Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-23 / 8. szám
Bottá Dénes Felvételei 20 03. FEBRUÁR 23. 5. oldal Evangélikus Élet Korrupt írnokból Isten prófétája Bálám története Kelenföldön Hogyan lehetne egy egész gyülekezetét alaposan elgondolkodtatni egy bibliai történetről? Milyen program lenne alkalmas arra, hogy egyformán szóljon egy család mindhárom generációjához? Mi válthatna ki a mai fiatalokból lelkesedést, odaadást? Például egy jól megírt színdarab betanulása és előadása! Ez történt Kelenföldön az elmúlt hetekben, ahol a tanácstermi dobogó évtizedek óta újabb és újabb ifjúsági csoportokat ihletett meg. Igény is van rá, hiszen zsúfolásig megtelt a terem február 14-én az ismeretlen szerző „Csillag támad Jákobból” című művének megtekintésekor. Az egyszerre elgondolkodtató, bizonyságtevő és szellemes, anakronizmusaival mindenkit megnevettető darab színreviteléhez nagy egyéni erőfeszítésekre és kitartó csapatmunkára volt szükség. Minden szereplő kitünően játszott, különösen a Bálámot alakító Mády Erzsébet és a minisztert játszó Basa István. Amikor Mády Erzsébetet kérdeztük a felkészülésről, azt mondta: „Nem voltam magamra hagyva, hiszen a próbák alatt együtt dolgoztuk ki azt a nehéz folyamatot, ahogyan Bálám a korrupt kis írnokból Isten elhivatott prófétájává válik.” A közös munkát hangsúlyozta Abaffy Zoltán hitoktató, az egyik rendező is: „Nagy élmény volt számomra, ahogyan közeledni tudtak és végül találkoztak az egymásnak néha szögesen ellentmondó elképzelések. Csodáltam a fiatalokat is, ahogyan elviseltek minket, és azért, amit letettek az asztalra.” A próbákat, a munkát azonban el is kellett kezdeni. Az ötlet és a szervezés nagy része a másik rendezőé, Győri Tamás segédlelkészé volt: „A színjátszás azért jó, mert amellett, hogy játék, komoly is. Ezzel a darabbal a vízkereszti ünnepkör végén az igazi Világosságról szerettünk volna tanúskodni. Jó érzés volt a gyülekezeti közönség előtt játszani, és reméljük, nem ez volt a társaság utolsó előadása.” - isz Hangverseny Budahegyvidéken A budahegyvidéki evangélikus gyülekezet két éve felszentelt, szép új templomában február 9-én népes gyülekezet előtt vendégszerepeit a Budahegyvidéki Református Egyházközség Máté János énekkara. A kórus az elmúlt években már több meghívást kapott református, evangélikus és római katolikus gyülekezetektől, és rendszeresen részt vesz a Budapest-Déli Református Egyházmegye éves énekkari találkozóin. Az énekkar híven ápolja a névadó orgonista-zenetudós, Máté János emlékét: minden hangversenyükön hallható egy- egy nagyszerű darab tőle. Ez alkalommal a „Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege” és az „Áldjad, én lelkem, az Urat” című kórusművek csendültek fel. A koncert igazi ökumenikus szellemiséget tükrözött. A repertoárban - az említett darabok mellett - helyett kapott Kodály Magyar Miséje, valamint Kapi Gyula evangélikus zeneszerző „Könyörülj, Úristen, rajtunk” című műve is. Különleges élményt szerzett Josquin de Prés „Fogadd el hálaénekem”-ének himnusszerű előadása. A koncert szépségét emelte, hogy Gesztesi-Tóth László orgonaművész Bach, L. Vieme- és Mendelssohn-orgonaműveket adott elő a templom új orgonáján. Köszönetét illeti még a többi közreműködőt is: Oros Ilonát, Czellczné Bitay Enikőt, valamint az énekkar vezetőjét, Hídvégi Csongort, akinek