Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-27 / 26. szám
Bottá Dénes felvételei 200 4. JÚNIUS 27. - 3. oldal r Evangélikus Elet „Sokszínűek, de egyszívűek” (Folytatás az 1. oldalról) Mint elmondta, a nap hangulatát leginkább a születés jelképével lehetne kifejezni, mivel az egyesíti a visszatekintő jubilánsok és az útra induló, új életszakaszt kezdő hatodévesek érzelemvilágát, ráadásul a hazánkban 1892-ben kezdődött, azaz immár 112 éves evangélikus lelkészképzéshez is illik. A teremtő Isten adománya minden új élet, s elhívás is csak ott és akkor történik, ahol és amikor a Szentlélek akarja - mondta a professzor. Az elmúlt tanév munkájáról, eredményeiről Szűcsné Prőhle Lívia főtitkár adott tájékoztatást. Emlékeztetett rá: az idei tanév az 1923/24-ben, az EHE jogelődjében indult egyetemi szintű lelkészképzésre való emlékezés jegyében telt. Az évforduló mellett a tanévet meghatározó másik tényező is mindenki számára jól látható: a már teljesen felépült, csak a belső munkálatok elvégzésére váró új kollégiumszárny. A főtitkár egyebek mellett beszámolt a tudomány napjáról - amelyet a bibliakutatás jegyében tartottak -, illetve a dr. Sólyom Jenő emlékének és az egyháztörténelemnek szentelt Dies Academieusról is. Megtudhattuk, hogy a tanév során az egyetem közreműködésével öt új hittankönyv és egy egyházzenei CD jelent meg. Sok hazai és külföldi vendég kereste fel idén is az akadémiát, és az oktatók, hallgatók és gyülekezetek kapcsolata tovább erősödött a teológusnapok, szupplikációk és a passiókörút alkalmával. A nappali teológus-lelkész szakon 15, a levelező hittanári tagozaton'12, a nyíregyházi kihelyezett hittanári szakon 7 fő fejezte be tanulmányait. Diplomájuk átadása után az öt ven, hatvan és hetven éve végzett lelkészek oklevelét nyújtotta át Szabó Lajos rektor. Nevükben az aranyokleveles (ötven éve végzett) Bolla Árpád és a gyémántokleveles (hatvan éve végzett) Zoltán László mondott meghatóan szép szavakat a „sokszínű, de egyszívű lelkészcsapat” nevében. Bolla Árpád így emlékezett: láncszemként kapcsolódtak egy nehéz, küzdelmes egyháztörténeti korszakban az előttük járó évfolyamhoz. Kegyelem, csoda, hogy Isten hangja megszólalt bennük, és segítette őket a szolgálat útján. „Halálig tartó lelkészi engedelmességgel tartozunk annak az Úrnak, akit Adyval így lehet dicsérni: »Napsugarak zúgása, amit hallok, számban nevednek jó íze van...« - zárta köszöntő szavait Bolla Árpád. Habilitációs oklevelet is adtak át az évzárón, ezúttal dr. Szlávik Gábornak, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara docensének. A Dr. Sólyom Jenő Alapítvány plakettjét - a döntés értelmében megosztott díjként - 2004-ben dr. Csepregi András és dr Cserháti Márta vehette át. Végül a rektor megköszönte dr. Trajtler Gábor egyházzenei oktatói szolgálatát (felső képünkön), valamint dr Cserháti Sándor tanszékvezetői munkáját. (Trajtler Gábor orgonaművész ettől a tanévtől elbúcsúzik az intézménytől, Cserháti Sándor azonban oktatóként továbbra is dolgozik még az egyetemen.) Szeptemberig tehát kiürül a teológia, tanár és diák megérdemelt pihenését tölti, s az új tanév - reményeink szerint - az új kollégiumszárny átadásával veheti kezdetét. K. D. Hálaadás Somogyország fővárosában A kaposvári evangélikus templomban a múlt vasárnap hálaadó istentiszteletet tartottak a