Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-04-04 / 14. szám

8. oldal - 2004. ÁPRILIS 4. JesusHouse 2004 EVANGÉLIZÁCIÓ - CSAK FIATALOKNAK! A Jézus Ház Magyarországon A Jézus Ház (JesusHouse) elnevezésű rendezvénysorozat - amelynek gazdája a német ProChrist Egyesület - célja az, hogy a 16-25 éves korosztály számára be­fogadható módon hirdesse az evangéliu­mot. Az idei, március 17-21. között meg­rendezett és műhold segítségével közvetí­tett program során a fiatalok Európa- szerte több mint 700 helyszínen léphettek be a Jézus Ház ajtaján. Az evangélizációt hazánkban és Erdélyben is számos gyüle­kezetben figyelemmel kísérték. pár perces villanásokból álló - alkalmak éber figyelemre késztették a hallgatósá­got. Az üzenetet Christina Riecke és Torsten Hebel közvetítette, igen színe­sen, mozgalmasan és újszerűén. Néha felváltva, néha szólóban, de soha nem hosszan és mindig lényegretörően. A né­metül nem tudó magyar nézők számára négy tolmács - Csizmadia Csaba, Koh­ler Krisztián, Magassy Éva és Szeveré- nyi Agnes - tette mindezt érthetővé. Hazánkban különböző gyülekezetek, Az evangélizációs sorozat a fiatalok nyelvén szólaltatta meg a kétezer éves örömhírt Jézus Krisztusról, aki ma is a világ Megváltója, s az egyetlen igazi, időtálló megoldás egyéni és társadalmi bajainkra. Izgalmas volt a helyszín: a német fő­város, Berlin szívében az S-Bahn (az ot­tani HÉV) friedrichstrassei állomásának épülete, amely egykor határátkelőként szolgált a kettéosztott városban. Itt bú­csúztak el egymástól - gyakran könnyek között - a szétszakított családok tagjai, a barátok. Innen az épület neve: Tränenpa­last - „a könnyek palotája”. A színhely valóban egy elképzelt ház volt: a kony­hában a keretbeszélgetések zajlottak, míg a nappaliban az interjúk hangzottak el, a színpad pedig a zenészeké volt. Megérkezés - ez volt az öt este mot­tója. A fő témák: valaki vár téged is (a tékozló fiú története); te is értékes vagy Istennek (Zákeus története); sóvárgás az igazi megoldás után (a samáriai asszony a kútnál); Jézus halála s benne a mi meg­váltásunk; illetve hogy miként juthatunk kételkedésből élő hitre (a „hitetlen” Ta­más története). A „körítésként tálalt” keresztény rockzenekarok, neves együttesek és éne­kesek ugyancsak mind-mind a közép­pontra, Jézus Krisztusra mutattak. Érde­kes interjúkat is hallhattunk továbbá - például egy bulimiából kigyógyult lány­nyal vagy a pakisztáni Sabatinával, aki keresztény hitre tért, s emiatt élete örök­ké veszélyben forog, hiszen érvényes rá az iszlám törvénykezés, a „saria”, amely halállal bünteti a hitehagyókat. Bécsben él, és sokáig rendőrségi védelmet élve­zett, nehogy egy felbukkanó rokon vég­rehajtsa rajta az iszlám halálos ítéletét. A hetvenperces - mozgalmas, pergős, keresztény ifjúsági szervezetek vállalták a szervezést, összesen harmincegy hely­színen. Erdélyben az IKE (a Keresztyén Hjúsági Egyesület ottani megfelelője) és református gyülekezetek adtak otthont - összesen hat helyen - a programnak. Végül is nem rajtuk múlt, hogy a vára­kozásokhoz képest meglehetősen keve­sen vettek részt a Jézus Ház estéin. Míg Németországban soha nem tapasztalt lelkesedés kísérte az alkalmakat - a csúcs az utolsó előtti estén 103 000 résztvevő volt -, addig nálunk a profi reklám ellenére is húsz és ötven között volt a látogatók száma az egyes helyszí­neken. Tehát naponta átlagosan mintegy ezer fiatalt értek el a szervezők. Ez meg­lehetősen kevés... Kiskőrösi gimnazis­ták azt mondták, hogy egy ilyen ,jézu- sos dologra elmenni nem igazán sirály, mert mit szólnak a többiek...”