Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-18 / 16. szám
6. oldal-2004. ÁPRILIS 18. A népfőiskolái mozgalom kezdetei NÉPFŐISKOLA Gondolatok, lehetőségek az evangélikus népfőiskola újjászervezésével kapcsolatban Evangélikus Elet— Dánia 19. századi története nem tartozik a dán történelem legszebb fejezetei közé. A katonai vereségek következtében az ország elveszítette területei jelentős részét. A pusztulás, a reménytelenség évtizedeiben eluralkodott a pesszimizmus, sokan nem látták a jövőbe vezető utat, a felemelkedés lehetőségét. Grundtvig evangélikus püspök (1783-1872) sokakkal ellentétben nem a siránkozást és a veszteségek feletti hosszadalmas sajnálkozást tartotta feladatának, hanem építkezni kezdett a romokon: egy angliai tanulmányútja alatt fogalmazódott meg benne a gondolat, mely szerint egy hatékony nemzetnevelő intézmény életre keltése sorsdöntő fontosságú lehet. Megálmodta a népfőiskolái mozgalmat. Nagy ívű tervei megvalósulására nem kellett sokáig várnia. Egy tettre kész falusi népnevelő-tanító, Kristen Kőid szervezésében nemsokára megnyílt az első dán népfőiskola. Hogy ez pontosan hol és mikor történt, az vitatott, a legtöbb tanulmány különböző intézményeknek tulajdonítja az elsőséget. Minden bizonnyal az 1840-es évekre tehető az első ilyen intézmény megalapítása. Kőid tizenöt év alatt mintegy húsz népfőiskolát szervezett, legfőbb célkitűzése szerint azért, hogy az ifjakat Isten, a felebarátok és a haza szeretetére nevelje. A súlyos nemzeti kudarcok idején a lavinaszerűen terjedő népfőiskolái mozgalom rövid idő alatt nemzetformáló erővé vált, amely minden bizonnyal döntő szerepet játszott a dán nép fel- emelkedésében és gyarapodásában. Grundtvig püspök szerint „a népfőiskola a szó megszokott értelmében se nem iskola, se nem főiskola. Itt nem a tanároknak kell kérdezgetniük, »feleltetniük« a tanulókat. Éppen ellenkezőleg: a tanulók tesznek fel kérdéseket a tanároknak, s jaj nekik, ha nem tudnak válaszolni. A népfőiskola olyan terep, amelyen a tanulók sóvárgó érdeklődése találkozik a tanárok tehetségével. A népfőiskola életforma, vagyis az aktuális gazdasági, politikai, társadalmi, műveltségbeli és egyéb viszonyok által meghatározott értékrend és életvitel. A népfőiskola olyan közösség, amelyben a »hallgatók« nem csupán hallgatók, hanem aktív munkatársakként vesznek részt a közös munkában, amelyben szüntelenül áramlik a mindenirányú, kölcsönös kommunikáció és eszmecsere.” A dán népfőiskolái modell érékelésé- röl könyvtárnyi szakirodalom szól; ismertetése szétfeszítené ennek a rövid írásnak a kereteit. Legfőbb jellemzői a teljesség igénye nélkül az alábbiakban összegezhetők. ■Valamennyi dán népfőiskola bentlakásos, a tanulók közösségi élete legalább olyan fontos, mint az elsajátítandó ismeretek. Nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy az épületek szép és egészséges környezetben legyenek; a legtöbb népfőiskolához kapcsolódóan több művelődési intézmény és sportpálya működik. A helyes életvezetés nem tanítható tantárgyként, ezért tartják elengedhetetlenül fontosnak a bentlakásos képzést, hiszen a közösség, a közösségi élmény sokkal intenzívebben formálja az ember látásmódját, mint a könyvekből szerzett lexikonszerű tudás. A dán népfőiskolákban a hangsúly a tanuláson és nem a tanításon van. A képzés gyakorlati, a cél az életre nevelés. Talán meglepő, de a dán népfőiskolákon nincsenek vizsgák. Tananyagukat tekintve rendkívül sokszínű a paletta, és bár Grundtvig idejében kötelező volt a keresztény vallás tanulmányozása. Ma ez már nem minden esetben van így. A népfőiskolái mozgalom oktatáspolitikája szerint a világnézetileg semleges, színtelen tanárok értéktelenek ebben a képzési rendszerben, de ez nem jelenti azt, hogy egy ideológiailag más nézeteket valló és azt következetesen és korrekten képviselő oktató ne taníthatna egy olyan népfőiskolán, ahol a keresztény érékeket a tanári kar többsége fontosnak tartja. A hallgatók személyiség- fejlődéséhez szükséges az, hogy egy témát több megközelítésből is végiggondolhassanak, hogy majd kialakíthassák saját véleményüket a kérdésről. A dán népfőiskolák nem arra törekednek, hogy növendékeiket valamely szakma mestereivé vagy egy ideológia markáns képviselőjévé neveljék. Ez az iskolatípus az emberi lény, a személyiség érlelését tűzte ki célul. Összegzésképpen elmondható, hogy a dán népfőiskola elödleges célja a szabad, bátor és öntudatos állampolgárok nevelése volt a múltban, és ez a törekvés a jelenben sem változott. A népfőiskolái mozgalom terjedése Skandináviában először a svédek követték dán szomszédaikat. Önszervező módon alakultak a parasztság sorsán javítani akaró népfőiskolák, gondosan ügyelve az állam gyámkodásától való függetlenségre. 1868-tól parasztok által alapított intézmények egész sora kezdte meg működését. Norvégia 1814-ig Dániához tartozott, lakossága majd egy évszázadon keresztül perszonálunióban élt együtt a svédekkel, így nem csoda, hogy ebben az országban elsősorban a nemzeti függetlenséget és az idegen szellemi befolyástól való szabadulást tűzte zászlajára a népfőiskolái mozgalom. A vallási és nemzeti újjászületés, valamint az egységes nyelv (landmaal) megteremtése szintén hangsúlyos szerepet kapott. Az orosz uralom alatt lévő Finnország esetében is kézenfekvő volt, hogy a nemzeti ellenállás egyik legfőbb eszközének tekintették a népfőiskolát. 1867-70 között éhínség pusztított az országban, ennek következményeként a mezőgazdasági oktatás került a népfőiskolái mozgalom gyújtópontjába. Ez a vallásos nevelés átmeneti háttérbe szorulását eredményezte. Az evangélikus egyház a két világháború között egyre nagyobb szerepet vállalt a népfőiskolái mozgalom támogatásában, melynek köszönhetően egyre több magyarországi kezdeményezés is megvalósulhatott. Hollandiában egy világot járt, felvilágosult vállalkozó, Jarig van der Wielen nevéhez kapcsolódik a népfőiskolái mozgalom meghonosítása a huszadik század harmincas éveiben. Farmját, mely később prototípusa lett a holland és részben a magyar népfőiskoláknak egyaránt, egy gazdaságilag elmaradott vidéken rendezte be, ezzel is bizonyítva: szakismerettel és kellő lelkesedéssel nem lehetetlen sikeres gazdaságot létrehozni. Németországban az első világháborút követő összeomlás időszakában kapott igazi lendületet a népfőiskolák ügye: egy esztendő alatt több mint háromszáz intézményt hoztak létre. Jellemző, hogy a történelmi szerepvállalás keresése tükröződik a népfőiskolái programok és célok sokszínűségében és változatosságában egyaránt. A kezdeményezés életképességét bizonyítja, hogy ma a németországi népfőiskolái mozgalom Európa legkiterjedtebb felnőttoktatási rendszerének mondható. Szabó Szilárd Napjainkban a tanulás, az élethosszig tartó művelődés egyre inkább az egyének, családok, közösségek boldogulásának központi kérdésévé válik. Az európai integráció egyik legnagyobb, évtizednyi kihívása a tanulási képességek és a tanulási kultúra megváltoztatása, folyamatos fejlesztése. A tanulás mindenki számára értékké, örömmé, felelősséggé válhat, és a nemzetek sikerességének egyik rejtett kulcseleme lehet. A népfőiskolák újraszervezése, létrehozása érdekében - melyre az országos missziói program is javaslatot tett - a Déli Egyházkerület és a missziói központ munkatársainak részvételével előkészítő munkaprogram valósult meg. Az információk és tapasztalatok ösz- szegzése alapján a népfőiskoláról a következőket mondhatjuk. • A tanulás közösségi módszereivel az ismeret- és tudásszerzés rendkívül színes, sokarcú, értékteremtő eszköze. • Elsősorban felnőttek és közösségeik iskolarendszeren kívüli oktatására, képzésére, továbbképzésére szolgáló szervezeti forma. Személyiségformáló, fejlesztő, valamint közösségszervező, -építő hatása jelentős. • Napjainkban óriási és különleges, egyben felelősségteljes lehetőség színvonalas programok szervezésével, lebonyolításával segíteni az embereket a jobb életvezetésben, életminőségük javításában, javulásában. A népfőiskola szervezeti felépítését, a működés sajátosságait, a támogatás, finanszírozás módját, kapcsolatrendszerét mint szempontokat vizsgálva háromféle modell vált ismertté. Az egyik az úgynevezett akkreditált, profi, többirányú oktatási-képzési és egyéb programokkal működő, a források biztosítása szempontjából bővebb lehetőséggel rendelkező szervezet. A másik a nem akkreditált, a helyi közösségek igényeire, a szükségletekre épülő, aktualitásokhoz kapcsolódó előadás-sorozatokból, rendezvényekből álló forma. A működtetéséhez szükséges források döntően helyi, önkormányzati támogatásból, pályázatokból származnak. A harmadik típus a szintén nem akkreditált, de kiterjedt tagszervezettel, széles körű kapcsolatrendszerrel, tagszervezetei számára ernyőszervezetszerüen, sokarcú programmal tevékenykedő forma. A források vonatkozásában az országos pályázati pénzeszközök, helyi támoA megismert népfőiskolái modellek rövid bemutatása 1. Magyar Műhely Alapítvány, Mezőőrs (akkreditált) Komplex, professzionális népfőiskolái modell. Szervezetileg a bázist az oktatás, képzés korszerű követelményeinek megfelelően, igényesen kialakított alapítványi általános és középiskola képezi. Itt működik, ugyanarra az infrastruktúrára épül a civil szervezet, a népfőiskolái felnőttoktatás, -képzés, -továbbképzés. Az intézmény működésének kiemelt céljai a nemzeti-keresztény értékekre épülő hit- és erkölcsi nevelés elsősorban a hátrányos helyzetű, vidéki gyermekek körében. 2. Gartai Népfőiskolái Egyesület, Kapuvár (nem akkreditált) A nemzeti-keresztény értékekre, azok ápolására, továbbadására épülő, tartalmában előadás-sorozatokat, aktuális kulturális, politikai eseményekhez, évfordulókhoz kapcsolódó rendezvényeket megvalósító modellt ismerhettünk meg. 3. Budapest Környéki Népfőiskolái Szövetség, Kálót Népfőiskolái Egyesület, Nagykáta (nem akkreditált) A szövetség működésének szervezeti hátterét a művelődési központ jelenti. A Kálót az országos szervezet, az országos központ (Nagykáta) a tagszervezeteknek szakmai, módszertani, igény és szükség szerint anyagi, gazdálkodási és adminisztratív segítséget, támogatást nyújt. A programok és a képzések elsősorban hitéleti alapon szerveződnek. Mindkét szervezet kiemelt célja a helyi közösségszervezés, -fejlesztés, az igények felmérésén alapuló felnőttképzés. 