templom felszentelésének 75. évfordulója, valamint a tavaly kezdődött felújítás befejezése alkalmából. A városban 1916 óta szolgál evangélikus lelkész. Kezdetben - templom nem lévén - a reformátusoknál tartották az istentiszteleteket, majd 13 évig a városházától kapott helyiség szolgált hitéleti célra. A gyülekezetté szerveződött közösség 1925 májusában határozta el, hogy templomot épít. 1928-ban Sándy Gyula építészt, egyetemi tanárt bízták meg a tervezéssel. A templom - a lelkészlakással együtt - tíz hónapi jói szervezett munka eredményeként épült fel. A felszentelést Kapi Béla püspök végezte. (Az akkori ökumenikus viszonyokat jellemzi, hogy az építkezésnek református, római katolikus, sőt izraelita támogatói is voltak.) Az istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Szemerei János esperes, kaposvári lelkész és Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes vett részt a liturgiában. A püspök Jn 4, 21-24 alapján hirdette Isten igéjét. Elmondta, hogy az egyházban mindenkinek van küldetése. Köszönjük meg az ősök munkáját, de utána keressük és találjuk meg a feladatainkat Krisztus testében - fogalmazott. Azt kell keresnünk, hol lehetünk a gyülekezetben olyan fogaskerekek, amelyek nélkül a következő alkatrész nem mozdul meg. Sokszor elvétjük a célt, amikor ragaszkodunk hagyományainkhoz, épületeinkhez. Jézus ott akar találkozni velünk, ahol otthon érezzük magunkat. A Lélek mindig közösségbe gyűjt. Ezért kell a templom. Ma még szükség van rá, de az örök életben már nem. Oda viszont azok jutnak, akik megbecsülik a Jézussal való találkozás földi alkalmait - fejezte be igehirdetését Ittzés János. Az istentisztelet utáni közgyűlésen dr. Horváth József felügyelő köszöntötte a megjelenteket, és egy másik jubileumra is felhívta a figyelmet: a gyülekezet lelkésze, Szemerei János tíz évvel ezelőtt kezdte meg szolgálatát Kaposváron. A felügyelő ez alkalomból köszöntőt mondott, majd a felújítás menetét ismertette. Mint beszámolt róla, 1995 és 1997 között tatarozták a lelkészlakást, 1999-ben digitális orgonát vásároltak, és kicseréltek 18 templomablakot. A templom renoválása 2003-ban kezdődött; ennek során a tetőtől a vízelvezetésig szinte mindent felújítottak az épületen. Az összes költség mintegy 21 millió forint volt. Ennek jelentős részét - 15 milliót - az országos egyháztól kapták támogatásként. Ezenkívül a város vezetése, valamint a gyülekezeti tagok is jelentős összeggel segítették a munkálatokat. Nagy hangsúlyt kapott a beszámolóban, hogy az elmúlt években a felújítási munkákra a hívek 15 millió forintot adtak össze. Köszönetét mondtak Pintér Károly- nak, aki szervezte az építkezést, valamint a református gyülekezetnek, amely öt vasárnap fogadta templomában az evangélikusokat. Távol létében köszöntötték Dubovai Gézát, aki közel fél évszázadon keresztül volt a gyülekezet lelkésze. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével és köszöntőt mondott Szita Károly polgármester, Lamperth Mónika belügyminiszter, Kaposvár országgyűlési képviselője, valamint Frenkl Róbert, egyházunk országos felügyelője is. M.Gy. Büki beiktató A termálfürdőjéről híres Vas megyei nagyközség, Bük evangélikusai hálaadó istentiszteletre gyűltek össze az elmúlt szombaton: ekkor iktatta be hivatalába Vető István esperes Szakos Csabát, a gyülekezet új lelkészét. A korábban itt szolgáló lelkipásztor, Fa- talin Helga távozása miatt megüresedett lelkészi állás betöltésére az egyházközség tagjai a celldömölki segédlelkészt hívták meg. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Róm 10,13-17 alapján. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy olyan ünnepe van a bükieknek, amellyel maga Jézus ajándékozta meg a gyülekezetei. Az evangéliumhirdetők, a tanúk láncolata nem szakad meg, így bizonyossá válik, hogy Isten gondoskodik népéről. Mert a szolgatársak ugyan jönnek-mennek, de Jézus marad, hiszen soha nem az emberek a fontosak, hanem mindig az evangélium. Isten reális: lesznek olyan küzdelmek, nehéz feladatok, amelyekkel a most beiktatott lelkésznek meg kell küzdenie, de Jézus vele van - mondta a püspök, majd azt kérte fiatal kollégájától, hogy versenytárs nélkül maradjon meg szívében az evangélium. „Adjon neked Istenünk hűséget, reménységet, rá hagyatkozó bizalmat, hogy a kísértések közepette is helyt tudj állni. Mert nincs más kincs, amelyért érdemes élni” - fejezte be „útra- valóját” az egyházkerület vezetője. A lelkésziktatás liturgiája után Szakos Csaba lépett a szószékre. Jn 21,17 alapján tartott prédikációjában elmondta, hogy a hétköznapi életben a szülők, gyerekek, szerelmesek gyakran megkérdezik egymástól: „Szeretsz-e engem?” Ebben az igében Jézus minket kérdez. Vajon a mi szívünk mit felelne? Nem tudlak úgy szeretni, ahogyan szeretnélek? Van-e egyáltalán energiánk, időnk arra, hogy Isten ügyére áldozzunk? A lelkiismeretünket minden helyzetben nyugtalanító kérdés ez. Péter is először magabiztos volt, majd lejjebb tette a mércét. Végül megtagadta mesterét, akiért korábban az életét is odaadta volna. Az igehirdető feladata Bükön sem több, sem kevesebb, mint őrizni Isten népét, mert ezt fogják számon kérni rajta - zárta szavait Szakos Csaba. A nyíregyházi gyülekézetben elhívást kapott fiatal lelkész az ország másik végében talált otthonra, házastársra. Az istentisztelet utáni közgyűlésen a köszöntők sorában az kapott elsősorban hangsúlyt, hogy áldás kísérje életét és az itt végzendő szolgálatát. Menyes Gyula Lelkészcsalád-találkozó A Déli Egyházkerület lelkészei ezúttal családtagjaik kíséretében találkoztak egymással. A június 17. és 19. között tartott háromnapos együttlétnek a bonyhádi evangélikus gimnázium kollégiuma adott otthont. A reggeli és esti áhítatokon az Úrtól tanult imádságról gongyelmét kötötte le a délelőtt folyamán, hanem a szülők számára is bőven volt mondanivalójuk. A délután kirándulással telt, a világhírű gemenci erdőt látogatták meg a találkozó résztvevői. Az estébe nyúló kirándulást borkóstoló és fagylaltozás zárta. dolkodott együtt hallgatóságával a kerület püspöke, Gáncs Péter. Az estéket vidám beszélgetések fűszerezték, de a labdajátékok kedvelői sem unatkoztak a találkozó ideje alatt. A péntek délelőttöt Levente Péter és felesége, Döbrentei Ildikó tette emlékezetessé. A televízióból kicsik és nagyok által egyaránt jól ismert házaspár nemcsak a gyerekek fiA szombat délben hazainduló lelkészek, lelkésznők és családjaik testileg- lelkileg feltöltődve térhettek vissza szolgálati helyükre, hogy azt adják tovább, amit a rövid, de tartalmas találkozó ideje alatt kaptak: jókedvet, játékosságot, komolyságot, az egymásra és Istenre való figyelés hatalmas ajándékát. Szabó Szilárd