. Vajon mivel lehetne felrázni fiatalja­inkat? Lupták György Evangélikus Élet • • Örömhír, high-tech, némettanár Némi információ azok kedvéért, akik nem ültek mellettem március 17-21. kö­zött a nagytarcsai templom padjaiban: A JesusHouse rendezvénysorozat a ProChrist evangélizációk fiataloknak szóló változata, amelyet ‘98-tól kezdődő­en kétévente rendeznek meg, s amely ez évben - sokunk örömére - hazánkban is figyelemmel kísérhető volt. A német fővárosból induló műholdas közvetítés­hez több mint 700 helyszín kapcsolódott Európa-szerte. Idén tehát mi is része­sei lehettünk esténként ennek az igazán profi módon összehozott műsornak, amely egyszerre volt evangélizáció és könnyűzenei műsor, lebilincselően jó ötle­tekkel és jóízű humorral. Ha én lennék az a bizonyos Mattel-féle világhírű játék baba, egyetlen szóval könnyedén összefoglalhatnám a műsorkészítők professzi­onalizmusát: Wooow! .....aki leásott, mélyre hatolt, és a kőszik­lára alapozott: amikor árvíz jött, beleüt­között az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépít­ve. ” (Lk 6,48) Be rlin, JesusHouse Fiatalok, tömeg, high-tech fény- és hangtechnika, R&B, soul, rap, house. Trendi cuccok, neonfény, videoklipszerű vágások, Ikea és Mars szelet. Első pil­lantásra a nagy európai zenetévék villó- dzó, össznépi roadshow-ja, ahol a show- business kipróbált irányelveinek megfe­lelően folyik a nagyipari szórakoztatás. Ha a 700 európai helyszínen egy időben történő műholdas közvetítésre pontosan érkezel (tisztára, mint a Mátrix 3 premier­je!), a különféle stílust, haj- és bőrszínt képviselő nációk zenei kavalkádjában a hangos rockzene ritmusát az első két perc­ben gond nélkül felveszi az érverésed, és a legnagyobb nyugalommal konstatálod, hogy a szőke, Beckham-ffizurás fiú. hang­szóróval a kezében üvölti a mikrofonba: „Welcome to the JesusHouse!” Eddig rendben - gondolom. Azaz még­sem. Valahogy sokkal inkább egy Bulga- kov-regényben érzem magam. Reflexeket próbáló képváltások - vizuáltechnikailag kiművelt nemzedékünk érzékeny elvárá­sainak megfelelően -, legalább hat kame­raállás. Alig van időm gondolkodni, mi is történik tulajdonképpen, csak önkéntele­nül mozgatom a fejem a ritmusra, és való­színűleg az sem lepne meg, ha a követke­ző pillanatban a Scooter frontembere lép­ne a színpadra... Ha egy hangyány it is já­ratosabb lennék a német könnyűzenei életben, perceken belül megállapíthatnám - a vendéglistát elnézve -, hogy nem is jártam messze az igazságtól. Az MTV ak­tuális műsorvezetőiről ugyan nem tudok nyilatkozni - mivel leragadtam Ray Cokes-nál ‘97-ben -, de a négy moderátor külön-külön legalább olyan karizmatikus egyéniség a saját műfajában. Nos, nem, ezúttal H. P. Baxxter még sincs a vendégek között, és ha egy pilla­natra is levenném a vászonról a szemem (ha tudnám!), akkor arra is rájönnék, hogy nem is Berlinben vagyok. Hanem itthon, Nagytarcsán. Sőt, ha lehet még „otthonabb”: a templomban. Bevallom: nem ment elsőre House-party és a vasárnapi istentisztele­tek jól ismert helyszíne, a barna padso­rok és az apszis oldalsó falára függesz­tett vetítővászonról ömlő hang- és fény­ingerek átlagos szombat estéimet idéző kavalkádja, amelybe ha végképp belefe­ledkezem egy-egy pillanatra, azon ka­pom magam, hogy a bárpultot kere­sem... Mi történik itt? Bár nem beszélek jól németül (és ez­úton követem meg szép emlékű Szabó Ákos tanáromat a gimiből, akinek a „Ren­dületlen” becenevet adtam, hisz kitartóan hitt abban, hogy mégis), azért néhány el­csípett szó. itt-ott elég volt ahhoz, hogy a dalszövegekből már az első percekben ki­derüljön az ordító különbség: itt valami egész másról van szó, mint a világ összes nagyvárosának dübörgő, sorban állós par­tijain. (Persze ez inkább a négy tolmács­narrátor kiváló munkájának köszönhető, de ezt a világért nem vallanám be.) A bevezető blokk után színpadra lépő műsorvezetők seregszemléjét látva kis hazánk sztárfodrászai vélhetőleg sebté­ben a szívükhöz kapnának a divatosra komponált hajköltemények láttán, nem is beszélve a stylistokról, de azok közül egyet sem ismerek. Te jó ég! - gondo­lom örvendezve -, most sokkal inkább „áptudét” vagyok, mintha megvettem volna az e havi divatlapokat; és máris kutatni kezdek emlékeimben, melyik boltban láttam az egyik moderátor kha­kiszínű nadrágjához hasonlót - és még csak hat perc telt el. Most már kezd egészen szétesni a re­latíve rendszerezett gondolkodásom. A következő húsz percben a filmvilág nap­rakész guruinak bravúros huszárvágása­ként a Charlie angyalai és a Mátrix fil­mek James Bond-áthallásos egyvelegét látom. A Jézus Ház három angyal(fióká- ja) rendületlenül üldözi az aznapra előírt célszemélyeket, hogy végül a humán­transzplantáció és Neo telefonja segítsé­gével a stúdióba küldjék őket egy kis mélyinterjúra, ahol már várja őket a négy állandó műsorvezető, a mikrofon