Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-20 / 25. szám
2004. JÚNIUS 20.-7. oldal r Evangélikus Elet ) lelkészkonferencia írd és T. Pintér Károly felvételei KONFERENCIAKRONOLOGIA Az első dátum 1931. Az ekkor Helsinkiben rendezett finnugor kulturális kongresszuson lelkészi delegációk - közöttük magyarok is - részt vettek. 1937-ben Budapesten már lelkészkonferenciát tartottak nagyszámú résztvevővel. A rendezvényre a magyarokon kívül 77 finn és 27 észt lelkész érkezett vasúton. A konferencia után a vendégeket tizenkét napos országjárásra vitték. 1939 nyarán a finnországi Lappeenrantában egy kisebb lelkészcsapat - 14 finn, 11 észt és 9 magyar - tartott táborozó lelkészkonferenciát. AII. világháború és következményei sajnos csaknem harminc évig megakadályozták a közös konferenciák folytatását. 1968-ig kellett várni arra, hogy 20 finn és 30 magyar résztvevővel megrendezhessék a következő konferenciát Budapesten. Ezután újra hosszabb szünet következett. 1981 júniusában ismét Finnország, Iisalmi adott otthont az eseménynek. Hála Istennek, bővült a résztvevők köre: Észtországból és Erdélyből is érkeztek vendégek. Igaz, az erdélyi magyar testvérek hivatalosan nyaraláson vettek részt a finn egyház meghívására - csak így kaptak kiutazási engedélyt a román hatóságoktól. Az 1985 nyarán Budapesten rendezett összejövetel észt küldöttségében helyet kapott az akkori Szovjetunióban élő inkeri finnek képviselője is. 1989 augusztusában a finnországi Kouvolában találkoztak az evangélikus nyelvrokonok. Ennek a konferenciának az újdonsága az a felszabadultság volt, amellyel az észtek érkeztek - derűlátásuk megalapozott volt. 1993 nyarán - a konferenciák történetében először - a felszabadult és független Észtország evangélikus egyháza volt a házigazda Otepää-ben, Tartu közelében. 1996. június végén ismét Budapesten van a sor. A magyarok kérték még így Otepää-ben, mivel ’93-ban úgy tudtuk, hogy ’96-ban Budapesten lesz a világkiállítás. Nagyszerű élményekkel lehetett volna tehát a vendégek programját gazdagítani. A világkiállítás elmaradt. A konferenciát a korábban meghatározott időben és helyen megtartottuk. 2000. július, Finnország, Lapua. Történelmi jelentőségű nyilatkozat hangzik el az erdélyi magyar evangélikus egyház részéről: a következő lelkésztalálkozót Erdélyben kívánják megrendezni. A meghívás természetesen lelkes fogadtatásra és egyhangú támogatásra talált. 2004 júniusában tehát a konferenciák történetében először Erdély szellemi fővárosa, Kolozsvár adott otthont az evangélikus nyelvrokonok találkozójának. Mint Lapuában, itt is helyet kapott az inkeri küldöttségben a kis ugor népcsoportok misszióját is gondozó mordvin evangélikusok képviselője. 2008. Reméljük, hogy az észt evangélikus egyház meghívására Isten segítségével újra összegyűlhet a nyelvrokonok és hittestvérek hét évtizedes múltra visszatekintő konferenciája. Baranyai Tamás Dr. Kovács László-Attila teológiai tanár orgonakoncertje az evangélikus templomban Ezt a néhány sort, amelyet most papírra vetek, csupán egy-két kósza gondolat ihlette, de talán mégis a lényegről szól. Minden fontos megbízatás és hasznos funkció nélküli, egyszerű résztvevője voltam a finnugor lelkészkonferenciának. Jó volt egészen egyszerűen csak ott lenni, hallgatni az előadásokat, csendesen szemlélni az eseményeket. így lett igazán izgalmas számomra a kolozsvári találkozó első olvasásra érdektelennek tűnő témája: a tradíció. Úgy gondolom, a tradícióhoz való viszony evangélikus egyházunkban vízválasztó. Alapvetően jellemző, hogy ki milyen hagyományt emel magasra - ez így van jól addig, amíg a sok kisbetűs tradíció nem gyöngíti, hanem erősíti a nagybetűs TRA- DÍCIÓ-t, tehát a jobb és bal partról beömlő patakok ugyanazt a folyót táplálják vizükkel. Finnek, észtek, inkerik, valamint anyaországi és erdélyi magyarok más-más irányból érkező patakként hozták el evangélikus hitük sokszínű üzenetét. A különbségek látványosan kirajzolódtak, mégsem vált zavaros folyammá a konferencia. A nagybetűs TRADÍCIÓ folyamát három dolog veszélyezteti: a „hagyománypatakok" túláradása, elapadása, illetve ha mérgezett vizet szállítanak. (Az utóbbi években volt ezekre példa a Tisza felső szakaszán.) Imponáló a finnek szervezett, de mégis szabad tradíciókezelése. A „hatvanezer tó országában" jól gazdálkodnak a szabad vizekkel. Gamálieli bölcsességgel tekintenek az újabb irányzatokra, miközben nem dobják sutba a népegyház hagyományos értékeit sem. Azért nekik is vannak