Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-23 / 21. szám
Evangélikus Elet 2004. MÁJUS 23.-11. oldal Üzenet az Aiaráíról ______________________ rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla A madarak és fák napja Ma már szinte minden napot jeles napként tartunk számon - emlékezünk vagy ünnepelünk. Márciusban a víz világnapjáról rovatunk hasábjain is megemlékeztünk, most a május 10-én tartott madarak és fák napja kapcsán szeretnénk közzétenni néhány hasznos és érdekes tudnivalót. Talán felmerülhet a kérdés: miért kell erről is külön megemlékezni? Erre egy kérdéssel válaszolhatunk: El tudjuk- e képzelni Isten teremtett világát madárdal nélkül? Eddig még nem virradtunk „néma tavaszra” - ahogyan Rachel Carson az 1960-as évek elején aggódva előrevetítette s reméljük, ejután sem fogunk... Ám ez rajtunk is múlik. (JCsCs) Az 1800-as évek végétől szemlátomást fogytak az erdők, mezők. Az európai államok ezért 1902. március 19-én Párizsban aláírtak egy egyezményt a mezőgazdaságban hasznos madarak védelméről. A madarak és fák napját már ebben az évben meg is rendezték hazánkban Chernél István ornitológus közreműködésével. Az ünnep hivatalos bevezetésére Apponyi Albert vallás- és köz- oktatásügyi miniszter körrendeletét adott ki. Ebben kimondta, hogy e napon eper- vagy más gyümölcsfákat kell ültetni, illetve öntözni, és meg kell emlékezni a hasznos madarakról. A nemes kezdeményezést az állatvédő egyesület és a Magyar Ornitológiái Központ is támogatta. Századunk első felétől minden év májusában tartjuk e jeles napot. Bár a második világháború után veszített jelentőségéből, a kilencvenes évektől ismét egyre többen megemlékeznek róla. Egy 1996-os kormányrendelet alapján a madarak és fák napját május 10-én ünnepli az ország. (Forrás: www.foek.hu) Gyurátz Ferenc ösztöndíj- első alkalommal A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában az iskolai élet legszebb ünnepét, a ballagást ebben az évben új esemény gazdagította. Május 7-én - amikor az iskola történetében a legtöbb (öt osztályban összesen 124) végzős diák búcsúzott az intézménytől - egy 12. osztályos tanuló ösztöndíjat vehetett át. A Gyurátz Ferenc Alapítvány kuratóriuma nevében Keveházi László lelkész adta át - ünnepség keretében, a tanulók és az iskola udvarát megtöltő vendégek jelenlétében - az alapítvány ösztöndíját a 12/a osztályba járó Bolfán Lívia perenyei tanulónak. A Kőszegi Gyurátz Ferenc Leánygimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete 2002-ben alapítványt hozott létre Gyurátz Ferenc Alapítvány a Fiatalok Támogatásáért elnevezéssel. Az alapítók szándékának megfelelően az ötfős kuratórium kidolgozta azokat a szempontokat, amelyek alapján a szervezet évente ösztöndíjban részesíti az iskola egy diákját. A magatartással, a tanulmányi munkával és a hitéleti tevékenységgel összefüggő, példamutató munka alapján a kuratórium az osztályfőnöki és a hitoktatói munkaközösség által javasolt tanulók közül választja ki a díjazottat. Az első alkalommal a munkaközösségi javaslatokban szereplő négy tanuló közül a tagok teljes egyetértéssel választották ki az első ösztöndíjast. Az ösztöndíj odaítéléséről szóló emléklapot az a rózsával átfont kereszt díszíti, amely a volt iskola jelképeként a pecsétnyomón és a diákok sapkajelvényén is szerepelt. Az ösztöndíj odaítélésnek folyamata és az átadás ünnepi aktusa is hozzájárult ahhoz, hogy az iskolában megmaradjon a hajdani iskola értékteremtő és értékőrző szellemisége. Nem mulaszthatjuk el megköszönni az alapítványt létrehozó egyesületi tagoknak és az alapítvány támogatóinak, hogy hozzájárultak iskolánk szellemiségének gazdagításához. Harmincéves a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Harminc évvel ezelőtt, 1974-ben jött létre a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - röviden MME -, 204 fővel, budapesti székhellyel. Megalakulása óta több ezren léptek be a szervezetbe, mely Közép-Kelet-Európa legnagyobb természetvédelmi társadalmi egyesületévé vált. Napjainkban 8500 tag- díjfizető tagja van, s több ezer önkéntes segíti tevékenységét. Tagjai a területileg illetékes helyi csoportokba tartoznak, amelyekből minden megyében legalább egy működik. Az MME számos nemzetközi szervezetnek a tagja, sőt többnek a közép-kelet-európai képviselője is. Az MME fő célja természetvédelmi és madárvédelmi akciók szervezése, a tagság - ezen belül kiemelten is a fiatalok - tájékoztatása, ismereteinek bővítése, valamint a madártan hagyományainak ápolása. Valamennyi tevékenységükkel a természet változatosságának, vagyis a biológiai sokféleségnek a megőrzésére törekszenek. Aktív tagságuk - melynek működési területe az egész ország - önzetlen munkával vesz részt a természeti értékek megmentésében és megőrzésében. 1992-től kezdődően minden évben megrendezik Európában a nemzetközi madármegfigyelő napokat. Magyarországon ezt az eseményt az egyesület szervezi azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a madár- és természetvédelem fontosságára, a természetvédelmi egyesületek tevékenységére. A rendezvény ugyanakkor versenyt is jelent az egyes országok között: megfigyelik, hogy hol vesznek részt a legtöbben a programokon, illetve hol látják a legtöbb madarat. A Madárgyűrűzési Központ 2001. évi jelentése szerint „ez az év az eddigi legnagyobb számot hozta a hazai madár- gyűrűzésben: összesen 166 274 egyedre került jelölőgyűrű. Ennek 71 százalékát gyűrűzték valamilyen szervezett program keretén belül. A jelölt madárfajok száma 198, a leggyakoribb hat faj (48 százalék) a következő volt: füsti fecske, parti fecske, cserregő nádiposzáta, foltos nádiposzáta, barátposzáta és vörösbegy.” Kerékgyártó Mihály Az egyesületről és tevékenységéről bővebben a www.mme.hu honlapon lehet információkhoz jutni. A szervezet legutóbb meghirdetett programja a madárbarát kert kialakítása, amelyről szintén ott lehet olvasni. A honlapon hasznos tanácsokat kaphatunk a kert kialakításához (odúk, etetők, itatok), és egyéb tennivalókat is megtudhatunk (a növényzet kialakítása, kertészeti munkák). A programhoz bárki csatlakozhat. A regisztráció után a jelentkezők folyamatosan információt cserélhetnek a program meghirdetőivel. S miért ne élhetne ezzel a lehetőséggel egy gyülekezet - mondjuk a parókia kertjének benevezésével? A teremtés ünnepe 2004 A Jézus Testvérei Ökumenikus Dia- kóniai Rend 1991 óta minden évben megrendezi a teremtés ünnepét a környezetvédelmi világnaphoz igazodva. Ezek az ökumenikus áhítattal egybekötött alkalmak mindig más nézőpontból közelítik meg azt a kérdést, hogy mi az ember, s különösen a keresztény ember feladata a környezet, Isten teremtett világa védelmében életünk különböző színterein. Idén június 4-én 15 órától és 5-én fél 10-től a Budavári Evangélikus Egyházközségbe várják a rendezők az érdeklődőket. Ha Isten is úgy akarja, az ő Igéje mellett zenével és verssel ünnepelhetnek majd a résztvevők. A beszélgetések fő témája: hogyan tudnánk kifejteni ma az Apostoli hitvallás rövid mondatait a teremtő Istenről és a teremtésről, benne az ember helyéről? A teremtés ünnepe arra is szeretne lehetőséget adni, hogy a különböző egyházi és társadalmi szervezetekben a teremtett világ védelméért tevékenykedő emberek találkozhassanak, bemutathassák munkájukat. További információ: Jézus Testvérei Rend, telefon: 20/524-8764. Biczó Dénes Dombóvári „induló” A Tolna-Baranyai Egyházmegyében május 15-én új kezdeményezés helyszíne volt Dombóvár. Az itteni gyülekezet az egyházmegye hittanosainak szervezett találkozót, melyen közel kétszáz gyermek vett részt. A tenget ici bábcsoport műsora után, az igére való figyelést és a közösségformáló éneklést követően a templomból hat csoportban indultunk „hegyet mászni”. Hat helyszínen (a Sinai hegyen, a Kármel, az Ararát, a Mo- r-ijja és az Olajfák hegyén, illetve a Golgotán) bibliai történetekkel ismerkedtek meg a hittanosok. Az állomásokon a gyermekek és a lelkészek kreativitásukról és ügyességükről is tanúbizonyságot tettek. Délután az udvar alkotóházzá alakult, ahol különböző tárgyakat lehetett készíteni bőrből, de pingpongozásra is lehe-. tőség volt. A munkát nehéz szívvel hagyták abba a gyermekek, akik kora este ismét birtokba vették a templomot. Itt a pécsi bábcsoport előadásában elevenedett meg a nagy vacsora története, amelyről aztán Vladika Zsófia tartott áhítatot. A közös éneklés után a vendégek nevében Csepregi Erzsébet mondott köszönetét a dombóvári gyülekezetnek és lelkészeinek - Fatalin Helgának és Aradi Andrásnak - a szervezésért, valamint az alkalom lebonyolításért. Búcsúzáskor megfogalmazódott bennünk, hogy elindulni a legnehezebb, de reménységünk szerint ezen a napon mindannyian „megérkeztünk”. Rózsai György Kiút a félelemből Makszim Gorkij az egyik elbeszélésében óriási fellegekkel harcol, melyek „lomhán kúsztak az égen, félelmet árasztottak a sötétségben: mintha csak hajszálon múlna, hogy lezuhannak, és súlyukkal agyonnyomják az embert”. Bizony félelmében sokszor érzi úgy az ember, hogy sötét felhőinek minden súlyával mindjárt rászakad az ég. Még a hazugságon kapott embernek mondott fenyegetésekben is megjelenik ez a gondolat: Nem félsz, hogy rád szakad az ég?! Sokszor félünk attól, hogy valami ránk szakad. A viharban hazafelé futó gyermek a villámtól, a diák az érettségitől, a kórházban fekvő a műtéttől tart. Az ember szeretne minél előbb baleset- mentesen túljutni a nehezebb életszakaszon, mely gondolatait olyannyira beárnyékolja, mint a felhő a napot. Van kiút ebből? Lehet lélektani elgondolásokkal, megoldási kísérletekkel operálni és a „vödröt” leengedni a lélek mély rétegeibe, hogy belekapaszkodhasson az életéért rettegő. Dobhatunk mentőkötelet a viharban hányódó felé biztatóan: „Nézd, már vonulnak a sötét felhők.” „A felhők felett örökké kék az ég.” De elméleti rendszereink és „meteorológiai” biztatásaink gyengének bizonyulnak, mert hol a biztatás erőtlen, hol a kötél a gyenge, és az örökké való kék eget megint csak felhő borítja. Nekünk annak a szava kell, mint biztos kapaszkodó, aki nemcsak a kék eget teremtette, hanem aki Jézus Krisztusban el tudja és el akarja oszlatni bűneink felhőjét, mely nyomasztó félelemmel tölt el bennünket. Őbenne Isten atyánkká lett, aki nem engedi ránk zuhanni az eget, mert „ki az eget hordozza, / oszlat felhőt, szelet: / napját rád is felhozza, / Atyád ő, áld és szeret” (EE 342). De nem hagy bűneinkben sem elveszni, amikor Jézus Krisztus közelségének hiánya félelemmel tölt el minket. Jézus kereszthalála előtt így vigasztalja tanítványait:,, az én békességemet adom nektek (...). Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. ” (Jn 14,27) De a Feltámadott ma is vigasztalja, erősíti az emberektől megsebzett, a maguk, családjuk, egyházuk, hazájuk és az emberiség jövője miatt félelemben élőket: „ Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." (in 20,21) Ő azért'küld minket, hogy a félelmet oszlató bűnbocsánatot hirdessük mint egyedüli kiutat! Szimon János A vezető kéz Már lassan fél év telt el azóta, hogy a szegedi klinika kardiológiai osztályán feküdtem szívpanaszaimmal. Az elmúlt fél év során többször eszembe jutott, hogy az akkor megtapasztalt csodálatos isteni vezetést megosztom másokkal, s bizonyságot teszek Istenünk szeretetéről. Egy kétágyas szobába kerültem. A másik ágyból akkor készülődött haza a gyógyult beteg. Am nem sokáig voltam egyedül. A mentő hozott be egy több mint nyolcvanesztendős asszonyt, ő lett a szobatársam. Mindjárt lélegeztetőgépre tették, mert nagyon fulladt. Addigra én már kipakoltam a holmimat: a Bibliámat és az Útmutatómat az éjjeliszekrényem középső polcára tettem. Amikor a szobatársam, Rózsika jobban lett, felült az ágyában, és megismerkedtünk. Az Útmutatómat és a Bibliámat meglátva boldogan kiáltott fel: „Hiszen maga evangélikus hittestvér!” Kitört belőle az ének: „Az Úr csodásán működik, de útja rejtve van... ” Én is énekeltem vele. A kis betegszobából a folyosóra is kihallatszott az Úr Jézus dicsérete. Sokan odajöttek, bekukucskáltak, volt, aki bejött, leült, és hallgatott minket. Ettől kezdve tíz napon keresztül együtt zengtük az énekeket. Rózsika egyébként sokáig a szegedi evangélikus gyülekezet tagja volt; szívesen mesélt erről az időszakról. Ahogyan múltak a napok, egyre ritkábban kellett használnia az oxigént. Láttam, amint a professzor asszony oda- odanézett: hát tényleg nincs rá szükség? Mindkettőnknek sokat jelentett az, hogy egymásban testvérekre leltünk. Csodálatos volt - kis szobánkba beköltözött az Úr Jézus szere te te... A professzor asszony, amikor reggel bejött Rózsikához. mindig hozott valamit magával, amivel kedveskedhetett az ő idős nagynéniének. O mint orvos látta, hogy az orvostudomány segítsége mellett mit jelent az Istenbe vetett hit, reménység. Azután eljött a búcsú napja. Ha nem is gyógyultan, de gyógyszerekkel, tanácsokkal ellátva bocsátottak minket haza. Rózsikénak is nehéz volt a búcsúzás, de azzal váltunk el, hogy „ha itt nem is, majd odaát találkozunk ". Isten vezető keze így végezte el az ö csodálatos munkáját Rózsikéban és én- bennem. Isten útjai kikutathatatlanok, csak ő tudja, mire használ fel bennünket. A nővérek többször mondták, hogy milyen öröm töltötte el őket, amikor felhangzott az ének: „Az Úr csodásán működik... ” Huley Alfrédné