és a kedvencem: a mini Mars szelet az lkea szőnyegen diszkréten álldogáló do­hányzóasztalon. Csak ülök, és a szemem előtt zajlik valami elképesztően zseniális fúzió A szombat estéim és a vasárnap délelőtt- jeim szürreális metszete, amely most egy kicsit az a bizonyos Men in Black-es öltözőszekrénybe zárt univerzum. A szombat esti partik kétségtelenül zajos és vibrálóan szórakoztató, de ugyanilyen kétségtelenül sekélyes és felszínes, a lé­leknek semmitmondó üres csillogása és a számomra egyetlen lényeges lelki táp­lálék döbbenetes találkozása. Valami se­hová sem vezető, de szórakoztató tartal- matlanság megtöltése az igazi és legfon­tosabb tartalommal: Jézus Krisztussal. A félelmeim, vágyaim, örömeim és szomorúságaim köszönnek vissza rám a hozzám hasonló fiatalok szájából. Törté­netek megtérésekről, hazatalálásokról, amelyek sorra az enyéim is lehetnének. Sikerről, kudarcról, kiábrándulásról és az egyetlen, legnagyszerűbb reménységről, amely mind az öt estén újra és újra oda­szögezett az elé a hatalmas vászon elé: ott a helyem, mert valaki vár rám. Valaki, aki már sokkal régebb óta sze­ret engem, aki már régóta előkészítette azt a helyet, ahol éppen ültem. Tovább sodor a műsor dramaturgiája: fekete hangú énekesnők hihetetlen ener­giával a hangjukban éneklik azokat a szavakat, amelyeket én csak csendben merek kimondani; hozzám hasonló, na­gyon is ebben a világban élő fiatalok gondolatait hallom a vágyakozásról és a halálról. Ezer meg ezer kérdést vet fel bennem minden egyes este. Talán úgy, mint eddig még soha. Ismerem már jól a történeteket: Záke­us, Barrabás, a samáriai asszony vagy a tékozló fiú történetét. Amikor már azt hiszem, nem mondhat mást, nem mond­hat újat, akkor döbbenek rá, hogy meny­nyire kifogyhatatlan minden egyes szó az Isten üzenetéből. Hogy mi a tanulság? Azon túl, hogy ha nem léptem volna be már réges-rég ezen a felém nyíló ajtón, akkor most megtenném, csatlakoznék ah­hoz a sok száz fiatalhoz, akik az esték vé­gén a tömegből előre indultak, és válasz­tottak (azt hiszem, minden este újra és új­ra kimondtam, hogy itt a helyem) - szó­val azon túl egyre világosabb, hogy mi történik itt. Ugyanaz keres, aki sosem ad­ta fel, hogy megtalál, és ugyanazt mond­ja, csak most egész máshonnan szól a hangja, és valahogy egész másképp talál el. A bizonyos kő alól, az ismerős arcok­ról, az ismerős zenéből, az ismerős világ­ból, amelyben sosem hittem, hogy jelen lehet. És mégis jelen van. Számomra szíven ütő tanulsága volt a 2004-es Jézus Háznak: Jézus Krisztus és a saját választásod kényszere és lehetősége mindenhová elér - hangosabb minden hangnál, fontosabb és veszélyesebb min­den döntésnél. Áthatol minden szubkultú­rán és életkoron, felölel minden gondol­kodást és életstílust. Ezer arca van, és ezer nyelven beszél. Bárhol utolér, és minden­hová ajtót nyit. Lehetsz öreg vagy fiatal, élhetsz a világ bármely országában, egy­szer el kell döntened, hogy lejössz-e a fá­ról, mint Zákeus, aki Jézust akarta látni a tömegben, vagy maradsz objektív megfi­gyelő, langyosan, de életveszélyesen ér­telmetlenül. Vagy a legrosszabb: fel sem mászol arra a fára, hátat fordítasz annak, aki kíváncsi rád. Aki rád kíváncsi. Ezen az öt estén „otthonabbnál is ott­honabb” voltam a templomban. Amikor vége lett, rohantam haza, és (szép emlé­kű tanárom vélhetőleg pezsgőt bontana) levettem a német nyelvkönyveket a pol­comról, mert tudom, hogy mindent meg­teszek, hogy jövőre Berlinbe mehessek. És nem a Love Parade-ra. Addig is elmondhatom, hogy sokkal többet kaptam a JesusHouse-tól, mint azt kezdetben gondoltam. Valójában el sem akartam menni mind a hat alkalom­ra; úgy gondoltam, van jobb dolgom is, mint hogy egy hétig minden estémen ugyanazt hallgassam. De rájöttem, hogy nincs jobb dolgom. Ez az egyetlen és legfontosabb dolgom. Most, hogy vége, szívből sajnálom, hogy ilyen rövid volt. Azt a fajta örömöt hozta a hétköznapjaimba, amely ha el­múlik, hiányzik. Még szerencse, hogy a lényeg mindig velem marad. JesusHou­se, Berlin! Magyarország köszöni a részvételt! Kovács Kata (Az írás „ízelítő” egy április közepén megjelenő evangélikus ijjúsági lap első számából.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents