Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-04-18 / 16. szám
2004. ÁPRILIS 18.-3. oldal Evangélikus Elet Megalakult a Protestáns Újságírók Szövetsége Az urnához járulnak a Prúsz megválasztott vezetői: Novotny Zoltán, Csorna Áron és Fabiny Tamás (Folytatás az I. oldalról) A kilenctagú elnökségben helyet kapott Faggyas Sándor, a Heti Válasz rovatvezetője, Kulin Ferenc, a Kölcsey Intézet igazgatója, Lakatos Judit, a Metodista című lap főszerkesztője, Nagy Imre, a Magyar Televízió munkatársa, Szentesi Zöldi László, a Magyar Nemzet újságírója, valamint lapunk főszerkesztője, T. Pintér Károly is. A gazdasági bizottságban Bogdányi Gábor, az etikai bizottságban Gáncs Péter, az ellenőrző bizottságban pedig e sorok írója képviseli egyházunkat. Megválasztását követően Novotny Zoltán a következőképpen összegezte terveit: „Örömhírt kell közölni a 21. századnak megfelelően.” A Prúsz elnöke - aki az alapszabály szerint két évig tölti be tisztségét - hangsúlyozta: fontos, hogy a pozitív példák, értékek megjelenhessenek a médiában. Az egyesületnek ezért meg kell próbálnia elérni a világi lapok, médiumok munkatársait is. A szervezetnek távol kell tartania magát a pártpolitikától, a közügyekben viszont állást kell foglalnia. Novotny Zoltán végül annak a reményének adott hangot, hogy a tömörülés elősegítheti az egyházak közötti információáramlást, a falak lebontását és a hidak építését is. Protestantizmus és média Az alakuló közgyűlést színvonalas szakmai referátum, valamint a „Protestáns újságírók szerepe a médiában” címet viselő kerekasztal-beszélgetés tette színesebbé. A Magyar Nemzet fiatal újságírója, Szentesi Zöldi László előadásában a protestantizmus és újságírás kapcsolatáról szólt. Mint kiemelte: a protestáns újságírás önmagában üres fogalom csupán, mely egyedül a protestáns értékek tudatos felvállalásával telhet meg tartalommal. A protestáns újságíró nem pusztán a híreket közvetíti, hanem munkájáért felelősséggel tartozik önmaga és Isten előtt. Nap mint nap fel kell tennie a kérdést: minden tőle telhetőt megtett-e ott, ahová az Úr állította? - mondta az előadó. (Szentesi Zöldi László referátumát a szomszédos hasábokon teljes terjedelmében közöljük - A szerk.) A kerekasztal-beszélgetés résztvevői - Dusicza Ferenc (RTL Klub), dr. Fabiny Tamás (Duna Tv), Faggyas Sándor (Heti Válasz), Nagy Lenke (Reformátusok Lapja), valamint Siikösd Miklós (Középeurópai Egyetem, CEU) - Nagy Imre moderátor vezetésével egyebek mellett azon gondolkodtak el, kiket és milyen eszközökkel érhet el az egyházi média, illetve milyen új feladatokkal és kihívásokkal szembesül ma egy protestáns újságíró a világi és egyházi médiamunkában. Egy biztos: a Protestáns Újságírók Szövetsége a rendelkezésére álló eszközök segítségével az értékelvű újságírást igyekszik elősegíteni. Gazdag Zsuzsanna A szövetséggel, illetőleg Csorna Áron titkárral - ideiglenesen - a Magyar- országi Református Egyház Zsinati Irodájának címén (1146 Budapest, Abonyi u. 21.) vehető fel a kapcsolat. Telefon: 1/343-7870 E-mail: zsinatjo@axelero.hu Az Országos Iroda munkatársai az április 7-én tartott közös nagyheti istentisztelet után bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták el az Üllői úti központ kötelékéből távozó nyugdíjasaikat. Felvételünkön Tóth-Szöllős Mihály, dr. Muntagné Bartucz Judit, Nobik Erzsébet, dr. Inotayné Lukáts Judit és Bócsai Zsuzsanna fogadja a jókívánságokat. (A hatodik búcsúzó, dr. Novobátzkyné dr. Nagy Paula az ünnepség időpontjában külföldön tartózkodott.) Fotó: Barta Imre Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves testvéreim! A mai alkalomra készülve Kodolányi János egyik írása jutott eszembe. Egy régi könyvben meg is kerestem, mert roppant időszerűnek tartom. Az égő csipkebokor írója 1942-ben vetette papírra a következő sorokat: „Ha református magyar értékeinket fel tudnék - vagy fel tudnák - használni a magyar sajtó tisztaságáért vívott harcban, a közvélemény-formálás ezer és ezer területén, bizonyosan tudom: magyarabb, korszerűbb, népibb és szociálisabb lenne egész társadalmi életünk, politikánk, közigazgatásunk, rádiónk, színpadi irodalmunk, filmünk, egyszóval egész életünk.” Eddig az idézet. Kodolányi igazsága még akkor is megszívlelendőnek tűnik, ha a reformátusokra vonatkozó gondolatát minden protestánsra kiterjesztjük. Egészen bizonyos, hogy léteznek olyan értékek, amelyek hatvan év elteltével is alkalmasak a társadalom színesítésére, erkölcsi tartásának, közízlésének emelésére. Ha a hazai sajtó általános színvonalára gondolunk, azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy bőven akad tennivaló. Magyarabbá, korszerűbbé, népibbé és szociálisabbá viszont csak modem felfogással, a 21. század vívmányainak felhasználásával válhat a honi újságírás. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mit jelent az, ha valaki protestáns újságíróként határozza meg önmagát? Mindenekelőtt szögezzük le, hogy mind a protestáns, mind az újságíró kifejezés üresen kong, ha nem látjuk mögötte az embert. Az általánoshoz képest minden szűkítés annyit ér, amennyi többletet hordoz. Ha tehát a protestáns újságírás nem pusztán fikció - hisszük, hogy nem az! -, érdemes górcső alá venni, hogy egyediségében és sajátosságában milyen értékeket közvetít. A protestantizmus egyikünk számára sem lehet az elmúlt századokra és a családi örökségünkre tekintő hivatkozási alap. Elő hit híján, a krisz-. tusi példa megélése nélkül könnyen a formákat előnyben részesítő társadalmi kereszténység csapdájába eshetünk. Személyes kapcsolat a Teremtővel, az egyéni és közösségi felelősség vállalása, a munka szeretete, a megnyugtató tudat, hogy valamire rendeltettünk, nos, évszázadok óta ezeket szokás protestáns értékekként emlegetni. Ma sincs ez másként: a fentiek zsinórmértékül szolgálhatnak egész életünk során. Ha azonban a sajtómunkát választottuk hivatásunknak, egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a protestáns újságíró nemcsak a híreket közvetíti, de személyesen is felelősséggel tartozik önmagának, Istenének. Másra mutogatás helyett lássuk be, hogy környezetünk, egyházunk, hazánk olyan, amilyenné mi formáljuk. Más szóval: az állapotokat nem örököljük, hanem mi magunk alakítjuk. Minden leírt szó, minden cikk és az egész életmű mögött ott áll a kérdések kérdése: mindent megtettem azon a poszton, ahová az Úr állított? A protestáns újságírónak az örömhírt kell közvetítenie, de nem feltétlenül abban az értelemben, ahogyan azt sokan gondolják. Nem erkölcscsősznek, hanem gondolkodó és irányt szabó embernek kell lennie. Az avítt módszerek, kifejezések, napi rutineljárások helyett utat kell találnia a 21. századi ember szívéhez. Meg kell mutatnia, hogy az evangélium nem valamifajta meghaladott történelmi üzenet, hanem nagyon is élő valóság, hitünk szerint maga a szavakba öltöztetett igazság. A protestáns újságíró számára nemcsak a szenvedésnek lehet hírértéke, meg kell keresni és fel kell mutatni a közöttünk lévő jót is. Nem vagyok biztos abban, hogy az esti híradó valaha is azzal a hírrel kezdődik majd, miszerint egy háromgyermekes család boldogságban és egymás szere- tetében töltött el egy újabb napot, mert valljuk be, a tévénézők háborús híreken, katasztrófákon, árvizeken, általános deviancián edződnek. Biztos, hogy egy-egy ledorongoló hírműsor, amelynek a döntő hányada a baljós eseményeket közvetíti, kifejezi az ország, a nagyvilág aznapi kedélyállapotát? Annál is inkább fontos ez a felvetés, mert én úgy tapasztaltam: az emberek szeretik és igénylik az olyan műsorokat, írásokat, amelyek azt az általános vélekedést erősítik, miszerint a jó végül is diadalmaskodik a rossz felett. Manipuláljunk tehát - de a jóra! Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a protestáns újságírás kizárólag akkor intézményesülhet, ha tartalommal töltjük meg a szavakat. Ellenkező esetben egy- gyel szaporítjuk a jó szándékú, de voltaképpen belterjes klubok számát. Csak és kizárólag rajtunk múlik, hogy az évtizedes mulasztás után képesek leszünk-e erőinket egyesítve, az élet más területein fennálló véleménykülönbségeinket félretéve keresztény újságíróként részt venni ennek az egyesületnek a munkájában. Most elérkezett az idő, hogy Jézus Krisztus tanítása szerint, a szeretet jegyében forrjon össze a megannyi életpálya, az egyéni tudás, a tehetség és a jövőbe vetett hit. Bennünket, magyar protestáns újságírókat sokkal több köt össze, mint gondolnánk - ha felismerjük feladatainkat, jól érezzük magunkat egymás társaságában, és sikerül irányt szabni közös ügyeinknek, akkor ezt a kezdeményezést megáldja az Úr. Köszönöm a figyelmet. Szentesi Zöldi László Tízéves a A békéscsabai evangélikus gimnázium - hivatalos nevén a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény - ebben a tanévben ünnepli újraindításának tizedik évfordulóját. Az intézmény tanárai és diákjai ebből az alkalomból április 6-án jubileumi hálaadó napot tartottak. A jeles alkalom reggel ifj. Cserháti Sándor szegedi lelkész gondolatébresztő áhítatával kezdődött. Az igehirdetés címe A hála - Mennyi mindenért lehetünk hálásak? volt. A tizenegy órakor kezdődő ünnepi hálaadó istentiszteleten - amelyen a tantestület tagjain és a diákokon kívül a gyülekezeti tagok, valamint egyházi, városi és állami vezetők is részt vettek - megköszönték az elmúlt tíz év áldásait. Az istentiszteleten békéscsabai lelkészek végezték a liturgiát. Igehirdetéssel Gáncs Péter püspök szolgált. Prédikációjában a Krisztust megtagadó Péter apostolról szólva elmondta, hogy csak látszólagos az ellentét a passió és a hálaadás között, hiszen Péter könnyek között ébredt tudatára annak, hogy Jézus szereti őt, és ezzel új lehetőséget kapott a jövendőre. Az intézmény is Krisztus szeretetéből merítve folytathatja útját az elkövetkezendő évtizedekben. A hálaadást követően Mihályi Zoltánná, egyházunk Oktatási Osztályának vezetője tartott színes előadást az evangélikus oktatás mai helyzetéről, valamint az iskolák strukturális felépítéséről. A békéscsabai evangélikus gimnázium gyülekezeti teremben a megterített asztalok mellett Kolarovszki Zoltán igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Gáncs Péter és Mihályi Zoltánné kifejezte azt a reménységét, hogy hamarosan kollégium segíti az iskolában folyó nevelő-oktató munkát. Pap János polgármester, aki hivatalban volt már az iskola újraindításakor is, gratulált az elért eredményekhez. Tirjákné Prisztavok Agnes, a szülői munkaközösség elnöke köszönetét fejezte ki az iskola vezetésének, illetve a tantestület tagjainak odaadó munkájukért, majd a jubileum alkalmából emlékplakettet adott át az igazgatónak. Kondor Péter, az igazgatótanács elnöke Isten áldását kérte az elkövetkezendő évekre. Az asztali áldás után a házigazdák vendégül látták a meghívottakat. Németh Mihály Az 1855-ben alapított egyházi iskola visszaadásáról 1992 tavaszán, az egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvény hatálybalépését követően indultak meg a tárgyalások Békéscsaba város és a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség között. Amikor a visszaigénylés szándékának híre elterjedt a városban, kíméletlen harc indult meg az iskola egyházivá válása ellen. Még tüntetésre is sor került, melyen „Le a polgármesterrel!”, „Le a püspökkel!” feliratú transzparensek is láthatóak voltak. Soksok tárgyalás, érdekegyeztetés, okos kompromisszum után született meg a döntés: az 1993/94-es tanévben megindulhatott az oktató-nevelő munka a békési megyeszékhelyen. Az elmúlt tíz év sem telt küzdelmek és nehézségek nélkül, de mégis - Istennek hála - több volt az áldás. A gondok közül talán az volt a legsúlyosabb, hogy tíz év alatt több vezető is irányította az intézményt. A tanári kar stabilizálódása és a diákság számának gyarapodása azután javulást hozott. A nyolc- és négyosztályos gimnázium mellett - az evangélikus iskolák között egyedülálló módon - művészeti szak- és alapképzés is indult az ódon falak között. Ennek köszönhetően ebben a tanévben 24 osztályban összesen 610 diák tanul, és közel hatvan pedagógus dolgozik az intézményben. A sok küzdelem és változás az iskola javát szolgálta. A gimnázium megtalálta helyét Békéscsaba város 14 középfokú oktatási intézménye között és a Magyar- országi Evangélikus Egyház iskoláinak sorában egyaránt. Munkánkat abban a reménységben folytatjuk, hogy Isten gondviselő szeretete az elkövetkező évtizedekben is kíséri az iskola életét.
