Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-05-09 / 19. szám

4. oldal - 2004. MÁJUS 9. Evangélikus Élet ev Tízéves a Tessedik Sámuel Anya- és Gyermekotthon Sok gyermek úgy nő fel, hogy életének első, gondoskodást, szeretetet igénylő szakasza fájdalmasan szomorúan telik. Sokan sohasem tapasztalják meg a biztonságot, az odafigyelést, a feltétel nélküli el­fogadást, nem ismerik a „fészek melegét”. Hányatott sorsú, férj nélküli édesanyák - hányatott sorsú, apák nélküli gyermekek. Szívszaggató és megindító, ha rájuk gondolunk. Egyházi szeretetintézmények egész sora található szerte az országban: idősotthonok, fogyatékos em­bereket ápoló intézetek, mozgássérülteket gondozó házak, hajléktalanokat segítő hajlékok. Roszík Gá­bor lelkész azonban több mint tíz évvel ezelőtt fel­fedezte, hogy a fiatal leányanyák és csecsemőik sor­sával szinte senki sem törődik. Kezdeményezése nyomán a dinamikusan fejlődő Gödöllő városában kapott helyet a Tessedik Sámuel Anya- és Gyermek- otthon, amely harminc édesanya és gyermeke szá­mára kínál megoldást a nehéz helyzetben. A tízéves jubileum alkalmából április 28-án az otthon mellett egy újabb épületet is felszentelhettek. A mintegy 60 millió forintos beruházás összesen hat lakást foglal magába. A szentelés liturgiájában részt vett D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspö­ke, Roszík Gábor igazgató lelkész, Albert Gábor, a gödöllői gyülekezet lelkipásztora, illetve Deme Zol­tán, a Szarvas-újtemplomi Szeretetintézmények igazgató lelkésze is. D. Szebik Imre Jer 31,31-34 alapján tartott igehirdetésében kiemelte, hogy az Is­tentől kapott élet továbbadása, védelmezése és gon­dozása minden édesanya feladata. Ez az otthon an­nyival tud többet nyújtani más, állami intézmények­hez képest, amennyit Isten igéje, az evangélium és Jézus megismertetése jelent. A püspök megköszön­te az édesanyáknak, hogy a nehéz körülmények el­lenére is vállalták gyermekeiket, az otthon vezetői­nek és munkatársainak pedig azt, hogy szeretettel és hozzáértéssel biztosítanak átmeneti menedéket ezeknek a családoknak. Az istentisztelet keretében a leányanyák egy szál virággal és verssel köszönték meg a vezetők - köztük Roszík Agnes intézményve­zető - szeretetét. Ezt követően D. Szebik Imre és Roszík Gábor egy-egy igeverssel áldotta meg az édesanyákat, Isten jelenlétét és segítségét kérve to­vábbi életükre (képünkön). Az új otthonok építésének megvalósulásában fon­tos szerepet játszott az osztrák nagykövet felesége, Margareta Birbaum, aki a Budapesten Akkreditált Diplomaták Feleségeinek Szervezete képviseleté­ben férjével együtt meg is jelent az ünnepségen. Az új épület - az otthonvezetők és -lakók hálájának és elismerésének jeleként - a Margaréta nevet viseli. A jubileumi ünnepséghez kapcsolódóan az anya­otthonban megnyitották Szekeres Erzsébet gödöllői textilművész kiállítását is. Horváth-Hegyi Olivér Tíz esztendeje indult újra a tábori lelkészi szolgálat Ünnepi állománygyűléssel emlékeztek április 27- én a tábori lelkészi szolgálat újraindulásának ti­zedik évfordulójára. A Protestáns Tábori Püs­pökségen tartott összejövetelen D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök áhítata után a részt­vevők az aktuális kérdésekről tárgyaltak. Ezt követően Csuka Tamás protestáns tábori püs­pök, dandártábornok adott áttekintést a szolgá­lat elmúlt évtizedéről. Tíz évvel ezelőtt, 1994. április 20-án írták alá azt a kormányhatározatot, amely az 1951. március 1-jé- vel megszűnt tábori lelkészség újraindításáról ren­delkezett. A nyugalomba vonulása előtt álló Csuka Tamás - aki 1999 óta tölti be a tábori püspöki tisz­tet - beszámolójából kiderült, azóta sem zökkenő- mentes az egyházak hadseregben végzett szolgálata. Elmondása szerint már 1994 és 1998 között bizony­talanná vált a seregben végzett munkájuk. Az akko­ri kormány mindent megtett annak érdekében, hogy megszűnjön a protestáns, illetve a katolikus egyház ezen tevékenysége. Ezt követően stabilizálódott a helyzet, ám most ismét nehéz helyzetbe kerültek. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága ez év március 10-én foglalkozott a tábori lelkészi szolgá­lat kérdésével, március 24-én pedig Bölcskei Gusz­táv, a református zsinat elnöke és D. Szebik Imre tett látogatást Iváncsik Imre államtitkárnál a Honvédel­mi Minisztériumban. Ez utóbbi megbeszélésen a tá- borilelkész-állomány összlétszámát negyven főben határozták meg. Egy néhány nappal később keltezett levél szerint - melyet Pintér Mihály ezredes, evan­gélikus lelkész, a Protestáns Tábori Püspökség hiva­talvezetője kapott kézhez - ezt a számot huszon­nyolcra kívánják csökkenteni... „Komoly problémát jelent a vallásos, spirituális értékek hiánya a katonák között, éppen ezért na­gyon fontos mind a katolikus, mind a protestáns lel­készek hadseregben végzett szolgálata. Az egyhá­zak és a Honvédelmi Minisztérium közötti megálla­podás változhat ugyan, de ehhez mindkét fél köl­csönös beleegyezése szükséges” - hangsúlyozta D. Szebik Imre. Pintér Mihály ezredes arról tájékoztatta a jelenlé­vőket, hogy a Protestáns Tábori Püspökség nevében levélben fordult Iváncsik Imre államtitkárhoz. Re­méli, hogy sikerül tisztázni a protestáns tábori lel­készek helyzetét, és a továbbiakban is a jelenlegi szinten marad fenn és működik ez a fontos, sokak által igényelt szolgálat. Gazdag Zsuzsanna A protestantizmus születésnapja Egy lépéssel közelebb a „titkok titkához” A Biblia Szövetség meghívására hazánkba látogatott dr. Carsten Peter Thiede nemzetközi hírű teológus- és történészprofesszor, ar­cheológus, aki három magyarországi helyszínen (Budapesten, Debrecenben és Sárospatakon) számolt be legfrissebb kutatási eredményeiről. A fővárosi eseményre lapunk is meghívást kapott. A neves professzor három előadását - melyet az Evangélikus Hit- tudományi Egyetemen habilitált dr. Bulla Péter újszövetséges teo­lógus tolmácsolt - április 27-én a Ráday Kollégium dísztermében hallhattuk. Istentiszteletek keretében emlékez­tek meg április 19-én Speyerben a protestantizmus születésének 475. évfordulójáról. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen tizennégy né­met fejedelemség és városállam szállt szembe V Károly német-ró­mai császárral, aki a katolikus val­lást az egész birodalomban kötele­zővé akarta tenni. A tiltakozók - a protestánsok - megtagadták, hogy állami hatóságok írják elő, mit kell a keresztényeknek hinniük. Luther Márton követőit és a Rómától el­szakadt más egyházakat ezen ese­mény óta nevezik protestánsoknak. A vallás- és lelkiismereti szabad­ság a protestánsok szellemi örök­sége, akik a Szentírást tekintik hi­tük egyedüli zsinórmértékének. Forrás: ÖTK Carsten Peter Thiede 1952-ben született Berlinben. Tanulmánya­it Berlinben, Genfben, Oxford- ban és Cambridge-ben végezte. Jelenleg az oxfordi, genfi, bázeli, beer-shevai egyetemen oktat, Ró­mában és Izraelben pedig archeo­lógiái ásatásokat vezet. 1997-től a holt-tengeri tekercsek kutatásá­nak egyik tanácsadója az Izraeli Archeológiái Intézetnél. Nevéhez fűződik az úgynevezett „Jézus­papirusz” megtalálása. Jelenleg a Jézus korabeli Emmaus régészeti feltárását vezeti. A láthatatlan epszilon története Első előadása Az evangéliumok történeti hitelessége az úgyneve­zett „Jézus-papiruszok" szerint címet viselte. Az újszövetségi iratok vagy papirusz- és perga­mentekercsek, vagy a középkor­ra datálható iratok formájában maradtak ránk. Mintegy hatezer ilyen kéziratról tudunk. Közülük természetesen a Krisztus utáni első vagy második századból va­ló, az eseményekhez időben leg­közelebb álló feljegyzések a leg­értékesebbek. Mind a 27 újszö­vetségi iratból legalább egy olyat őriznek a világon, amely Kr. u. 313 (Nagy Konstantinusz ural­kodása) előtt lett írásba foglalva! Ez óriási dolog, ha - mint Thie­de professzor utalt rá - arra gon­dolunk: az ókori klasszikusoktól adott esetben csak több száz év­vel későbbi keltezésű kéziratok maradtak ránk. Mégsem kérdője­lezi meg senki például Tacitus lé­tét vagy munkásságát... Az Új­szövetséget azonban „faggat­ják”, hitelességét, a benne leírta­kat - főként Jézus életét, halálát és feltámadását - szkeptikusan kezelik, amíg a tudomány min­den kétséget kizáróan nem „bi­zonyítja” az állítások valódisá­gát... Tudnunk kell azonban, hogy egyetlen eredeti, tehát a bibliai szerző - például Máté vagy Lukács - által írt kézirat sem maradt fenn a szent iratok­ból, ezért a másolatok azonosítá­sa, datálása komoly és izgalmas feladat. Thiede professzor diaképek­kel bizonyította tézisét: az öt, Máté evangéliumának 26. feje­zetéből származó, görög nyelven írott töredék - az Oxfordban őr­zött és már mintegy száz éve is­mert „Jézus-papirusz” - Krisztus után legkésőbb 66-ra datálható. A professzort egy szabad szem­mel nem, csak lézerrel megjele­níthető „epszilon” (nagy E) kö­zépső szára vezette el erre a fel­ismerésre: egy Kr. u. 66. június 27-én keletkezett irattal tökélete­sen egyezett az írásképe... Thiede professzornak tehát más ókori - tehát nem bibliai tár­gyú - kéziratok (például kóde­xek) segítségével sikerült új idő­ponthoz kötnie Máté evangéliu­mát. Ebben természetesen a mo­dem kémiai, technikai, digitális és lézereszközök is segítségére voltak. Felismerésének forradal­mi jelentősége abban áll, hogy Kr. u. 70 (a jeruzsálemi templom lerombolása) előtti időpontra, 66-ra teszi a töredékek keletke­zését. Ebből az következik, hogy az eredeti irat néhány évvel ko­rábbi lehet. A kutatók ilyen korai dátumra azelőtt gondolni sem mertek! Miért fontos e történel­mi „mérföldkő” elé helyezni az iratot? Azért, mert akkor Jézus­nak a város és a templom pusztu­lásáról szóló jövendölései nem későbbi, utólagos rögzítései a már megtörtént eseményeknek, hanem a Megváltó prófétai sza­vai, amelyek pontról pontra be­teljesedtek! Hallatlanul izgalmas tehát, hogy milyen következte­tést von le egy tudós, hogy az új felismerések fényében mer-e ré­gebbi előítéleteket elvetni és ed­dig ismeretlen tudományos ered­ményeket megfogalmazni. Az egyik titok nyitja: a titkár A második előadásban - Péter le­veleinek vizsgálata az újabb szö­vegkritikai kutatások alapján - arra a kérdésre adta meg a választ a professzor, hogy mi lehet a ma­gyarázata annak az eltérésnek, amely Péter első és második le­velének szókészlete, stílusa, nyelvtana között a laikusok szá­mára is jól megfigyelhető. Lehet- e egyazon szerző műve e két le­vél? Ha nem, akkor vajon leg­alább az egyiküket írhatta-e Si­mon Péter? (Az első századokban számos irat, levél, evangélium lá­tott napvilágot a tizenkét elhívott tanítvány neve alatt, a szerzők ugyanis így kívántak tekintélyt adni irataiknak. A legismertebb ilyen mű Tamás evangéliuma.) Az óegyház is mérlegre tette, melyik irat tekinthető hitelesnek, és melyik eredete bizonytalan. Origenész is foglalkozott a fenti problémával. Thiede professzor érvelése egyszerű és meggyőző: egy datálható idézés eldöntheti egy irat keletkezésének idejét. S mivel a második péteri levél ese­tében van ilyen korai időkből származó, Római Kelementől va­ló idézés, a levélnek 96, de lehet, hogy már 70 előtt ismertnek kel­lett lennie Rómában. A kétféle stílusra is logikusnak tűnő ma­gyarázata van Thiede-nek: olvas­suk csak el lPt 5,12-t: „Szilvá­nusz által (...) röviden írtam... ” Tehát a leírt gondolatok a tanít­ványtól, de a stílus, a szavak a Péter mellett „titkárként”, azaz társszerzőként dolgozó Szilvá- nusztól származnak. S a legdön­tőbb érv, amely előtt fejet kell hajtanunk: ha az első nemzedé­kek is felismerték a problémát, de a Péter neve alatt kiadott töb­bi irat közül ezt a kettőt hitelesí­tették, akkor el kell fogadnunk, hogy Jézus tanítványának szava­it őrzi a Szentírás. Menjünk Emmausba! Végezetül a professzor egy na­gyon izgalmas képzeletbeli uta­zásra invitálta hallgatóságát: Je­ruzsálemtől hatvan futamnyira (11 km), egy Emmaus nevű falu­ba. A Biblia történetisége a leg­újabb archeológiái kutatások fé­nyében című záró előadásában ugyanis legfrissebb archeológiái kutatásairól számolt be, neveze­tesen arról, hogy hogyan sikerült azonosítania a Lukács 24-ből is­mert Emmaust, ahová a két gyá­szoló tanítvány mellé a halottnak hitt Megváltó szegődik útitársul. Sok kételkedő bibliaolvasó szájából elhangzott már a mon­dat: „Akkor hiszek majd, ha mindezt a régészet is alátámaszt­ja. ..” Ezt a szkeptikus megfogal­mazást a professzor másként lát­ja: nézete szerint a régészet nem úr, hanem szolga, amelynek fel­adata a források - a szövegek - kiszolgálása, alátámasztása. Per­sze minden leletet körültekintően kell kezelnünk. Még emlékszünk az egy évvel ezelőtti tudományos szenzációra, a „Jézus-bizonyíték­ra”: a „Jakab, József fia, Jézus testvére” feliratú csontládára. Az­óta - mutatott rá Thiede - kide­rült, hogy hamisítványról volt szó. (Zárójelben hozzátette: két­ezer év múlva vajon egy „Károly, Fülöp fia, András testvére” felirat bizonyítaná-e az angol trónörö­kös létét...?) Szerencsére számtalan olyan hiteles régészeti lelet van, amely a szent iratokban leírt személye­ket és eseményeket kézzelfogha­tóvá teszi. Lényeges azonban, hogy mindig az Újszövetség irá­nyából kell elindulni a leletek fe­lé: azon kell lemérni, hogy hite- lesek-e, és nem fordítva! Az ar­cheológia segít, ám nem bizonyít - hangzott el a régész szájából. Emmausra visszatérve meg­tudtuk, hogy Jézus korában négy települést is ismertek ezen a né­ven. Lukács azonban egy falut említ, és hangsúlyozza, hogy a hely hatvan futamnyimra volt Je­ruzsálemtől - tehát a precíz, pon­tos evangélista szinte „súg”: oda mentek, „abba” az Emmausba. Josephus Flavius leírja, hogy Vespasianus kiszolgált katonákat telepített le a környéken. Telepü­lésük neve mindmáig megma­radt: Colonia - Kolonije. A hely aJózs 18,26-ban található Mócá- val azonos - gondolta Thiede -, és elképzelését már az első ásatá­sok sikerrel koronázták. Megta­lálta a falut, a jeruzsálemi zsidó előkelők egykori „villaparkját”, melynek feltárásán jelenleg is dolgoznak munkatársai. Nincs izgalmasabb dolog te­hát, mint a Biblia tanulmányozá­sa, a Szentírás világában való el­mélyülés. Isten Igéjének minden sora, minden apró megjegyzése titkokat rejt, így kétezer év távla­tából is bőven van még kutatni- valónk. Mózeshez hasonlóan mi is csak levetett saruval állhatunk meg Isten és az ő igéje előtt. Kőháti Dorottya Múzeumi majális a Deák téren A múzeumok világnapja alkalmából - az ország más múzeumaihoz hasonlóan - az Evangélikus Orszá­gos Múzeum is majálist rendez. Időpontja: 2004. május 16., 13.30-tól 18 óráig. Helyszíne: a Deák téri templom és udvara (eső esetén az emeleti termek). Változatos programokat kínálunk felnőtteknek és gyerekeknek: egynapos tárlat, evangélikus arckép­csarnok, játék, versenyek, pódiumbeszélgetés hitről és költészetről, bábszínház, zene, kávéház. A temp­lomban 18 órakor ifjúsági istentisztelet lesz. (A részletes programot lapunk jövő heti számában, illetve a lelkészi hivatalokban olvashatják.)

Next

/
Thumbnails
Contents