Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-07-04 / 27. szám
Evangélikus Elet 2004. JÚLIUS 4. - 7. oldal IRODA MELLÉKLETE „Külügyi ügyek” Bemutatjuk Illés Kamillát, az országos iroda gazdasági igazgatóját- Honnan vezetett ide, az Üllői útra az útja?- Közgazdász, külkereskedő vagyok. Huszonhat évig dolgoztam a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalatnál a legkülönbözőbb munkaterületeken. A rendszerváltást követően az exportimport cégek tönkrementek, így az én munkahelyem is megszűnt. Új munka után kellett néznem, ezért a Westdeutsche Landes- Bank Hungária Rt.-hez szegődtem. A pénzvilág azonban idegen volt számomra, a stílust sohasem éreztem hozzám közel állónak, ezért hatévi munkaviszony után önszántamból váltottam. Egy német tulajdonú, gyógynövény-feldolgozással és -forgalmazással foglalkozó vállalat cégvezetőjeként dolgoztam három évig. A kis cég minden gondja rám szakadt a likviditás- menedzseléstől a hitelállomány kezeléséig (ezek során bizony jól jött a korábbi banki gyakorlatom...). Véletlenül értesültem az országos iroda gazdasági igazgatói állására kiírt pályázatról - egy barátnőm, anyatársam olvasta a hirdetést a Magyar Nemzetben. Ő hívta fel rá a figyelmemet, és biztatott, hogy adjam be a jelentkezésemet. Több forduló után, tavasszal született meg a végleges eredmény, és április 1- jétől állhattam munkába.- Milyen várakozásokkal jött ide, és milyen feladatokkal foglalkozik jelenleg?- Örültem, hogy gyakorló evangélikusként az egyháznál dolgozhatom. Az első időszak természetesen az ismerkedésé: szeretném megismerni az itt dolgozókat, az egyházi közigazgatás és az országos iroda felépítését, a gazdálkodás rendszerét. A sok-sok felém áradó információtól a nap végére csak úgy zsong a fejem, de apránként az adatok, papírok, nevek a helyükre kerülnek. Az előzmények ismerete is fontos, hogy gazdasági vezetőként jól láthassam el a feladatomat.- A sokszor száraznak nevezett gazdasági-pénzügyi vonalon milyen emberi, vezetői tulajdonságokat tart elsődlegesnek?- Azt vallom, hogy az ember mindig legyen következetes. Vannak alapvető normák, irányelvek, amelyeket kivétel nélkül alkalmazni kell, szubjektivitástól mentesen. Ez egy idő után kiiktat egy sor feszültségforrást. Ugyanakkor arra is oda kell figyelni, hogy mindannyian emberek vagyunk, hibázhatunk, tévedhetünk. Ezért olyan légkört szeretnék kialakítani, melyben mindenki a legjobb tudása szerint teljesít a saját munkaterületén, és ha a munka során hibát ejt, akkor legyen mersze ezt azonnal jelezni. Hiszen jobb minél előbb tisztázni, helyretenni a dolgot, mint szép csendben megvárni, amíg minden kiderül... A kis hibákat, félreértéseket könnyebb tisztázni és kijavítani. Ez a magánéletre ugyanúgy érvényes, mint a munkára.- Családjával együtt evangélikus. Mely gyülekezetekhez, lelkészekhez kötődik?- Hála Istennek türelmes, megértő családom van. A férjem szintén közgazdász, vállalkozó. Két nagy fiunk van: a 25 éves Bálint végzős hallgató a Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemen. A Deák téri gyülekezet képviselő-testületének és ifjúságának aktív tagja, és gyakran olvas fel az istentiszteleteken. Levente 23 éves, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karára jár. Protestáns családból származom. Ma is édesapám a legfőbb lelki támaszom; a szükséges pillanatokban egy-egy igével mindig segít túl lendülnöm a holtpontokon. Testvéröcsémmel együtt a Bosnyák téri gyülekezetben nőttünk fel Boros Károly szárnyai alatt, akinek legkisebb leánya, Edit később a legkedvesebb sógornőm lett. Fiatal felnőttként néhány évet a fasori if- jakkal töltöttünk. Szirmai Zoltán ifjúsági órái élményszámba mentek! Mint egy apa, úgy beszélt velünk az élet legkülönbözőbb, számunkra fontos erkölcsi kérdéseiről, így hát nem is volt kérdés, hogy péntek este hova menjünk - természetesen ifire! Később a párválasztás, család- alapítás után a gyerekek miatt a központi fekvésű Deák téri gyülekezet életébe kapcsolódtunk be. Akkoriban Andorka Esztus és a Liska lányok tartottak lebilincselő gyermekbibliakört. Máig hálás vagyok nekik ezért, hiszen szeretetteljes törődésükkel sikerült a kicsiny gyermeklelke- ket a jó ügynek megnyerniük. Akkoriban vezette be a családi istentiszteleteket Brebovszky Éva lelkésznő. Minden gyereknyelven, „gyerekméretben”, mégis komolyan zajlott. Gyermekeim kedvéért én is ezekre az istentiszteletekre ültem be, hiszen addig is együtt voltunk... A konfirmációra Zászkaliczky Péter és id. Pintér Károly készítette fel a fiaimat - hihetetlen türelemmel és szeretettel. Az is magától értetődő volt, hogy a Fasorban tanulnak majd tovább. Az életünk részévé vált tehát a Deák téri gyülekezet. A mai lelkészgárda - Gáncs Péter, Cse- lovszky Ferenc, Smidéliusz Gábor és Gerőfiné Brebovszky Éva - meghitt, szeretetteljes légkört teremt. Igazi ajándék ez mindannyiunknak. Nem győzök hálát adni az Úrnak Traj tier Gábor szolgálatáért, aki egy „átlagos” istentiszteleten is csodálatos zenei élménnyel ajándékozza meg a híveket. Játékát behunyt szemmel szoktam hallgatni: hagyom, hogy a muzsika szétáradjon lelkem legbelső zugaiban is. Ezek az istentiszteletek az én „megújuló erőforrásaim” a hétköznapok küzdelmeihez.- Akkor Ön igazán otthon érzi magát ebben a közegben, amelyben most mégis új oldaláról ismeri meg az egyházat: a pénzügyi, gazdasági döntések sűrűjébe került. Melyek most az Ön előtt álló legfontosabb feladatok?- Egy hasonlattal élve azt mondanám, hogy az egyház is olyan, mint egy család: ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Vannak talpraesett, vállalkozó szellemű gyülekezetek, amelyek bátran belevágnak egy-egy beruházásba, majd ha elfogy a pénz, akkor az egyházhoz fordulnak, mint egy gyerek: „Anya, segíts...” Más, kicsi, nehéz anyagi helyzetben levő gyülekezetek pedig nem mernek elindulni, őket biztatni kell, bátorítani, megfogni a kezüket, mert szemérmesek, esetleg kérni sem mernek, pedig nem tudják egyedül megoldani a gondjaikat. Mellettük is ott kell állni, segíteni őket, hogy ne küzdjenek „némán az elemekkel”... Azt látom, hogy gyakran csak a „tűzoltás” jellemző az egyházban. Oda kerül a pénz, ahol már nagyon nagy a baj: omlik a tető, beázik a templom stb. Sokat várok az új beruházási szabályrendelettől, melyet ideiglenesen „próbára bocsátott” az elnökség. Egy éven keresztül e szerint fogunk tehát működni - hamarosan erről is részletes tájékoztatást adunk majd minden érintettnek itt, az EvÉlet hasábjain is. Ennek nyomán remélhetőleg szakszerűbb szerződések születnek majd, átláthatóbb, tervezhetőbb lesz a pénzmozgás. Egy másik új terület az EMMA, az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis, amelybe a bejelentési kötelezettség - részben - minket is érint. A napi gazdasági teendők mellett most csupán arra kérném a gyülekezeteket, hogy a 2Ö05. évi beruházási igényüket jelezzék az Országos Egyházi Iroda Gazdasági Osztályán. Puskin utcai székhelyéről 2003 októberében költözött át az Üllői út 24. szám alá egyházunk Ökumenikus és Külügyi Osztálya. Ez év húsvétján újabb költözés - igaz, jóval kisebb, csak házon belüli - várt Szirmai Zoltánná osztályvezetőre és munkatársára, Schulek Editre: egy újonnan kialakított, otthonosan bebútorozott, kéthelyiséges irodában (az egykori Mevisz- tárgvalóteremben) rendezkedhettek be. Az alábbiakban Szirmai Zoltánné mutatja be a munkaágat olvasóinknak.- Sokrétű a feladatunk. Különféle munkaterületek tartoznak az osztály hatáskörébe: az ökumenikus és külügyi kapcsolatok ápolása, a nemzetközi konferenciákra való utaztatás, illetve belföldön a nemzetközi részvétellel történő konferenciák szervezése mellett a testvéregyházi kapcsolatok kiépítése és ápolása, az ezzel kapcsolatos adminisztráció, levelezés, a kül- és belföldi tárgyalások lebonyolítása. Az ökumenikus és testvéregyházi segély- és építkezési kérelmek fordítása, a külföldi egyházi szervezetekhez történő továbbítása, valamint a pénzügyi támogatások idegen nyelvű elszámolásának készítése egy másik arculata az osztály tevékenységének. Az idelátogató csoportok programjának megszervezése, a delegációk kísérése, a tolmácsolás éppúgy ad elfoglaltságot, mint annak az éves szinten mintegy 150 személynek a kiutaztatása, akiknek a repülőjegyét, az utasbiztosítását stb. mi intézzük, de az ösztöndíjkérelmekkel kapcsolatos érdemi ügyintézés is a mi feladatunk. Sok időt, odafigyelést igényel ez a munka.- És sok türelmet is, hiszen különféle emberek különböző igényeit, elvárásait kell figyelembe venniük, ráadásul gyakran rövid határidő alatt kell elintézniük kéréseiket. Mit tart sikernek, örömnek a munkájában?- Úgy vélem, az emberi kapcsolatok építik az egyházat. Egymás megismerése, a tapasztalatok cseréje, a gyülekezeti kapcsolatok ápolása nagyon fontos, különösen most, amikor már mi is tagjai vagyunk a kibővült Európai Uniónak. A rendszerváltás után kibővültek a lehetőségek: kapuk nyíltak meg, szabadon utazhattunk, mára pedig ténylegesen leomlottak a határok. Sikernek azt tartom, ha olyan valakinek is segíteni tudok, aki különleges kéréssel, nem szokványos tervvel érkezik hozzám. Örömmel tölt el, ha meg tudom oldani a reménytelennek tűnő helyzeteket. Ez ad azután újabb energiát, lendületet a következő feladathoz. Úgy gondolom, óriási lehetőség, hogy részt vehetünk különféle külföldi konferenciákon, hiszen a személyes kapcsolatokra, barátságokra később is építeni lehet. Én is rengeteget profitálok a munkám során ezekből az utakból, találkozásokból.- Milyen a munkamegosztás az osztályon belül?- Kolléganőm, Schulek Edit végzi az utaztatási ügyintézést, a számítógépes munkát, csoportokat kísér, tolmácsol, és a Protestáns Vállalkozói Egyesületet ko- ordiánálja. Hozzám a fentebb említett területek tartoznak, valamint a német és angol nyelvű tolmácsolás, levelezés.- Kérem, beszéljen a testvéregyházi kapcsolatokról!- A finn evangélikus egyházzal a legrégebbi a kapcsolatunk. A finn testvérekkel kölcsönösen meghívjuk egymást a nagy országos egyházi rendezvényeinkre. Négyévenként kerül sor a finnugor lelkészkonferenciára, amelynek idén Kolozsvár adott otthont. A bajor testvéregyházzal való kapcsolat is több mint tízéves múltra tekint vissza: 1992-ben Schweinfurtban, a bajor zsinaton írták.alá az egyházvezetők az erről szóló szerződést. Ez idő alatt jelentős pénzügyi támogatást kaptunk a bajor egyháztól. Hogy csak néhány példát említsek: a dunaújvárosi, balatonfüredi, ba- latonboglári templom, a révfülöpi evangélikus oktatási központ az ő segítségükkel épült meg; ők támogatták a balatonszárszói missziói otthon, a piliscsabai Bé- thel bővítését is; valamint a szórványlelkészségek szolgálati autóval történő ellátása is nekik köszönhető. Ifjúsági, oktatási téren is van együttműködés egyházaink között: óvodák, iskolák kapcsolattartása, hospitálások, továbbképzés, konferenciák, kóruscserék, kirándulások... A tízéves jubileumot 2002-ben háromnapos ünnepségsorozattal ünnepelte a két egyház Schroben- hausenben. A tapasztalatok kiértékelése, az együttműködés meghosszabbítása 2005-ben várható.- Európában kikkel tart még kapcsolatot egyházunk?- Az erdélyi, a svéd, a norvég, a szlovák és az osztrák egyházat emelem ki. Az EvÉlet múlt heti számában már beszámoltunk róla: júniusban Gáncs Péter püspök vezetésével Svédországban jártunk, hogy a Déli és a Linkö- pingi Egyházkerület között 1997-ben létrehozott testvéregyházi kapcsolatot kiértékeljük, és várhatóan 2009 végéig meghosz- szabbítsuk. Az erdélyi evangéli- kusságot a rendszerváltást követően kezdtük el rendszeresen segíteni: ösztöndíjasokat fogadunk, és az erdélyi testvéregyház vezetőit meghívjuk a magyar egyházi ünnepségekre, találkozókra. Szólnom kell még a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületéről (METT), amely az orosházi országos evangélikus találkozón alakult meg. Ez a testület évente egyszer ülésezik, mind az európai, mind az amerikai magyar evangélikus gyülekezetek lelkészeinek részvételével.- Vannak-e Európán kívüli egyházi kapcsolataink?- Igen, az Amerikai Evangélikus Egyházzal (ELCA) is kapcsolatban állunk. Ennek köszönhetően évente egy-két teológushallgató ösztöndíjasként a chicagói teológián tanulhat, ahonnan mindig élményekkel tele térnek haza. De szerveznek nyári táborokat is, amelyekre ifjúsági csoportvezetőket (évente kb. három fiatalt) várnak. Itt nemcsak nyelvtudásra van szükség: a fogyatékos, sérült fiatalok gondozására is fel kell készülnie a kiutazónak.- Milyen változást hoz külügyi kapcsolataink terén az uniós tagság?- Egyelőre még sok a nyitott kérdés, nem látni világosan, hogyan alakulnak a partnerkapcsolatok. Személyes véleményem, hogy nagyon sok múlik az emberi tényezőn. Ha van egy-egy jó koordinátor, aki ötletgazdag, kreatív, fantáziadús, van kedve, energiája a kapcsolatok ápoláshoz, akkor élni, virágozni fognak. A hangsúly egyébként az emberi, gyülekezeti munkaterületekre fog áttevődni. Ezért is lenne célszerű, ha - úgy kétévente - a bilaterális gyülekezeti kapcsolatokat kiértékelnénk egy ülésen, hiszen min-, denki okulhatna a tapasztalatokból. Egymástól tanulni nem szégyen, és sok újat, sok ötletet adhatnánk át egymásnak!- Eszembe jut a tíz leprás története... Vajon hányán jönnek vissza egy utazás után. hogy köszönetét mondjanak az ügyintézésért?- Nos, ez bizony nem mindenkinek jut eszébe... De sokszor kapunk képeslapot nyaralóktól, lelkész házaspároktól, fiataloktól. Nagyon meghatott, amikor egy 19 éves fiú hazatérve az előbb említett amerikai nyári táborozásból, egy cserép gyönyörű virággal köszönte meg nekem élete legszebb, legtanulságosabb nyarát... Hadd jegyezzem meg: egy-egy külföldi konferencia után egyébként kötelező beszámolót, összefoglalót írni. Ennek korántsem az elszámoltatás a célja, hanem az, hogy a tapasztalatok rögzítve legyenek. Sokan elmulasztják ezt, és nem tájékoztatnak minket, pedig szükségünk lenne arra, hogy megismerjük a benyomásaikat. Kérem, hogy a jövőben gondoljanak erre is a kiutazók.- Mi a jövő „ nagy feladata ’’?- Egy kicsit távolabbra tekintsünk: 2006-ban, a Leuenbergi konkordia évfordulóján a református egyházzal közösen szervezünk konferenciát, amelyre 200 külföldi vendég érkezését várjuk.
