Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-03-14 / 11. szám
Bottá Dénes felvétele 20 04. MÁRCIUS 14. - 3. oldal Evangélikus Élet Hittanári tapasztalatcsere Egyházi intézményekben hittant tanító óvónők, tanítók, tanárok gyűltek össze az ország minden részéről március 3-6. között Révfülöpön. A Kate- chetikai Bizottság által második alkalommal megrendezett továbbképző konferencián a résztvevők színvonalas előadások és tartalmas beszélgetések segítségével mélyíthették el meglévő ismereteiket. A találkozón - Sólyom Anikó, Solymár Mónika és Szabóné Mátrai Marianna koordinálásával - két szekcióban folytak az előadások. Az egyik csoport az óvodás és kisiskolás korosztályt tanítókat foglalkoztató témákkal és gyakorlati kérdésekkel foglalkozott. A gyermekek vallásos fejlődéséről Szabóné Mátrai Marianna beszélt, az óvodás korú gyermekek tanításának módszereiről pedig Révészné Tóth Erzsébet és munkatársai tartottak gondolatébresztő és a hallgatóságot aktivizáló előadást. A résztvevők a két legutóbb megjelent alsó tagozatos hittankönyv tematikáját is megismerhették. Lacknerné Puskás Sára az elsősök számára írt hittankönyvét mutatta be, a harmadikosok könyvét szintén a szerzők, Baranyayné Rohn Erzsébet és Schalter Bernadett ismertették. A másik szekciót elsősorban a tanárok számára hirdették meg. Itt olyanok vállalták, hogy megosztják tapasztalataikat, akik már hosszú évek óta foglalkoznak az egyháztörténet tanításával. Kőszeghy Tamásné a 7. osztályosoknál már jól bevált gyakorlatáról számolt be a hallgatóságnak a tananyag rögzítése, gyakoroltatása és számonkérése terén. „Az egyháztörténet tanításának módszerei a 11. osztályban” címmel pedig dr. Németh László ismertette ötleteit. Ezt követően Keveházi László a magyarországi reformáció főbb pontjaira és azok összefüggéseire mutatott rá kortörténeti szemelvényekkel színesített előadásában. A szekciók mellett a résztvevők mindennap egy közös téma köré is összegyűltek, mely az „Evangélikus nevelés ökumenikus szellemben” címet viselte. A felkért előadó, a beszámolók és a hozzászólások mozaikjaiból - ha nem is teljes, de főbb vonalaiban kivehető - kép alakulhatott ki az egyházi iskolákban tapasztalható helyzetről. Pintér Károly bevezető előadásában, Hegedűs Attila, Ak- lanné Balogh Éva és Révészné Tóth Erzsébet beszámolójában sokan találtak szűkebb pátriájuk ökumenikus helyzetére emlékeztető elemeket. Ma már a média adta lehetőségeket sem szabad kihagyni a tanítás során. Fa- biny Tamás ehhez nyújtott nélkülözhetetlen segítséget azáltal, hogy összeállított egy montázst néhány filmjéből, illetve egy olyan listát is a résztvevők rendelkezésére bocsátott, amelyen az általa szerkesztett összes egyháztörténeti témájú film megtalálható. A szervezők gondoskodtak a tartalmas és az első olvasásra talán túl töménynek látszó program mellett szabadidős lehetőségekről is. így az áhítatok, előadások, fórumbeszélgetések között jutott idő ismerkedésre, kirándulásra is. Túri Krisztina ,,Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet... ” - hittanórára való készülés közben vagy az órára belépve olykor eszembe jut a jól ismert sláger első sora. Mert a hittannak van „tan" része, amely valóban tényekről, történetről, személyekről és tanításról szól. De ott van a „hit ” is: elsősorban abban a motivációban, amely arra indít, hogy mégis megkíséreljük elmondani azt, amire valóban nincsen szó, amit a mi emberi mondataink csak töredékeiben ragadhatnak meg. Személyes hitünk nemcsak a tartalomban, de abban is megjelenik, ahogyan átadni, tanítani, közvetíteni szeretnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hitet nem mi adjuk, de ránk nehezedik annak felelőssége is, hogy rosszul megválasztott módszereinkkel esetleg mi magunk akadályozhatjuk meg gyermekeinknek az élő Istennel való találkozását. Tudjuk, rajtunk kívül vannak még sokan olyanok, akik a hogyan kérdésével nap mint nap megkiizdenek. A hittan tanításának is vannak jól bevált, kipróbált eszközei, pedagógiai módszerei. Ezeket többé-kevésbé mindannyian alkalmazzuk, éppen ezért új lendületet ad, ha megoszthatjuk tapasztalatainkat. vagy ha mások ötleteivel gazdagodhatunk. Ezért is jelent olyan sokat számunkra az, ha találkozhatunk. A „Hogyan mondjam el...?’’ címkét viselő „fiókomba” ez után a továbbképzés után új gondolatok, élmények, módszerek kerültek. Melléjük néhány név és cím, pár jegyzetlap... Lelkészek és laikusok a jövő egyházáért Gyülekezetvezetői konferencia Bonyhádon A Déli Evangélikus Egyházkerület március 5-7. között harmadízben hívta tanácskozásra a gyülekezetek vezetőit Bonyhádra. Az invitálásnak ezúttal közel félszáz lelkész, valamivel több felügyelő és gondnok, illetve jó néhány presbiter, jegyző és számvevőszéki tag engedett. A tartalmas, sokszínű együttlét igazolta a szervezők reményeit: az Istenre és az egymásra való odafigyelés mindig meghozza gyümölcsét... A találkozó - a hagyományoknak megfelelően - Isten igéjének hallgatásával kezdődött. Krähling Dániel bonyhádi lelkész, esperes igehirdetése után Pótápi Árpád, a város polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ónodi Szabolcs, a bonyhádi evangélikus gimnázium igazgatója és Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő üdvözölte a jelenlévőket. A péntek este a tervezés jegyében telt. Gáncs Péter, az egyházkerület püspöke a szolgálati stratégiáról alkotott elképzeléseit osztotta meg a konferencia résztvevőivel, hiszen erőtartalékaink, képességeink felmérése után fontos arról is szólnunk, hogy a jövőben hogyan képzeljük egyházunknak a társadalomban való jelenlétét és szolgálatát. A szombat reggel is igehallgatással, közös imádkozással és énekléssel kezdődött. Jakab Béla gyulai lelkész igei útravalója után Korányi András tanársegéd (EHE) „Egység vagy kétség? - Egyház és az Európai Unió” címmel szólt a jelenlévőkhöz. A tartalmas és átgondolt előadás közben a hallgatók szembesülhettek azokkal a kihívásokkal, lehetőségekkel, feladatokkal és nehézségekkel, amelyek Magyarország EU-csatlakozása után várnak egyházunkra. A délelőtt második részében fórumbeszélgetés keretében több kezdeményezés is terítékre került, így szó esett népfőiskoláink újraszervezéséről is. Kocsis Istvánnak, a sárszentlőrinci Zsivora György Népfőiskolái Alapítvány munkatársának beszámolója után nem volt kérdéses: egyházunknak újra fel kell elevenítenie a népfőiskolái mozgalmat. Koren András, az Iniciativa egyesület vezetője egy Kiskőrösön indult jó példáról számolt be, nevezetesen a vincellérszemináriumról, amelyről nemrég olvashattak lapunkban. A sokszínű fórum arról tanúskodott, hogy a hazai evangéli- kusságnak igenis van mondanivalója, üzenete a társadalom számára, nem csak a pesszimizmus, a siránkozás és az önsajnálat jellemző egyházunkra, gyülekezeteinkre. Az ebéd és a többnyire beszélgetéssel, ismerkedéssel, sétával eltöltött szabadidő után Ribár János orosházi esperes tartott nagy sikerű előadást a lelkipásztor ősi küldetéséről. Előadását, biblikus megközelítését nagyszerűen kiegészítette dr. Csepregi Gyula kőbányai felügyelő tanúságtétele. Cselovszky Ferenc, a Deák téri gyülekezet igazgató lelkésze a gyülekezeti rétegmunkáról, annak összetettségéről, örömeiről és nehézségeiről szólt a jelenlévőkhöz. A rövid szünetet követően Ta- másy Tamásné zuglói lelkész, Káposzta Lajos soltvadkerti esperes, püspökhelyettes és Lakatosné Hachbold Éva soltvadkerti vezető óvónő a gyermekmunka sokszínűségét, fontosságát és missziói lehetőségeit mutatta be a hallgatóságnak. A szombati napot az aktuális kérdések megbeszélése, a problémák kendőzetlen, őszinte megbeszélése zárta. A tartalmas, programokban gazdag nap végén Győri Gábor esperes áhítata hangzott el. Vacsora után a szervezők meglepetéssel kedveskedtek a vendégeknek: sajt- és borkóstolóra invitálták őket, majd grill- partival tették feledhetetlenné az estét. A vasárnap reggel a konferencia kiértékelésével kezdődött: Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő összegezte röviden és humorral fűszerezve a találkozó tapasztalatait. A jól sikerült együttlét a bonyhádi gyülekezet templomában zárult úrvacsorás istentisztelettel, melyen Gáncs Péter püspök szolgált. Szabó Szilárd Templomi bábjátékosok országos találkozójának adott otthont március 6-án a Mater Salvatoris Lelki- gyakorlatos Ház és a máriabesnyői kegytemplom. A magyarországi bábjátékosok érdekvédelmi szervezete, a Bábjátékos Egyesület által szervezett összejövetelen tizenegy csoport vett részt. Az ország minden tájáról érkezett, különböző felekezetekhez tartozó amatőr és hivatásos bábosok színvonalas produkciókkal örvendeztették meg egymást és a nézőket. Az immár tizenkettedszer megrendezett találkozón - a korábbi évekhez hasonlóan - idén is a bábjátékosok védőszentjéről, Oszlopos Simeonról szóló történet fogta keretbe a műsorokat. A Szíriái szentet az evangélikus Czipott Géza személyesítette meg. Az elmúlt szombaton Sellei Zoltán előadóművész Hej, Rákóczi, magyarok vezére címmel sokak szívét megdobogtató irodalmi estet tartott a kelenföldi szeretetvendégségen. A nagy gonddal válogatott szemelvények segítségével felidéződött a Nagyságos Fejedelem alakja és a körülötte szerveződött szabadságharc. A műsorban szereplő híres kuruc versek és dalok, a vidám és szomorú történetek - a hazaszeretet szép példáiként - a „nagy idők” hangulatát érzékeltették. Fotó: Barta Imre Váláskárosultak valláskárosultak? Sajnos közhely, hogy modern társadalmainkban a megkötött házasságok nem minden esetben tartanak „holtomig-holtáig”. Ezen persze lehet szörnyülködni, sajnálkozni, bosszankodni, de egyik sem segít. Az élettársi kapcsolatok számának ugrásszerű növekedése is rosszat sejtet: egyre kevesebben bíznak az egymásnak (és Istennek?) adott szóban. Szomorú, hogy a házasságok nagy százaléka nem éri meg az ötödik évfordulót. De még szomorúbb, ha olyanok válnak, akiknek már gyermekeik vannak; Hosszú időn át házassági tanácsadóként dolgoztam egyházmegyénkben. Elmondhatom, hogy erőmön felül küzdöttem azoknak a kapcsolatoknak a megmentéséért, amelyekben a válás legfőbb károsultjai a gyerekek lettek volna. Valljuk be: kevés olyan súlyos dilemma előtt állnak annyira tanácstalanul egyházaink, mint a keresztények válásának kérdése előtt. Elítéljük a Jézus korabeli zsidóság azon szokását, hogy a férj - és csakis ő! - bármilyen kifogásolnivalót talált feleségében, egy „válólevél” kiállításával azonnal megszabadulhatott tőle? De hát a mai gyakorlat ezen már messze túltesz! Jézus azonban ebben a helyzetben is félreérthetetlen következetességgel állt az elbocsátott pártjára, s még Mózes férfiaknak tett „engedményét” is elvetette - éppen az opportunizmusa miatt (Mk 10,5). De mit tegyen ma az egyház, amikor látja, hogy sem hívei egyháztagsága, sem az egyház által nyújtott szertartás nem tudja szavatolni a házasság sikerességét? S hogyan védelmezze a károsult gyermekeket? Nemrég egészen más oldalról érkezett segélykiáltás, amelyre mind a társadalomnak, mind az egyházaknak föl kellene szisszennie. Az Angol Iskolaigazgatók Egyesülete drámai kiáltvánnyal fordult a közvéleményhez és főleg a váló vagy válni készülő szülőkhöz. Szerzői kétségbeesetten vallják be, hogy az iskoláikba kerülő, tönkrement házasságból jövő gyerekekkel szinte képtelenek bármit is kezdeni. A legtöbb ilyen gyermek nagyon világosan látja és fedezi föl egyik vagy másik, esetleg mindkét szülőjénél az önzésen alapuló, vélt döntési kényszert. S ha a gyerek felméri a helyzetet, olyan hihetetlen mennyiségű agresszió halmozódik föl benne egoistának talált szülője ellen, hogy azt valahol kénytelen levezetni - természetesen többnyire az iskolában. A fiúknál megfigyelhető még ezenkívül az „apahiány” vagy a „távol lévő apa” miatti konfliktuspotenciál is, amelynek kanalizálására a pedagógusok alig mernek vállalkozni. Az egyesület elnöke, Mr. Able pszichológiai-lelkigondozói állások felállítását követeli az iskolákban, hiszen ez levenné az egyre súlyosabbá váló terhet a tanárok, tanítók válláról. De az elnök a fennálló jogrendet is „kiosztja”: jó lenne, ha az többet foglalkozna a szülői kötelességek erőteljesebb megkövetelésével, s hagyná az „önmegvalósítás” jogának a már unalomig eltúlzott, örökös érvényesíteni akarását. Ami bennünket azonban még jobban kell, hogy érdekeljen: az egyházak sem maradnak ártatlanok az ügyben. A kiáltvány a szemükre veti, hogy mennyire nem képesek nyitni a fiatalok felé. De még ennél is izgalmasabb ez a fogalmazás: az iskolákban bizony igen nehéz vallásos nevelést nyújtani akkor, ha az egyházi tisztségviselők gyűlöletet szítanak; ha egyházi emberek újra meg újra a rájuk bízott kiskorúak nemi zaklatásában tűnnek ki; ha nyilvánosságra kerül az egyházi intézmények alkalmazottainak hűtlen pénzkezelése... S hogy magyarázzák meg tanulóiknak, hogy saját, anglikán egyházuk az Egyesült Államokban a szakadás szélére került, mert egyik vezetőjévé olyan papot választottak, aki nyíltan vállalja homoszexualitását?! Egy alkalommal a konfirmandusaimat elvittem egy hosszú hétvégére a hegyekbe. A táborbontás előtti nagytakarításnál az egyik fiú ágya alatt 30 üres coca-colás üveget találtunk. Három napon át viszont nem tudtuk semmiféle programba bevonni őt. Hazaérkezve hallottuk, hogy édesanyja alig két hete szökött meg legújabb barátjával, otthagyva a férjét és három kiskorú gyermekét... Ha már csupán csak tudomásul vesszük a válások nagy számát, legalább azon kellene gondolkoznunk, hogyan segíthetnénk minél gyorsabban az elhagyott, sérült gyerekeknek. Mielőtt ezek a váláskárosultak „valláskárosultakká” is lesznek... Gémes István Centrumalapozás A múlt század elején alakult, egyre erősödő és létszámában’ is gyarapodó Budafoki Evangélikus Egyházközség új gyülekezeti centrumot épít a templom és a parókia toldaléka- ként. A lelkészlakás, a közösségi termek és a vendégszobák terveit Krizsán András építész készítette. A hatvan- millió forintos beruházás költségeinek kétharmadát a gyülekezet biztosítja. A munka várhatóan jövőre fejeződik be. Az alapkőletétel ünnepén, március 7-én D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Solymár Gábor helyi lelkész szolgált. Horváth-Hegyi Olivér Nívódíjas protestáns templom Minőségi Nívódíjjal tüntette ki a Hold utcai Német Ajkú Ev.-Református Egyházközség templomát az Építőipari Nívódíj Bizottság - jelentették be a március 3-i emléktábla-avatáson az újjáépített templomban. Az Építőipari Nívódíj Bizottság 2003-ban meghirdetett pályázatán műemlék-rekonstrukció kategóriában nyert az épület. A zsűri nevében Prieszol József hangsúlyozta: a díjjal a kész létesítménynek a tervtől a kivitelezésig tartó teljes megvalósítási folyamatát értékelték. Az épületet az 1880-as évek végén emelte a svájci reformátusok és német evangélikusok budapesti gyülekezete. A II. világháború alatt kiégett, az 1950-es években újjáépítették, később államosították, majd raktárként használták. 1996-ban adták vissza a református egyháznak. Balog Zoltán lelkipásztor hangsúlyozta: büszke arra, hogy egyetlen fillér állami támogatást sem vettek igénybe, hiszen a magyarországi német és svájci nagyvállalatok segítették az építkezést. ’ (MTI)
