Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-09 / 19. szám
2004. MÁJUS 9.-11. oldal r Evangélikus Elet Üzenet az Ararátról __ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla „A HARMADIK NAPON...” A keserű fű Ahogyan korábbi számunkban már jeleztük, a rovat hasábjain időről időre szeretnénk bemutatni egy-egy, a Szentírásban is előforduló növényt. A mandula után most a keserű fűről lesz szó, amelyen tulajdonképpen nem egy növényt, hanem egy növénycsoportot kell értenünk. Elsőként fontos megjegyeznünk, hogy a fent említett növénycsoport nem azonos a keserűfűfélék családjával, bár akad közte olyan faj, amely oda tartozik. A sivatagi pásztornépek - főleg az ínséges időkben - nagy mennyiségben gyűjtötték és különböző formában fogyasztották el ezeket a növényeket. Nevüket onnan kapták, hogy kisebb-nagyobb mennyiségben keserüanyagot tartalmaznak. Mivel jól bírják a szélsőséges éghajlatot, nagy számban fordulnak elő a bibliai tájakon is. A mózesi előírások szerint a zsidóknak a páskaünnepen ezeket kellett fogyasztaniuk a sült bárányhoz: „ Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel” (2Móz 12,8, illetve 4Móz 9,11). A keserű füvek közül a legnagyobb mennyiségben a törpe katáng és a kese- rűsaláta leveleit fogyasztották. A törpe katáng meglehetősen hasonlít a nálunk is gyakran előforduló, árokpartok mentén is élő mezei katánghoz. Kb. 30-40 cm magas, kezdetben felálló, de hamar elfekvő szárú, évelő növény. Délelőtt nyíló, világos liláskék fészkes virágai a száron csomókban ülnek. Gyógynövényként is ismert: borogatás formájában gyulladáscsökkentő hatású, a főzetét pedig vízhajtóként használják. A kul- túrfajtáknak igen magas az inulin- és ci- kóriaolaj-tartalmuk. Ezek szárított és pörkölt karógyökér-őrleményét a 18. század közepétől a németek kávépótlásra kezdték használni. E növények csoportjába tartozik még a tőből elágazó sivatagi sóska is. A szír pitypang tőrózsájának leveleiből salátát készítettek. A sivatagi üröm elsősorban a kősivatagban alkot szürkésfehéren molyhos, nagy tömegű, de laza cserjést. A lómenta folyók mentén és vizek mellett magas, jó illatú sűrűséget alkot. Jézus is fogyasztott keserű füvet a tanítványaival az utolsó vacsorán, mely a szinoptikus hagyomány szerint egyben páskavacsora is volt. Az első kehely után következett az előétel: zöldség és keserű fű, melyből egy-egy falatot a közös páskatálba mártottak. Ezzel emlékeztek az egyiptomi szolgaság nehéz idejére. Jézus akkor nevezi meg árulóját, amikor a keserű füves falatot a tálba mártja, így is jelezve Júdás tettének következményét és sorsának beteljesedését. Azonban új tartalommal is gazdagodik ez a jelkép Jézusnak e világban való megjelenésével. Hiszen Jézus maga a húsvéti Bárány, és az ő értünk való szenvedése - Isten kegyelméből - a mi üdvösségünk forrása lett. Kereszty Zoltán Nézzétek a mező liliomait című könyve alapján szerkesztette'. JCsCs Januári számunkban hírt adtunk arról, hogy Budapesten száz hulladékgyűjtő szigetet alakítottak ki a papír, műanyag, üveg és fém gyűjtésére. Ehhez - illetve a szelektív gyűjtéshez - kapcsolódóan szeretnénk közzétenni néhány hasznos információt. A sárga - műanyagyűjtő - konténerekbe csak PÉT palackot tegyünk, lehetőleg összelapítva - így kevesebb helyet foglalnak, és több fér el a konténerben. A szürke - az italosdobozokat gyűjtő - konténerbe csak „ALU” jelzéssel ellátott fémdobozokat helyezzünk. Az egyéb (például „FE”) j&lzésű dobozok egyáltalán nem vagy csak kis százalékban tartalmaznak alumíniumot. A Tetra Pak italosdobozok (ilyenekben tárolják például a gyü- mölcsleveket és a tejet) nem egynemű csomagolóanyagok, hanem műanyag, fém és papír összepréselésé- vel készülnek, így egyik konténerbe sem helyezhetők. (Ezért lehetőleg kerüljük az ilyen csomagolóanyagú termékek vásárlását.) A gyűjtés szabályainak be nem tartása csökkenti a hulladékok feldolgozhatóságát. További információk a 80/204-386-os ingyenes számon is kérhetők. (Forrás: KukaBúvár X. évf. I. szám) NÉPÜNNEPÉLY SZTÁRCSINÁLÓKKAL Akasztói ValóVilág A valóvilágos helikopter nem sokkal tizenegy után szállt le Akasztón a Kastély farm zöld gyepére, fedélzetén „Csabával”. Bevallom, nem tudom, valójában hogy is hívják, mivel az egész ország csak így ismeri ezt a lovászfiút, aki három hónapja raboskodik a luxusvillában. Most is csak azért röpülhetett haza, mert akadt néhány profi lovas, akik szerették volna összemérni erejüket, tudásukat, ügyességüket Kastély Attila emberével. A tét nélküli buli aztán olyan felhajtássá kerekedett, amilyet nemhogy az akasztói farm, de az ország is alig látott. A helikoptert még csak alig kétezres kis tábor várta, de már akkor lázas őrjöngésbe kezdett a nép, skandálva Csaba nevét. A fiú egyébként tényleg aranyos, mosolygós, igyekezett néhány kedves szót szólni a tömeghez, úgy menetközben, a testőrök védelméből kikandikálva. A nép pedig tódult és hömpölygött, mint az áradat, Debrecentől Pécsig és Békéscsabától Sopronig. Voltak, akik már előző éjszaka útnak indultak, hogy jó helyük legyen. Nem kis fizikai megpróbáltatást jelentett nekünk, újságíróknak fotózni, másoknak pedig a tömeg fölött tartani a néhány hónapos csecsemőt, vigyázni a begipszelt kézre, óvni a járókeretes nagymamát, és még sorolhatnám az extrém eseteket, mert a kora délutáni órákra legalább tizenöt-húszezren gyűltek össze. A parkoló autók öt kilométer hosszan álltak az út szélén (mértem!), árokban, szőlősorokban. A két kivezényelt rendőr kis híján megőrült, később aztán kaptak erősítést. A farm egész területét ellepték a kíváncsiskodók, törve-zúzva minden gátat, akadályt, kordont, felmásztak a fákra, az istálló tetejére, és Stohl Andrásnak határozottan utasítania kellett a kamionok tetején állomásozókat, hogy addig jöjjenek le, amíg a tető be nem szakad. Mivel a karámok köré, ahol a versenyek zajlottak, csak néhány százan fértek, a többiek szinte semmit nem láttak az egészből. Ettől függetlenül a programok zavartalanul zajlottak, volt indiánbemutató, hordókerülés, szédületesen parádézott a Sziget versenyzői közül a népszerű - szintén lovas - Tóth Szilárd, de itt volt a Survivor győztese, Tünde és a Barátok közt, valamint a Szeress most! számos sztárja. Persze a nézők figyelme elsősorban Csabára irányult, aki őrülten koncentrált a feladatokra, ügyesen fogta be a borjút, majd megülte a műbikát, és a vadlóbetörésnél is fent tudott maradni néhány másodpercig. Végül ő győzött. Nem számított a szakadó eső, a tömeg nem tágított, őrjöngött, és hosszan integetett a hőssel távozó helikopter után. ValóVilág, kérem, nem csak a tévében van. A helyzet az, hogy ez volt a való világ... Azt nem tudom, mennyi kárt okozott a nép az Európa-bajnok westemlo- vas farmján, de azt tudom, hogy veszélyben vagyunk. Veszélyben van a kultúránk, a testünk és a lelkünk minden darabja, veszélyben vannak világunk értékei. Sztárcsinálók és csinált sztárok telepednek ránk észrevétlenül, nem hagyva helyet senki és semmi másnak (persze