gondjaik: túlságosan lazára sikerült törvényük szerint az iskolákban minden vallás híveinek biztosítani kell a hitoktatást, ha akad három (!) tanuló, aki igényli - legyen bár a bahái vallás követője... Az észt testvérek örömét és egyben gondját az okozza, hogy a szovjet érában teljesen berekesztették a tradíciót. Most felhúzták a zsilipet: zsúfolásig megtelnek a templomok, a nagyszülők az unokáikkal együtt konfirmálkodnak. A mintegy hatvanezer lelket számláló inkeri evangélikusok búvópatakja a rendszerváltozás után tört a felszínre. Szerényen csörgedező erecske ez a közösség, de van hitük: missziói területként tekintenek a vallástalanok több százezres táborára. A „magyar patak" több ágra szakadozva folydogál itt. a Kárpát-medencében. A földrajzi vízválasztók erőszakos átvágása nagy érvágás volt az itt élő evangéli- kusság számára, de mégsem ebből erednek legnagyobb gondjaink. Az igazi problémát abban látom, hogy a tradíciók (kegyességi irányzatok, liturgikus hagyományok stb.) nem párosulnak a türelem (tolerancia?) lelki ajándékával (Gál 5,22-23). Erdélyi testvéreink e téren toronymagasan fölöttünk állnak-úgy tűnik, náluk a tordai országgyűlés (1568) szelleme mindmáig hat. (Sikerült áthidalniuk a hagyományok „tordai hasadékát"!) Az Ige és a liturgia ékes rendben illeszkedik egymáshoz - ez volt az érzésem, miközben a reggeli áhítatok (matutinum) és az esti istentiszteletek (vespera) alkalmain a zsoltárok és responzóriumok szép dallamaiban gyönyörködtünk. Igaz, ezek a dallamok és szövegek valahogy „magyarosabban ” csengtek, mint a mi próbaliturgiánk. Lehet, hogy nem kellene olyan messzire menni a hagyományért, talán egyet s mást átvehetnénk erdélyi testvéreinktől is? Érdemes megfigyelni, hogyan is értelmezik ők a liturgiát. Dr. Kovács László-Attila kolozsvári teológiai tanár előadásából idézek: „A liturgia hitéletünknek három- dimenziós megnyilvánulása: az Ige, a teológia és a művészet ötvöződése. (...) Vitathatatlan az Ige elsődleges, lényegi szerepe (...). A teológia az Ige táplálta hitnek tartalmi, értelem szerinti kifejeződése, és a művészet (...) a hitnek a formai, ünnepélyes, méltó megjelenítése. ” Bölcs és békességről tanúskodó gondolat! Ezt a néhány sort. amelyet papírra vetettem, csupán egy-két kósza gondolat ihlette, de talán mégis a lényegről szólt. Győri Gábor Imádságrészlet Adorjáni Dezső záróáhítatából „Örökkévaló Istenünk, mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy Szentlelked megvilágosító munkája által rávezetsz minket a te Igéd páratlan értékére. Tartsd és újítsd meg közöttünk szüntelenül az Ige hirdetését, hogy az élő Ige az evangélium erejével, mélységével és örömével töltse be lelkünket, életünket. Urunk, jó tudnunk, hogy mi két világ polgárai vagyunk: e földi világé és a te örökkévaló országodé. Jó tudnunk, Urunk, hogy mindkettő a te akaratod által és a te kegyelmedből létezik. Köszönünk minden jó ajándékot, melyet e földi létben adtál nekünk - identitásunkat, kultúránkat, nyelvünket, mindazon jellemvonásokat, lelki struktúrákat, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk. Urunk, add, hogy ezeket a sajátos ajándékokat, talentumokat a te dicsőségedre és minden embertársunk javára használjuk. De köszönjük neked annak a másik országnak az itt és mostban felcsillanó ajándékait is. Köszönjük neked az új élet Krisztusban adott nagyszerű ajándékát, azt, hogy benne egy nemzetté, választott néppé, királyi papsággá lehetünk. Köszönjük neked az új látást, az új szolgálati lehetőségeket, a kegyelem idejét. Kérünk téged, hogy mint az első pünkösd idején, úgy most is áraszd ki ránk Szent- lelkedet, hogy tömegből gyülekezetté váljunk, és szanaszét heverő, durva kövekből egybeillö, szép templommá legyünk. Kérünk, emelj fel bennünket kishitűségünkből a te látóköröd szabad magasságába. Rendelkezz velünk. Használj fel a te messzire mutató, üdvösségünket munkáló céljaid véghezvitelére. Urunk, légy velünk, amikor most innen eltávozunk. Áldd meg a gyülekezetekben való találkozásokat, a vasárnapi szolgálatokat. Adj mindenkinek nyugodt, biztonságos hazatérést, és rejts el mindenki szívébe egy kis darab Erdélyt, egy kedves emléket. Áldd meg a finnugor lelkészkonferencia további munkáját és a mi életünket, szolgálatunkat. Add, hogy valami értékeset, szépet megőrizzünk abból, amit itt tőled és egymástól tanultunk. Áldj meg minket, maradj velünk, hogy mindvégig a te néped maradjunk az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.” Fotó: Menyes Gyula
