Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-01-11 / 2. szám

4. oldal 2004. JANUÁR 11. Lelkiismeret-ritkulás és önsorvasztó volnázás Bodrog Miklós lelki kalendáriuma Azt, hogy valakinek a lelke átment-e az isteni szeretet tüzén, nem arról lehet fel­ismerni, hogyan beszél Istenről, hanem arról, hogy miként beszél a mindennapi dolgokról. Ez a Simone Weil-i gondolat jutott többször is eszembe Bodrog Mik­lós „Álmunk, hitünk, életünk” című, a Kairosz Kiadónál ebben az évben meg­jelent könyve olvasgatása közben. Nem mintha a szerző hitbeli alapállását akar­nám ezzel a megtérés weili képének ke­retei közé kényszerítve jellemezni; erre több ok miatt sem vállalkoznék. Sokkal inkább azért, mert a szerző lelkész-lé­lekgyógyász e könyvben összegyűjtött írásai újra felhívták a figyelmem az em­ber-, vallás- és világszemlélet egy lehet­séges, sőt a huszadik század számára meghatározó módjára, ame­lyet az egész hátterén értel­mezett konkrét részletek iránti megbecsülő érdeklő­désjellemez. Nehéz volna megmonda­ni, hogy C. G. Jung - aki e szemlélet huszadik századi képviselője - azzal tette-e képlékennyé a lélektan hatá­rait, hogy kitágította azokat, és ezzel a megszokott művé­szeti és tudományterületek­nek adott újabb értelmet, vagy fordítva: saját szakmá­ját gazdagította-e ezeknek az addig elkülönítetten mű­velt területeknek a lélektan­ba vonásával. Bármelyik változat legyen is igaz, a ta­pasztalati megfigyeléseken, logikai következtetéseken, az ember érzelmi életén és az intuíción építkező és élet­nedveit az emberiség közös kultúrájának szimbólumai­ból szívó jungi rendszer túl­lépte a lélektan határait, és maga is kultúraalkotó tényező lett. Nem csoda, ha szokatlanul nagy szellemi tel­jesítőképességét és világmagyarázati erejét látva a kereszténység is gyakran megirigyli, és - valláspótlékot szimatol­va benne - saját ellenlábasaként tartja számon (vö. 49. o.). E másik nagy kultúraalkotó tényező­nek persze összehasonlíthatatlanul több irányzata létezik. Különböző formáiban szeretheti az egészet a rész rovására, be­lebonyolódhat a részletekbe a nagy ösz- szefüggések elvesztésével, lehet inkább elméleti vagy praktikus, túltengő vagy elégtelen figyelmet szentelhet az egyén­nek, a közösségnek és a társadalom gondjainak, segítséget remélhet a Te­remtőtől, a Megváltótól, az Életadótól, a mecénásoktól, a struktúrától, a liturgiá­tól, a kis és nagy politikától, és ezzel még nem merítettük ki kétezer éves talá­lékonyságának összes megvalósított pél­dáját. Egyszóval a kereszténységnek olykor szüksége lehet életviteli tanács­adásra, és nem teszi rosszul, ha ilyenkor benéz a jungi világszemlélet lélektani szakrendelésére. Itt megláthatja - ha magától még nem tudta, vagy éppen el­felejtette volna -, hogyan lehet a min­dennapi élet kisebb-nagyobb részleteire úgy tekinteni, hogy értéküket az átfogó egészben betöltött helyük és szerepük adja. A Jung-szakértő szerző könyvében e művészet elméleti tisztázására és megva­lósítására találunk számos elgondolkod­tató és hasznos példát. Az életjobbítás le­hetőségét kínálja azzal a nem új, de rend­kívül hatékony módszerrel, amelyre a közösen használt nyelv ad lehetőséget. A tanácsot, útmutatást, okfejtést vagy jószándékú kioktatást (indoklással vagy anélkül) könnyű elutasítani. De hogyan tehetnénk meg ezt a mindenkihez legkö­zelebb álló nyelvvel? Szavaink tükrei gondolkodásunknak (életünknek, ferdí­téseinknek, automatizmusainknak), ezért a helyes irányt elvesztő gondolkodás leg­közvetlenebb segítőtársa is az elé görbe tükörként állított szó lehet. Mosolyogha­tunk, derülhetünk vagy bosszankodha­tunk a szerző elénk állított kifordított szavain. Bátran megtehetjük, mert min­denki láthatja: nem magunkat nevetjük ki, nem magunkat bíráljuk felül a nagy- közönség előtt. Csak szavak ezek, a mély bölcsesség és a felületes szóviccek kö­zött valahol... A derültség után már sen­ki nem kérdezi meg, mi ebben a diagnó­zis, vagyis kezdődhet a terápia! Belvilág - bAlvilág, demagóg, korunk eurózisa, nikotintás, mikénei kultúra, fust-ÖLJ klub és fociózis. Vannak egyszerűbbek is: kész vész, álomtitkár, gyógydöbbenet és lelkiismeret-ritkulás, hogy kedvcsiná­lónak csak néhányat említsünk. Aki még arra is kíváncsi, hogy milyen kapcsolat van az országcsuszamlás és a csak naptá­rilag felnőtt emberek között, mit iszik az évtizedekig elnyomott hitszomj, milyen az az önsorvasztó volnázás, vagy hogy miként tudja fehérre beszélgetni minden­ki saját fekete kutyáját, annak el kell ol­vasnia a könyvet. Ez a tevékenység azonban nem veszélytelen. Magam is át­éltem ezt, amikor egy sajtóhibán (vagy nem is sajtóhiba volt az?) napokig rágód­tam: vajon a kéziratban is ez a szó állt: „belemerszesedni” (43. o.), amivel a szerző a mersz és a meszesedés jelenté­sét kapcsolta egybe? Nem csak én járha­tok így, már az Előhangban találkozunk az író intésével: hitünk és életünk igé­nyes és színes tematikája a könyv elolva­sása után is folytatódni fog, az olvasó ezt „akár akarja, akár nem” (8-9. o.). A kötet műfaját nem volna egyszerű feladat meghatározni. A benne olvasható írások között találkozhatunk egy Jungról és egy, a vallás és pszichoterápia kapcso­latáról írt hosszabb tanulmánnyal, áhítat­szövegekkel, bibliaértelmezési példákkal és esettanulmányokkal, egy jó verssel és azzal a kötet címét is kölcsönző írással, amelyben álmunk, hitünk, életünk fényei és árnyai fejlődés- vagy inkább szimbó­lumtörténetének egy-egy részletét tárja elénk az író. A könyv egységét a Jézus helyesebb megértését és igazabb követé­sét segítő szándék adja, jól érezhetően ezt a nézőpontot segítik a vázolt lélekta­ni hangsúlyok is. A véletlenek létezését illetően nem találtam útbaigazítást a könyvben, így csak találgatni tudom, hogy a „Gondolati bűn?” című rövid írás emiatt vagy fajsúlyát kiemelendő olvas­ható-e kétszer is a kötetben. (Nemcsak a jézusi etika legmélyebb természetéről kapunk ebben képet, hanem Luther egyik kedves, az akarat szabadságával kapcso­latban sokat idézett mondását is viszont­láthatjuk: „Azt nem akadályozhatom meg, hogy a madarak a fejem fölött rep­kedjenek, de azt igen, hogy fészket rakja­nak rajta.”) Az itt található írások sokszínűsége, a téma lezárhatatlansága és az indító ta­nulmányt követő lelki útravalók advent­tól kezdődő, az egyházi esztendő szerin­ti elrendezése miatt legszívesebben lelki kalendáriumnak nevezném ezt a kis könyvet, amelyet kézhez álló formátuma alkalmassá, év végi számvetéseink^ide­jének elérkezése pedig időszerűvé tesz a gyakori lapozgatásra. Bodrog Miklós Álmunk hitünk, Evangélikus Élet Orgonahangverseny és könyvbemutató Kétszáz légi felvétel Magyarországról „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyermekkorom világa... ” Radnóti Miklós Orgonakoncert és könyvbemutató - ritka társítás, olyan emberek gondola­ta, elhatározása, akiknek életében az orgona lélek mélyéig ható varázsa és a haza, a szülőföld szeretete, tisztelete eggyé olvad a szépség, a harmónia, a szabadság keresésével. Felfelé száll az orgonahang, felfelé a tiszta, szabad ég felé a repülő - „mint a madár”... Csodálatos képes album: kétszáz szí­nes, nagyon szép légi felvétel. Meghat­va lapozgattuk a budai Mátyás-temp­lomban hallgatott orgonakoncert után a főplébánia nagytermében, s ami még csodálatosabb: az orgonaművész és a légi felvételek készítője egy személy, a 22 esztendős Somogyi-Tóth Dániel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, aki karmester és orgona sza­kon végzi tanulmányait. „Szabadság, emelkedettség, szépség, harmónia - ezeket a fogalmakat idézik a kötetbe gyűjtött képek, pedig csak falvakat, vá­rosokat, templomokat, hidakat, folyó­kat, tavakat, erdőket, hegyeket fotózott az alkotó. De úgy tette ezt, ahogy eddig talán még soha senkinek sem sikerült. A Magyarország különböző vidékein ké­szült légi felvételek nem csupán új, a földön járó emberek számára szokatlan nézőpontból mutatják be az országot, hanem ráirányítják figyelmünket azokra a mélységekre, rejtőzködő titkokra, kü­lönleges kapcsolatokra is, amelyek a magasból látszanak igazán...” - olvas­hatjuk a könyvkiadó igaz, szép ajánlásá­ban. (Sok kiadó tanulhatna a propagan­damentes, valós