tisztelet a kivételeknek). Mondom, ez a Csaba gyerek még szimpatikus is, mint ahogyan Stohl András is jól teszi a dolgát. De hová lett az igazi tehetséggel, tudással, szépséggel, ügyességgel, nemes tettekkel, szívós akarattal kivívható hírnév, amely megkülönböztet embert és embert, amely megérdemelten helyezi egyiket a másik fölé, és nem a szerencsét, a mobiltelefont és a technikát hívja segítségül? De nézzük a dolgok pozitív oldalát. Itt volt tizenötezer ember a puszta ég alatt, a tiszta falusi levegőn, friss tavaszi záporral a nyakában. Talán átutaztak Kiskőrösön is, és látták, milyen szép... Talán megálltak megnézni Petőfi szülőházát, a múzeumot, megtudták, milyen sok látnivaló van nálunk, és úgy döntöttek, máskor is jönnek. S még valami: addig sem a tévé előtt ültek. Supka Éva evél& ifi ' A világ gyógyulásáért - a hétköznapokban „Gyógyulást a világnak!” - ez volt az elmúlt évben megtartott evangélikus világgyűlés mottója. A hosszú előkészítő munka után sok jó előadás hangzott el, több igehirdetés foglalkozott a témával, és rengeteg imádság szállt fel a világ gyógyulásáért. Azt senki sem várta, hogy a gyűlés munkája nyomán meggyógyul a világ, mégis jogos lenne feltenni a kérdést, hogy mára hova jutottunk, van-e eredménye az előadásoknak, imádságoknak, figyelünk-e a betegekre, sikerült-e megtalálni a megfelelő kúrát. Igen találóan jegyezte meg valaki a téma kapcsán, hogy a cím félreérthető. Mintha a gyógyulást valakitől várnunk kellene; valakitől (talán Istentől) kérnünk kellene, hogy ö gyógyítsa meg a világot - azt, amit mi továbbra is napról napra rombolunk, kizsákmányolunk, pusztítunk. Vagy talán a politikusoktól, az ipar és tőke képviselőitől, a hatalommal rendelkezőktől kellene vámunk, esetleg követelnünk, hogy gyógyítsák meg a világot? Ez félreértés lenne. A politikusoknak csak annyi hatalmuk van, amennyit mi adunk nekik. Kénytelenek a mi követeléseinket, igényeinket szem előtt tartani, hogy hatalmon maradhassanak. Mi pedig növekedést, egyre nagyobb jólétet és több termelést akarunk. A világ gyógyulását nem várhatjuk mástól, mint egy általános szemléletváltozástól, tehát saját magunktól. A sokat szidott „multik” csak a mi igényeinket igyekeznek kielégíteni, azt adják, amit elvárnak tőlük: sok árut, olcsó árakat, jó szolgáltatást, növekedést, új üzleteket. Ha változást szeretnénk, akkor azt nekünk kell kezdeni. Ezen a ponton az egyházaknak fontos szerepük lehetne. Egyrészt az, hogy felhívják a figyelmet a problémákra, ám még ennél is sokkal fontosabb az, hogy mint keresztények és mint egyházi közösség példát mutassunk, és a gyógyulás elősegítésében elöl járjunk. Ettől sajnos még nagyon messze vagyunk. Az igények és követelések terén nemigen maradunk el a bennünket körülvevő világtól, pedig meg kellene tanulnunk a felfelé növekedés helyett lefelé - jobban mondva befelé - növekedni. Nem elég a világ lelki bajaival törődni és az emberek lelki nyomorúságát enyhíteni, hiszen ezeknek a bajoknak sokszor külső okai vannak. A kapzsiságnak, irigységnek, gyűlölködésnek anyagi háttere van. Az emberek azt gondolják, hogy a birtoklás egyenlő a boldogsággal. Meg kell tanulnunk „szegénynek”, szerénynek és így boldognak lenni. A jó példa nagyon fontos, és sokakban tiszteletet, megbecsülést kelthet. A keresztény ember példát mutathat abban, hogy nem autózik csak azért, mert van autója. Ahová lehet, gyalog vagy kerékpárral megy, illetve a tömegközlekedést veszi igénybe. Nem vesz meg mindent, amire pénzéből telne. Nem vásárol új tévét azért, mert öt centiméterrel nagyobb képernyőt szeretne. Nem vesz új CD-lejátszót, hanem használja a régit, és nem vásárolja meg az ötvenegyedik kazettát, hiszen annyit úgysem tud használni és élvezni. Nem gyarapítja a szemetet, bevásárláskor visz magával táskát, és nem kér számtalan műanyag zacskót. Komolyan veszi és használja a szelektív hulladékgyűjtőket. Igyekszik egészségesen élni és táplálkozni, hogy ne terhelje az egészségügyet. Talán nem muszáj mindenért orvoshoz szaladni és mindenre orvosságot szedni. Ez csak néhány pont, amelyre érdemes figyelnünk, de sok más lehetőség is rejlik előttünk. Segítsük egymást, beszélgessünk erről. A világ gyógyulása itt kezdődik, másoktól nem várhatunk megoldást. Ha nem mozdulunk, talán az utánunk felnövő generáció fog nekünk szemrehányást tenni. Mennyire sajnáljuk ma, hogy a 19. század végén az egyház nem tett többet a szegénység ellen, vagy hogy a két világháború között nem figyelt jobban a diktatúra veszélyeire, és a „40 év” alatt olyan sokan beadták a derekukat. Ma az egész föld, a teremtett világ van veszélyben. Ne csak nagygyűlést tartsunk, hanem figyeljünk hétköznapi életünkre. Szilas Attila (Zirc) KÉRDÉSEINK Országos lelkészkonferencia Révfülöpön 2004. május 10-13. A tavaszi országos lelkészkonferencia kérdésfelvetései nem a szervezés munkája során kigondolt problémákból fakadtak, hanem a liturgiái reform okán hónapokkal ezelőtt kipattant vitában körvonalazódtak - kimondva vagy burkoltan. Az istentiszteleti élet megújulása kapcsán teológiai identitásunk, ordinációnk, igehirdetésünk, úrvacsorái gyakorlatunk, a vezetők és a vezetettek egymáshoz fordulásának a.területén látszott a tisztázódás igénye. Beszéljünk minderről - és természetesen a liturgiáról is -, kihasználva az előadások, áhítatok, személyes beszélgetések néhány révfülöpi nap adta lehetőségét. A konferencián való tartózkodás költségeit az országos egyház, az utazás költségeit a gyülekezetek térítik meg. Mint minden eddigi alkalommal, most is hangsúlyozottan kérjük a konferencia teljes programján való részvételt. máj. 10. 18.00: Megérkezés, vacsora 19.30: Megnyitó 20.00: Előadás: Mindent igazoló tanok vagy biztos alapok?- dr. Béres Tamás 21.30: Áhítat (Mt 21,18-22) - Gáncs Péter máj. 11. 08.00: Reggeli 09.00: Áhítat (Jn 20,19-23) - Győri Péter Benjámin 09.45: Előadás: Papi magaslat vagy egy feladat a sok közül?- Gáncs Péter 11.15: Előadás: Evangélium élőszóban vagy emberi teljesítmény- dr. Szabó Lajos 12.30: Ebéd 16.30: Előadás: Örömünnep vagy megcsontosodott tradíció?- dr. Csepregi András 18.30: Vacsora 20.00: Áhítat (ApCsel 5,1-11) máj. 12. 08.00: Reggeli 09.00: Áhítat (ApCsel 2,42^47) - Győri Péter Benjámin 09.45: Előadás: Új vagy régi liturgia? (Forma-tartalom-kontextus)- Hafenscher Károly, Bartha István 11.15: Előadás megbeszélése 12.30: Ebéd 16.30: Fórum a lelkészakadémiáról - lelkésztovábbképzésünk lehetőségei - dr. Varga Gyöngyi, Németh Zoltán, Ördög Endre 18.30: Vacsora 20.00: Áhítat (lTim 2,4) - Kovács László máj. 13. 08.00: Reggeli 09.00: Úrvacsorái előkészítő 10.00: Úrvacsorái istentisztelet (Lk 24,13-35) - Győri Péter Benjámin utána konferenciát befejező, kiértékelő fórum, délben ebéd Jelentkezési határidő: 2004. május 5. Jelentkezni lehet Ördög Endre lelkésznél, a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetsége elnökénél (8431 Bakonyszentlászló, László király u. L, telefon: 88/585-760, 30/959-8948, e-mail: korenika@freemail.hu).
