Evangélikus Élet, 2004 (69. évfolyam, 1-52. szám)
2004-02-29 / 9. szám
2004. FEBRUÁR 29.-11. oldal Evangélikus Élet üzenet az Ararátról _______ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Mitől zeng a Zengő? A Mecsek legmagasabb pontja mostanában legkevésbé a madarak énekétől, sokkal inkább az őrzők-védők, a demonstrálok és a különböző hivatalos szervek hangjától zeng. A NATO kezdeményezésére ugyanis egy radar telepítését határozták el az eddig még érintetlen Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzethez tartozó Zengőn. A NATO légvédelmi radarrendszerének magyarországi létesítését, illetve a régi és elavult hazai rendszer leváltását 1995-ben hagyta jóvá az Országgyűlés. A helyszíneket környezetvédelmi hatás- tanulmányok elvégzése után jelölték ki. Két esetben (Bánkúton és Békéscsabán) valójában a már addig is üzemelő lokátorok lecseréléséről volt szó. A harmadik helyszínként felmerülő Zengő esetében a civil szervezetek már a kezdetekkor hangot adtak tiltakozásuknak. A Mecsek legmagasabb csúcsa ugyanis igen értékes természetvédelmi terület, ahol a beruházás megvalósítása nagymértékű táj- és természetpusztítással járna. Ezen a területen él ugyanis a kizárólag a Kárpát-medencében előforduló, fokozottan védett bánáti bazsarózsa állományának 90%-a. Ezenkívül régészeti- lég is jelentős területről van szó. A Honvédelmi Minisztérium megbízásából megpróbálkoztak a védett növények áttelepítésével, ám a 2001-ben lezajlott akció során a 12 000 áttelepített tő mintegy 90%-a elpusztult. (Hozzá kell azonban tenni, hogy a következő évben a növények eredeti helyén a tövek újra kihajtottak, sőt az állomány valamelyest bővült is.) A többéves huzavona után - ugyanis a környezetvédelmi hatóságok nem adták meg a beruházás megindításához szükséges engedélyeket, majd a pénzügyi források hiánya miatt halasztották el a beruházást - az érintettek 2004 januárjában a sajtóból értesültek a lokátor telepítésének újabb tervéről. Ettől kezdve a több mint félszáz különféle civil szervezetet tömörítő, politikamentes (!) Civilek a Zengőért Mozgalom mind jogi eszközökkel, mind figyelemfelkeltő demonstrációkkal tiltakozó akcióba kezdett. A február 11-én kezdődő többnapos tiltakozássorozat csúcspontjaként 13- án mintegy kétszáz tüntető gyűlt össze a Zengő csúcsán, hogy megakadályozza a beruházás megkezdéséhez szükséges fakivágást. A helyi lakosokon kívül számos országos környezetvédelmi szervezet tagjai is jelen voltak, illetve támogatásukról biztosították a de- monstrálókat, akiket egy őrző-védő szolgálat próbált megakadályozni akciójukban. Többen felmásztak a fákra, vagy hozzájuk láncolták magukat, hogy saját testükkel védjék meg őket a kivágástól. A favágási engedély február 15- ig volt érvényes - mivel nagyjából ekkorra tehető az éghajlatnak és egyéb környezeti tényezőknek megfelelően a fák nyugalmi időszakának vége -, így másnap a favágók nem tértek vissza a helyszínre. A Magyar Természetvédők Szövetségének kezdeményezésére az Európai Környezetvédelmi Iroda levélben kérte a NATO főtitkárát, Jaap de Hoop Schef- fert a döntés felülvizsgálatára. Az esettel kapcsolatban alkotmány- jogi kérdések is felmerültek, ugyanis az ombudsman kiemelte, hogy „az élő természet védelmének eddig elért szintje nem csökkenthető, s ettől a követelménytől csak kényszerítő szükségesség esetén lehet eltérni”, vagyis szigorú vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a tervezett beruházást valóban csak a szóban forgó természetvédelmi területen lehet-e megvalósítani. Hiszen a biológiai sokféleség megóvására a Magyar Köztársaság ugyanúgy nemzetközi kötelezettséget vállalt, mint a katonai védelmi együttműködésre. A HM biztos a vizsgálat kedvező kimenetelében. Többen érthetetlennek tartják azt is, hogy egy ekkora országnak, mint hazánk, miért van szüksége három lokátorállomásra, hiszen a NATO 27 tagállamában összesen 40 radar működik. További szempontként említik a NATO tőlünk délre és keletre való bővítését is, így egy újabb állomás telepítésekor további területek is szóba jöhetnének. Nem említettük még a radarhullámok pontosan nem ismert — főleg az emberek és a madarak életére gyakorolt - hatásait. Bár többen tartanak az engedély nélküli fakivágások megkezdéséről, hivatalosan legközelebb október 15-e után kerülhet sor erre. Addig csak remélhetjük a döntés felülbírálását és a beruházás átgondolását. Lányi András véleménye szerint lokátor több helyen telepíthető az országban, de a bánáti bazsarózsa valamilyen különös oknál fogva csak itt tud nyílni, ezért „elsőbbség illeti”. JCsCs evél&levél EvÉlet-lelki segély Kedves Bea! Engedje meg, hogy így szólíthassam, mert e rövid idő alatt is a szívembe zártam... Nagy örömmel és várakozással olvasom az Evangélikus Elet lelki segély rovatát. Örülök, hogy végre ilyen rovat is születhetett. Meglátásom szerint igen jelentős, hézagpótló sorozatnak ígérkezik. Nem tudom, Ön milyen tanulmányokat folytathatott, hogy el merte vállalni ezt a szép, de sokszor nehéz, felelősségteljes szolgálatot. Feltételezem, hogy a végzettség mellett elhivatottsággal is rendelkezik. És ez fontosabb még a végzettségnél is! Egyébként én is gyakorló nagypapa vagyok (és a gyülekezet felügyelője immár 25 éve). Az EvÉlet 2004. február 8-i számában szereplő levelet én is írhattam volna. Teljesen ugyanazokkal a problémákkal küzdünk mi is, mint a levél írója. A mi unokáink is középiskolások, és bizony erősen benne vannak a kamaszkorban. Általános tapasztalatom sajnos, hogy az ilyen korú fiatalok szinte minden templomból hiányoznak. Messzemenően egyetértek Bea testvémőmmel abban, hogy az imádkozás mellett csak a türelem és a szeretet segíthet. Az alapot megkapták. Én abban bízom és hiszek, hogy ez nem vész el, idővel visszatér szívükbe-lelkükbe, és újra Krisztus követői lesznek. Köszönöm, hogy „meghallgatott”. Munkájához, szép szolgálatához sok erőt és Istentől kapott bölcsességet kívánok szeretettel: Id. Bánszky Pál (Tatabánya) Keresztnévelírás Az Evangélikus Élet 2004. február 22-i számának 11. oldalán megjelent, „Az északi kerület egyházmegyei elnökségeinek találkozója” című cikkre hivatkozva szeretnék bemutatkozni. A nevem: dr. Bálint Zoltán. Jelenleg - civil foglalkozásom mellett - a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye másodfelügyelője vagyok. Korábban tíz évet dolgoztam evangélikus mérnök-misszionáriusként Zimbabwében és Pápua Uj-Guineában, a Lutheránus Világszövetség, illetve a Bajor Evangélikus Egyház kiküldésében. Bálint László evangélikus esperes a testvérbátyám volt, hat éve meghalt. Megdöbbenve fedezték fel sokan az ö nevét az én fényképem alatt. Azt gondolom, minden magát színvonalasnak tartó hetilaptól elvárható, hogy ilyen durva hibák ne forduljanak elő. Tisztelettel: Dr. Bálint Zoltán (Nyíregyháza) Tisztelt dr. Bálint Zoltán - megkövetjük! A névelírásra természetesen nem mentség, hogy a fénykép készítőjével telefonon „egyeztettük” a képaláírás - általunk pótolt - szövegét. Abban is igaza van, hogy egy magát színvonalasnak tartó hetilap esetében elvárható, hogy mentes legyen az „ilyen durva” hibáktól. Azoknál a lapoknál azonban, amelyek szerkesztői - hozzánk hasonlóan - az olvasókat tartják illetékesnek a lap színvonalának megítélésében, nyilván gyarlóbb emberek dolgoznak, ezért náluk (nálunk) időnként sajnos előfordulnak súlyosabb hibák is. A mielőbbi személyes találkozás reményében: T. Pintér Károly főszerkesztő EVANGÉLIKUSOK FIGYELMÉBE! Szeretettel kérjük, hogy udója 1%-úrál rendelkezzék a Magyarországi Evangélikus Egyház javára. Egyházunk a befolyt összeget új templomok építésére, iskoláink és szeretetotthonaink felújításara és missziói munkára fordítja. Technikai számunk: 0035 A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola felsőfokú pénzügyi végzettséggel vagy regisztrált mérlegképes könyvelői bizonyítvánnyal és költségvetési gyakorlattal rendelkező munkatársat keres gazdasági vezetői feladatok ellátására. Bérezés a közalkalmazotti bértábla szerint. Jelentkezni írásban, szakmai önéletrajzzal az iskola igazgatójánál lehet 2004. március 5-ig. Cím: 9730 Kőszeg, Árpád tér 1. ■MM ORSZÁGOS SIKERT ARATOTT ISKOLÁNK Kazinczy-érmesnek lenni büszkeség és felelősség A több évtizedes múltra visszatekintő, a nagy magyar nyelvújító nevével fémjelzett Kazinczy Ferenc országos Édes anyanyelvűnk nyelvhasználati verseny az ország középiskolás diákjainak és felkészítő tanárainak igen rangos megmérettetése évente. A többlépcsős verseny csúcsa a Sátoraljaújhelyen tartott országos döntő. Ez már a legjobbak vetélkedője: aki odáig eljut, még akkor is elégedett lehet, ha díj nélkül távozik. Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium neve azonban tavaly az országos érdeklődés középpontjába került: az első helyezést iskolánk tanulója, Arany Mihály érte el. Az októberben rendezett megmérettetésen nem csupán Kazinczy-érmes lett, hanem a húsz díjazott közötti rangsorban is ő lett az első. (Az idén érettségiző diák egyébként már több ízben bizonyította tehetségét: kétszer volt első helyezett a bonyhádi Ordass Lajos retorikaversenyen, 2002-ben pedig különdíjat kapott az egyetemisták és főiskolások Kossuth Lajos szónokversenyén Budapesten.) Különös érzés az, amikor a tanár a tanítványával készít interjút. Különös, mert egy ilyen rangos elismerés mögött meglátja saját munkájának eredményét is, ugyanakkor az is örömmel tölti el, hogy tanítványa egy kicsit túlnőtte „mesterét”. Kazinczy-érmesnek lenni büszkeség és felelősség. Büszkeség, mert az ember hírnevet szerez vele önmagának, de iskolájának is. És felelősség, mert a mércét magasra helyezte önmaga és azok előtt is, akik ehhez a közösséghez tartoznak.- Mit éreztél abban a pillanatban, amikor átvetted a Kazinczy-érmet, és megtudtad, hogy különdíjat is nyertél?- Nagyon meglepődtem, hiszen a néhány hónapja még elérhetetlennek látszó cél valósággá vált, és ott szorongattam a kezemben a Kazinczy-plakettet. Még fel sem ocsúdtam, amikor jött a különdíj. Felemelő érzés volt.- Milyen gondolatok jutnak eszedbe eme kifejezések hallatán: édes anyanyelvűnk, szép magyar beszéd?- Az az út, amely mögöttem van, és az, amely még előttem áll. A magyar páratlanul szép és gazdag nyelv, ezért kell és kellene folyamatosan művelni. E néhány versennyel egy kicsit talán én is hozzájárulhattam ehhez a komoly feladathoz.- Miért éppen a magyar nyelv és az irodalom lett az a választott terület, amelyen országosan is sikerült megmérettetni magad? Ezen kívül milyen más tárgy érdekel még?- Az irodalom kezdettől fogva közel állt hozzám, és a nyelvtan iránt sem voltam közömbös. Mindkettő gazdag és érdekes világot rejtett számomra, amely felé nagy lelkesedéssel fordultam már az általános iskolában is; de az indíttatást éppen a tanár úrtól kaptam, amikor engem küldött el az első retorikaversenyre, Bonyhádra. A magyaron kívül fontos számomra a történelem és a hittan is, hiszen elengedhetetlennek tartom annak az útnak az ismeretét, amely napjainkig vezet. Különösen is népünk története érdekel; a hittan pedig - sok más egyéb mellett - etikai alapot ad, ez pedig mindenképpen fontos, főleg egy szónoklatnál. Érdekelnek a nyelvek is, mivel a maga módján minden új nyelv egy új szemléletmódot hoz az ember életébe.- Milyen út vezetett a Kazinczy-éremig?- Miután túl voltam három retorikaversenyen, a tanár úr arra ösztönzött, hogy egy másfajta környezettel, egy másik megmérettetéssel is ismerkedjünk meg. Az Édes anyanyelvűnk versenyről nem sok mindent tudtam, így valóban nem vártam és nem reméltem tőle semmit. Aztán, hála Istennek, olyan jól sikerült a vele való „megismerkedés”, hogy egyszerre a sátoraljaújhelyi országos döntőn találtam magam. Ezt persze megelőzte a mélyebb felkészülés, amelyhez sok segítséget kaptam. Már nyáron kezembe került Péchy Blanka könyve, s elkezdtem álmodozni...- E verseny alapja egy igen nehéz irodalmi műfaj: írásban az esszé, megszólaltatva pedig a szónoki beszéd. Nagy és széles körű tudást, a világra való rálátást követel. Mennyire fontos életedben az állandó művelődés, a tudás biztonsága?- Olyan beállítottságú vagyok, hogy érdeklődöm a számomra ismeretlen után, szeretek utánanézni a dolgoknak.- Milyen módszerekkel gyarapítód ismereteidet?- Az iskola a legjobb „módszer”, a tanárainkon keresztül folyamatosan épülhetünk, csak a megfelelő utat kell megtalálni. Főként a felsorolt tantárgyak - a magyar, a történelem és a hittan - segítenek abban, hogy szélesebb látókörre tegyünk szert. Emellett a könyvtár is állandó és kiapadhatatlan forrás. Mindazonáltal nem tartom magam igazán „olvasottnak”, csak - mint már említettem - utánanézek egy-két dolognak.- Nyilvánvaló, hogy a személyes akarat a meghatározó minden alkotásban, a szellemiekre pedig különösen igaz ez. Vannak-e példák előtted?- A retorika egy idő után gondolkodásmóddá válik. Számomra a szónoklatoknál nagy segítséget jelentettek a gyakorta hallott prédikációk. Különösen Ribár János esperes beszédei vannak rám nagy hatással, ezeket kezdettől fogva szívesen hallgatom.- Milyen módon van segítségedre a családi háttér, a szülői ház?- Szüleim mindig szeretettel támogattak és támogatnak. A beszédeimnek nemegyszer ők voltak az első „kritikusai”. Úgy érzem, az ő nevelésük és gondoskodásuk nélkül ma nem tartanék itt. Szívemből hálát adok Istennek, hogy köztük élhetek.- Mennyiben meghatározó számodra az iskolád szellemisége, különös tekintettel arra, hogy az evangélikus gimnázium első érettségiző osztályába jársz?- Az evangélikus szellem, a hangsúlyozott magyarságtudat mindenképpen fontos számomra. Az, hogy az első érettségiző osztályba járok, egyfajta feladatot, kötelességtudatot jelent, amelynek, remélem, meg fogok tudni felelni.- Hogyan tovább érettségi után?- Hosszas töprengés után úgy tervezem, hogy bölcsészettudományi karra megyek.- S arra az útra, amelyre érettségi után rálépsz, milyen példaképek kísérnek el?- Ezen az úton igazán nincsenek példaképeim, talán mert még messzinek tűnik a cél.- Mi életed nagy álma?- Kölcsey a Parainesisben valami olyasmit írt, hogy „ki boldogságot vadász, árnyékot vadász” - hát valahogy így vagyok én is a „nagy álmokkal”. Rövid távon sikeres érettségi, sikeres felvételi - ez minden diák-álma ebben a korban. Azután pedig csak annyi, hogy azt az utat, melyet Isten végigjárnom rendel, az ő tetszése szerint tegyem meg - bármerre vezessen is. E beszélgetés zárásaként mondom: Büszke vagyok rád, Misi. Most már te is ott vagy azok között, akik örömöt, lelki megnyugvást és elismerést hoztak nekem. Bekerültél te is abba a kis titkos noteszembe, amelyben azok nevei vannak feljegyezve, akik nemcsak a tárgyi tudást és annak szeretetét „lopták el" tőlem, hanem azt is megértették, hogy az ember akkor lesz érték, ha a mércét nem mások, hanem önmaga előtt teszi-a legmagasabbra, s azt bármilyen testi vagy lelkiállapotban megőrzi. Fülöp Béla
