Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-03-14 / 11. szám

2004. MÁRCIUS 14.-11. oldal Evangélikus Élet Üzenet az Ararátiól ____________ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Amit jó tudni a háztartási hulladékról A környezetvédelem területén a leg­kézzelfoghatóbb problémát a hulladé­kok kezelése okozza. Az ezzel kapcso­latos kérdésekkel mindnyájan napon­ta szembesülünk a saját háztartá­sunkban is. Alábbi írásunkból a hazai helyzet néhány jellemzőjét ismerhetik meg olvasóink, illetve egy-két prakti­kus ötletet is kaphatnak. Magyarországon az utóbbi tizenöt év­ben ugrásszerűen megnövekedett a ház­tartási hulladékok mennyisége. Ennek oka egyrészt a kereskedelmi struktúra átalakulása, másrészt a termékkínálat növekedése (1990-ben nyolcezerféle élelmiszer volt forgalomban, ma pedig több mint negyvenezer). Lássuk az adatokat. Hazánkban éven­te 21 millió m3 (azaz 4,2 millió tonna) szilárd kommunális hulladék keletkezik; ez lakosonként 420 kg-ot jelent. (Ha eh­hez az ipari és termelési hulladékokat is hozzávesszük, kiderül, hogy az évente „termelt” hulladékhegy háromszor ak­kora, mint a Gellért-hegy.) Ma már tudjuk, hogy a rendelkezé­sünkre álló nyersanyagkészlet csak egy bizonyos ideig lesz képes kielégíteni az igényeket. Ezért fontos, hogy a hulladé­kok szelektív gyűjtése, majd újrahasz­nosítása (az úgynevezett recycling eljárás) során a különböző anyagok má­sodnyersanyagokként visszakerüljenek a termelési folyamatba, így csökkentve a felhasznált új nyersanyagok mennyi­ségét. Mivel azonban a hulladék legna­gyobb része hulladéklerakóba kerül - sajnos csupán 2,5%-át hasznosítják új­ra -, elsődleges cél a hulladékok kelet­kezésének megelőzése, azaz mindazon termékek mellőzése vagy kiváltása, amelyek után fölösleges, illetve az újra­hasznosítást akadályozó hulladék ma­rad vissza. Csak így lehet a nyersanya­gokkal, energiaforrásokkal takarékos­kodni. Hogy ez a törekvés mennyire eredmé­nyes, az leginkább tőlünk (fogyasztók­tól) függ, hiszen a hulladék tulajdonkép­pen a vásárlásaink során hozott döntés­kor keletkezik. Az emberek többsége nem gondol arra, hogy ő maga is közvet­lenül hozzájárul a már szinte mindent el­borító szeméthegyek kialakulásához: nem árt tudni, hogy a háztartásokban ke­letkező hulladékok fele csomagoló­anyag. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az üzletekben kapható termékek javát jelentős mennyiségű többletcso­magolás fedi, amely a háztartásokba ke­rülve szinte azonnal a kukában végzi. (Például a bonbonok egyenként becelo- fánozva, „pukkantós műanyaggal” leta­karva, ismét becelofánozott kartondo­bozban „ülnek”.) Figyeljünk tehát oda, hogy mit teszünk a kosarunkba! Örömmel bukkantam rá egy kiad­ványra - a Hulladékos abc-re -, amely segítséget nyújt a környezetkímélőbb megoldások fellelésében, továbbá szá­mos ötletet kínál a mindennapi háztartá­si hulladékok mennyiségének csökken­tésére. A füzet alábbi részlete a környe­zetbarát játékok kiválasztásában segít. „A manapság vásárolható játékok többsége műanyagból (általában fröcs- csöntött, tehát pótolható, javítható al­kotóelemek nélkül) készül, sokszor elektronikus alkatrészeket is tartalmaz. Ezek több szempontból is problémát je­lentenek: a játékszerek hamar tönkre­mennek, és szemétbe kerülnek, ami fe­lesleges pénz- és anyagpazarlással jár. Az elektronikus részek, illetve a robo­tok, autók stb. működtetéséhez használt szárazelemek veszélyes hulladéknak számítanak. Tipp: ha nem akar kevésbé strapabíró darabokra feleslegesen pénzt áldozni, készítsen otthon - az apróságokkal együtt - játékszert, a kicsik hálásak lesz­nek érte. Megoldást jelent a természetes anyagokból (fa, textil, fém) gyártott já­tékok beszerzése, ezek tartósabbak és kreatívabbak, mint »modem« műanyag társaik, sőt javítani is lehet őket. De nem feltétlenül kell új játékot venni: a család­ban, ismerősi körben csereberélt dara­bok több gyereket kiszolgálhatnak. A már megunt, kinőtt, de még használható játékszereket elajándékozhatja óvodák­nak, gyermekkórházaknak, családsegítő központoknak is.” A füzet sok más hasznos információt tartalmaz még: olvashatunk például a környezetbarát tisztítószerekről, az újra- papírról, arról, hogy milyen veszélyes hulladékok vesznek körül minket, és hogy mit tehetünk velük. Minden háztartásban akad felesleges, megunt, de még jó állapotú használati eszköz. Ha kallódó tárgyainkat visszajut­tatjuk a napi használatba, egyfelől csök­kentjük a hulladék mennyiségét, másfe­lől kevesebb új tárgyat kell készíteni. Végezetül álljon itt néhány hasznos telefonszám. Segítsünk, ha tehetjük! , A Magyar Vöröskereszt központi tele­fonszáma: 1/331-3950 (ruhát, cipőt, sát­rat stb. vár). A Tiszta Forrás Alapítvány (Buda­pest) hajléktalanokat segít. Előzetes te­lefonegyeztetés után szívesen fogad ru­hát, takarót, bútort, háztartási eszközö­ket. Telefon: 1/291-9139. Az Anyaoltalmazó Alapítvány (Buda­pest) krízishelyzetbe került anyák és gyermekeik megsegítésére alakult. Ba­baágyat, babakocsit, háztartási gépeket, játékokat vár. Telefon: 283-0194. Karsány Katalin A Hulladékos abc címűfiizet beszerezhe­tő a HuMusz Házban (1111 Bp., Saru u. 11., tel.: 1/386-2648) Az Irodalmi Kerekasztal nyilatkozata Az Irodalmi Kerekasztal tagszervezeteinek képviselői munkájuk hosszú távú nyugalmának megőrzése érdekében az alábbi nyilatkozatot teszik közzé: Az írói státussal nem jár együtt automatikus politikai szerepvállalás, ezért az Irodalmi Kerekasztal helytelenít minden olyan megnyilvánulást, amely politikai alapon akarja megosztani a hosszú idő óta először most megkezdett, közös érde­keket szolgáló szakmai együttműködést. A magyar társadalmat a történelmi közelmúltban valós, tragikus megrázkód­tatások érték, mind a negyedszázadon át uralkodó zsidóellenes politikai mozgal­mak és a zsidóüldözés során, mind a négy évtizedes keresztényellenes politikai uralom révén. Ez a két politikai korszak jelentős érzékenységeket hagyott hátra, a zsidóellenes és a keresztényei lenes megnyilatkozások ezért váltanak ki azon­nal heves reakciókat, idéznek elő jelentős társadalmi tiltakozást. Az Irodalmi Kerekasztal képviselői hasznosnak látnák, ha az irodalmi életben konszenzus ál­tal kialakulna egy olyan gyakorlat, amely a szélsőséges megnyilatkozások min­den fajtáját szakmai és erkölcsi alapon elfogadhatatlanná teszi. Mivel az Irodal­mi Kerekasztal a kortárs magyar irodalom állami támogatási rendszerének és in­tézményi feltételeinek újraszabályozási tárgyalásaira jött létre, nem tehet mást, mint hogy felszólítja az irodalmi élet valamennyi szereplőjét, hogy tegyen meg mindent a kívánatos szakmai és erkölcsi konszenzus minél hamarabbi megvaló­sulásáért. Budapest, 2004. március 3. Kalász Márton Menyhért Anna a Magyar írószövetség elnöke a József Attila Kör elnöke Mezey Katalin Gyurkovics Tibor az írók Szakszervezete főtitkára a Magyar írók Egyesülete elnöke Csapiár Vilmos Hernádi Gyula a Szépírók Társasága elnöke a Független Magyar írók Szövetsége elnöke L. Simon László Görgey Gábor a Fiatal írók Szövetsége elnöke a Magyar PEN Club elnöke Vasárnaponként nem jut lapunkhoz? Fizessen elő rá! Orgonakoncertek a budahegyvidéki evangélikus templomban (Bp. XII., Kék Golyó u. 17.) a TAVASZI FESZTIVÁL keretében Március 19., péntek 20.00 Pálúr János (orgona) és Seres Dóra (fuvola). Műsor: A. Vivaldi, J. S. Bach, C. Ph. E. Bach, W. A. Mozart, S. Rach­maninov, J. Alain művei, improvizációk. Március 23., kedd 20.00 Baróti István (orgona). Műsor: J. S. Bach, Liszt F., M. Dupré, O. Messiaen, Kodály Z. és L. Vierne müvei. Április 3., szombat 20.00 Finta Gergely (orgona) és Szepesi Bence (szaxofon). Műsor: J. S. Bach, S. Scheidt, F. Mendelssohn-Bartholdy és Ch. M. Widor művei. JÓTÉKONYSÁGI KONCERT 2004. március 28-án, vasárnap délután 4 órakor Kamenik Klaudia és Horváth Melinda (ének) és Király Csaba (orgo­naművész) ad hangversenyt a zuglói evangélikus templomban (Bp. XIV., Lő­csei u. 32.) Műsoron: J. S. Bach orgoná­ra írt concertói, valamint részletek J. S. Bach, W. A. Mozart, G. F. Händel és A. Vivaldi oratórikus műveiből. A belépés díjtalan. A befolyó adományokat az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumának bővítésére fordítjuk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! ■ evél&levél&levél ■»■fi® ■HnNMMEMÍ Hogy ne széledjen szét a nyáj... Mindannyian szomorúan fogadtuk a hírt, amikor lelkésznőnk bejelentette, hogy 2004-től megszűnik az „utazó szlovák lelkészi státus”. Elmondta azt is, hogy a buda­pesti szlovák gyülekezet lelkésze fogja valamiképpen átvenni a feladatot, akiről köztudott, hogy szívügyének tekinti ezt a szolgálatot. Régebben minden hónap utolsó vasárnapján szép szlovák anyanyelvűnkön is hallhattuk Isten élő igéjét, ám egy ideje ezt nélkülöznünk kell. Az Evangélikus Elet 2004. február 29-i számában olvastam a szlovák lelkészi szol­gálat új módjáról, mely reménységet adott. Valóban úgy van, amint a tudósítás végén megfogalmazták: „A magyarországi szlovákság között végzett lelkészi szolgálat az anyanyelv és a szlovák identitás ápolása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű.” Kár, hogy az egyház először megszüntette a régi formát, és csak most szervezi az újat. Annak, hogy miért kellett megszüntetni, bizonyára oka van. Azt már csak remé­lem, hogy az új jobb lesz. Félő azonban, hogy a szétszéledt kis nyájat nehéz lesz új­ra összeszedni. Mégis várom az újat, és remélem a jót. Isten nem hagy el. Vrbovszki Mihályné (Szarvas) Az elsőtől az utolsóig... „Szaladgálás ”, zsúfolt nap állt mögöttem, ezért nagyon boldog voltam, hogy el­értem a délutáni vonatot. Kényelmesen elhelyezkedtem az ülésen. Elővettem egy könyvet a hétfői szemináriumra, és olvasni kezdtem. Néhány perc múlva megállt mellettem egy középkorú nő. Körülnézett, majd megkérdezte, hogy van-e szabad hely. Igennel feleltem. így leült. Elővett egy vastag újságot - valami magazinfé­lét -, és ő is olvasni kezdett. Mindezt egy szempillantással nyugtáztam, hiszen gyakori jelenség az újságjába temetkező utazó. Egy idő után azonban különös dologra figyeltem fel. Útitársam nem úgy olvas­ta a lapot, ahogyan az emberek általában szokták. Nem nézte meg a tartalom- jegyzéket, és nem lapozta végig a magazint, hogy egy-egy érdekesebb cikket ré­szesítsen előnyben, hanem elkezdte az első oldalon, és - miközben ujjával kísér­te a sorokat - minden egyes szót elolvasott. Mint aki igyekszik jól emlékezetbe vésni őket. Csupán néhányszor pillantott fel, hogy ellenőrizze az állomás nevét, amely mellett elhaladtunk, majd buzgón olvasott tovább. Kíváncsi lettem. Ki le­het ez a nő, és mit olvas ilyen lelkesen? Figyelni kezdtem a lapot, amelyet a kezében tartott, és hamar rájöttem a ne­vekről, főcímekről, hogy útitársam a Hit Gyülekezetéhez tartozik. Megörültem a lehetőségnek, hogy vitába bocsátkozhatom hitünkről, így félretettem könyvemet, és vártam, hogy majd megszólít és téríteni kezd. O azonban lelkesen olvasott to­vább. Gondolataim közben elkalandoztak, és azon tűnődtem, vajon mi olvasunk- e bármit is ilyen buzgón? Úgy vesszük-e kezünkbe a Szentírást, hogy az ige min­den szavára emlékezünk? Szánunk-e elég időt a lelki útravaló vagy áhítatoskönyv aznapi üzenetére? Egyházi lapjaink, magazinunk, gyülekezeti újságunk írásai el­jutnak-e a címzettekhez, azaz hozzánk evangélikusokhoz? A vonat szinte észrevétlenül érkezett el kis falumhoz, így csomagomért nyúl­tam. Titokzatos útitársam is készülődött, és - legnagyobb megdöbbenésemre - szintén Csengődön szállt le, bár biztos, hogy nem volt falubeli. Bánom, hogy nem szólítottam meg. Hulej Enikő SZERETETTEL KÉRJÜK EVANGÉLIKUS TESTVÉREINKET, HOGY TÁMOGASSÁK ADÓJUK 1%-ÁNAK FELAJÁNLÁSÁVAL A BETHESDA KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNYT! 2004-ben a gyermekkórház két műtőjének felújítását kívánjuk támogatni, valamint segítjük a gyermekek keresztyén szellemű gyógyítását. ADÓSZÁM: 180 425 39-1-42. Pályázati lehetőség! A SAPARD program keretében kiírták a „Falufejlesztés és -felújítás, a vidék tár­gyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése; a tevékenységek diverzifi­kálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesz­tése” című pályázatot. Pályázni lehet: védendő épületek, homlokzatok, szobrok, emlékművek, templo­mok, kápolnák, temetők felújítására, feltárására, keresztek restaurálására, pótlá­sára, állagmegóvására. Fontosabb feltételek: • pályázhat minden olyan település, amely nek lakossága 10 000 fő alatti, • kérhető maximális összeg: 50 millió Ft, • minimális önrész: a teljes beruházás 25%-a, • érvényes építési engedély vagy legalább igazolás arról, hogy a terveket az il­letékes szakhatóságokhoz engedélyezésre benyújtották, • az illetékes jegyző igazolása arról, hogy a beruházás összhangban van a tele­pülésrendezési tervvel, • a kistérségi elnök nyilatkozata arról, hogy a fejlesztés illeszkedik a kistérség agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiájához. Beadási határidő: folyamatos, de legkésőbb április vége. A teljes pályázati anyag letölthető a www.sapard.fvm.hu internetes oldalról. Önrész-támogatási lehetőség! A Magyarországi Evangélikus Egyház segíteni kíván azon gyülekezeteknek, amelyek pályázatot nyújtanak be a SAPARD program keretében templomfelújí­tásra, egyéb épületek felújítására, de a szükséges 25% önrészt csak részben tud­ják biztosítani. Az önrésztámogatás igényléséhez formanyomtatvány nincs, azonban a kérvényhez szükséges csatolni a benyújtandó SAPARD-pályázati anyag másolatát. Az Országos Iroda segítséget nyújt (pályázatíró céget javasol) azon gyülekezetek részére, amelyek a pályázati anyag összeállítását saját erőből nem tudják elvégezni. Az önrész-támogatási kéréseket folyamatosan fogadja a Gazdasági Osztály, és az elbírálás is folyamatosan történik. A kérvény benyújtásának végső határideje április 15. A kérések elbírálásánál előnyt élveznek azon gyülekezetek, amelyek a 2003. évre támogatási kérést nyújtottak be az országos egyházhoz templomre­noválásra és -felújításra. A kérvényeket és pályázati anyagokat a Magyarországi Evangélikus Egyház Gazdasági Osztályára kell beküldeni. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. (További információ: Peskó Zsuzsa, 1/429-2030.) ( \ Egy „környezetbarát játék”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents