Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-05 / 1. szám
10. oldal 2003. JANUÁR 5. Evangélikus Élet Évtizedek üzenete Nagy ajándék, ha az ember hálaadással tud visszagondolni életének és szolgálatának elmúlt évtizedeire. Ezt tapasztalhattuk meg advent első vasárnapján, december 1-jén Vanyarcon. A gyülekezetben több évtizeden át szolgáló lelkész, Schultz Jenő hirdette ezen a vasárnapon a számára oly kedves szószékről Malakiás próféta könyvéből Isten megtérésre hívó szavát. Többszörös jubileum tette aktuálissá, hogy a Schultz család „hazalátogasson”. Éppen 55 éve, 1947. advent első vasárnapján kezdődött Schultz Jenő vahyarci lelkészi szolgálata. Korábban két évig Osagár- don volt, a hadifogságban lévő id. Harmati Béla lelkészt helyettesítette. A kor szokásainak megfelelően (érdemes lenne ezt megtartani!) érkezése után a templomba ment először, ahol rögtönzött igehirdetésben köszöntötte a rá váró gyülekezetét. A kölcsönös megbecsülés jele, hogy egészen nyugdíjba vonulásáig, 42 éven keresztül volt a gyülekezet pásztora. Az ünnepi istentiszteleten nemcsak a gyülekezet, hanem Vanyarc község önkormányzata is kifejezte a lelkész szolgálata, példamutató, erkölcsös élete iránt érzett megbecsülését. Kollár András polgármester és Cselovszki László alpolgármester - akik maguk is Jenő bácsi tanítványai voltak -, adták át az önkormányzat által létrehívott díszpolgári címet. Az ünnepelt ráadásul másnap töltötte be 85. életévét, így a köszöntések során erről is megemlékeztek a résztvevők. S még mindig nem fogytunk ki az évfordulókból! A/ délutáni szeretetvendégség is az emlékezés és hálaadás jegyében telt. A gyülekezet énekkara éppen ötvenéves. Nehéz időkben, az államosítások után, amikor a gyülekezetek mozgásterét erősen korlátozták. Isten egy új lehetőséget adott. A megalakult énekkar szolgálatán keresztül új, friss forrás fakadt a gyülekezetben, és sok nógrádi gyülekezetben is szolgált az énekkar. Az ének hangjain át is az evangélium terjedt, és ezt semmiféle diktatúra nem akadályozhatta meg. Isten megtartó szeretetét mutatja az is, hogy mindig gondoskodott karvezetőről is. Először a lelkész felesége, Schultz Jenőné vezette az énekkart - csaknem negyven évig -, majd 1989-től a beiktatott lelkész, Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi, öt éve pedig a gyülekezet mostani lelkészének felesége, Szabó Andrásáé. Schultz Jenő élete, szolgálata, illetve az énekkari munka évtizedei üzennek. Minden körülmény közepette is érdemes hűséggel, kitartással menni az úton, mert maga az Úr adja meg nekünk ehhez a lehetőséget és az erőt. A szolgálat öröme is tőle van, hiszen ő maga a végcél. Amikor megköszönjük megtartó Urunknak Jenő bácsi szolgálatát, a zsoltáríró bizonyosságát kívánjuk neki, az énekkar jövőjére is gondolva: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.” (Zsolt 104,33) Szabó András Schultz Jenő és felesége Hálaadás Szarvason A nagy múltú szarvasi evangélikus közösség egyik tagja az újtemplomi egyházközség, ahol a gyülekezet december 8-án adott hálát a 2002-es esztendő áldásaiért. Ebben az évben öt épületen végeztünk felújítási és karbantartási munkálatokat: helyrehoztuk a belvízkárt szenvedett Immánuel és Bethánia Szeretetotthont, kicseréltük a templom esőcsatomázatát, megjavítottuk a tetőzetet és a templombelsőt, renováltuk a még mindig városi tulajdonban, de már fenntartásunkban lévő Vásártéri „Napfény” Evangélikus Óvodát, illetve befejeztük a szolgálati lakás tetőterének szigetelését és beépítését. Mindezeken túl gyülekezetünk egy nagy területű temetővel is rendelkezik. Az idén itt is komoly munkálatokba fogtunk: utakat építettünk, szeméttárolókat, padokat helyeztünk ki, emlékkeresztet állítottunk a háborúban és a diktatúra idején nyomtalanul eltűntek emlékére stb. A temetőkről szóló törvény által előírt temetői utak építését még nem fejeztük be az óriási költségek miatt, de a törvény alapján erre még két esztendő áll rendelkezésünkre. Nagy munka áll még előttünk, hogy igazán európai szintű, méltó környezetet teremtsünk halottaink számára. Először is Istennek adtunk hálát az elvégzett munkákért ezen az -ünnepi istentiszteleten. A csodálatos szépségű Újtemplomban tartott alkalmon a gyülekezet vegyeskara és tagjai is szolgáltak, valamint De me Zoltán lelkész hirdette Isten igéjét. Prédikációjában arról szólt a résztvevőknek, hogy sohasem hiábavaló az Úr szolgálata. Jézus kereszthalála sem hiábavaló azoknak, akik azt hittel fogadják. Délben a Bethánia Szeretetotthonban terített asztal várta a gyülekezet tagjait, ahol Deméné Gede Erika tartott áhítatot. Ezt követően a lelkészcsalád jelenlegi lakhelyén, a szeretetotthon közelében lévő szolgálati lakásban folytatódott az imádsá- gos együttlét, egészen az esti órákig. Molnár Pál Karácsony havában korán hull le ránk az alkony. Ezen a szombat délutánon komor felhők rejtik a lehanyatló napot. A didergő csendbe hívogatóan kon- dul bele a nagyszénási evangélikus templom harangszava. December 14-én hálaadó istentiszteletre érkeznek közelből és távolról idevalók és vendégek, hogy együtt ünnepeljenek. A hideg padokat - a reájuk nehezedő súly hatására működésbe lépő különleges elektromos rendszernek köszönhetően - pillanatok alatt átjárja a meleg. A gyülekezet felügyelőjének kedves köszöntő szavai után felzeng az „Erős vár a mi Istenünk”. Ribár János, a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese Ez 43,10-12 versei alapján a templom törvényéről beszél. Arról, hogy az igehallgatásnak feltételei vannak. A külső feltételek között pedig igen fontos a fűtés! Fázva-fagyoskodva az ember nem képes arra, hogy figyelmét kellően összpontosítsa. „Az igehallgatás lelki táplálék”, s nem mindegy, hogy azt milyen körülmények között fogyasztjuk el. Ám hiába meleg a templom, ha á lelkünk fázik! Kell a gyülekezet befogadó szeretetének melege is! Az ünnepi közgyűlésen Erdélyi Zoltán, a gyülekezet lelkésze szerényen alig említette sok-sok fáradozását, ami az óhajtól a szándékig, a tervektől a megvalósításáig vezetett. Kedvesen mondta: „...az egyszerűen úgy volt, hogy fáztunk! Fáztunk, s kinyíltak a szívek és a pénztárcák.” Sokan adakoztak, sokan segítettek. Az egész község magáénak érezte az ügyet. Külföldi szponzoroktól is jött támogatás. Most köszönet illeti meg mindazokat, akik bármivel hozzájárultak a megvalósításhoz. Köszönet mindenkinek - és hálaadás a Mindenható Istennek! Egyedül övé a dicsőség! Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelő köszöntése után az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium képviseletében Fehér Borbála igazgatóhelyettes fejezte ki örömét úgy is, mint a község szülötte, aki ide mindig „haza” jön. Jóleső érzéssel hallottuk Maronka Lajos római katolikus diakónus testvéri szavait: bizony erős várunk az Isten! Kórusének emelte az alkalom ünnepélyességét, majd a kedves invitálást követően a gyülekezeti ház és a parókia helyiségeiben szeretetvendégségben volt részünk. Gazdagon terített asztalok tanúskodtak a szorgos háziasszonyok ügyességéről, gondoskodó vendégszeretetéről. Köszönő szavainkra Erdélyiné nagytiszteletű asszonytól újból ezt hallhattuk: Egyedül Istené a dicsőség! Valóban: mindenért Övé legyen kö- szöpetünk. Övé a dicsőség és a hálaadás! Fürst Enikő A házasság örömei és krízisei Megalakulása óta az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) minden hónap második csütörtökén tartja rendszeres havi alkalmait. Az őszi program összeállításakor az ún. Fogság-levél egy-egy pontja alapján választottuk ki témáinkat, így került a középpontba októberben a szekularizáció és szekularizmus (Bolla Árpád ny. kórházlelkész előadásában), novemberben az ifjúsági munka (Ittzés János püspök tolmácsolásában), míg decemberben a válás kérdése. Felkért előadónk, Sólyom Jenő azonban - jogosan és érthetően - inkább a házasságra irányította figyelmünket, így lett előadásának címe „A házasság örömei és krízisei”. Szomorúan konstatáljuk, hogy akár a filmeket, akár az irodalmat vagy a média megnyilvánulásait tekintjük, harmonikus házasságról ritkán szoktak szólni. Manapság inkább annak krízise vonzza az emberek figyelmét, a házassági problémák az érdekesek számukra. Sólyom Jenő egy meglepő paradoxonnal kezdte szavait: ma, ha a családi élet válságáról beszélünk, nem a válás jut először eszébe, hanem az, hogy a párok már eleve össze sem házasodnak. A bibliai alapvetés kapcsán előadónk megemlítette, hogy a hallgatóság körében nem kell különösebben magyarázni, hogy a házasság Istentől rendelt rendje csak egy férfi és egy nő monogám, hűséges együttélésére vonatkozik. Ezt követően társadalmi helyzetképünk került elő - elsősorban az elkeserítő statisztikák alapján. Szomorú volt hallani, hogy az országosan összesített házassági-válási statisztikákban mért eredmények és a népszámlálásban magukat egyházhoz tartozóknak vallók adatai között nincs jelentősebb eltérés: úgy látszik, ez utóbbiak számára sem fontosabb életüket Isten törvényéhez igazítani (legalábbis a házasság vonatkozásában). Országunk vezetői számára elgondolkodtató volna az is, hogy ha a társadalom csupán a saját önző érdekét nézné, akkor sem lenne szabad engednie, hogy a filmek, könyvek, média bomlasztó példái hassanak a fiatalokra, hanem ehelyett a családot kellene erősíteniük. Ugyanis a SOTE felmérése alapján több mutatóban is jelentős különbség figyelhető meg: például az elváltak, illetve az élettársi kapcsolatban élők között több mint négyszer gyakoribb az öngyilkos- sági kísérlet és a drogfogyasztás, mint a családban élő házasok esetén - hasonlóan az alkoholfogyasztáshoz, depresszióhoz, neurotikus panaszokhoz, mortalitáshoz. Ennyit számít az az értékrendbeli különbség, amely a házasságot vállalók és a más életformákat választók között mutatkozik. Az előadás befejező része keresztény felelősségünkkel foglalkozott. A válással kapcsolatos tavalyi vita a mélyben húzódó nézetkülönbségek felszínre törése volt. Hazánkban, de nyugaton is szinte csak arról szólunk az egyházban, hogy Jézus a tökéletes szeretet - ez azonban olcsó szeretet, mert azt már nem tesszük hozzá, hogy mindez a kegyelemben nyilvánul meg, és hogy erre a kegyelemre a bűnösöknek van szüksége! Mégis mit tehetünk? Először is minden kereszténynek jó példával kellene elöl járnia. Sajnos ez még a lelkészek körében sem valósul meg mindig. Fontos volna a párválasztással kapcsolatban azt is hangsúlyozni, hogy a házasság olyan lelki kapcsolat is, amelyben a közös hit erősítő tényező! Úgy vélem, az elhangzott gondolatok, statisztikai adatok elgondolkodtatóak és nagyon fontosak. Jó lenne, ha minél szélesebb körben ismertté válnának, hogy a család erősödjön, és betölthesse azt a feladatát, amelyre mennyei Atyánk teremtette! Szakács Tamás MEGHÍVÓ Az EBBE 2003 tavaszán minden hónap második csütörtökén a Kelenföldi Egyházközség tanácstermében kerekesztal-beszélgetéseket szervez. Első alkalom: 2003. január 9., csütörtök Beszélgetés a Fogság-levélről - egy év után 16.30 Áhítat, közös imádkozás (Ittzés István) 17.00-19.00 Kerekasztal: Csepregi András: Kérdések a Fogság-levélhez ifj. Fabinv Tibor: A Fogság-levél teológiai hozadéka Az összejövetel célja a teológiai párbeszéd elősegítése egyházunk különböző irányzatai között. Minden érdeklődőt szeretettel vár az EBBE vezetősége. t u t
