Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-09 / 19. szám
2004. MÁJUS 9. - 9. oldal Evangélikus Élet Legendából valóság „Holnap még nem lesz egészen szünet - mesélte a kisiskolás unokám virágvasárnapon lelki napot tartunk.” „Mi az a lelki nap?” - tudakoltam tőle. „Eljátsz- szuk a szenvedéstörténetet úgy, ahogyan a kálváriaképek ábrázolják. A gyerekek élőképet alkotnak. Egyvalaki felolvassa a történetet, egy másik pedig elmagyarázza, hogy mit tanulhatunk belőle. Én leszek Jézus abban a képben, amikor Ci- rénei Simon segíti vinni a keresztet” - hangzott a büszke válasz. Bizony nagy tisztesség Jézust játszani. Egész életre kiható emlékké válhat. Sokan hordozunk ilyen szép emlékeket. Gyermek- és fiatalkorunk élményei lerakódnak bennünk, s amíg gondolkodni tudunk, megszépítik életünket. De gondoljuk csak meg: nem csak a saját emlékeinket hordozzuk, nem csak azokról elmélkedünk, amiket mi éltünk át. Szüléink, sőt nagyszüleink is megosztják velünk emlékeiket, így harminc, hatvan vagy kilencven esztendőre is visszatekinthetünk! Sokszor továbbadjuk gyermekeinknek, unokáinknak ezeket a történeteket, azaz már öt nemzedéken át jár szájról szájra a családi legendárium egy- egy emlékezetesebb darabja! Lehet, hogy egy gyerekcsíny, egy háborús kaland, egy életveszélyből való menekülés vagy egy népszokás emlékét akár évtizedeken, évszázadokon át is továbbörökítjük. Hirtelen világossá vált számomra a húsvét lényege. Csodálatos messzeségből - kétezer év távlatából - kaptuk és hozzuk magunkkal az ujjongó bizonyságtételt: Krisztus feltámadt! - Bizonnyal feltámadt! Már az első „hétfordulón” összejöttek a tanítványok, s azóta minden vasárnap felhangzik szinte az egész világon: Krisztus feltámadt! Mert nemcsak a húsvét közvetíti a feltámadás örömhírét, hanem kétezer éve minden vasárnap erről szól. A történelem így valósággá válik, mint ahogyan az evangélium Jézusa élő Krisztusunkká lesz. „Nem mese ez, gyermek”, hanem valóság. Az a sok esemény, amelyet a történelemkönyvek rejtenek, mind-mind megtanulható, de nem átélhető. Lehet, hogy sok történet él a köztudatban Mátyás királyról, ám ezeket mindnyájan úgy hallgattuk, mint meséket. A húsvétot az egymásnak átadott, személyesen közvetített hír teszi elevenné. A hétről hétre, vasárnapról vasárnapra, istentiszteletről istentiszteletre átadott örömhír: az evangélium. Ahogyan a húsvét heti igében Krisztus mondja a Jelenések könyve szerint: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18) Örökkön-örökké! Feltámadása után egy héttel, háromszáz évvel később, két évezred után is. Eleven jelenléte teszi elevenné bizonyságtételünket: Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt! „Jöjj, add tovább a jó hírt” - hogy ne maradjon élmény, emlék, személyes tanúságtétel nélkül a következő nemzedék! Bencze Imréné Színes esernyők Több okból is szeretem az esős időt. Például azért, mert olyankor a zsúfolt utcák úgy néznek ki a sok esernyőtől, mint egy erdő széli gombamező. A legkülönbözőbb méretű és színű ernyők kerülnek elő: kockásak és pöttyösek, virágmintásak és tigriscsíkosak, extrém mintázatú- ak és egyszínűek, zsebméretűre összecsukhatok és egyenes gerincűek, pirosak, sárgák, zöldek és kékek - színes ka- valkádjuk valósággal megszépíti az esőben amúgy szürke utcát. Számomra mindig mókás látványt nyújtanak a kisebb-nagyobb sérülést szenvedett ernyők. Némelyiknek a vászonrésze szabadult ki a helyéről (így a tulajdonosnak hirtelen tetemes mennyiségű eső hullik a nyakába), a másiknak a pálcája görbült - ha épp nem törött - el. Egyszer láttam, ahogyan egy esernyőjavító kicserélt egy sérült pálcát. Ügyes kezével pillanatok alatt újjávarázsolta a viharos szél okozta sérülést. Isten szemében sokszor mi is ilyen színes esernyőkavalkádnak tűnhetünk, különböző tulajdonságokkal - színnel, „mintával’’, mérettel - megteremtve és megáldva. Életünk útját járva hol jobban, hol kevésbé esik ránk az eső, néha derekunkat próbára tevő szél süvít körülöttünk. Ha hitünk pálcái elég erősek, akkor semmi sem árthat nekünk, de ha gyengék, bizony könnyen kifordulhatunk helyünkről, akár maradandó görbülést vagy törést szenvedve. Am van egy személy, aki ezeket a sérüléseket könnyen ki tudja javítani. Boltja éjjel-nappal nyitva áll, a megtépázott esernyőket pedig soron kívül javítja. Üzletének cégérén nagy betűkkel egy mondat olvasható: „Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.” (Jer 31,25) Ha hitünk pálcái meglazulnak, netán sérülnek, ne restell- jük felkeresni őt! Boda Zsuzsa EvÉlet-LELKI SEGÉLY „Talán egy éve is van már annak, hogy rosszul alszom. Lefekvés után nyomasztó gondolatok gyötörnek, ezért álmatlanul forgolódom az ágyban. Ha mégis sikerül elaludnom, akkor hajnalban felébredek. Az is előfordult már, hogy csak reggelre tudtam elaludni, és mivel nem hallottam az ébresztőórát, elkéstem a munkahelyemről. Ez a kialvatlanság rányomja a bélyegét az egész napomra: fáradt vagyok és ideges. Persze a munkához sincs semmi kedvem. Próbálok imádkozni, de valahogy nem megy. Félek, hogy elveszítem a munkámat. Mit tegyek?” Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, hogy rászánta magát az írásra, hiszen ez döntő lépés az életét megkeserítő gond rendezése, a gyógyulás felé! Sajnos számtalan embertársunk szenved az alvászavartól, végzi mindennapi feladatait kimerültén, és beletörődik abba, hogy élete örömtelenné vált. Egyáltalán nem természetes, ha valakinek mindig rossz a kedve, ha pattanásig feszülnek az idegei, ha munkáját körülményesen és nehézkesen képes csak elvégezni. Nyilván korjelenség a rohanó életmód, a stresszes életvitel, az, hogy meg akarunk felelni a világ elvárásainak. A médiumokból árad felénk a sok rossz hír, lélekromboló információ. Az ügyintézés, a vásárlás, a közlekedés, a megszokott életszínvonal fenntartásáért vívott napi küzdelem felőrli idegeinket. Persze nem egyformán reagálunk a külvilágból felénk áradó ingerekre. Akad, aki hangulatzavarról számol be, másoknak pedig azonnali környezetváltozásra van szükségük, mert annyira kifáradnak lelkileg. Nem ritka az sem, hogy valaki mások vagy önmaga felé irányuló agresszióval vezeti le belső feszültségét. Főleg a felelősségteljes beosztású férfiaknál - mint amilyen kedves levélírónk is - alakul ki az úgynevezett menedzserbetegség. A folyamatos stressz, a teljesítménykényszer, az állandóan felpörgetett idegállapot, a rendszertelen étkezés, a nap tizennyolc órájában csörgő mobil- telefon és az, hogy semmi kikapcsolódást nem engednek meg maguknak, előbb-utóbb kiváltja a szervezetük segélykiáltását. A szorongás és az alvás rendjének felborulása arra figyelmeztet: „Állj, baj van!” Nagy baj van, méghozzá - bármilyen különösen is hangzik - az Élet Urával való lelki kapcsolatunk területén. Ha már nem tudok imádkozni, ha nincs időm az Úr igéjét hallgatni, ha nem veszek részt a gyülekezeti életben, akkor megszakadt a vonal: már nincs élő kapcsolat közöttem és az Atyám között. Ám neki elég egy bizonytalan S. O. S. jelzés, egy bátortalan hallózás az éterbe, és a kapcsolat helyreáll. „Közeledjetek az Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok " - mondja Jakab levele (4,8). Nekünk van szükségünk erre a közeledésre! Vehetünk relaxáló fürdőt, kényeztethetjük a testünket masszázzsal, iszogathatunk nyugtató gyógyteákat, sőt elutazhatunk a világ végére is, ha lelkünk dolgai nincsenek elrendezve, ha bűneinket nem tettük le, és nem vettük át a bünbocsánat és az örök élet ajándékát Jézus Krisztusban, akkor nem hatékony a stresszoldás, és nem ismerjük meg a lélek rendíthetetlen nyugalmát. Szeretettel javaslom, hogy békességét vesztett testvérem engedje, hogy a szabadító Úr átvizsgálja szíve mélységeit: nem terheli-e elfojtott harag, megelégí- tetlen becsvágy, féltékenység vagy gyűlölet? Ezek azok az indulatok, amelyeket a Szentírás emberi természetünk ve- tületeként jellemez, és amelyekről a múlt század harmincas éveiben neves pszichológusok megállapították, hogy feldolgozatlan jelenlétük testi megbetegedést is okozhat. Nyilvánvaló, hogy az ember saját erejéből nem tudja hatástalanítani ezeket a romboló erőket. Bár általában tisztában vagyunk vele, hogy az egoista magatartás, az irigység, a bosz- szúállás, az anyagiasság helytelen, de az emberi elhatározás és akaraterő mégis kevésnek bizonyul ahhoz, hogy leszámoljunk velük. Sajnos nem tudjuk a múlt emlékét semmissé tenni. Nem adatott az embernek olyan hatalom, amelylyel a lélek kínjait gyógyíthatná, és elűzhetné szívéből a félelmetes árnyakat, amelyektől úgy szorong. Ha nyugtátokat vagy antidepresszánsokat szed, talán tüneti kezelést kap, de a lélek békétlenségének oka ettől még nem szűnik meg. Ideig-óráig talán nyugodtan alszik, ha altatókat szed, de a meggyötört lelkiismeret csak Istennél nyerhet vigasztalást. Nála, aki maga a szeretet, és aki a szere- tetet ajánlja mint a boldog és megelégedett élet receptjét. Valóban a szeretet az egyetlen szó, amely kiegészíti fogyatékosságainkat, amely betölti a lelkűnkben tátongó űrt, amely gyógyít. Ám ezt a szeretetet tovább is kell adnunk, miután elfogadtuk. Kedves levélíró testvérem! Kérem, olvassa el az Újszövetségben a szeretet himnuszát (lKor 13,1-13), és imádsá- gos szívvel meditálja végig. Álmatlan éjszakákon fogadja szívébe a teljes 23. zsoltárt. Ha nehezére esik saját szavaival imádkozni, jó szívvel ajánlom, hogy lapozgassa a Luther Kiadó kiadványait, a Visszhang című imádságos kötetet, és bizonyára talál benne olyan gondolatokat, amelyek saját életérzését tükrözik. Bízza rá önmagát múltjával, jelenével és jövőjével együtt Krisztus szeretetére és hatalmára. Tegyen mindennap valami jót, egy olyan önzetlen cselekedetet, amelyért nem vár viszonzást. Kérem, hogy feltétlenül keresse fel lelkészét, és fedezze fel a magángyónás áldott lehetőségét. Éljen gyakran az úrvacsora szentségével, és mindig engedelmeskedjen az Igében felismert igazságoknak! Ne feledkezzen meg családjáról, szeretteiről! Közeledik a nyár, menjenek el együtt szabadságra, szenteljenek több időt, figyelmet egymásra. A szeretet, a bűnbocsánat öröme és az a meggyőződés, hogy Istennek akkor is értékes vagyok, ha elfáradtam, és teljesítményem csökkent, olyan végtelen nyugalommal tölti majd el, hogy újra az „igazak álmát” alhatja majd, sőt ereje, munkakedve is meghatványozódik! Békés álmot és felfrissült ébredést kívánva üdvözli: Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. Konfirmáció után - tanévzáró előtt Ezek azok a hetek, melyekben bizonyára sok gyülekezetben - így a soltvadker- tiben is - kicsit felgyorsul az élet. Maga a konfirmáció is hatalmas esemény a gyerekek és családjaik életében. Idén egy héttel ez után következett az evangélikus óvoda bálja, melyet ezúttal spanyolos hangulatban rendeztek meg. Az érkező vendégeket sudár donnák és délceg grandok kísérték a helyükre, és éjfélkor igazi flamenco táncot láthatott a nagyérdemű. A három család által felajánlott ebéd (tyúkhúsleves, marhapörkölt, torta) elfogyasztása előtt és után a jelenlegi és a volt óvodások táncbemutatói adták meg a mulatság alaphangulatát. Este versenytáncosok tüzes mozdulatai varázsolták el a közönséget, de csupán csak „felvezetni” és nem felülmúlni tudták azt a produkciót, melyet az óvónők és a szülők adtak elő a tüzes spanyol ritmusokra. Az anyák napját az unióban is meg lehet ünnepelni - gondolták a kisváros kulturális életének szervezői, ezért május elsején olyan majálist szerveztek, amelyen a szülők és a gyerekek együtt versenyezhettek. A kötélhúzás, lufidur- rogtatás és lekvároskenyér-evő verseny mellett a csapatoknak komoly uniós tesztlapot is ki kellett tölteniük. Ezekből nem maradhattak ki a hittani ismereteket mérő kérdések sem (Milyen nyelven íródott az Újszövetség?, Milyen vallásúak az egyes tagállamok lakói? stb.). Nagy volt az öröm, amikor a helyi német ön- kormányzat által felajánlott első díjat, az egynapos kecskeméti kirándulást két olyan csapat nyerte meg, melyeket nagyrészt az evangélikus gyülekezet tagjai alkottak. Másnap a 9 órás istentiszteleten az egyházi óvodások, 10 órakor pedig az Evangélikus Hittudományi Egyetem kórusának tagjai szolgáltak a vadkerti templomban. A Csorba István vezette énekkar délután még külön hangversenyt is adott, melyen többek között Bach-, Szokolay-, Rezessy- és Csorbaműveket adtak elő az ekkor már jóval kisebb létszámú gyülekezetnek. A remek hangú teológushallgatók egy része tanegységként is felveszi a karéneket, mások csupán a zene szeretetéért és a közösségért járnak a próbákra és a fellépésekre. A karnagy szerint hazánk evangélikus gyülekezeteiben csak néhány tucat énekkar működik rendszeresen, holott ezt az evangélizációs eszközt nem lenne szabad mellőzni. Az orgonánál dr. Finta Gergely teológiai adjunktus működött közre, áhítattal pedig Korányi András tanársegéd szolgált ezen a napon Soltvadkerten, valamint a hozzá tartozó Bócsán. Ifj. Káposzta Lajos Anyák a napon - elsejei majális Soltvadkerten HETI 1 l JT RAVA L Ó Énekeljetek a: : Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98,1) Húsvét ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli igéi olyan példákat és témákat hoznak elénk, amelyek arra késztetnek minket, hogy Isten csodáit megtapasztalva, új szívvel új éneket énekeljünk, mert új életet nyertünk Krisztusban. Az ő példája nyomán kezdhetjük így is hálaadó énekünket: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura... ” (Mt 11,25) Pál így tanít: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon (...), és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. ’’ (Kol 3,16-17) Gya- koroltuk-e már egymás intésének ezen formáit? Jakab hálaadó énekünk témájául egy sokszor elfelejtett és természetesnek vélt tényt javasol: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá. ” (Jak 1,17) Tanítványai dicsérő énekkel, örvendezve köszöntötték a Jeruzsálembe bevonuló Jézust: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!” (Lk 19,38) Ezt a mai tanítványok is megtanulhatnák... A pogányok apostola csak olyan dolgokkal mer dicsekedni, amelyeket Krisztus tett általa „a pogányok megtéréséért szóval és tettel, jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által” (Róm 15,18-19). A nyelveken való szólás gyakorlatáról ez Pál véleménye: „A gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. ” (lKor 14,19) Ezért mondja azt is: „dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is” (lKor 14,15), hiszen az a célja, hogy ezáltal mások is épüljenek. Minden ének egyben imádság is. Jézusnak a Gecsemáné-kertben elmondott könyörgése az ő személyes, magányos imádsága volt: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat... ” (Lk 22,42) Van-e nekünk is „testre szabott” kérésünk, hogy kísértésbe ne essünk? Péter vallástétele szinte himnikus formában megfogalmazott személyes vallomás, amely Jézus sorsdöntő kérdésére - „ Vajon ti is el akartok menni? ” - hangzott el válaszul: „ Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisz- szük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. " (Jn 6,67-69) Új énekekről olvastunk e héten. A sorsdöntő kérdés számunkra nem az, hogy milyen szépen tudunk énekelni, és mennyi új éneket ismerünk, hanem az, hogy Péter prózában előadott hitvallása vadonatújnak hangzik-e a számunkra, vagy egyes szám első személyben már mi is „eldadogtuk” ezt a mondatot az értünk is imádkozó Jézusnak? „Gyertek velünk még ma énekelni, és örülni, / s megértitek ti is: olyan jó, / ha Jézus itt van velünk.” (EÉ 558) Garai András