ajánlásból!) A kötet ér­tékét nagyszerűen emeli ki az előszót író Esterházy Péter. „A könyv játékra csábít” - írja. Nem akar rendhagyó föld­rajz- és történelemórát utánozni, sem­mit sem akar ránk kényszeríteni, és mégis a legtöbbet adja: kíváncsivá tesz, elgondolkoztat, játékra csábít, szóra­koztatva bővíti hazánkról - a városok­ról, falvakról, kicsiny tanyákról — alko­tott ismereteinket. A 49. oldalon lévő budapesti légi fel­vételt nézve önkéntelenül kezdődik az egyszemélyes játék, a Nemzeti Múzeum körüli épületek, utak, a Keleti pályaud­var, a Kodály körönd, a Déli pályaudvar, hasonlóképpen a 66-67. oldalon a buda­vári épületek, terek, a veszprémi várne­gyed, Esztergom, Tihany, Székesfehér­vár műemlékeinek keresése, felismeré­se. Utak, hidak, folyók, kis szigetek, pusztaságok, hegyek, alagutak teljesen újszerű megvilágításban. Jó példa az al­bum teljes anyaga a városrendezés és a természetvédelem elválaszthatatlansá- gára - felülnézetböl is. „Mint a madár...” Somogyi-Tóth Dá­niel unokatestvérével és legjobb barátjá­val, Széchey Mártonnal 2001-ben kez­dett el repülni és felvételeket készíteni. A sok légi fotóból az albumban megje­lent kétszáz képet Futó Tamás grafikus­művész válogatta. A miskolci Well-Press Kiadó könyv- bemutatóján Lehotka Gábor orgonamű­vész méltatta tanítványát, és ajánlotta az érdeklődők figyelmébe az albumot. Megható volt látni a tanár és a diák em­beri-művészi együtt gondolkodását. A jelenlévők kérdéseire adott válaszaik nemcsak a közöttük lévő összhangról, hanem a zene és a légi fotózás művé­szetének találkozásáról, szépségéről is vallottak. Schelken Pálma A pápának tetszett Mel Gibson Jézus-filmje A katolikus egyházfő sajtóforrások szerint megtekintette Mel Gihson ausztrál színész-rendező Passió című, Jézus Krisztus életének utolsó 12 órá­ját elbeszélő filmjét, amely már forga­tása alatt is rengeteg vitát váltott ki. A jelentések szerint a pápa titkára arról tájékoztatta a Jézus-film producerét, hogy II. János Pál magánlakosztályá­ban nézte meg az alkotást: nagy művé­szi erejűnek ítélte és „jóváhagyta” azt. Az olasz sajtó csütörtökön a The Wall Street Journal jelentésére hivatkozva számolt be arról, hogy Steve McEveety, a film társproducere még december 5-én átadta a Passió DVD-jét Rómában Stanislaw Dziwisznek, a pápa titkárának. Erre állítólag II. János Pál kérésére s azt követően került sor, hogy Gibson előző­leg elutasította a pápai kulturális tanács azon javaslatát, hogy a filmet a nyilvá­nos bemutató előtt vetítsék le Rómában a legnagyobb katolikus egyetemek szak­értőinek részvételével megtartott tudo­mányos kongresszuson, amelynek témá­ja Jézus és a film volt. A sajtójelentés szerint a pápa titkára arról tájékoztatta a Jézus-film produce­rét, hogy II. János Pál magánlakosztá­lyában tekintette meg az alkotást. „Azt mondja el, ami történt” - idézte a pápai titkár az egyházfőnek a film vége felé mondott szavait. A DVD-t a római kúria vezetőinek egy szűk köre is megnézte. Gibson filmjéből néhány részletet már bemutattak az Egyesült Államok­ban. Ennek nyomán több amerikai zsi­dó szervezet antiszemitizmussal vádol­ta a rendezőt, aki szerintük ismét elő­vette a „zsidók mint istengyilkos nép” formulát, amelyet a katolikus egyház csupán az 1962-65 között tartott II. va­tikáni zsinaton törölt a hagyományos nagypénteki imából. Noha a forgatókönyvíró-rendező rá­galomhadjáratra panaszkodik, Gibson sohasem ajánlotta fel, hogy bírálói megnézhessék a filmet, sőt - a Népszabadság értesülése szerint - „a szerep­lőgárdának megtiltotta, hogy a premierig bárki is nyilatkoz­zon. De ember legyen a tal­pán, aki megfejti az igazságot: a Passiót ugyanis eredeti nyel­veken, latinul és arameusul forgatták le, s a mozikban szinkron és felirat nélkül fog­ják vetíteni”. A Vatikán egyébként - igaz, nem hivatalosan - az utóbbi hó­napokban többször is védelmé­be vette a buzgó katolikus Gib­son filmjét, amelynek amerikai bemutatóját 2004. február 24- re, hamvazószerdára tervezik. (MTI) Béres Tamás Jelenet a filmből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents