Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-01-11 / 2. szám
Evangélikus Elet 2004. JANUAR 11. 7. oldal 1$ imflMET §rt 2004. január 18-25. és imádságok a nyolc napra ÖTÖDIK NAP Békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. (Jn 14,27) BÉKE ÉS ERŐSZAK: ISTEN BÉKÉJE ÉS A VILÁG BÉKÉJE Olvassuk még: Ezs (íz) 11.1-17 - Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki. Zsolt 119,161-165 - Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet. Rám 12,18-21 - Győzd le a rosszat a jóval. Jn 12.12-19 - Áldott, aki az Úr nevében jön. ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! Az Isten és ember közti kapcsolat a bukás és a bűn következtében tönkrement. Az életért arcunk verítékével végzett munkával kell megküzdeni. Szenvedéssel, betegséggel és a halál elkerülhetetlen voltával kell szembenéznünk. Az emberi élet hajtóereje gyakran az önzés és a viszálykodás. így az ember elvesztette a béke ajándékát, félelemben és ellenségeskedésben él. Sokan tagadják Isten létét. Maguk akarnak a világ felett uralkodni.Az Ószövetségben olvasunk arról, hogyan keresték az emberek a maguk biztonságát falak építésével és szomszédaik leigázásával. Eközben várták az „Úr napját”. A prófétai üzenet szerint a béke az utolsó idők jele, és a Messiás a várva várt béke királya. Ezsaiás/Izaiás az a próféta, aki a várt Messiást az „Úr szenvedő szolgájának” és a „békesség fejedelmének” nevezi, aki elhozza a szeretetre és bün- bánatra épülő örökkévaló békességet. Az Újszövetségben Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Ezzel magát a békesség királyának jelenti ki..Pilátus előtt ünnepélyesen mondja, hogy királysága nem e világból való. Krisztus a mi békességünk, aki által megbékélést nyerünk Istennel, az Atyával. Ő utasít bennünket arra, hogy szeressük egymást, amiképpen ő és az Atya szeretnek bennünket. így békélhetünk meg embertársainkkal. Ma is eleven a kísértés, hogy a magunk biztonságát mások elnyomásával és fegyverek felhalmozásával biztosítsuk. Ez hamis békességre vezet, amely ellenkezik Isten akaratával. A békét a másokkal való megbékélésben, valamint a megértés és igazság építésében nyerhetjük el. A bosszúállást nem szabad keresni. Hagyjuk azt az igazságosan ítélő Istenre. A megbékélésre kell hívni a nemzetközi életben is. Akkor tehetjük ezt hitelesen, amikor egyházaink között is megtörtént a megbékélés. Nekünk, keresztényeknek imádkozni kell egymás megértéséért, és i törekednünk kell az egyházaink közötti egységre. | Ez a béke és egység a Szentlélek munkája bennünk. IMÁDKOZZUNK! Békességnek Üra és Istene, minden vigasztalás for- | rása, add nekünk Szentlelked ajándékát. A jelenva- ló világban, mely erőszak és háború útján keresi ! biztonságát, tégy bennünket a te békességed hírnö- j keivé. Egyházadnak, Krisztus testének, bocsásd meg szakadásaink bűneit, és add a bátorságot, hogy | keressük a megbékélést, amely a te akaratod és 1 ajándékod, amelyben a mi békességünk is van. HATODIK NAP Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, ne is csüggedjen. (Jn 14,27) NE FÉLJETEK! Olvassuk még: Ezs (íz) 43.1-7 -Ne félj, mert veled vagyok! Zsolt 23,1-6 - Nem félek semmi bajtól: mert te velem vagy. ÍJn 4,16-21 - A szeretetben nincs félelem. Mt 8,23-27 - Mit féltek, kishitüek? ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! Az utolsó vacsora utáni beszélgetés során Jézus kétszer is bizalomra és békességre hívja tanítványait. A tanítványokat szomorúság és félelem tölti el. Vissza akarnak húzódni az élet kemény tényeitől. Kétezer esztendő után is találkozunk tanítványokkal, akik félelemmel és aggodalommal vannak telve: Mit hoz a jövő? Milyen változások, milyen veszedelmek jönnek? Honnan vegyük a bátorságot az ezekkel való szembenézésre? Félünk, hogy magunkra maradunk, mintha nem lenne senki, akihez fordulhatnánk kétségbeeséseinkben, az életünket elpusztítani látszó viharok között. Attól is félünk, hogy bennünket nem lehet szeretni, és hogy a szeretet valamiféle teljesítmény, a béke pedig jutalom, amelyet kudarcunk esetén el lehet tőlünk venni. Jézus azonban szeretetével és gondoskodásával megszabadít ezektől a félelmektől. A hozzá térés útján egyre jobban növekszik meggyőződésünk, hogy az ő szeretete nagyobb minden bennünket fenyegető veszedelemnél. Jézusban jutunk el annak felismerésére és megértésére, hogy a béke Isten ingyen ajándéka. Ezt ő minden embernek felajánlja, és megadja a szabadságot is annak elfogadására vagy elutasítására. Azok számára, akik engedik, hogy Isten föltétel nélküli szeretete legyen életük valóságos alapja, ez jelenti a felszabadulás megtapasztalását. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lesz életükben küzdelem és szenvedés, hanem azt, hogy erőt kapnak a félelem nélküli életre és cselekvésre. A zsoltáros így vall saját élettapasztalatáról: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól; mert te velem vagy.” Isten szeretetének és békességének ajándékozásával viszonyul hozzánk, ugyanígy viszonyít bennünket egymáshoz, állít bennünket egymás mellé. Őbenne és őáltala testvérek vagyunk. Isten szeretetének befogadása láthatóvá lesz életünkben itt, a jelenvaló világban és abban, ahogy egymást szeretjük. Ez nem csupán egyes keresztényekre, hanem a különböző hagyományokat őrző egyházainkra is érvényes. Ha egyházi identitásunkat egymás ellen építjük fel, nemcsak emberi kapcsolatokat rombolunk le, hanem megbékélés helyett megosztjuk Isten népét is. Ez. pedig elválaszt bennünket az élet és a béke forrásától, Istentől. A világot megrázó viharok elsodorják azokat a keresztényeket és egyházakat is, melyek nem Krisztusban egyesülve és a Szentlélek vezetése alatt fordulnak szembe velük. A Lélek nem a félelem, hanem a szeretet és a biztatás Lelke. IMÁDKOZZUNK! Ur Jézus, a tenger vihara között szavad elég volt arra, hogy csend támadjon a vízen is és az apostolok szívében is. A világ viharai között add egyházadnak és a világon minden embernek a kegyelmet, hogy meghallják szavad: „Ne féljetek!” Legyen ez bátorítás a békességben való cselekvésre, hogy ahol I gyűlölet van, legyen megbékélés. Ámen. HETEDIK NAP Elmegyek, és visszajövök hozzátok. (Jn 14,28) A MEGDICSŐÜLT KRISZTUST VÁRVA Olvassuk még: Hab 2,1-4 - Őrhelyemre állok. Zsolt 103,1-6 - Lelkem várja az Urat, Róm 8,18-27 - A teremtett világ sóvárogva vár. Mt 25,1-12 - Legyetek hát éberek. ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! Jézus távozásáról beszél, és ugyanakkor megígéri, hogy visszajön. Ezekkel a szavakkal arra utal tanítványai számára, hogy az ő útja a szenvedés és a halál sötétségén át vezet a feltámadás dicsőségére. A feltámadásban az új teremtés dicsőséges érkezése láthatóvá válik. Bízunk Krisztus feltámadásában, és várjuk végső teljes megdicsőítését. Ez a bizalom magában foglalja az egész emberiség és a teremtés szabadulása és békéje reménységét. Ez a reménység bennünket, keresztényeket egyesít, és erőkben gazdag életre táplál. Alapja Isten igéje és ígéretei. Habakukhoz hasonlóan mi is várjuk az Urat, hogy beteljesítse szavát. A zsoltárossal együtt tekintünk Isten hűségére. Reménységgel és a világgal való szolidaritással van tele várakozásunk. Sokan kérdeznek az Úr jelenléte felől. Olyanok, akik reménység nélkül, kétségekkel, félelemmel és szomorúsággal vannak