4. Sárospataki Népfőiskolái Egyesület, Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Népfőiskolái Társaság (akkreditált) A jelenleg egyesületi formában működő sárospataki népfőiskola a Református Kollégium Népfőiskola hagyományain kezdte meg működését. A református hitéleti, vallástörténeti képzések, táborok nyári bentlakásos rendszerűek; több új program is beindult. Ezek sorában kiemelten fontosak az alapképzettségbeli hiányosságok megszüntetését célzó programok a különösen hátrányos helyzetű lakossági csoportok (romák, fogva- tartottak) körében, az állampolgári ismeretek, kompetenciák oktatása, a határon túli magyarokhoz fűződő kapcsolatok ápolása, fejlesztése nyári vegyes táborok keretében, a Magyarország 1945 utáni történelmét hitelesen feldolgozó képzések. A börtönökben a fogvatartottak körében folyó népfőiskolái programok kiemelt területei a szülői szerepre, családi életre, a társadalmi beilleszkedésre felkészítő, illetve az azt elősegítő képzések, csoportfoglalkozások. 5. Evangéliumi Pünkösdi Közösség Országos Cigánymisszió, Keresztény Cigány Népfőiskola és a Mégis Van Remény Egyesület (akkreditált) A programok kiemelt területei az evangélium hirdetése, a misszió, cigánymisszió, a lelkigondozás, a lelkigondozói, a munkatársi képzés hátrányos helyzetű, roma fiatalok körében. Az oktatásban, képzésben, továbbképzésben, programokban alapelv az emberek segítése, a rendszerelv érvényesítése (a megtérés elősegítése, felzárkóztatás oktatással, felkészítés a munka- vállalásra, segítségnyújtás az elhelyezkedéshez, ajánlás gyülekezeti/közössé- gi taggá válásra). A modellek, szervezeti és működési formák közös jellemzői • Az egyházi, felekezeti kapcsolat. Döntő többségük felekezeti alapításban, szervezésben, hagyományokon kezdte meg, illetve végezte, végzi munkáját, míg a nyitott civil szervezetként alakult népfőiskola együttműködési megállapodást kötve az egyházzal felekezeti infrastruktúrát vesz igénybe programjaihoz. • A képzési-továbbképzési programokban kiemelt hangsúllyal jelenik meg a hitéleti, vallástörténeti oktatás, illetve a nemzeti-keresztény értékekre épülő hitbeli és erkölcsi nevelés. • Szervezeti, civil szervezetté (elsősorban egyesületté) történő átalakulás. • Egyre hangsúlyosabban jelenik meg a helyi, kistérségi, regionális igények, szükségletek rendszeres felmérése, a „mire van szükség?” kérdése. Hogyan lehet segíteni az embereket a jobb életvezetésben, életminőségük javításában, javulásában? Az újabb és újabb kihívásoknak való megfelelés mint alapelv eredményes érvényesítésének az elősegítése - ez lehet a népfőiskolái mozgalom fejlődésének, a szellemi innovációnak az egyik fő iránya. A Magyarországi Evangélikus Egyház a népfőiskolái program esetleges beindításával alapvető hivatását, az evan- gélizációt és a missziót érvényesítve, több évtizedes oktatási-képzési tudását, tapasztalatait hasznosítva, aktív szerep- vállalással segítheti a keresztények és a nem keresztények boldogulását, életminőségének javulását. Ferkó Vilmos JOBB POLGÁRT JOBB HAZAFIT, S JOBB EMBERT NEVELNI, EZ A NÉPFŐISKOLA CÉLJA. /MÓRICZ/' A felvételen látható Móricz-idézet a nagykátai Kálót Népfőiskola előadóját díszíti A mellékletet összeállította: Szabó Szilárd
