Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-16 / 20. szám
2004. MÁJUS 16.-11. oldal Evangélikus Élet Egyház Világháló ^3® Ökumenikus összefogás a keresztény világhálóért Bemutatkozik a Magyar Keresztény Internet Egyesület Rovatgazda: Babics Csaba és Bogdányi Gábor Miért is lett olyan viharos gyorsasággal sikeres az internet? Jórészt az ott megnyilvánuló lelkes, önzetlen munkának, a földrajzi távolságtól független segítség- nyújtásnak, összefogásnak, az okos önkorlátozásnak köszönhetően. Ebben nyilván részük van azoknak a keresztényeknek is, akik az internet művelői között kezdettől fogva jelen vannak. De nemcsak a kereszténység van jelen a világhálón, hanem a keresztény egyházak életében is egyre nagyobb szerepet kap az internet mint a belső kommunikáció és az evangélizáció hatékony eszköze: sok, hittel kapcsolatos anyag jelent meg a weben már abban az időben is, amikor az internet még jórészt az amerikai egyetemek hálózatát jelentette. A dolog természetéből adódik az ökumenikus és a határokon átívelő összefogás is. Ilyen összefogás eredménye az internetes keresztény lelkigondozás, amely 1997 óta működik Magyarországon, katolikus és protestáns lelkipásztorok önkéntes munkájának köszönhetően. Jellemző módon az első, magyar nyelven rendezett ökumenikus keresztény összejövetelt Romániában tartották 1997-ben. Magyarországon az együttműködés katalizátora Bogdányi Gábor lett, aki az evangélikus Internet Munka- csoport tagja és a 2000-ben megalakult Magyar Keresztény Internet Egyesület elnöke. Gábor a szó eredi értelmében karizmatikus egyéniség: nemcsak a műszaki, technikai, szervezési dolgokban, hanem az emberi kapcsolatteremtésben és -ápolásban, a feladatok meglátásában és végrehajtásában is képes egyensúlyt teremteni a lelkes lendület és a bölcs önmérséklet, az önállóság és a más által elindított munkába való bekapcsolódás között. Az ő kezdeményezésére rendezték meg 1998-ban az első magyar keresztény internetkonferenciát, amelyre eddig négyszer került sor. Ezeken a találkozókon a történelmi egyházak képviselői - laikusok és egyházi személyek, számítástechnikai szakemberek és a gép elé nyugdíjasként leülő amatőrök, lelkiségi mozgalmak, szerzetesrendek tagjai, hazai és határon túli protestánsok és katolikusok - vettek részt. Sokat nyertünk ezeken a konferenciákon: nemcsak információkat, hanem szakmai és lelki bátorítást, illetve testvéri kapcsolatokat is. A második összejövetelen elhatároztuk, hogy egyesületet alapítunk. 2000- ben meg is alakult az MKIE, a Magyar Keresztény Internet Egyesület. Az informális, elektronikus és személyes kommunikáción alapuló együttműködés ilyen módon rendszerezett és formalizált szervezettel, közös projektekkel egészült ki. A kereszteny.hu domainnevet használjuk, levelezési címeink valaki@keresz- teny.hu alakúak, weblapunk pedig a Magyar Keresztény Internet Egyesület http://www.kereszteny.hu címen érhető el. A weblap gyűjtőhely, kiindulópont, ahonnan rendszerbe szervezve érhetők el az egyházak, lelkiségi mozgalmak, különböző keresztény szervezetek, egyházközségek honlapjai. A webhelyről külön cikk készül, így itt csak megemlítem, hogy jelentős saját anyag is van a www.keresz- teny.hu-n: a keresztény lapszemle, a magyar nyelvű bibliafordítások, illetve az épülő prédikációs adatbázis. A kereszteny.hu domain alatt levelezési listákat is működtetünk. Ilyen például a kajatai mozgalom vagy az Ökumenikus Ifjúsági Iroda listája, illetve a keresztény lapszemléhez kapcsolódó listák is ide tartoznak. 2002-ben elkészült A templom egere című könyvecske, amely gyakorlatias, olvasmányos, de egyúttal szakmailag igényes módon ad bevezetést az internethasználatba - elsősorban lelkipásztorok számára. A könyvhöz CD-melléklet is tartozik, amelyen szabadon terjeszthető programok és dokumentumok, a történelmi egyházak webes anyagaiból készült gazdag összeállítás található. A könyv a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg, és egy minisztériumi pályázatnak köszönhetően minden olyan evangélikus, katolikus és református lelkipásztorhoz eljutott, aki valamilyen egyházközségben szolgál. Egyesületünk tanfolyamokat is tartott Budapesten és Győrött. Ezeken szintén a hálózat jobb, hatékonyabb használatával, a weblapkészítéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudnivalókkal ismerkedhettek meg a résztvevők. Mára az internet hatalmas világgá vált, amelyen egymással szöges ellentétben álló jelenségek egyidejűleg jelen lehetnek. Sokak számára a világháló csupán tömegkommunikációs médium, szórakoztatóipari eszköz vagy üzleti vállalkozás. A hitüket megvalló keresztényeknek azonban az a feladatuk, hogy kovászként hozzájáruljanak ahhoz, hogy ne tűnjenek el az internet klasszikus erényei: az önzetlen együttműködés, a kreativitás, a szerény és gyakorlatias hozzáállás. Mindezeken túl pedig tanúságot kell tenniük arról, hogy bármilyen vonzó is az „információs társadalom”, az „e-közigazgatás” vagy az „intelligens régió”, értelmet, célt és üdvöt nem ezek adnak, hanem egyedül Jézus Krisztus. Pásztor Miklós (A szerző a Magyar Keresztény Internet Egyesület alelnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karának tanára.) Spurgeon aforizmái „A prédikátorok fejedelmének” összes műveiből válogatott Wilhelm Hörman ötszáz aforizmát, és ezt jelentette meg a Sárospataki Református Teológiai Akadémia a 27. kiadványaként. A zsebkönyv bölcs sorait olvasgatva egy hírneves igehirdető - gazdag élettapasztalatának keresztmetszetét nyújtó - gondolatvilágába nyerhetünk bepillantást. Találó a válogatás címe is: Az ember Krisztusban is csak ember. Spurgeon még hozzáfűzi, ne várja tőle senki, hogy angyallá váljék. Ízelítőként a gyűjtemény egy százalékát (!) adjuk közre az ajánló szubjektív válogatásában. • Aki úgy olvassa Bibliáját, hogy hibát találjon benne, egyszer majd fölfedezi, hogy a Biblia talál hibát őbenne. • A teológiában nincs semmi új, kivéve azt, ami téves. • Ha Isten vezetését keressük, nem tarthatjuk az istentiszteletet megváltoztathatatlannak. • Hitünknek naponként meg kell újulnia, a tegnapi hit ma már mit sem ér. • A tévedés emberi dolog. A bűnbocsánat: isteni. Ajánlotta: G. A. 1 Felújított gyermekonkológiai osztály Pécsett Egy sikeres jótékonysági koncert eredménye A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján ünnepélyes keretek között avatták fel április 19-én az onkohe- matológiai osztály felújított épületét. Az évente 80 gyermek gyógyulását szolgáló osztály épületének felújítását a Béres Alapítvány tavaly június 20-án tartott, nagy sikerű jótékonysági koncertje tette lehetővé. Az avatáson megjelent Mádl Dalma asszony is, aki a felújítás ügyét a jótékonysági koncert fővédnökeként segítette. Dr. Soltész Gyula, a gyermekklinika igazgatója elmondta: a koncert árbevételéből és a Béres Gyógyszergyár Rt. adományából származó 15 millió forint tette lehetővé a felújítási munkálatok megkezdését. Az osztály több mint hetvenéves épületének renoválása tíz éve húzódott az anyagi eszközök hiánya miatt, de az adománynak köszönhetően a Baranya, Tolna, Somogy és Zala megyéből érkező, súlyosan beteg gyermekek most már nyugodt környezetben gyógyulhatnak, az orvosok pedig korszerűbb körülmények között végezhetik munkájukat. Mádl Dalma elmondta, példaértékűnek tartja, hogy magán- személyek, vállalkozások és civil szervezetek fognak össze egy ilyen ügy érdekében. . Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke hozzátette: „Felemelő pillanat az, amikor egy álom valóra válik.” A Béres Alapítvány nagyon hálás mindazoknak, akik részvételükkel, művészetükkel vagy egyéb támogatással segítették a tavalyi koncertet. A fellépő művészek - a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tagjai, Kiss B. Atilla operaénekes és Kovács László karmester -, valamint az est háziasszonya, Kudlik Júlia felajánlották honoráriumukat a kórházfelújítás céljára. Bocsesz... (Nyílt levél egy ifjú barátomnak) Bocsi, bocsesz, bocsika - a bocsánatkérés sajátos formái. Remélem, nem sértődsz meg, de a hideg futkos a hátamon, amikor ilyeneket hallok. Nem csak az anyanyelvre érzékeny fülem miatt —. hiszen úgy gondolom, a nyelv elsősorban a használóké, nem az akadémikusoké, s ha valaki új nyelvi leleményt talál ki, használja, és beválik, miért ne tenné? Berzenkedésem alapvetően más természetű. Egyszer, még iskolás koromban - hatodikos lehettem talán - a menzasorban állva fecsegtünk osztálytársaimmal, és én meggondolatlanul kimondtam egy mondatot, amely vérig sértette valamelyiküket. Ezt abban a pillanatban tudtam, amint kimondtam - azóta éget az a mondat, függetlenül attól, hogy az osztálytársam szerintem már rég elfelejtette. Szeretnék visszamenni az időben, hogy leállítsam (vagy ha kell, leharapjam) a nyelvemet, és a szót magamba rekesszem - hiába. Azt a mondatot azóta hordozom magamban. Ez talán az egyik legélesebb ilyen típusú személyes élményem (ami persze nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyetlen). Sok olyan szó és tett van az életemben, amely nem hagy nyugton, amely nem enged továbblépni, amelyet nem tudok elfeledni. Csak állok itt, kettesben azzal, amit elkövettem, és előttem lebeg azoknak a szeme, akiket megbántottam. Szabó Lőrinc szavaival élve „ majdnem revolvert ad kezembe a kései szégyenkezés ". Mert tűrhetetlenek a múlt hibái, bűnei, és még tűrhetetlenebb, hogy nincs jóvátétel, nem lehet helyrehozni azt, amit egyszer elrontottunk. Nem lehet visszatérni az időben, és nem lehet könnyedén elfeledni azt, ami történt. Lehetetlen helyzet, nincs megoldása. Az meg kevés, hogy „az idő mindent megold" - az idő ugyanis nem old meg semmit, csak közönyösen továbbmegy. Az emlék bennünk marad, mint egy megkarcolt bakelitlemez, mely valahol mélyen az agyunkban mindig ugyanazt az egy mozdulatot, szót ismételgeti - azt, amelyet a leginkább el akarunk felejteni. Csak egyetlen mondat csikordulhat ki ilyenkor a szájon: Bocsáss meg! Nem szép kifejezés, hiszen szülőanyja, a bűn sem szép. Mégis: nincsen egyéb menedékünk. Nem nyelvtani szempontból van bajom azzal, ha becézzük a Bocsáss meg! mondatot. Egyszerűen úgy érzem, hogy aki kimondja: Bocsika!, nem akar vagy nem tud szembenézni a múlt eltörölhetetlenségének iszonyatával, és ezt az utat nem hajlandó végigjárni. Könnyebb úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, mint hogy szembenézzünk létünk azon mélységeivel, amelyekkel nem szeretünk szembesülni, s amelyek ennek ellenére talán a leginkább közösséget teremtenek közöttünk - emberségünk, el- veszettségünk és megtaláltságunk közösségét. Igazából nem a másiknak, a megbántottnak van szüksége a szóra. A megbocsátás nem a bocsánatkérés függvénye. Magának az elkövetőnek van szüksége arra, hogy ezek a szavak kiszakadjanak a száján. Ha ez nem történik meg, vagy ha csak illemtudásból született és rövidíthető hangsor a bocsánatkérés, akkor föltehető a kérdés: szüksége van erre egyáltalán valakinek, a vétkesnek vagy a sértettnek? Szerintem a Bocsika! tökéletesen fölösleges erőpazarlás, kár kimondani, úgysem jelent senkinek semmit. Ha az elkövetett bűn valóban olyan laza dolog, mint a becézgetett bocsánatkérés, mit kell rajta megbocsátani? Ha a tettnek igazi súlya van, miért hiszed, hogy ezt a súlyt egy pillekönnyű, odavetett bocsánatkérés el tudja söpörni, miért hiszed, hogy neked valóban