Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-05-02 / 18. szám
2004. MÁJUS 2. - 9. oldal Evangélikus Élet ÁPRILIS 25 - MÁJUS 2.: NEMZETKÖZI BÖRTÖNMISSZIOS IMAHET AZ IGAZ SZERETET CSELEKSZIK! (lKor 13) A Biblia arról tanúskodik, hogy Isten szeret. Az Isten és ember közötti kapcsolatot meghatározza Isten irántunk való szeretete. Isten annyira féltő szeretettel óvta népét, hogy felszabadította őket az elnyomás alól, megvédte őket ellenségeiktől; ételt biztosított számukra, amikor éhesek, és vizet, amikor szomjasak voltak; segítségével újra és újra legyőzhették erős ellenfeleiket. És amikor mindennek ellenére hátat fordítottak neki, szeretete által vezérelve mégis visszafogadta őket. A történelem során az emberiség gyakran elutasítja Istent. Pedig nincs nagyobb annál a szeretetnél, amellyel Isten fordul a bűnösök felé. Az elbukással, elutasítással, tagadással, dühvei és árulással szemben Isten könyörülő szereteté- vel szorongat bennünket. Ő a jó pásztor, aki megkeresi és megmenti az elveszett és tévelygő bárányt. Ő az az apa, aki arra vár, hogy csavargó és őt elutasító gyermeke hazatérjen, hogy együtt ünnepelhessenek. Az Ószövetségből megismerhetjük Hó- seás próféta történetét, amely nem más, mint Isten mérhetetlen szeretetének tanúbizonysága. Hóseás hitetlen asszonyt vett feleségül, aki törvénytelen kapcsolatból származó gyermeket viselt a szíve alatt. A próféta ennek ellenére megbocsátott az asszonynak, és házába fogadta őt. Amikor az asszony ismételten letért a hit útjáról, Hóseás megkereste őt lealacsonyodott voltában, és visszaadta méltóságát. Az igazi szeretet cselekszik. A szeretet nemcsak meleg, passzív érzés, és nem is kölcsönösségen alapuló szerződés. A Biblia azt tanúsítja, hogy amikor az ember - te és én - kapható volt a bűnre, és lázadt Isten ellen, ő annyira szeretett bennünket, hogy Fia, Jézus Krisztus elszenvedte a kínzást, megalázást, fájdalmat és szenvedést, sőt a halált is. Egy emberről nehezen képzelhető el, hogy életét adja szeretetből és tiszteletből egy embertársáért - Isten azonban életét adta a hazugokért, tolvajokért, csalókért, erőszakoskodókért, gyilkosokért, prostituáltakért, drogfüggőkért, hadurakért, drogbárókért és a különféle perverziókat elkövetőkért is, minden bűnös emberért. Mert Isten annyira szeretett minden emberi lényt, hogy cselekedett (Jn 3,16). Alászállt mennyei dicsőségének magaslatából, hogy átölelje a bűnös, büszke emberiséget a megbocsátás, gyógyulás és üdvösség nevében. Pál apostol szerint Isten szeretete any- nyira csodálatos, hogy arra „kényszerítette” az apostolt, hogy megpróbálja ő is ugyanezzel a szeretettel szeretni embertársait (2Kor 5). Az igaz szeretet nem idealizmus, nem egy teológiai eszme vagy egy távoli álom. Az igaz szeretet elfogadja, hogy Isten a Jézus Krisztusban megmutatkozó szeretetével földi életünkbe avatkozott be, szeretve a szomszédokat, az idegeneket, árvákat, özvegyeket, fog- vatartottakat, ellenségeket, menekülteket, a betegeket és a szegénységtől sújtottakat, ugyanúgy, mint a saját családunk tagjait, mindazokat, akiket Krisztus átölelt. Az igaz szeretet cselekszik, az alázatosság és a könyörületesség legcsodálatosabb módján - mondja Pál apostol. Az igazi isteni szeretet tanúskodik önmagáról, olyan cselekedetek által, amelyek az Isten mérhetetlen, el nem múló és megkérdőjelezhetetlen szeretetéről tesznek bizonyságot. Ez a kereszt útja, a szeretető, amely törődik velünk, adakozik, és segíti azokat az embereket, akik különböznek tőlünk, akikről azt gondoljuk, hogy nem érdemlik meg, akiket lenéznek, és akiktől talán soha nem kapjuk vissza azt a szeretetet, amellyel feléjük fordultunk. Ronald W. Nikkel, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnöke EvÉlet-LELKI SEGÉLY „Huszonhét éves vagyok, de úgy érzem, nincs jövőm itt Magyarországon. Kisvállalkozásom gyakorlatilag csődbe jutott, így felhagytam az önállósági tervekkel, és jelenleg beosztottként dolgozom. Pesten van albérletem, úgyhogy mire kifizetem a lakás költségeit, éppen annyi marad a keresetemből, hogy ennivalót vásároljak magamnak. Sorozatos csalódásokkal a hátam mögött nem találtam igazi társat magamnak. Most, hogy kinyílnak a kapuk Európa felé, úgy érzem, régi álmom válhat valóra; külföldön keresek munkalehetőséget, nyelvet tanulok, és talán ott alapítok családot is. Németországra gondoltam, és kezdetnek a gyermekfelügyeletre. Valahogy mégis félek belevágni! Jólesne, ha lelkésznő bátorítana, és imádkozna értem!” Drága Kata! Engedje meg, hogy ilyen személyesen szólítsam meg, hiszen a levelében annyira a bizalmába fogadott, mintha a nővérének írta volna a sorait. Több olyan, a húszas éveinek a vége felé járó fiatal van most látókörömben, akik hasonló helyzetben vannak, mint Ön. Szívből sajnálom, hogy mindannyian olyan reményvesztettek! Szeretnék segíteni; ha lehet, visszaadni az életkedvüket, és biztatni Önöket arra, hogy soha nem szabad feladni. Szeretném megerősíteni Önöket abban, hogy a mai magyar társadalomban és egyházunkban egyaránt szükség van a fiatalokra. Ezért Istenre mint gondviselő Atyára szeretnék rámutatni, hogy megérezzék, soha nem maradnak árván, egyedül: „Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszo- morít is, irgalmaz, mert nagyon szeret! ” (JerSir 3,31-32) Ennek a nemzedéknek a tagjai - akik a politikai fordulat idején kerültek középiskolába, és valamiféle köztes, meg- hasonlott, vajúdó világban értek felnőtté - végtelenül értékesek az Isten számára, de ahhoz, hogy építkezni tudjanak, nem elég megálmodniuk életük épületét. Szilárd fundamentum kell, biztos alap, mert okos ember kősziklára építi a házát, és persze pontos költségvetést készíttet, hogy telik-e mindenre a befejezésig. És akkor ömölhet a zápor, jöhet az árvíz, feltámadhat a viharos szél, és nekifeszülhetnek annak a háznak, mégsem omlik össze, mert kősziklára volt alapozva (Mt 7,24-25 és Lk 14,28-29). A kőszikla pedig a szabadító Jézus Krisztus, Istennek Fia, életünk és halálunk biztos fundamentuma, reménysége. Minden ember a boldogságot keresi. De miért kergetjük a legendabeli kék madarat? Még meg se fogtuk, máris elillant. Kiteljesült, boldog életünk csak úgy lehet, ha nem csupán létezünk, és arra törekszünk, hogy biológiai igényeinket kielégítsük, hanem elfogadjuk Jézusban az örök élet ajándékát. Ha miénk Jézus feltámadott élete, akkor még itt a földön, a fizikai halálunk előtt átmentünk a halálból az életbe. Félelmeink el- oszlanak, mert többé nem pusztán időben és térben gondolkodunk, hanem szívünk és elménk megnyílik a végtelen, az örökkévalóság felé. Meggyőződésem, hogy e nélkül a hit nélkül nagyon nehéz megtalálni küldetésünket; életünk értelmetlenné, céltalanná válhat, eluralkodhat rajtunk „a minden hiábavaló” érzete, az a nyomasztó feleslegességérzés, amellyel oly sok értékes fiatal kínlódik hazánkban. Persze ennek sokszor konkrét anyagi okai is vannak. Kevés jövedelmük van a bérből és fizetésből élőknek. Ha az ifjú ember szülei nem tehetősek, és nem tudnak segíteni, képtelenség összespórolni egy saját lakásra. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy bizonytalan egzisztenciával családot alapítson az ember. Nem beszélve arról, hogy ebben az értékdevalválódott világban olyan nehéz őszinte érzelmekre lelni, megtalálni életünk igazi párját. Sokan érezzük úgy, hogy körülöttünk manapság minden a pénzről szól. A pénz, az anyagiak rettenetes bálványokká nőttek, és mintha a mai magyar társadalomban az ember értékének egyetlen fokmérője az lenne, hogy mennyire duzzad a pénztárcája. A magyar fiatalok pedig bámulják a gazdag Nyugatot, összehasonlítják az életszínvonalukat a német vagy az angol újakéval, és teljesen érthető, hogy elindulnak szerencsét próbálni oda, ahol megtalálni remélik a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Ám hogyan alakul a sorsuk, mi lesz velük odaát? Európai polgárként ugyan szélesre tárul előttük a világ, de vajon befogadja-e őket, otthont is biztosít-e számukra? Nem lesz-e megint vesztes éppen ez a sebezhető, érzékeny idegrendszerű és kissé bizonytalan nemzedék? És mi lesz hazánkkal, ha a fiatal szellemi tőke és munkaerő ott telepszik le, ahol reményteljesebb jövőt remél? Mert sajnos nagyon gyakori, hogy a külföldön munkát vállaló fiatalok már nem térnek vissza Magyarországra. Inkább kint maradnak, hiszen odaát megszerzett diplomájukat költséges honosíttatni, ráadásul itthon sokszor nem találnak a végzettségüknek megfelelő állást. Természetesen én is rendkívül hasznosnak tartom a világlátást! A nyelvtanulás is jobban megy abban az országban, ahol a beszélt nyelv a német vagy az angol, és az sem megvetendő, ha becsületes munkáért becsületes bért várunk el, amelyből megalapozhatjuk utódaink jövőjét is. Mégis szeretettel javaslom kedves levélíró testvéremnek, hogy legyen körültekintő és óvatos. A gyermekfelügyeleti, úgynevezett au-pair munkára nem szabad magánközvetítőknél jelentkezni! A hazánkból érkező lányokat a nyugati családoknál sok kellemetlen meglepetés érheti. Más az ott élő emberek gondolkodása, mint minálunk. Nem könnyű a másféle nevelési stílust elsajátítani, nem egyszerű a befogadó asszonnyal harmonikus viszonyt kialakítani, hiszen rivalizálás is kialakulhat közöttük; de az sem ritka, hogy a család annyira „befogadja” az au-pair lányt, hogy személyes szabadságában is korlátozza. Volt már rá példa, hogy a gyermekfelügyeletet vállaló fiatal a fizetését sem kapta meg, esetleg útlevelét is elvették. Nem ritka, hogy magyar lányok egyszerűen eltűntek külföldön; kétség- beesett családjuk és a rendőrség azóta is hiába keresi őket. Feltétlenül javaslom, hogy csak ismert és elismert szervezeten keresztül, tanfolyam elvégzése után induljon útnak, és megérkezése után Németországban azonnal keresse a kapcsolatot a helyi evangélikus gyülekezettel, illetve - ha van - a magyar közösséggel. Ez azért nagyon fontos, mert a nyilvánosság, az ismertség biztonságot nyújt az idegen környezetben. Kedves Kata! Örülnék, ha elutazása előtt személyesen is felvehetnénk a kapcsolatot, hogy a külföldi tartózkodás ideje alatt is igei, imádságos háttér, levelezőtárs, lelki testvér lehessek az Ön számára! Addig is adjuk át terveinket, jövőnket annak a drága Pásztornak, aki életét adta azért, hogy mi igazán élhessünk. Ha vezetése alatt járjuk életünk országútjait, akkor megérkezünk és haza is térünk. Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély ” jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a leveliikre adott válasz lapunkban is megjelenjen. ROVATGAZDA: SZÓKÉNÉ BAKAY BEATRIX ID. HARMATI BÉLA (1900-1994) ANYÁM Életéből ki adott életet? Kicsinyke bölcsőbe ki fektetett? Ki pólyáit be féltő szeretettel? Ki szoptatott délben, este, reggel? Álmaimban is ki vigyázott rám?- Te voltál az, szerető jó Anyám! Ki fürdetett langyos vízben engem? Még alighogy a világra jöttem, Tisztogatta arcom, lábam, kezem, Közben mindig játszadozott velem, Megcsókolt, ha sírásra görbült szám...- Te voltál az, szerető jó Anyám! Kinek száját utánozta ajkam? Miközben az első szót gagyogtam, Nagy gyöngéden ki fogta meg kezem, Hogy botolva járjak a szőnyegen? Ki csitította haragvó Apám?- Te voltál az, szerető jó Anyám! Ki tördelte kezeit fölöttem, Ha megfáztam, és nagyon köhögtem? Ki virrasztón lázálmaim felett, Ha vészes kór az ágyba fektetett? Ki varrta, mosta, vasalta ruhám?- Te voltál az, szerető jó Anyám! Ki kulcsolta imádságra kezem? Jött szívesen a templomba velem? Ki készített mindennap ebédet? Rakott elém kedvem szerint étket? Ki védett, ha ellenség támadt rám?- Te voltál az, szerető jó Anyám! Ki nézte el sok gyarlóságomat? Irányozta jó útra lábomat? Megbocsátott, amikor vétkeztem, Fölemelt, ha a földön hevertem. Ki könyörgött mindig áldást reám?- Te voltál az, szerető jó Anyám! Sírhalmodnál amikor megállók, Imádkozom, és magamba szállók. Olyan sok jót tettél te énvelem, Kevés arra minden köszönetem, Csak áldásra, áldásra nyílik szám.. Szép emlékű, szerető jó Anyám!!! Budapest, 1964. május 3., anyák napja HETI ÚTRAVALÓ Ha valaki Krisztusban van. új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17) Húsvét ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli igéi Isten új teremtéséről szólnak. Krisztus (az új Ádám) feltámadásával új életlehetőség nyílt minden teremtmény számára. Ezért biztat mindenkit így a zsoltáros:,, Örvendj, egész fold, az Istennek!" (Zsolt 66,1) Hogyan teremhet a tanítvány (a szőlővessző) az Atya (a szőlősgazda) dicsőségére sok gyümölcsöt? Csak ha Krisztusban (az igazi szőlőtőn) marad, hiszen „ nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). S az Istentől (újjá)született teremtmény hiszi, hogy Jézus az Isten Fia (ÍJn 5,1-4). A hitetlen óembert viszont Isten haragja sújtja, mert a teremtményt (mint bálványt) imádta és szolgálta a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké (Róm 1,25). Akiknek életében Isten kegyelméből megvalósultak vezérigénk kijelentései, azok feladatot is kaptak: Isten „nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Kor 5,18). Jézus a benne hívő zsidók számára is felkínálta a bűntől való szabadulás, az új élet lehetőségét (Jn 8,31-36). Csodálatos örömhír, hogy Isten húsvéti újjáteremtési műve a mai napig tart, s az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testünket is a bennünk lakó Lelke által (Róm 8,11). Már most valósággá lehet számunkra az örök élet! „íme, az ember!” - mondta Pilátus Jézusról, akiben nem talált semmiféle bűnt, de akinek mégis ,, meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát” (Jn 19,5.7). Ez volt a zsidók királyának a „bűne”. Isten húsvétkor elkezdett új teremtési műve a mennyei Jeruzsálemben válik teljessé. A Szentírás utolsó fejezetében János apostol „helyszíni tudósításából” Isten szolgái (az ő megváltottál, azaz akik már most Krisztusban vannak) minden szükséges információt megkapnak az örökkévalóságról, a visszanyert paradicsomról, az élet vizéről és az élet fájáról (Jel 22,1-5). Ha az Úristent és a Bárányt szeretnéd imádni örökkön-örökké, csak egyet kell tenned: hittel elfogadnod Jézus éretted, helyetted és miattad történt keresztáldozatát és feltámadását, s bűneidet otthagyva a keresztfa tövében, máris igaz lesz a te számodra is heti vezérigénk kijelentése. S ekkor együtt énekelheted a többi gyümölcstermő szőlővesszővel: „Jézus a szőlőtő, mi vesszők vagyunk, / Élünk, ha őbenne meg is maradunk. / (...) Őrajta csüngök én, jó kapcsom a hit, / Vérében bízom én, s ez megigazít. / Szent tőke gyümölcse az ő vére / - nem juthatok kárhozat tüzére.” (EÉ 395,1.4) Garai András MEGHÍVÓ „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.'' (1 Kor 13,1) Isten iránti hálával és örömmel értesítjük, hogy a pásztói evangélikus templom felszentelésének 3. évfordulóján egy adománynak és a hívek áldozatkészségének köszönhetően új harangot szólaltathatunk meg templomunk tornyában. A harang szentelését D. Szebiklmre elnök-püspök végzi 2004. május 15-én, szombaton 17 órakor. Szeretettel hívjuk, hálaadó istentiszteletünkön örvendezzen velünk! A Pásztói Evangélikus Egyházközség Örömmel tudatjuk tisztelt olvasóinkkal,' hogy a Balatonszárszói Evangélikus Missziói Otthon június 1-jétől újra fogadja a pihenni vágyókat és a konferenciák résztvevőit. A megújult épületegyüttes télen-nyáron lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra. Egyéni pihenési lehetőséget biztosítunk a főszezonban (július 1. és augusztus 20. között). A főszezon előtt és után pedig egyéni pihenésre és konferenciák tartására is van lehetőség. Üdülési díjak és kategóriák: (Ft/fő/nap) Lelkészek (és házastársaik): 2000 14 év alatti gyermekeik: 1000 Egyházi alkalmazottak (és házastársaik): 3000 14 év alatti gyermekeik: 1500 Nem egyházi alkalmazottak: 6000 14 év alatti gyermekeik: 3000 Hároméves korig ingyenes a részvétel. Az üdülési díjak tartalmazzák a napi háromszori étkezést és a szállásköltséget, viszont nem tartalmazzák az idegenforgalmi adót. A nyári szezonra való jelentkezés határideje: május 20. Jelentkezni a 30/289-8781-es telefonszámon Végh Szabolcs megbízott intézményvezetőnél lehet. A jelentkezéseket írásban is kérjük megküldeni a 8624 Balatonszárszó, Jókai u. 41. címre.
