Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-06-27 / 26. szám

10. oldal-2004. JÚNIUS 27. Óvári jubileumok Kettős ünnepe volt a mosonmagyar­óvári gyülekezetnek a mögöttünk ha­gyott vasárnapon. Ötven évvel ezelőtt megkonfirmáltak álltak az oltár elé, hogy hálát adjanak Istennek az el­múlt fél évszázadért, illetve ezen a na­pon emlékeztek meg a hívek arról, hogy éppen 120 évvel ezelőtt, 1884- ben szentelték fel a Lajta-parti város evangélikusainak lelki otthonát. Az 1954-es esztendő a Rákosi-éra legsötétebb évei közé tartozott, mégis húsz fiatal mondta el konfirmációi foga­dalmát a gyülekezet és Zámolyi Gyula előtt, aki abban az évben kezdte óvári lelkészi szolgálatát. Bár az ünnepélyes alkalmat követő viharos esztendők után a konfirmandusok szétszóródtak a világ­ban, az ötvenéves jubileumra mégis tí­zen jöttek el. A meghitt ünnepségen a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora a ne- .vüket olvasva egyenként hívta ki őket az oltárhoz, hogy egy-egy bibliai igével megáldja őket. Ezután a 94. évét betöltő Zámolyi Gyula emlékezett meg az em­lékezetes eseményről, és köszöntötte el­ső konfirmandusait. Az aranykonfirmációt követően egy még korábbi dátumra, templomuk 120 évvel ezelőtti felszentelésére emlékeztek a hívek. A magyaróvári, mosoni, lucsonyi és halászi evangélikusokat tömörítő gyü­lekezet templomának építési lehetőségét egy magyaróvári polgár, Fischer Henrik 1855. évi végrendelete alapozta meg. Az örökhagyó magyaróvári házának értékét ajánlotta fel a templom építésére. A ha­gyaték értéke (2525 forint) azonban ke­vésnek bizonyult, ezért a gyülekezet gyűj­tést indított. Az adományozók között volt maga Ferenc József császár is, aki 100 fo­rintot küldött a Lajta-parti lutheránusok­nak. A templom építéséhez a telket Ma­gyaróvár városa ingyen biztosította. Az egyházközség Jummerspach Frigyes ma­gyaróvári építészt bízta meg a templom tervezésével. A tervek gyorsan elkészül­tek, és az építkezés 1876-ban elkezdődhe­tett. A rendelkezésre álló anyagiak első lépésben csak annyit engedtek meg, hogy Isten háza 1879-re tető alá kerüljön. To­vábbi öt évre volt még szükség ahhoz, hogy a megkezdett építkezés befejeződ­hessen. A templom felszentelésére végül 1884 júniusában került sor. A megemlékezésen elhangzott az a köszöntő is, amelyet a hetvenéves jubi­leumon, 1954-ben mondott el a gyüleke­zet akkori gondnoka, Günther Lajos. A kettős ünnep végül úrvacsoraosztással fejeződött be. Kiss Miklós A soproni evangélikus teológiára 1949-ben felvételt nyert egykori elsőévesek hittudományi egyetemünk múlt szombati tanévzáróján vehették át arany­diplomájukat. Mivel akkoriban a nők egyházi szolgálata kilátástalannak, bi­zonytalan tűnt, meglepetésnek számított, hogy a huszonhat elsős között he­ten voltunk lányok. Négyen jutottunk el a végszigorlatig; a többiek más hi­vatást választottak, másfelé vezető útra léptek. Az alábbiakban rájuk emlé­kezem - némiképp töredékesen, hiszen korán elszakadtunk egymástól... Farkas Judit Budapestről, a budavári gyülekezetből jött, amely akkoriban az ébredés egyik centruma volt. Tűzzel, lelkesedéssel, nagy hivatástudattal érke­zett, és készült a szolgálatra. Ma úgy látom, talán nem volt tisztában azzal, hogy a teológia tudományához mi minden tartozik hozzá: fdozófia, bibliakritikai ismere­tek stb. Számára ezek száraz tudományoknak tűntek. Mintha lassan kihunyt volna benne a tűz. A harmadik évben nem jött vissza közénk, a tanári pályát választotta. Férje is egy volt teológus lett. Fájdalmasan fiatalon halt meg. r Schock Eva Somogyvámosról, leíkészcsaládból indult. Bonyhádi diák volt. Belülről is ismerte a lelkészi pályát, jól felkészült, értékes, a teológiát szíwel-lélek- kel művelő hallgató volt. Szobatársak voltunk két évig. Az ő életét a társválasztás irányította más útra. Jövendőbelije, Futár Ernő is teológus volt. Mivel mint diákok nem kapták meg egyházunk engedélyét a házasságkötésre, mindketten elhagyták a teológiát. Egyházunk két jó képességű, komoly lelkésszel lett szegényebb. Polgári hivatást választottak, szép házasságban éltek, két gyermekük született. Már mind­ketten meghaltak. Szudár Judit csendes, törékeny, halk szavú leány volt az alföldi Med- gyesegyházáról. A harcos, „nagyhangú hetek” közül szerénységével tűnt ki. Ami­kor a teológia Pestre került, már nem iratkozott be; hogy miért, nem tudjuk. Sze­retett szülőfalujában vállalt hivatást, tovább tanult, majd jogügyi előadó lett. Édes­anyjával élt, és gyülekezetének mindvégig aktív, hűséges tagja volt. Néhány éve ment el közülünk. Föntebb azt írtam, hogy töredékes az emlékezés. Nemcsak azért az, mert né­hány sorban nem lehet összefoglalni egy-egy életet, hanem azért is, mert azoknak a többségéről, akik más utat választottak, sajnos még ennyit sem tudunk. Pedig az emlékezés velük együtt lenne teljes. Keveháziné Czégényi Klára ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2004. június 27. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (kantátás) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 6. Mező Ferenc; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. f/MBKmmm (orgonazenés áhítat) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Táborszky László; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlörinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákó­czi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasár­nap lekciója: lPt 5,6-11; az igehirdetés alapigéje: Lk 7„36-50. ÉNEKEK: 382,422. Összeállította: Boda Zsuzsa »AKIT AZ ÚR SZERET, ANNAK ÁLMÁBAN IS AD ELEGET« (ZSOLT 127,2) • • Ökumenikus Egyetemi Lelkészségi Központ Miskolc-Egyetemvárosban r Evangélikus Talán valóban véget ért egy korszak. Az 1949-ben alapított egyetemen egé­szen ez év június közepéig nem volt olyan hely, amely az itt tanulók és ok­tatók lelki szükségleteit lett volna hi­vatva szolgálni. Június 16-a óta azon­ban már van. A frissen elkészült iro­dát Besenyei Lajos rektor adta át a négy történelmi egyház magas rangú képviselőinek. Nehéz valódi súlyának megfelelően értékelni a fenti rövid híradást. Hiszen egy alig több mint 40 négyzetméteres kis irodahelyiség az, ami az elmúlt hó­napban - a régióban működő négy törté­nelmi egyház közös áldozatvállalásának köszönhetően - végre elkészülhetett. Egy kicsiny szoba egy hatalmas egyete­men! Mit számít a csaknem 15 ezer em­berrel működő intézményben, hogy ezentúl néggyel többen dolgoznak majd itt? Akik birtokba vehetik az irodát: négy egyház egy-egy lelkésze. Reménység szerint sok mindenre felhasználható lesz majd az ajándékul kapott lehetőség. A lassan épülő evangélikus egyetemi pasz- toráció - a budapesti egyetemi gyüleke­zet és a Pécsett működő Ökumenikus Lelkészség nyomában - újabb egyetemi városban telepedhet meg. Éppen azt a korosztályt szólíthatja meg, amely a lá­zadó tinédzseréveket elhagyva, a felnőtt ember felelősségével keresi élete valódi célját. Azokat érheti el, akik talán a leg­nagyobb lehetőséget kapják majd későb­bi életükben a közéleti szerepvállalásra és a közösségi értékteremtésre. De nemcsak az egyetemi korosztály szempontjából lehet jelentős a most in­duló gyülekezeti központ. Az északi vé­geken, az egykor 14 anyagyülekezetet számláló Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye megcsappant lélekszámú területén - ahol a szolgálatokat jelenleg hét gyülekezetből látják el - most egy újabb közösség kezdheti meg lassú nö­vekedését. Míg az észak-magyarországi területre általánosan a lehetőségek kor- látozódása a jellemző, a Miskolci Egye­tem - ha később talán nem is ekkora lét­számmal - mindig módot adhat majd az evangélikus tanítás kifejtésére. Az Egyetemi Lelkészségen egyelőre két csoport működik: egy viszonylag ré­gi hagyományokra visszatekintő katoli­kus közösség, illetve egy kisebb létszá­mú, ám annál fejlődőképesebb reformá­tus gyülekezet. Ez utóbbi nemrégiben - egy fiatal, főállású református egyetemi lelkész kinevezésével — kifejezetten nö­vekedésnek indult. Hasonló lelkesedés­sel indul az evangélikus közösség kiépí­tése is. A tervek szerint a négy gyülekezet külön bibliaköröket fog működtetni, a lelkészség számos további programja - filmklub, ökumenikus esték, kirándulá­sok, lelkigyakorlatok stb. - pedig min­den érdeklődő számára elérhető lesz. Remélhetőleg a szeptemberi tanév­kezdéskor az - addigra már teljes bútor­zattal és számítógépes infrastruktúrával is felszerelt - iroda, az Egyetemi Lel­készségi Központ már a jelenlétével is felhívja magára a figyelmet. (Közvetle­nül a főépület mellett, a B 1 épület II. emeletén, az Anyag- és Kohómémöki Kar tanszékei és a Pr-iroda közvetlen szomszédságában található.) Az ökume­nikus lelkészség lehetőséget szeretne ad­ni a „kereső” diákságnak arra, hogy az egyetemi éveket ne csak tanulásra és szórakozásra használja, hanem lelki­szellemi életének megalapozására is. Az érdeklődőket szeretettel látják az interne­ten is: http://www.uni-miskolc.hu/~lel- kesz. Befejezésként egy személyes reflexió. Amikor az avatási ünnepségen Szebik Imre elnök-püspök beszélni kezdett, nem értettem, miért a címként olvasható tex­tust választotta. Csak néhány pillanattal később jöttem rá: azért, mert itt most egy régi álom valósulhatott meg. Hiszen ha valaki, akkor ő biztosan tudja - közel harmincévnyi miskolci lelkészi szolgálat után -, mit jelent az egykor bámulatosan fejlődő, a szocialista iparosítás fellegvá­raként is számon tartott városban, annak is a tudományos centrumában gyüleke­zeti központot létesíteni. Ahol 1968-ban lelkész csak teljes inkognitóban jelenhe­tett meg, ott 2004-ben felcsendül az egy­házi ének, az Isten nagyságáról szóló bi­zonyságtétel, és betölti az egyetemi épü­letet. .. Hogy a szabad gondolkodásra és a szabad értékválasztásra végre ne csak szavakban, hanem a valóságban is lehe­tőségünk legyen. Buday Barnabás mb. egyetemi lelkész »VISELJETEK GONDOT MAGATOKRA ES AZ EGESZ NYAJRA...« (APCSEL 20,28) Terítéken a presbiterek szolgálata Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) júniusi összejövete­lének témája a presbiterek szolgálata volt. Az alkalom kezdőáhítatával Földvári Tibor, a pasaréti református gyülekezet lelkésze szolgált. A napi program bevezető előadását Mikó László, a Magyar Református Presbi­teri Szövetség missziói titkára tartotta. A lelkész a bevezető áhítat alapigéje­ként István vértanú bizonyságtételét (ApCsel 7,17—34) olvasta fel. Mózes története arra tanít, hogy Isten a nép nyomorúságával is annak szabadítását munkálja. Istennek eszköze volt Mózes, később azok lettek a tanítványok is, napjainkban pedig a gyülekezetek veze­tői, presbiterei - folytatta. Mózes a tör­ténet elején, 40 éves korában még nem volt alkalmas arra a feladatra, amelyre őt Isten kiválasztotta. Az Úr tovább ké­pezte, alakította őt, és újabb negyven év elteltével már rábízhatta a nép vezeté­sét. A sátán erőteljes támadásai ellenére is megállhatunk, nem kell elbuknunk, támaszkodhatunk Isten ígéretére - fe­jezte be áhítatát Földvári Tibor. Mikó László rövid bemutatkozásából megtudtuk, hogy életének meghatározó eseménye tizenhét éves korában történt: ekkor jutott hitre, és nyert kegyelmet Jézus Krisztusban. Most nyugdíjas; ak­tív korában fémfizikával foglalkozó ku­tatómérnök volt. Mondanivalójának ös­szefoglalójaként az ApCsel 20,28-at ol­vasta fel, amelyben Pál apostol az efe- zusi vénektől búcsúzva mondja: „ Visel­jetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizöivé tett ti­teket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. ” A missziói titkár előadásában kifejtet­te, hogy a presbiternek őrállói, vigyázó szolgálata van: vigyáznia kell önmagára és a rábízott gyülekezetre, mert a sátán mindenkit személy szerint támad. A szö­vetséget azért alakították, hogy a presbi­tereket az őrálló szolgálatra felkészítsék, és benne megerősítsék. A Református Presbiteri Szövetség nem része az egyhá­zi hierarchiának, hanem a gyülekezete­ket, az egyházat szolgáló független szer­vezet. A tagság önkéntes, de az egyházzal munkaviszonyban álló személy nem le­het tagja a szövetség vezetőségének. Az embereket megszólító egyházi szolgálat színtere a gyülekezet, ott van szükség hívő, aktív presbiterekre. A re­formátus egyház gyülekezeteiben 17 ezer presbiter van, akik között az egyház tagjainak minden „színárnyalata” meg­található: tradicionalisták, liberálisok, pietisták, fundamentalisták. A szövetség azon munkálkodik, hogy minden presbi­ter elkötelezett, hívő szolgája legyen az Úrnak. Ezt a célt szolgálják az egyház- megyei, egyházkerületi vagy országos szintű presbiteri konferenciák is. (Az előadónak éppen az ilyen konferenciák szervezése az egyik fő feladata.) A presbiterek felkészítése céljából a szövetség Presbiterképzési Bizottsága tanfolyam jellegű előadás-sorozatokat rendez, amelyeken a gyülekezetek min­dennapos szervezési, igazgatási felada­tai és anyagi forrásainak a kezelése mel­lett nagyon jelentős súllyal szerepelnek a lelki-szellemi élettel - például a gyüle­kezetlátogatással, a lelkigondozással, a gyülekezeti imaközösségekkel - kap­csolatos kérdések is. Talán hangzatos­nak tűnő, de komolyan megfogalmazott céljuk az, hogy „váljon minden presbiter gyülekezete misszionáriusává”. (Érde­mes megemlíteni, hogy a Kárpátaljai Református Egyház minden presbitere számára kötelezően előírja egy 102 órás presbiterképző kurzus elvégzését.) A szövetség kiadványokkal is igyek­szik segíteni a presbiterek munkáját: évente hat alkalommal folyóiratuk jele­nik meg Presbiter címmel (évi előfizeté­si díja ezer forint). A gyakorlati felada­tok megoldásában segít a Presbiteri ké- ziköny: hasonló célú sorozatuk a Presbi­teri Füzetek. Ezeken kívül alkalmanként megjelenő hasznos és aktuális kiadvá­nyaik is vannak - tudták meg a jelenlé­vők Mikó László előadásának végén. Az ilyen alkalmakon kialakult szokás szerint a beszámolók végeztével kérdé­sek hangzottak el, amelyekre az előadók örömmel és őszintén válaszoltak. Föld­vári Tibor hozzászólásában kiemelte: nagyon fontosnak tartja, hogy a presbi­ter a lelkésszel együtt végezze a gyüle­kezet szolgálatát. Továbbá legyen teoló­giailag is képzett, alkalmas a tanításra. A jelenlévők nagyon hasznosnak ítél­ték a református testvérek beszámolóját; őszintén örülhettek eredményeiknek, annak, hogy ilyen mértékben sikerült aktivizálniuk a nem lelkész munkatársa­kat. Mint többen is megjegyezték, jó lenne, ha a mi egyházunkban is erőtelje­sebben folyna a lehetőségeinkhez, adott­ságainkhoz igazodó, hasonló jellegű és célú munka. Dr. Győri József t Fotó: Buday Gergely - ÖKI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents