Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-06-06 / 23. szám
Fotó: menyes Gyula 4. oldal-2004. JÚNIUS 6. Evangélikus Élet Az elöregedő társadalmak, így a magyar társadalom számára is nagy kihívás az idős emberekről való gondoskodás, hiszen az egyre csökkenő számú aktív népességnek kell eltartania az egyre több nyugdíjast. A lajosko- máromi gyülekezet gyorsan reagált erre a helyzetre, hiszen immáron tizenkét éve működik sokak megelégedésére a gyülekezet Agapé Evangélikus Szeretetotthona. De nemcsak működik, hanem gyarapodik is: az intézmény épülete új szárnnyal bővült. Az építkezés befejeződött. Ennek megünneplésére hálaadó istentiszteleten került sor a pünkösd előtti szombaton. Az ünnep mindig találkozás. Az emberek találkoznak egymással, és találkoznak Istennel, hogy hálát adjanak a lehetőségekért és az erőért, amellyel a lehetőségeket és az álmokat válóra válthatják. Az ünnep öröm. És az örömöt jó megosztani másokkal. így történt ez Lajoskomárom- ban is, ahol a templom oltáránál Ittzés János püspök, Kendeh György országos di- akóniai lelkész és Decmann Tibor, a gyülekezet lelkipásztora szolgált. Az igehirdetésben Ittzés János püspök a tizenkét éves szeretetotthont a tizenkét éves Jézus példájához hasonlította, aki „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben ” (Lk 2,52). Jézusban tudatossá válik ekkor a küldetése, az, hogy az Atya dolgaival kell foglalkoznia. Életével, munkájával örömöt szerzett az Atyának és az embereknek is. Az Agapé szeretetotthon új szárnyának szentelése is a növekedés, a fejlődés örömöt szerző folyamatának egyik stációja. Tizenkét évvel ezelőtt, az intézmény alapításakor Isten szeretete cselekedetté inkamálódott, s most az istentiszteletnek is otthont adó résszel elnyerte a szolgálatnak megfelelő formát. Az Istennek tetsző, örömöt szerző szolgálathoz mindenekelőtt bölcsesség szükséges. S ez a bölcsesség nem más, mint fölismerni, hogy tőle jövünk, hozzá megyünk. Ennek tudatában égre emelt tekintettel s összekulcsolt kézzel kezdjen a mindennapi munkájához a szeretetotthon minden dolgozója is. Csak az ilyen munkán lehet Isten áldása - mondta a püspök. - Jézus leszáll oda, áldássá lesz ott, ahol őt hívják segítségül, ahol a belső lélek rezdülésében is az Istennek tetsző utat keresik, a szeretet, az irgalom, a békesség útját. A tizenkét éves szeretetotthon homlokzatára gondolatban felírhatjuk: „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben”. „Hívjuk továbbra is segítségül Isten megszentelő, megerősítő kegyelmét, hogy hitünk el ne fáradjon, reménységünk el ne lankadjon, szeretetünk el ne csüggedjen!” - intette a hallgatóságot az igehirdető. Az ünnepség az intézmény új kápolnájában folytatódott, ahol Decmann Tibor lelkész ismertette az építkezés történetét. Elmondta, hogy már a szeretetotthon megnyitásakor tudták, hiányzik még egy nagyterem, egy kápolna, ahol kényelmesen és méltón, minél több otthonlakó bevonásával lehet megtartani az áhítatokat, istentiszteleteket, vagy ahol akár zenés alkalmakat, koncerteket is lehet rendezni az idős emberek számára. „Épülő új világunk nem az idősekre gondolva, hanem elsősorban a fiatalok számára készül. A szeretetotthon új kápolnáját az időseknek építették, ezért sok-sok fogódzót kellett felszerelni mindenhová, de ezeknél fontosabb, hogy sok érző szív legyen, amelybe lelkileg lehet kapaszkodni. E helyen Jézus evangéliumán keresztül közelebb lehet kerülni Istenhez, el lehet mondani neki a félelmeket, és kérni lehet őt, hogy tisztítson meg bennünket ezektől a félelmektől” - hangsúlyozta az otthon lakóinak lelkigondozását is ellátó lelkész. Az építkezést az evangélikus egyház támogatta, állami támogatást nem kaptak hozzá. Az új épületrész impozáns belső tere belsőépítész bevonásával készült el. Az ólomüveget Horányi Agnes iparművész tervezte; munkájához Harmati Béla László művészettörténész, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója nyújtott segítséget. Az oltártérben elhelyezett kereszt Macher Jánosnak, a pusztavámi gyülekezet felügyelőjének az ajándéka, az oltár pedig Katona Csaba lajoskomá- romi asztalosmester munkáját dicséri. Megható pillanatokat szereztek az egybegyűlteknek az otthon lakói, akik énekkel készültek erre az alkalomra. Az ünnepségen részt vevők a gyülekezet ajándékaként egy emlékplakettet vehettek át, amely az egyházközség alapításának kétszázadik évfordulójára emlékeztet. Az ünnepi istentiszteleten a gyülekezet rézfúvószenekara szolgált, amely ebben az évben ünnepli alapításának tizedik évfordulóját. Sánta Anikó Isten országának kincse Vargabokor pünkösdhétfői csendesnapja A csendesnapra Horkay László magyar református püspök jött el Kárpátaljáról a nyíregyházi evangélikus gyülekezetbe, hogy a pünkösdi Lélek határokon átívelő kiáradásáról és megelevenítő erejéről tegyen bizonyságot a mintegy kétszázharminc, igére szomjas léleknek a Nyíregyházához tartozó Vargabokor tanyaközpontban. A püspök a kezdő- és záróáhítatot az ünnepre kijelölt evangéliumi ige (Lk 12,32-34) alapján tartotta, melynek alapgondolatát így fogalmazta meg Adá- mi László lelkész, a nap házigazdája: Isten országának kincse. Ne félj, te kicsiny nyáj, mert Atyád az Isten! - így biztatta a püspök az egybegyűlteket. Miben áll Isten országa? - erről szólt három másodéves teológus, akik a Lélek friss fuvallatát hozták el a gyülekezeti ház kertjébe, mert szavaik nyomán a délutáni kiscsoportos beszélgetésekben eleven párbeszéd folyt a Lélek mai munkájáról. Lakatos Lilla az igazságról, Adámi Mária az Isten ajándékozta békéről, Kása Gergely a Szentiélekben való örömről tett bizonyságot. Bálint Éva tanárnő arról számolt be, mivel jár ma Jézus követése. A Lélek áradását megtapasztaló gyülekezettől azt kérdezte Horkay püspök az úrvacsorái istentiszteleten: Hol van a szíved kincse? Az Urától kapott „kóstoló” erejével indult tovább a kétszázötvenegy éves gyülekezetben folyó hétköznapi szolgálatra ez a maroknyi, mennyei kincset lelt „lelkes” ember...-i -s Kitüntetés az alapítóknak - új névvel az unióban A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 2004-es közgyűléséről Európa két legjelentősebb egyházi hátterű segélyszervezete - a német Diakonische Werk der EKD (DW) és a dán DanChurchAid (DCA) - vezetőjének részvételével tartotta évi rendes közgyűlését május 25-én a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat. Dr. Jürgen Gohde, a DW elnöke kitüntette a magyar segélyszervezet alapító tagegyházainak vezetőit. A legmagasabb fokozatú elismerést ez alkalommal dr. Bölcskei Gusztáv református, illetve D. Szebik Imre és D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök vehette át. Dr. Jürgen Gohde örömét fejezte ki, amiért a magyar protestáns és ortodox egyházak által életre hívott szervezet immár 13 éve végzi igen magas színvonalon e nemes szolgálatot, nemzeti és nemzetközi terepen egyaránt. Hangsúlyozta: fontos a humanitárius segítség- nyújtás függetlenségének, valamint innovatív jellegének, magas színvonalának a megőrzése, illetve a szervezetek közötti összetartás. Peter Lodberg, a dán egyházi hátterű segélyszervezet főtitkára köszöntésében a két szervezet között az alapítás óta meglévő kitűnő munka- kapcsolatot méltatta. Mint mondotta, Magyarország uniós csatlakozása igen jelentős lépés, hiszen a szervezetek számára ez egyfajta „ablaknyitás”, vagyis az eddigi együttműködésen is túlmutató lehetőségeket rejt magában. A közgyűlés napirendi pontjainak tárgyalása során sor került a szervezet 2003. évi közhasznú éves beszámolójának és közhasznúsági jelentésének elfogadására. Lehel László igazgató a 2003- as év eredményeiről és nehézségeiről szóló jelentésében szintén kiemelte a nemzetközi partnerekkel való kapcsolat szorosabbra fűzését. A hazai szociális gondok enyhítése terén modellértékű programok indultak 2003-ban, és folyamatos a szakmai továbbképzés is. Gond viszont az intézmények tartós finanszírozása. Az igazgató szólt a szervezet eddigi legsikeresebb adventi kampányáról, amelynek során több mint harmincmillió forint adomány érkezett. A szolgálat alapítványának 2003-as tevékenységéről dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök, az alapítvány kuratóriumának elnöke tájékoztatta a résztvevőket. A közgyűlés elfogadta a szeretetszolgálat éves pénzügyi beszámolóját. E szerint a 2003. évi bevétel elérte az 1,1 milliárd forintot, melyből a hazai szociális munka finanszírozására mintegy 400 millió forintot fordítottak. A segélyszervezet külföldi humanitárius programjait jelentős mértékben nemzetközi céltámogatásokból valósítja meg. A támogatásokat az e célra indított hazai kampányok gyűjtéseiből befolyó összegek egészítik ki. A segélyszervezet könyvvizsgálatát végző KPMG Hungária Kft. részéről dr. Eperjesi Ferenc a pénzügyi jelentés minősítéseként elmondta, hogy az megbízható és valós képet ad a gazdálkodásról. A közgyűlés döntött a szolgálat nevének megváltoztatásáról: nemzetközi humanitárius tevékenységére, illetve hazánk uniós csatlakozására való tekintettel, illeszkedve a nemzetközi standardokhoz, az Európai Unió Humanitárius Szervezetének egyedüli magyar partnereként a szeretetszolgálat új neve Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. (A segélyszervezet közhasznúsági beszámolója megtekinthető a www.okume- nikus.hu interneteimen.) Ifj. Kis Boáz A Német Diakóniai Szövetség elnöke. Jürgen Gohde (balra) átnyújtja I). Szebik Imre elnökpüspöknek az ökumenikus szeretetszolgálat ügye iránt érzett felelősségéért és támogatásáért odaítélt Kronen Kreutz Diakonie (Koronás Kereszt a Diakóniáért) kitüntetést. EVANGÉLIKUS EZÜST A VÁRI FOCITORNÁN Immár tizenegyedik alkalommal került sor a Várnegyedben az egyházi labdarúgótornára. Tavaly a budavári Mátyás-templom I. csapata végérvényesen elnyerte a vándorkupát, ezért új lappal, pontosabban új kupáért indult a verseny. A torna szervezője, Vecsey András önkormányzati képviselő arról is tájékoztatta a résztvevőket, hogy ez a serleg szintén egy évig marad a győztesnél, de három bajnoki cím birtokában megtartható. Idén 11 csapat nevezett. A Bécsi kapu téri evangélikus és a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet két- két válogatottat indított. Az evangélikusok I. csapata két évvel ezelőtt megnyerte a tornát (akkor istentiszteleten is bemutatták a győzteseket), s tavaly is csak tizenegyesrúgások döntötték el, hogy lemaradt a döntőről. Idén viszont az első helyért játszhatott a krisztinavárosi plébánia csapatával. A mérkőzés döntetlenül végződött, ezért tizenegyesrúgásokra került sor. Ezúttal sem kedvezett a szerencse, az evangélikusoknak be kellett érniük a 2. hellyel. (Az ezüst is szépen csillog.) A csapatban Balicza Iván lelkész két fia is játszott: Gábor a kapuban, Máté a mezőnyben. A válogatott többi tagja: Sturm Pál csapat- kapitány, a csapat gólkirálya, Farkas Zoltán, Tősér Gábor (az ő édesapja az egyházfi), Németh Márk, Kovács István, Benedek György és Dán Dávid. Bence Imre esperes elmondta, hogy Balicza Iván az idén is el akart jönni szurkolni, de két esküvőn is szükség volt a szolgálatára. Mint megtudtuk, az esperes két fia - Győző és Domonkos - az egyházközség ifjúsági együttesében játszott, a harmadik Balicza fiúval, Péterrel együtt. Az ifjúsági csapat intézője, Bajnóczi Attila egyháztestületi tag elmondta, hogy a második csapat javarészt az ifjúsági órákról verbuválódott, így tőlük még nem vártak előkelőbb helyezést. (A sereghajtóként végzett együttesben - egyetlen felnőttként - Attila volt a legidősebb, fia viszont, az 1989-ben született Márió az egész mezőny egyik legfiatalabb játékosa volt). A torna - noha minden volt, csak kis- asszonyfütball nem - sportszerű légkörben zajlott. Egyetlen játékost sem kellett kiállítaniuk a bíróknak. Egy jellemző eset: Márk Sándor, a Szent Anna plébánia I. csapatának portása a kapu fölé tolta a labdát. A bíró nem vette észre, hogy a kapus hozzáért, és kirúgást ítélt, mire ő átrúgta a labdát az ellenfélnek. A tornát Nagy Gábor Tamás, a kerület polgármestere nyitotta meg. „Nem akarok játszani - mondta -, hogy ne rontsam az evangélikusok esélyeit.” A torna díszvendége a Fradi örökös tagja, Dalnoki Jenő volt, a díjakat pedig Orbán Viktor volt kormányfő, a református csapat tiszteletbeli tagja ajánlotta fel. Kérész Gyula
