Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)

2004-03-07 / 10. szám

Evangélikus Elet 2004. MÁRCIUS 7. - 3. oldal Aszódi véleménycsere r Felügyelők és lelkészek találkozója az Északi Egyházkerületben Az összetartozás megélése, egymás gondolatainak megismerése, ugyanazon ügy több oldalról való körbejárása egy egyházkerületen belül úgy lehetséges, ha egy helyen lehetőleg minél nagyobb számban összegyülekezünk, és minél többen megszólalunk. Hiszen ki ne tanulhatna mások véleményéből, élet- és egyházfel­fogásából? A nyitottság, az egymásra figyelés nemcsak fontos, de elengedhetet­lenül szükséges is közösségeinkben. A hasonló vagy esetleg ugyanabban a tiszt­ségben munkálkodó ugyanis olyasmit is láthat, amire én eddig még nem figyel­tem fel, olyasmit is megkérdezhet, amihez nekem nincsen bátorságom... Az aszódi gyülekezet kényelmes és tá­gas nagytermében február 28-án, szom­baton ezt a nyitottságot és sokszínűséget élhette át az Északi Egyházkerület közel száz lelkésze és felügyelője, gyülekezeti küldötte. Az alkalom Del re János áhítatával kezdődött. A házigazda esperes Mt 5,37 alapján az egyházban történő világos ál­lásfoglalásra hívta fel a résztvevők fi­gyelmét. A jelenlévők személyes bemutatkozá­sát követően D. Szebik Imre püspök „Az istentiszteleti rend megújításának lehe­tőségei és szempontjai” címmel tartott előadást, melyet megbeszélés követett. Egyházunk elnök-püspöke kitért azokra a kérdésekre is, melyek nemcsak az északi kerületet, hanem egész egyházun­kat foglalkoztatják: Miért van szükség új Agendára? A régihez képest miben tér el az új istentiszteleti rend? Az ebéd előtti egy órában hét, a kerü­letben szolgáló felügyelő (dr. Győri Jó­zsef, dr. Garády Péter, dr. Bárdossy Ta­más, Fischlné dr. Horváth Anna, dr. Breuer Katalin, dr. Meskó László, Ben­czúr László) fogalmazta meg a lelké­szekkel, a gyülekezetekkel, az egyház­megyékkel, az egyházkerülettel, az Or­szágos Egyházzal, a zsinattal és a társa­dalomban tanúsított magatartással kap­csolatos elvárásait. A délutáni fórumon D. Szebik Imre püspök, Benczúr László kerületi fel­ügyelő, Bozorády Zoltán, Detre János, Veczán Pál, Szabó András esperes, Helf- rich Péter, az Ingatlanrendezési és -nyil­vántartási Osztály vezetője, valamint dr. Benkő Ingrid jogtanácsos válaszolt a fel­tett kérdésekre. A találkozó a lelkészek hozzászólásai­val folytatódott: Győrfy Mihály nyírsző- lősi, Thuránszky István béri, Szabó And­rás vanyarci és Blázy Árpád kelenföldi lelkész mondta el a gyülekezeti felügye­lőkről, a közös munkáról, az együtt vég­zett szolgálatokról alkotott véleményét és tapasztalatait. A szombati alkalom Bozorády Zoltán áhítatával záródott. A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese ÍJn 4,16 alapján bizonyságot téve vallotta: „Semmiféle magyarázat nincs arra, hogy Jézushoz tartozom. Ragaszkodom Jézushoz, mert ismerem Isten szeretetét. Csak azt tu­dom mondani: Köszönöm.” Az Északi Egyházkerülethez tartozó egyházközségek lelkészei és gyülekeze­ti tagjai legközelebb május 22-én, a ke­rületi missziós napon találkoznak Szol­nokon! Horváth-Hegyi Olivér Kerületi nap Keszthelyen Ebben az esztendőben február 28-án ke­rült sor az immár hagyományos egyház­kerületi napra a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerületben. Ezúttal a keszthelyi gyülekezet adott otthont a ta­lálkozónak. A nap programját az új litur­giatervezet tanulmányozása adta meg. A mintegy kétszáz főt megmozgató alkalom úrvacsorái istentisztelettel kez­dődött, melyen Ittzés János püspök szol­gált. Ezt követően Fehér Károly nyugal­mazott lelkész, Bence Gábor kántor, ta­nár - mindketten a Liturgiái Bizottság tagjai -, valamint dr. Reuss András teo­lógiai tanár és Szemerei János esperes ismertette az új liturgiával kapcsolatos álláspontját. A délután folyamán - fó­rum jelleggel - a résztvevők is bekap­csolódhattak a véleménynyilvánításba. Menyes Gyula felvétele Böjti bajor áldozatkészség Bejegyzés a város aranykönyvébe. Gáncs Péter mögött (balról jobbra) a memmingeni főpolgármes­ter, dr. Holzinger, Baranyi Mária magyar főkonzul (München) és Ernst Öffner püspök (Augsburg) áll A Bajor Tartományi Egyházban idén is ünnepi istentisztelettel nyitották meg feb­ruár 29-én a böjti gyűjtési akciót. A zsúfo­lásig megtelt memmingeri Szent Márton- templomban a Magyarországi Evangéli­kus Egyházat képviselő Gáncs Péter püs­pök hirdette az igét. Mint mondotta, a szí­vekben a vasfüggöny csak lassan számol­ható fel. Az Európai Unióhoz való csatla­kozás ebbe az irányba tett helyes lépés, ám a fogyasztói társadalom a kommunizmus­nál is nagyobb fenyegetést jelent. „Már most megmutatkozik, hogy az emberek - azáltal, hogy az anyagiakra összpontosíta­nak - nemcsak Istent veszítették el, hanem vele együtt a munka és a pihenés ritmusát is, és életükben nincs többé különbség a hétköznapok és a vasárnap között. A ke­resztényeknek Mesterükről kell példát venniük, és ellent kell állniuk a kísértések­nek” - hangsúlyozta Gáncs Péter. Ebben az esztendőben a Bajor Tarto­mányi Egyház böjti gyűjtési akciója a „ Gyülekezetépítés az egyesülő Európá­ban” nevet kapta. Ennek keretében ti­zenöt közép-, illetve kelet-európai egy­ház támogatását tervezik, és többek kö­zött a telekgerendási evangélikus sza­badidő- és missziói központ megvalósu­lásához kívánnak segítséget nyújtani. Ulrich Zenker Tehetségkutatás, tehetséggondozás A tehetség áldás és átok is lehet. Kegyelem és teher. ígéret, esély a tehetség, amelyet beváltani annak a felelőssége, aki valamilyen területen - a művészetben, tudomány­ban, sportban - átlagon felüli képességekkel bír. Mert a tehetség csak lehetőség. A be­válás a rendkívüli adottságok egyik ismérve - talán a legfontosabb közülük. Annak bi­zonyítéka, hogy valóban tehetség született, aki immár igazolta talentumát. De ehhez feltételek is kellenek. Család, barátok, iskola, társadalom, szűkebb és tágabb környe­zet. Tetszetős, de alapjaiban hibás az a nézet, hogy a tehetség mindig utat tör magá­nak, mindig érvényesül. Sajnos éppen a magyar történelem, a magyar sors bizonyítja azt, hogy értő környezet, szakszerű tehetséggondozás híján tehetségeinknek legfeljebb húsz százaléka tud élni a kapott talentummal, nyolcvan százalékuk elveszik. Az is jellemző, hogy a legkiválóbbak közül számosán külföldre kellett, hogy távoz­zanak tehetségük kibontakoztatása érdekében. Minden Nobel-díjas magyar tudós kül­földön hunyt el, idegen földben pihen. Ma is fenyeget az agyelszívás néven ismertté vált jelenség: a legjobbak hazájukat elhagyva olyan országokba mennek, ahol több a lehetőség, nagyobb az erkölcsi és az anyagi megbecsülés. Ez főleg akkor egyértelműen negatív jelenség, ha általánossá válik, ha szinte el kell menniük a tehetségeseknek ahhoz, hogy talentumuk kibonta­kozzék. Bizonyos mértékig természetes, hogy a tudomány, a művészet, a sport nem­zetközi, de a folyamat nem lehet egyirányú, illetve tehetségeink nagyobb része első­sorban minket kell, hogy gazdagítson. Ide tartozik a nemzeti nyelv és kultúra ápolá­sának a kérdése is, amely különösen jelentős hangsúlyt kap a globalizálódó világban. Fontos a felzárkóztatás - valójában ez az első lépcsőfok ezt követi a tehetségku­tatás, majd a tehetséggondozás. Nyilvánvaló, hogy nem minden tehetség születik jó­módú, a gyerekekre fokozottan figyelő értelmiségi családban. A felzárkóztatás azt cé­lozza, hogy - megfelelő programok segítségével - a szerényebb háttérrel és emiatt kevesebb eséllyel induló, eleve hátrányos helyzetű fiatalokról is kiderülhessen tehet­ségük, illetve hogy legyen lehetőségük ennek kibontakoztatására. Ebben már a tehet­séggondozó programok is segítségükre vannak. Mindez ízelítő volt a dunántúli egyházi iskolák - Bonyhádon rendezett - tehetség- gondozó konferenciájának gazdag gondolati anyagából. A hazai egyházi iskoláknak és kollégiumoknak rendkívül jelentősek a tradícióik a magyar művelődéstörténetben. Van tehát hová visszanyúlni, van miből, és van mire építkezni. Túl kell lépni, túl kell jutni az elmúlt fél évszázadon, az egyházi iskolák erő­szakos megszüntetésének az időszakán, egyben a szürkeség, az egyenlősdi, a nyáj­szellem. a tehetséggondozás háttérbe szondásának az időszakán. Az újjáépült, megerősödött egyházi iskolarendszer nemes feladata a tudatos tehet­séggondozás. Az egyházi iskoláknak nem elit intézményeknek kell lenniük: a szeré­nyebb képességű diákoknak is helyük van iskoláinkban, hiszen közöttük is vannak tá­mogatásra érdemesek. Am az egyházi iskolák programjában különösen fontos szere­pet kell kapnia az elitképzésnek, a tehetséggondozásnak is. Ez csak kiváló tanárokkal valósítható meg. Olyan tanáregyéniségekre van szükség iskoláinkban, akik alkalma­sak erre a feladatra. Több előadásban is elhangzott - másokéval együtt - a fasori gimnázium egykori matematikatanárának, Rácz Lászlónak a neve, aki többek között az informatika jelen kori forradalmát megalapozó Neumann Jánosnak és a Nobel-dí­jas Wigner Jenőnek a tanára volt. Ez utóbbi a díj átvételekor tartott beszéde második mondatában tanárának mondott köszönetét. Nemrég jelent meg egy írás a Nature című nemzetközi tudományos szakfolyóirat­ban, mely azt taglalta, hogy a huszadik század Budapesten született. Az atomfizikától az informatikáig, a pszichoanalízistől a filmművészetig a tudományos és kulturális élet számos területén tevékenykedtek Budapestről érkezett nagy - a világot előrevivő - egyéniségek. Jelentős figyelmet kapott a tehetséggondozással foglalkozó konferencián a kollégi­umok ügye. Az egyházi iskolák tradíciói a kollégiumi nevelés területén különösen erősek. A tehetség beváltása, a terhelések elviselése erős személyiséget igényel. Ezért is fontos az egyházi iskolarendszer újjáépítésével együtt a kollégiumi hálózat tartal­mas megújítása. Ma. amikor az oktatás mellett a nevelés java része is az iskolára há­rul, ennek az igen nehéz - egyedül végezve majdhogynem reménytelen - feladatának csak szilárd kollégiumi háttérrel tehet eleget. Ismeretes, hogy bonyhádi iskolánk, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium részt vesz az Arany János felzárkóztató és tehetséggondozó programban, amelynek szin­tén alapvető eleme a kollégiumi életforma. így hát közvetlenek e téren is tapasztala­taink, ezért is érthető, hogy éppen Bonyhád vállalkozott e fontos tanácskozás meg­rendezésére. A sok disszonáns hang, a társadalmat megosztó manipulációk, az igénytelenségre, az ösztönök szintjére apelláló médiumok időszakában a konferencia egészséges üze­netet közvetített. Üzenetet arról, hogy az egyházi iskolák ma is vállalják, képviselik azt az Istenre figyelő, a hitből táplálkozó, nyitott, befogadó, autonóm szellemiséget, amely a tehetségek beérésének, az alkotó egyéniségek színre lépésének a záloga. A múlt magasra emelte a mércét. Frenkl Róbert Evangélikus kezekbe(n) A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület győri székházában március 1-jén ünnepélyes keretek között írták alá azt a megállapodást, amely szerint a Szombathe­lyen lévő Vas Megyei Egészségügyi Gyermekotthon és Idősek Otthona április 1-jétől egyházunk szeretetintézményeként folytatja tovább munkáját. A dokumentumot Mar­kó Péter, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, valamint Ittzés János püspök látta el kézje­gyével. (Az eseményről következő lapszámunkban részletesen beszámolunk.) Menyes Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents