Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-16 / 20. szám
2004. MÁJUS 16.-9. oldal Evangélikus Élet gg élő víz Példázat a <£ s ® a* ® lb ® ® a n* a Ik ír <61 Este kimentem levegőzni a ház elé. Egyszer csak koppanásokra lettem figyelmes az eresz felől. Persze! Hiszen ilyenkor rajzanak a cserebogarak! Különös kis jószágok ezek. Négy évet töltenek több méter mélyen a földben, különféle alakokban. Legismertebb formájuk a csúnyácska kis hemyósze- rű mezőgazdasági kártevő, a pajor. Aztán egyszer csak előjönnek a kis lyukakon, hogy néhány órán át élvezzék a talaj feletti életet, sőt a repülést. Némelyiküknek még erre sem jut idejük, mert előfordul, hogy az első pillanatban elkapja őket egy madár vagy egy játékos kedvű kisgyermek. A gondosabb gazdák olykor tömegével szedik össze őket, hogy a baromfiudvar lakóinak készítsenek lakomát belőlük. Ha mindezt sikerül elkerülniük, akkor párzanak, hogy továbbörökítsék az életet, majd elpusztulnak. Hasonlóan rövid életű a tiszavirág is, ám a föld alatt és a föld felett töltött idő aránya mégis a kabóca esetében a legmeglepőbb. Ez a különös lény ugyanis tizenhét évig fejlődik a föld alatt, néha több méter mélyen, hogy végleges formájában, kifejlett állatként néhány órányi orgia után élettelenül hulljon alá kitinváza. Egy pillanat vagy egy örökkévalóság? Az ember életének ideje hetven, vagy ha több, nyolcvan esztendő, melyet a föld felett, a nap alatt él meg. Közben sok csoda történik vele. Továbbadhatja például az életet. Mégis sokszor olyan befejezetlennek, átmenetinek érzi helyzetét, mint egy hernyó vagy egy lárva. Olykor pedig hosszú időre bebábozódik, megkeményedik. Aki kívülről szemléli, nem lát mást, mint egy merev falú, koporsóhoz hasonló burkot. Megtörténhet ez már a halál előtt is: lelkileg is bebábo- zódhat az ember. Belül azonban sok minden történik ez idő alatt. Isten tudja, hiszen ő a szívek és a vesék vizsgálója. Hetven-nyolcvan év a nap alatt. Különböző stádiumokban: néha csúnyácska kis kártevőként, néha nagyon mélyre ásva magát. Évekig tart a fejlődése. Egészen addig, amíg végleg le nem veti porhüvelyét. Mi van azután? Pár órányi orgia a végső megsemmisülés előtt? Repülés egy mindaddig ismeretlen, csodálatos világban? Sok mindenre tanítanak minket a kabócák és a cserebogarak. Életük nagy részét átmeneti állapotban töltik egy sötét, alvilági helyen, hogy azután néhány pillanatra élvezzék az igazi életet. Nekünk, embereknek pedig röpke hetven-nyolcvan évünk van arra - kinek több, kinek kevesebb -, hogy felkészüljünk az igazi életre. Ez azonban nem néhány pillanat csupán, hanem egy igazi örökkévalóság. Érdemes tehát okosan kihasználni az időt. Nagy a tét. Nagyobb, mint a cserebogarak és a kabócák esetében. Ok mégis mindent megtesznek azért a pár pillanatért. Hát akkor mi, emberek miért ne vágynánk az örök életre, ha egyszer Jézusban az Isten ezt készítette el nekünk? Bartha István EvÉlet - LELKI SEGÉLY ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX „Nem hiszem, hogy valaha visszanyerhetem a lelki békémet. Olyan szörnyű bűn terheli a lelkiismeretemet, amelyre nincs bocsánat. Egy felelőtlen viszonyban teherbe estem, és mivel a férfi nem akarta vállalni a gyereket, elvetettem. Hívő, templomba járó ember létemre tudatosan szembehelyezkedtem Isten törvényével, mert féltem. Féltem attól, hogy nem tudnám apa nélkül felnevelni ezt a kicsit. Féltem a meghurcoltatástól, a családom ítéletétől - úgy éreztem, hogy nincs más megoldás. Azóta nagyon megbántam, amit tettem. Vajon visszafogad még az Úristen?” Amikor terhességmegszakításról vagy válásról hallok, mindig szíven üt a kérdés: Mi lehet az oka annak, hogy a kereszteléshez és az esketéshez szívesen keresik fel a lelkészt a párok, ám amikor válságba kerül az életük, elkerülik? Tálán eszükbe sem jut, hogy a személyes lelkigondozás lehetősége nyitva áll előttük? Vagy eleve elvetik ezt a gondolatot, mondván: „A pap úgyis elítélne minket, ítéletre meg nincs szükségünk!”? Fájó, hogy a krízisbe jutó hívő ember inkább ügyvédjét, orvosát tiszteli meg bizalmával, mintsem lelkészét. Sajnos koijelenség, hogy a lelkészi szolgálat sokak számára nem más, mint vallásos szolgáltatás a családi események ünnepélyes megrendezéséhez. Országos hetilapunk Lelki segély szolgálatának ajtaja azonban minden kedves olvasónk előtt nyitva áll, hogy - akár inkognitóját is megőrizve - esélyt adjon önmagának arra, hogy életbevágó döntései meghozatala előtt, a megértés bizalmi légkörében az Úr szavára figyelhessen! Az a reményem, hogy ez a rovat menedékhely, mentőöv vagy akár egyfajta lelki inkubátor lehet, amelyben az Élet szavának éltető melege segít megérlelni megbánhatatlan döntéseinket. Szeretettel bátorítom olvasóinkat, hogy öntsék szavakba fájdalmaikat lelkészük előtt, vagy levélben osszák meg problémáikat velem, hogy együtt vihes- sük azokat az Úr elé! Ő számít bizalmunkra, és nála készen van a menekülés útja és a megoldás kulcsa! Kedves Andrea! Megrendítő sorait olvasva egyre csak az a gondolat zakatolt a lelkemben, hogy „bárcsak előbb találkoztunk volna!”. Igen, bárcsak ott lehettem volna Ön mellett, amikor kétségbeesetten lelki támaszt keresett! Bárcsak elvihettem volna Önhöz az Úr hatalmáról szóló bizonyságtételt, akkor minden bizonnyal másként alakulhatott volna az élete! De Istennek legyen hála azért, hogy minden napon, amikor felvirrad ránk a reggel, új kegyelmi időt kapunk. Van újrakezdés! Van bocsánat! Hitünk áldott titka, hogy Urunk nem hagy bennünket a kétségbeesés iszapjában: „ Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. (...) Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát. ” (Zsolt 40,2-3.5a) Levelében saját maga nevezi házasságon kívüli viszonyát, szexuális kapcsolatát „felelőtlenségnek” és a terhességmegszakítását „bűnnek”. Amikor döntését meghozta, mindez talán nem volt ennyire világos. A pánik, a szégyenérzet, a félelem és sajnos a kishitűség megakadályozták abban, hogy tisztán lásson. Nyilván vívódott, álmatlan éjszakákon át kereste a választ arra, hogy mit tegyen. Mint gyakorló keresztény rendszeresen szembesült Isten „Ne ölj” parancsolatával (2Móz 20,13), de a szíve is megsúgta, hogy az abortusz nem lehet „születésszabályozási eszköz”, a megfogant élet Isten akaratából élni akar, és ha elpusztítjuk, valójában ezt az akaratot tagadjuk meg. A szekuláris felfogás azonban „műtéti beavatkozásról” beszél, meg az anya jogaira apellál; eszerint az anya eldöntheti, hogy vállalja-e a gyermeket, hogy hajlandó-e a saját egészségét kockáztatni a testében szállást kérő kis jövevény „érdekében”. Holott az abortusz sokkal nagyobb veszélyt jelent az anyára! Ráadásul az abortusz mellett voksolóknak nem kell aktívan részt venniük a kicsiny élet kioltásában. Minden a hatályos törvényeknek megfelelően történik, az asszony engedélyt kap a „művi beavatkozáshoz”, és a steril műtő gyógyító légköre azt sugallja, hogy itt csak egy balesetről van szó, az elszenvedett sérülések még rendbe hozhatók. A terhességmegszakítás morális súlya tehát „útközben” elvész. Valóban sok áldozattal jár a gyermek- nevelés, nem kevés energia és persze anyagi ráfordítás szükséges hozzá! A szülőknek le kell mondaniuk arról, hogy szabadidejükkel korlátlanul rendelkezzenek. Az sem ritka, hogy a kismama karrierjében törés áll be, ha gyermeket vállal. De szabad-e a döntés meghozatalához a mérleg egyik serpenyőjébe egy ember életét, a másikba pedig kényelmi szempontjainkat, önzésünket helyezni? Múlhat-e a születendő gyermek élete azon, hogy félünk az életünkben bekövetkező változásoktól, azon hogy engedjük: külső, idegen befolyás, pillanatnyi lelkiállapotunk döntsön helyettünk? Nagyszerű dolog, ha eljutunk arra, hogy a kérdést a következőképpen fogalmazzuk meg: „Min kell változtatni annak érdekében, hogy a gyermeket vállalhassuk? Honnan kaphatunk ehhez segítséget?” Mert mindig van olyan megoldás, amely valamennyi érintett számára vállalható, és nem pusztán egy személyt terhel. Szívből sajnálom, hogy ez a megoldáskeresés az Ön életében csődöt mondott, hiszen - ahogyan levelében megvallja - megbánta, amit tett. Ma már talán érzi, hogy a gyakorlati segítség és persze a személyes lelkipásztori beszélgetés más döntéshez vezethette volna el. Most azonban arra van szüksége, hogy meggyászolja és eltemesse meg nem született gyermekét. A megújulás előtt mindig a bénító félelmektől való megszabadulás áll. A bűnbocsánat elfogadásához szükség van bünbánatra, de a fel- oldozás elfogadására is Istentől! Kérem, ne gondolja, hogy bűnére nincs bocsánat. Ne higgye, hogy Isten elfordította tekintetét Önről. Krisztus ezért a bűnért is meghalt, így tehát készen van a bocsánat. Ha Urunk bocsánatára szomjazunk, akkor nem érzelmeinkre kell tekintenünk, hanem az ő kegyelmére. Ha Isten megbocsát, ne hordozzuk tovább bűneink terhét! ..Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól” (ÍJn 1,9) - mondja az apostol. Erre az ígéretre kell támaszkodnunk, amikor érzéseink megkísértenek minket. Isten Igéje tökéletes bűnbocsánatról beszél, és nincsen olyan súlyú bűn, amelynek terhével ne mehetnénk a megváltó Úr Jézushoz. Andrea, forgassa mindezt a szívében, és bűnvalló imádságban tegye le bűnét. Járuljon a kegyelem királyi székéhez az úrvacsora szentségében, és meghallja Krisztus áldott szavát: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! ” (Jn 8,11) Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI UTRAVALO Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20) Húsvét ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli igéi az Isten által el nem utasított imádságról adnak tanítást. Közismert az a hasonlat, hogy az imádság azt jelenti a léleknek, amit a levegő a testnek. S az Ige azt a szerepet tölti be a lélek számára, amit a kenyér a test számára. Kenyér nélkül elélhet az ember néhány napig vagy hétig, de levegő nélkül egy percig sem! így talán szó szerint is érthető a vasárnapi ige felszólítása: „Szüntelenül imádkozzatok!” (IThessz 5,17) Jézus az ő nevében mondott imádság meghallgatását ígéri: „(...) kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. ” (Jn 16,24) Pál arra kér bennünket, hogy minden emberért mondjunk közbenjáró imádságokat. Mi ezeknek az Isten szemében jó és kedves könyörgéseknek, esedezéseknek és hálaadásoknak a célja? Az, „hogy minden ember üdyözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (lTim 2,4). Salamon imádsága jó példa az Isten akaratával egyező kérésre: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet. (...) Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon. (1 Kir 3,9-10) Isten ezeket az imádságokat meghallgatja és „ráadásul” teljesíti is. Izrael azért győzhette,le Amálékot, mert Mózes felemelt kézzel könyörgött a győzelemért. Ne lankadjunk meg a folytonos könyörgésben, mert ha abbahagyjuk, a mi ősellenségünk lesz az erősebb (2Móz 17,8-13)! Jézus „mintaimádságának” sorai a dicsőítésre, a kérésre, a bűnvallásra és a könyörgésre adnák példát. De ne felejtsük el a hálaadást sem, ha megtapasztaltuk imádságaink meghallgatását (Lk 11,1 ^4)! Feltámadása után negyven nappal Jézus „miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe ” (Lk 24,51). Az apostolok cselekedeteiről írott könyv Jézus utolsó szavaival kezdődik: „ (...) ti pedig nemsokára Szentlélekkel keresztel- tettek meg, (...) és tanúim lesztek (...). Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. ” (ApCsel 1,5.8.9) Hová ment Jézus? „Az én országom nem e világból való" (Jn 18,36) - mondja Jézus Pilátusnak, ám őt nem érdekelte Isten igazsága, az Istennél fenntartott üdvösség, az örök élet (lásd a „magyarázatos Bibliát” az 1288. oldalon). Fogadjuk meg Pál tanácsát, hogy a mi könyörgéseink is el nem utasított imádságok legyenek: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. ” (Ef 6,18) S elmondhatjuk az úgynevezett „Jézus-imát” is: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, / hozzád sietünk lélekben, / és amiként parancsolád, / imádkozunk, mint egy család...” (EÉ 72,1). Garai András 2004. augusztus 2-8. között egyházmegyei zenei tábort szervezünk Mezöberényben. A jelentkezőket harmonium-, gitár-, rézfúvós- és énekoktatásra várjuk. Kezdő és haladó muzsikusokra is számítunk! Alsó korhatár: min. 10 év Költség kb. 8000 Ft Jelentkezni Lázámé Skorka Katalinnál (5650 Mezőberény, Kossuth tér 6., tel.: 66/352-040) lehet. Teológusok zenés áhítata lesz a zuglói templomban (Bp. XIV., Lőcsei út 32.) 2004. május 13-án, csütörtökön 18 órakor. Közreműködik az Evangélikus Hittudományi Egyetem énekkara (vez.: Csorba István), fúvósegyüttese (vez.: Johann Gyula) és liturgikus ének szemináriuma (vez.: Finta Gergely). Továbbá orgonaszámokkal és kamarazenei tételekkel szolgálnak a hittudományi egyetem hallgatói. Igét hirdet: Korányi András. A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! MEGJELENT! Istenein, add, hogy ne ítéljek Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétele, ■ Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. 1 stenetn, add, hogy ne ítéljek. Istenem add, hogy ne bíráljak: Idényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak A dolgok olyan bonyolultak ■ És végül mégis mindenek , Elhalkulnak és kisimulnak Ls lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyiln ítélünk, Sa dolgok olyan bonyolultak. Evangélikus ISKOLA 6 PEDAGÓGIAI SZAKFOLYÓIRAT ÍV évfolyam, 1 szám
