Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-23 / 8. szám
Evangélikus Élet •• üzenet az ArarátrM _______ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Rovatunk a környezet mint teremtett világ megőrzése, fenntartása és védelme iránt elkötelezett emberek közös kezdeményezése. Az alábbi írásban egy gyakorlati modell, az ökológiai lábnyom segítségével ismerhetjük meg az ökológiai válság égető problémáját. Nagy lábon élünk Pusztul körülöttünk a természet. Ezt nemcsak a híradásokból tudjuk, naponta tapasztaljuk is. A természetvédők igyekeznek számszerűsíteni a rombolás mértékét, és kiutat mutatni mostani helyzetünkből. A napjainkban legjobbnak tartott modell - az ökológiai lábnyom elmélete - sokakban felidézheti Jézus szavait: „Ne gyűjt- setek magatoknak kincseket a földön!” (Mt 6,19) A folytatás ugyan nem molyról és rozsdáról szól, hanem a természeti erőforrások feléléséről, azonban jézusi szellemben mutat rá a föld és ég kapcsolatára - vagy modernebb megfogalmazásban -, a szellemi élet, a szociális felelősség és a környezeti tudatosság összefüggéseire. Az ökológiailábnyom-elmélet alapjait az 1970-es években fogalmazta meg William Rees kanadai tudós, majd honfitársa, Mathis Wackernagel a 90-es években sokat csiszolt rajta. A modell akkor vált széles körben ismertté, mikor a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a pandamackós címeréről ismert WWF, 2000-ben átfogó jelentésben hasonlította össze az egyes országok ökológiai lábnyomát. Az ökológiai lábnyom segítségével jól számszerűsíthető, hogy életmódunknak milyen hatása van a természetre. Minden egyén ökológiai lábnyoma hat elemből áll össze: az első az a terület, amelyen a táplálkozásához szükséges gabona megtermelhető, a második annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen, a harmadik a fa- és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterület, a negyedik a hal, rák, kagyló stb. fogyasztásával arányos tengerdarab, az ötödik a lakásához szükséges földterület, végül a hatodik annak az erdőterületnek a nagysága, amely kinek-kinek egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges. 1999-ben bolygónkon a biológiailag aktív földterület és tengerfelület nagysága 11,4 milliárd hektár volt. Ez azt jelenti, hogy a 6 milliárd földlakó mindegyikére 1,9 hektár jut. Ezzel az 1,9 hektárral úgy kellene gazdálkodnunk, hogy ne csak az élelmünk és iparcikkeink megtermelésére, lakásunkra és templomainkra legyen elég, de elegendő és jó állapotú természetes ökoszisztéma (erdő, folyó, puszta stb.) maradjon, hiszen ezeknek köszönhetjük egyelőre még elviselhető levegőnket és éghajlatunkat, gyógyszerészeti alapanyagainkat, illetve számos olyan szolgáltatást, amit a legtöbb ember magától értetődőnek és ingyenesnek tekint. A nekünk jutó 1,9 hektárral szemben 1999-ben az egy főre eső ökológiai lábnyom földi átlaga 2,3 hektár volt, ami hosszú távon tarthatatlan, hiszen ez azt jelenti, hogy a Föld természeti tőkéjét éljük fel. Az egyenlőtlenségek érzékeltetésére álljon itt néhány ország ökológiai lábnyoma. Egyesült Arab Emirátusok: 10,13 hektár, Amerikai Egyesült Államok: 9,7 hektár, Finnország: 8,42 hektár, Németország: 4,71 hektár, Oroszország: 4,49 hektár, Magyarország: 3,08 hektár, Irak: 1,38 hektár, Mozambik: 0,47 hektár. Egy átlag amerikai háromszor annyi természeti kincset él fel, mint egy átlag magyar, mégsem lehetünk elégedettek. Fia minden ember csak akkora hatással lenne a bolygó élővilágára, mint mi, akkor is legalább másfél Földre lenne szükségünk. Nyilvánvaló, hogy nem Mozambikot szeretnénk utolérni. Hát akkor mit kellene tennünk? Az igazán érdekes kérdések itt kezdődnek, és ezek megválaszolására rovatunkban nem maradt hely. Aki az evangélikus Finnország nagy ökológiai lábnyomát akarja megérteni, olvassa el Hamu Raittila „Semmiben meg nem fogyatkozom” című regényét. Én most egy kevésbé lírai műből, a bevezetőben említett kanadai szerzőpáros „Ökológiai lábnyomunk” című könyvéből idézek néhány mondatot, amelyek már a megoldásról szólnak: „A kezdeményezések közé tartozik a nagy sűrűségű, különösen kellemes belvárosok rekonstrukciója, valamint a megújuló energia használata a kereskedelmi és lakóépületekben... Felfedezhetjük újraj hdgy barátokkal találkozni, hazafelé kerekezés közben jobb szórakozás, mint magányos órákat tölteni zsúfolt autópályákon ingázva.” Az utolsó mondatban már megint szellemi kincsekről van szó, akárcsak Máté evangéliumának 6. fejezetében. Gadó György Pál WWF Magyarország C BÉRES Az egészséges emberért Mennyi az annyi? Az ismétlés a tudás anyja, szól a régi mondás, és ezzel senki sem vitatkozhat. így van ez a Béres Cseppel is. Már számtalanszor elmondtuk, megbeszéltük, hogyan kell szedni, mikor érünk el optimális hatást, mire figyeljünk, mégis újra és újra érkeznek kérdések. Vegyük hát újra sorra őket. Hogyan kell használni a Béres Cseppet? Mint azt jól tudjuk, a Béres Csepp a szervezetünk természetes védekező rendszerét segíti a helyes működésben, tartja karban, erősíti. Ezért lehet hatékony társunk a betegségekből való gyógyulásban éppúgy, mint jótékony segítőnk a megelőzésben, vagyis a prevencióban. Azt is sokszor hallhattuk már, hogy ennek milyen óriási a jelentősége. Ugyanis a szervezetünk, ha erős, sokkal könnyebben képes megelőzni a bajt, mint amikor legyengült állapotból kell felépülnie. Fontos tehát, hogy figyeljünk magunkra, és tartsuk jó állapotban az immunrendszerünket. Számtalan tapasztalati tény igazolja a Béres Csepp kiváló betegségmegelőző hatását. Nagyon sokan számolnak be róla szóban vagy levélben, hogy mióta a Béres Cseppet szedik, a korábban évente rendszeresen jelentkező nátha, köhögés, torokgyulladás, influenza elmarad. Fáradékonyságnak, kimerültségnek, levertségnek hűlt helye, helyette az emberek frissek, lendületesek, tele vannak életkedvvel. Mindannyian ezt szeretnénk, nem? Néha azért olyanok is akadnak, akik panaszkodnak, hogy a cseppek nem hozták a várt hatást. Nos, ilyenkor többnyire kiderül, hogy mégsem a cseppekben kell keresni az okot, hanem a nem megfelelő alkalmazásban. Mert ne várjon az eredményt, akiben nincs kitartás, vagy naponta csupán egyszer öt cseppet csöpögtet a teájába. Mert az eredményességhez szükséges a megfelelő dózis, és azzal is tisztában kell lennünk, hogy a készítményt minimum néhány hétig kitartóan kell szedni. Miért is? Mondtuk, hogy a Béres Csepp a szervezet normális működésének biztosításában, helyreállításában játszik szerepet. A megfelelő egyensúly eléréséhez időre van szükség, nem megy egyik pillanatról a másikra, mint ahogy mondjuk, egy jó fejfájás-csillapító esetén a fájdalom megszűnése. A Béres Csepp olyan nélkülözhetetlen anyagokat juttat a szervezetbe, amelyek több ezer ponton vannak hatással a szervezetünkben folyó biológiai reakciókra, így segítik a szervezetben lévő érzékeny egyensúlyok fenntartását. A szervezet normalizálódása finoman történik, lassan, néha hetek alatt. (Ahogy a leromlást is lassú, hosszú folyamat eredményezte.) Legyünk hát türelmesek a csepp szedésekor! Az eredményhez idő kell. Emlékezzünk erre akkor is, amikor a járványokat szeretnénk elkerülni. A megelőzést idejében kell elkezdeni, hetekkel, hónapokkal azelőtt, mielőtt a betegségek felütik a fejüket. Ám nem elegendő csupán idejében kezdeni a szedést. A megfelelő adag éppoly fontos. Ez teljesen érthető. Ha nem adunk annyit a szervezetünknek, mint amennyi a szükséglete, akkor legfeljebb mérsékeljük a hiányt, de nem szüntetjük meg. A javallat szerint egy felnőtt embernek megelőzés céljából naponta 2x20 csepp Béres Cseppet kell fogyasztania. Gyermekeknek értelemszerűen kisebb a szükségletük, betegeknél vagy nagy testsúlyúaknál pedig növelendő a dózis. A cseppek mellé minden alkalommal javasoljuk a Béres C-vita- min fogyasztását is. Ez a kis dózisú C-vitamin biztositja a cseppek megfelelő hasznosulását, és elegendő ahhoz, hogy fedezze a szervezet C-vitamin igényét anélkül, hogy feleslegesen terhelné. Azt is meg szokták kérdezni, hogy miért nem tette bele dr. Béres a C-vitamint a cseppekbe, ha egyszer szükség van rá? Nos, beletette volna, ha ezáltal nem borulna fel a készítményben lévő hatóanyagok rendkívül érzékeny egyensúlya. De a természet törvényeit nem lehet kényszeríteni. Ennyi C-vitamin jelenlétében a hatóanyagok egy része kiválna, és a készítmény veszítene abból a hatékonyságból, amit ez a különleges folyékony formula biztosítani képes. Fontos még az is, hogy megfelelő folyadékba csepegtessük a készítményt. Kiválóan megfelelnek a szörpök, a citromos tea, de még a savanykás fehér bor is. Ha Béres doktort kérdezzük, ő legszívesebben egy finom, friss fröccsben veszi be. Tejbe, kávéba ne tegyük! Most már tudják, mi a teendő, hogy a betegségek elkerüljék Önöket. Érdemes betartani a szabályokat! Erre koccintok Önökkel - legalábbis gondolatban - egy Béres cseppes kis- fföccsel! B. K. A Béres Csepp® vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! 2003. FEBRUÁR 23. 11. oldal Meghívó Evangelizációs konferenciát rendezünk gyülekezeti vezetők (lelkészek, felügyelők, gondnokok) számára 2003. március 7-9. között Bonyhádon, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Kollégiumában (Kossuth L. u. 4.). A konferenciára minden egyházmegyei és gyülekezeti vezető testvérünket szeretettel hívjuk és várjuk. Imádkozzunk, gondolkodjunk és munkálkodjunk együtt! PROGRAM 2003. MÁRCIUS 7., PÉNTEK 18.00 Nyitó áhítat: „Elég most már, Uram!" lKir 19,4b Káposzta Lajos püspökhelyettes, Soltvadkert 18.30 Köszöntés: Ónodi Szabolcs gimnáziumi igazgató, Bonyhád Krähling Dániel esperes, Bonyhád 19.00 Előadás: Szervezeti és szerkezeti kérdések a gyülekezetektől az országos egyházig - dr. Sólyom Jenő akadémikus 20.00 Vacsora, ismerkedés, beszélgetés 2003. MÁRCIUS 8., SZOMBAT 8.00 Reggeli 9.00 Áhítat: „ Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk? ” Mt 11,2-6 Kondor Péter esperes, Békéscsaba 9.30 Előadások: Az egyházmegye és a gyülekezetek kapcsolata, működése Káposzta Lajos püspökhelyettes, Soltvadkert Spirituális és laikus szolgálat a gyülekezetekben és az egyházmegyében Ribár János esperes, Orosháza Gyülekezeti nem lelkészt vezetők kötelességei és jogai Dr. Eördögh Endre egyházmegyei felügyelő, Baja 10.45 Szünet 11.00 Beszámolók: Felügyelők munkájukról, szolgálatukról Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő, Orosháza Dr. Szeberényi Andor gyülekezeti felügyelő, Békéscsaba Mit vár a lelkész a gyülekezet világi vezetőitől? Bátovszky Gábor lelkész, Mezőberény Nagy Veronika lelkész, Csengőd Németh Pál lelkész, Mohács 13.00 Ebéd 14.30 Előadások: Néphagyományok az evangélikus gyülekezetekben Dr. Andrásfalvy Bertalan egyetemi tanár, Hosszúhetény Szenvedélybetegek lelki gondozása a gyülekezetekben Dr. Thaly Gedeonná Kurdi Éva pasztorálpszichológus, Siklós Idősek lelkigondozása a gyülekezetekben, intézményekben Varsányi Ferenc igazgató lelkész, Pécs 16.30 Szünet 17.00 Előadás: „Ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!" ApCsel 13,15 D. dr. Harmati Béla püspök 18.00 Áhítat: „Kinek mond engem a sokaság? " Lk 9,18-22 Szirmai Zoltán esperes, Budapest-Fasor 18.30 Vacsora, beszélgetés 2003. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP 8.00 Reggeli 8.30 A konferencia tapasztalatainak megbeszélése Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő, Szekszárd 10.00 Úrvacsorái istentisztelet (evangélikus templom) „Jézust szeretnénk látni!" Jn 12,20-24 D. dr. Harmati Béla püspök, Krähling Dániel esperes, Szabó Vilmos Béla lelkész 12.00 Ebéd, majd hazautazás A konferencia étkezési és szállásköltségeit a déli egyházkerület vállalja. Jelentkezéseket az illetékes egyházmegyék esperesi hivatalához kell eljuttatni 2003. február 26-ig. Erős vár a mi Istenünk! Dr. Sólyom Jenő s. k. D. Dr. Harmati Béla s. k. egyházkerületi felügyelő püspök I V I la