minden megbocsáttatik? Vagy ez is mindegy? Ha mindegy, akkor minek kell egyáltalán megszólalni? Soha ne mondd hát, hogy bocsi, bocsesz, bocsika... Ha valóban szükséged van a bocsánatra, akkor azt mondd! Ha meg nem, akkor maradj csöndben — csupán az illem kedvéért nem érdemes sekélyessé tenni a szavakat. Hegedűs Attila Csodát éltünk át Egyházaskozáron május 9-én a harangok hálaadó istentiszteletre hívogattak mindenkit. A kilencszáz lelkes település nagyobb része római katolikusokból áll, de közülük is sokan eljöttek erre az ünnepi alkalomra. A gyülekezet minden fíliája képviseltette magát, külön busszal és autókkal érkeztek az emberek. A vasárnapi szolgálatok ellenére több lelkész is részt tudott venni ezen az ünnepségen, melynek fényét a pécsi, a szászvári és az egyhá- zaskozári énekkarok is emelték. Egy kis faluban nagy eseménynek számít, ha neves látogatók érkeznek. Szinte az egész község megmozdult annak hírére, hogy az alkalmat megtiszteli jelenlétével Gáncs Péter püspök és kedves felesége, valamint Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő, dr. Cserháti Sándor teológusprofesszor és Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő is. A Déli Egyházkerület püspöke a szószékről rögtön egy kérdést tett fel az ünneplő híveknek: Mi az összefüggés Cantate vasárnapja és az oltárkép között, amely az utolsó vacsorát ábrázolja? A tanítványok, miután megvacsoráztak, zsoltárokat és dicséreteket énekelve mentek ki az Olajfák hegyére. Még a legsötétebb éjszakán is tudtak énekelni, Istennek hálát adni. A hálaadásra mindig lehetőséget kell találni, hiszen ennek az öröme továbbsugárzik a hétköznapokra is. Az élő és feltámadott Úr szeretete és a Szentlélek mindent megújító ereje viszi tovább a gyülekezet, a mostani tanítványok életét - mondta Gáncs Péter. Az istentiszteletet követően a püspök felszentelte a gyülekezeti teremben lévő új oltárt, amelyet Kocsik Mónika csodálatos rajzai nyomán készített el egy helybéli asztalos. Az egyházaskozári gyülekezet az elmúlt év során csodákat élt át: megújult a templom, a parókia, a gyülekezeti terem, a kert és a melléképület. Weisz Péter polgármester pályázaton nyert pénzével ki tudtuk cserélni a dőlésnek indult templomtornyunkat. Tavaly mindenkinek hiányzott az eső, de minket Isten azzal segített, hogy jó időt adott a munkálatokhoz. Még az ősszel sikerült kicserélni a templomtetőt is. A kőművesek október közepén láttak munkához, és egész télen át tudtak dolgozni. Mindezeken túl két szoba összevonásával új gyülekezeti termet alakítottunk ki. Rámpa készült, hogy mozgáskorlátozottak is eljöhessenek alkalmainkra, valamint a parókiát is kimeszelhettük. Hála Istennek a templomban sikerült kicserélni a villanyvezetékeket, illetve a templom első részébe pad- fűtést vezettünk be. A falak belső festésére és a külső homlokzat felújítására szintén sor kerülhetett. Mindezekre a munkálatokra az iskoláért kapott kárpótlási összegből és az országos egyház négymillió forintos támogatásából jutott pénz, és természetesen a gyülekezeti tagjainktól is kaptunk adományokat. A mesteremberek pontos és szép munkája mellett számítani lehetett a kozári gyülekezet társadalmi munkájára, különösen a templomtető átrakásakor és a nagyobb takarítások alkalmával. A hajrában még Bikáiról, Szászvárról, Mágocsról, Hegyhátmarócról, sőt Pécsről is jöttek segíteni. Nagyon megható volt, hogy az iskola felsős tanulói is kivették a részüket a munkából: néhány óra alatt rendbe rakták azt a rengeteg fát, amelyet a bontott anyagokból felfürészeltünk. Istennek legyen hála a segítő kezekért, a jókedvű adakozókért, az összefogásért, azért a sok csodáért, amelyet átélhettünk! Úgy éreztem, hogy egy időre mindenkinek kisimult az arca, és örömmel telt meg a szíve. Koskai Erzsébet