tele. Látva a rengeteg igazságtalanságot, szomorúságot és erőszakot, nem képesek az igazság és a béke jövőbeli megvalósulásában reménykedni. Reménytelenségük közben a keresztények osztoznak a világ feszültségeiben és jajkiáltásaiban. Gyakran mi is érezzük erőtlenségünket, és megkérdezzük, miért rejti el magát Isten. A világ jajkiáltásainak hallása közben meghalljuk szavukban az Isten békességére és gyermekeinek szabadságára való vágyakozást. A keresztények egysége hatalmas jel lenne a világ számára az emberiség jövendő újjászületésére. Krisztus ígérete arra ösztönöz, hogy hatalmában és igazságában bizakodjunk. A tíz hajadon példázata is arra biztat, hogy türelemmel és állandó készenléttel várjuk őt. Lehet, hogy az idő hosszú lesz addig, de eljön a nap, amikor a feltámadott Úr visszajön, hogy minden fájdalomtól és szenvedéstől megszabadítson. Az erre való várakozás a tanúskodás és a misszió nagyszerű alkalma. Alkalmas idő ez az egymás iránti szeretetre és megbékélésre. Alkalom, hogy osztozzunk egymás terheiben és örömeiben. NYOLCADIK NAP Keljetek fel, menjünk el innen. (Jn 14,31) ELŐRE KRISZTUS BÉKESSÉGÉBEN Olvassuk még: Am 5,10-15 - Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek. Zsolt 16,8-9 - Az Úrra tekintek szüntelen. Ef 5,8-21 - Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. ELMÉLKEDJÜNK EGYÜTT! A kereszt elfogadásával Krisztus kijelölte a békesség útját, mert tudta, hogy e világ fejedelmének nincs felette hatalma. Indulásra hívó szava is arra való, hogy elvezessen bennünket a pászka titkához, a kereszthez és a feltámadáshoz. Belső lényeges összefüggés van aközött, ahogy Jézus ajánlja nekünk békéjét, és aközött, ahogy mi azt megéljük ajelenvaló világban. Lehet-e nekünk békességünk, lehetünk-e teljes békében addig, amíg csak egy is a legkisebbek közül igazságtalanságot, éhséget, meztelenséget szenved, és így Isten teremtése szerint nyert méltóságától megfosztva él? A próféták üzenete világos: igazi „shalom-béke” ott van, ahol osztatlan teljesség uralkodik, és ahol a jót keresik, és igazságot szolgáltatnak. Akik befogadták Krisztust, és felöltötték a világosságot, keresik mindazt, ami igaz, jó és tiszta. Mikor befogadják a szegényt, táplálják az éhezőt, és küzdenek a megbékélésért és igazságért, Krisztus fénye ragyog fel bennük, mert vele együtt meghaltak és feltámadtak. Végül: mind az egyházak, mind az egyes keresztények számadásra kapnak hívást arról, hogy belső békességünkkel hogyan nyíltak meg azok előtt, akik az élet és emberi méltóság alapvető feltételei és békesség nélkül élnek. Krisztus békeajánlata közösséget teremt vele és az Atyával. Ennek elfogadásával elfogadjuk, hogy benne élünk, és ő mibennünk. Ez a közösség valósítja meg a megbékélést a menny és a föld, közöttünk és Isten között. A béke ajándéka egyszerre kihívás és elkötelezés: kihívás, mert hív annak keresésére, hogyan készítsünk helyet életünkben mások számára. Ugyanakkor elkötelezés is, mert megerősíti szívünkben Krisztus állandó jelenlétét, amely teljes örömöt és békét ad. IMÁDKOZZUNK! lála és feltámadása győzi le. Az ő békeajánlata biztat arra. hogy ő legy en példaképünk az embertelenség, az igazságtalanság, a gyűlölködés és a szakadások legyőzésében. Erősíts bennünket Szentlelkeddel, a békesség Leikével, hogy mindig gyűlöljük a rosszat, szeressük a jót, és cselekedjük az igazságot. Ne engedd, hogy békéről beszéljünk, amikor mi magunk jólétben vagyunk, de körülöttünk mások éhesek, haldokolnak és szenvednek. Add. hogy vegyük fel értük a küzdelmet. Tégy alkalmassá arra, hogy az elesettekért való alázatos és bátor szolgálatban találjuk meg békességünket. Ámen.
