a nyáj, hanem - mint mindig - most is átvonultak a szomszédos terembe egy kis tereferére. Valamennyien jól ismerték egymást, de kedvesen fogadták a messze földről érkezett vendéget is. Ehhez a templomhoz egyébként mintegy 200 hívő tartozik, s közülük csaknem százan voltak jelen az istentiszteleten... Magyar emlékek Egy nap, amint „munkahelyemre”, a könyvtárba igyekeztem, egy hatalmas, forgalmas téren teljesen váratlanul megpillantottam az evangélikus Kossuth Lajos nevét. Mint előadásom hallgatói elmondták, kevéssé ismert, hogy a tér 1956 után kapta a magyar államférfi nevét. (Az egyik névtábla alatt Kossuth Lajos arcképe is látható.) Ugyancsak magyar emléket őriz a nagy hírű Pere la Chaise temető. Az 1956-os magyar forradalomnak már 1988-ban - amikor itthon erre még nem volt lehetőség - művészi emléket állítottak. Törött árbocú hajót ábrázol a szobor, amelyen magyarul és franciául a következő szöveg olvasható: ,,Legyen ez a francia föld jelképes sírhantja Nagy Imre. Losonczy Géza, Maiéter Pál, Szilágyi János, Gimes Miklós és az 1956-os magyar forradalom minden kivégzettjének, akiknek saját hazájukban nincs sírjuk. ” (Maiéter Pál szintén evangélikus volt.) Azóta újabb tábla került az idézett mellé, hírül adva, hogy a szabad Magyarországon ma már méltó módon nyugszanak 1956 hőseinek a hamvai. Berényi Zsuzsanna Ágnes A Párizsban élő vagy ott hosszabb időt eltöltő magyarok a hónap első vasárnapján 17 órakor a St. Esprit templomban (8. kerület, 5 rue Roqu- épine) magyar nyelvű istentiszteleten vehetnek részt. A Párizsi Magyar Református Missziót 1927-ben a magyar református egyház alapította, azonban 1947 után nem támogatta tovább a párizsi gyülekezetét. A kezdeti segítség után az Egyházak Világtanácsa is megszüntette az anyagi támogatást. Ekkor a gyülekezet híres lelkésze, Kulifay Imre (fi986) taxisofőrséget vállalt, hogy továbbra is - immár fizetség nélkül - végezhesse a párizsi magyarok között az egyházi szolgálatot. 1973- tól a misszió neve Franciaországi Magyar Protestáns Egyházra (Église Protestante Hongroise en France) változott. 1997 óta nem szolgál állandó lelkész a gyülekezetben: havonta egyszer a Magyarországról, Erdélyből, Svájcból, Németországból, Hollandiából és Angliából érkező evangélikus és református lelki- pásztorok hirdetik az igét a valamennyi protestáns egyházból érkező hívek számára. A gyülekezet mintegy ötven fizető tagjának áldozat- készsége s egyéb adományok teszik lehetővé ezeket az istentiszteleteket, amelyek után többnyire szeretetven- dégség következik. Jó kapcsolatot ápolnak a párizsi katolikus misszióval is, a hívők eljárnak egymás alkalmaira. A hosszabb-rövidebb ideig Párizsban dolgozó vagy tanuló protestánsokat mindig szeretettel befogadja a gyülekezet, melynek fo- gondnoka ifj. Mester de Parajd László, gondnoka pedig Heddad Anne Marié. A külszolgálatot teljesítők évente többször - mindig másmás családnál - bibliaórát tartanak. A gyülekezetben folyó életről bővebb tájékoztatás olvasható az interneten: www. refnet. cz/nyemrlsz-test/gy__pa- rizs. H. G. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékén doktori képzésben részt vevő Korányi András június 30-án megvédte Leben und Biographie: Die Heilige Elisabeth von Thüringen und Ungarn im Spiegel der Wissenschaftlichen Forschung des 20. Jahrhunderts (Élet és életrajz: Árpád-házi Szent Erzsébet a 20. századi tudományos kutatásban) című doktori értekezését. Témavezetője dr. Csepregi Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár volt. A doktori eljárás lefolytatására kijelölt bizottságban dr Hausmann Jutta elnök, dr Vizkelety András, id. dr Fabiny Tibor, dr. Szentpétery Péter és dr. Béres Tamás foglalt helyet. Horváth-Hegyi Olivér felvétele Árral vagy ár ellen? Német szakemberek vitája az egyházi rendezvényekről Az egyházi rendezvényeknek hosszú múltra visszatekintő tradíciójuk van, gondoljunk csak a körmenetekre, zarándoklatokra vagy éppen a betlehemesre. Napjainkban a közösségi eseményeket - angolszász mintára - egyre gyakrabban már egyszerűen csak „ event ”-nek titulálják. Kérdés, hogy egy új névvel és esetlegesen megújult módszerekkel megállítható-e a gyülekezeti tagok létszámának csökkenése. Ingoványos talajra lép az, aki az egyház és az „event” témájával kíván behatóbban foglalkozni. A vélemények ugyanis igencsak ellentmondásosak. Egyesek szerint az egyház ezekkel a változtatásokkal mindössze csak szükséges újításokat hajt végre. Mások úgy vélik, hogy az egyház éppen ezeknek köszönhetően veszítené el egyedül rá jellemző, sajátos vonásait. Nem született egységes álláspont egy, a német kommunikációs szakemberek számára a közelmúltban rendezett konferencián sem. A résztvevők egyike, Klaus Martin Strunk szerint például az egyház túlságosan is egy hivatalhoz hasonlatosan működik. A gyülekezeteknek jobban kellene „küzdeniük" a konkurencia ellen. A vállalkozó az „event”- ként aposztrofált eseményeket a „lelkesítés qgyikforrásának" tartja. Ezzel együtt óv attól, hogy a gazdaság marketinges módszereit minden átmenet nélkül átvegyék. „Az egyházat nem lehet úgy igazgatni, mintha egy lenne a gazdasági vállalkozások közül” - hangsúlyozta Christian Nürnberger publicista. „Ha pusztán egészen egyszerű, szerény marketingötleteket vetnének be, akkor csak ún. »konzumpolgáro- kat« tudnának megszólítani, akik keveset akarnak adni, ám annál többet kapni. ” Véleménye szerint a gyülekezeteknek az a feladatuk, hogy tudatosan szembenézzenek azzal a veszéllyel, hogy többé nem vesznek tudomást róluk. Csak idő kérdése, hogy mikor lesznek unalmasak és felcserélhetők azok a szolgáltatók, akik mindig ugyanazokat a módszereket alkalmazzák. Ha az egyház „az árral szemben úszna”, azzal felhívná magára a figyelmet, és újra érdekessé válna. Marius Zippe írása nyomán. Fordította: Gazdag Zsuzsanna Horgony és vitorla Interjúkötet Tempfli József nagyváradi püspökkel Tempfli József nagyváradi katolikus megyés püspök a magyarságról, az egyházról és Trianonról vall a Horgony és vitorla címmel megjelent interjúkötetben, amelyet a 73 esztendős főpap és a szerző, Jezsó Ákos újságíró jelenlétében mutattak be múlt kedden Budapesten. „Olyan embert köszöntünk, akiről nyugodtan el lehet mondani, hogy a magyar nép felekezeti különbség nélkül a szívébe zárta” - mondta Bolberitz Pál pápai prelátus. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora hangsúlyozta, számára a kötet fontos üzenete, hogy le kell dönteni a válaszfalakat, amelyeket a körülmények hoznak létre, vagy mi magunk építünk Isten és ember, ember és ember, nemzet és nemzet között. „Életében vált legendává” - írta a püspökről a bemutatón felolvasott üzenetében Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. A politikus a kötetben olvasható ajánlásában kiemelte, hogy Isten erdélyi, vá- radi, szatmári, temesi népének, katolikus és protestáns őrállóinak méltó utódja Tempfli József, „horgony, az azért is megmaradás életpéldája a magyar nemzet legendáriumában”. Jezsó Ákos a bemutatón elmondta, hogy tavaly nyáron nyílt alkalma hosz- szabban beszélgetni Tempfli Józseffel, amikor néhány napig a püspök vendége volt Nagyváradon. Közlése szerint a Válasz Könyvkiadó felkérésére készült kötet számos kérdést vet fel, így a menni vagy maradni problémakörét is boncolgatja; a könyv címe leginkább erre utal. „Mikor Budapest díszpolgárának tettek, megkaptam mind a három fokozatot (...), akkor azt mondták: ez azzal jár, hogy rövid úton a magyar állampolgárságot is megkaphatom” - idézte fel Tempfli József. „Azt mondtam: köszönöm szépen, de nem kérem” - emlékezett vissza, azzal indokolva döntését, hogy Románia és Magyarország között nincs megegyezés kettős állampolgárságról. Rámutatott arra: ha megkapná a magyar állampolgárságot és olyasvalamit tenne, ami a román kormánynak nem tetszik, akkor megvonhatnák tőle a román állampolgárságot. „Nem akarom, hogy joga legyen kiutasítani, mert én itt akarok dolgozni, itt is akarok meghalni, rossz példát is mutatnék másoknak, ha én élnék ezzel a lépéssel” - mondta a püspök. Tempfli József 1931. április 9-én a Szatmár megyei Csanálos (ma Urziceni) községben született. A gyulafehérvári hittudományi főiskola elvégzése után 1962-ben Márton Áron püspök szentelte pappá. Nagyvárad 81. megyés püspökévé 1990-ben nevezték ki - olvasható a kötetben. A nagyváradi egyházmegyét Szent István alapította, első központja Bihar- váradon volt. A jelenlegi Nagyváradra Szent László költöztette át a püspökséget 1093-ban. A leírás szerint a nagyváradi püspökség a trianoni döntésig az ország leggazdagabb és legnagyobb egyházmegyéje volt, az első világháborút lezáró békeszerződés azonban kettévágta a területét. Nagyobbik része egészen 1993-ig „átnyúlt a trianoni Magyarországra”, ezt az egyházmegyék határainak vatikáni rendezése után a szeged-csanádi és a debrecen-nyíregy- házi püspökség között osztották szét. r r r Evangélikus Elet - Eled. Eled? Fiiem elő lapunkra!