szép szólóénekében is gyönyörködhettünk. Az igehirdetés szolgálatát a Dunamel- léki Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke, dr. Szabó István budahegyvidéki lelkipásztor végezte a Zsolt 18,47-50 versei alapján, a híveket pedig a házigazda nevében Bácskai Károly evangélikus lelkész köszöntötte. Isten áldása kísérje a Máté János énekkar további szolgálatát! Kolosváry Bálint Vivát Kirmec! Vivát! „Jó Kirmec”-et! - így köszöntik egymást évszázadok óta a Beszterce-Naszód megyei Zselyk lakói minden év februárjának első szombatján. Ez a „kirmec napja”, a templomszentelés ünnepe, amikor összegyűlik a faluközösség és az elszármazottak. Rokonokat, barátokat illik ekkor meghívni vendégségbe. Ez a múltba visszanyúló hagyomány mindmáig megőrződött ebben a zárt, magyar ajkú, evangélikus vallású, szászos viseletű közösségben, melynek gyökerei az utolsó tatárjárásig vezethetők vissza. És talán ez a zárt jelleg őrizte meg az idő folyamán - a kommunista elnyomás alatt is - az itt honos hagyományokat ebben a már alig több mint száz állandó lakost számláló közösségben. A falu elszigeteltségére utal az is, hogy a nevek felsorolásakor mindenkor feltüntetik a házszámot vagy a falusi ragadványnevet, s így különböztetik meg a sok azonos nevű lakost. Az idén - február 8-án - ünnepi istentisztelettel és úrvacsoraosztással kezdődött a zselyki kirmec. Ezt követően kerekasztal-beszélgetésre gyűltek össze a falu gazdái, hogy megvitassák a múlt nyári falutalálkozón elhatározott falufejlesztési tervek előmenetelét és az újabb megoldások kidolgozását. A beszélgetésen részt vett dr. Szántó Árpád, a megyei tanács alelnöke, Bruj Octavian sajónagyfalusi polgármester és Halász Ödön kertészmérnök, az AGRAS mezőgazdasági biztosító helyi kirendeltségének igazgatója. Szó esett önkormányzati, társadalmi és falufejlesztési problémákról, valamint mezőgazda- sági szaktanácsadásról. Első ízben rendeztek e napon Zselyken állatkiállítást, amit nem várt, nagy érdeklődéssel fogadott a falu, felvonultatva nagy és kis állatait. (...) Mint minden ünnep alkalmával, most is fújtak a „Tumerek”, a zselyki fúvószenekar tagjai. Az ünnepség a hagyományos báli mulatsággal zárult, ahonnan nem hiányzott a csapra vert hordó és az égetett pálinka reggel, amit vederben hoznak, és helyben gyújtanak meg. Kresz Béla (Romániai Magyar Szó - Bukarest) Szeretettel hívunk minden érdeklődő testvért a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület 2. egyházkerületi napjára, amelyet 2003. március 1-jén tartunk Sopronban. * Program: 10.00 - Kezdő áhítat (Vető István esperes) 10.25 - A líceum együtteseinek szolgálata 10.45 - A népszámlálási adatok üzenete - előadás megbeszéléssel (Jankovits Béla esperes) 11.45 - A kritikus szolidaritás - pályázati eredményhirdetés, előadás teológiai pályázatunk témájában 12.45 - Szünet / ebéd 14.00 - A soproni városi fúvószenekar műsora 14.35 - Fórum (egyházkerületi elnökség) 15.45 - Úrvacsorái istentisztelet (Ittzés János püspök) * Szerény ebédet az egyházkerület biztosít. Nyomatékosan kérjük a testvéreket, hogy az étkezési létszám tisztázása érdekében részvételi szándékukat legkésőbb február 25-ig jelezzék a püspöki hivatalban (tel.: 06 96 516 160). SZÍNHÁZAJÁNLÓ r Árnyország A keresztény író, akiről a darab szól, régi kedvencem. C. S. Lewis (1898-1963) müveiben azt szeretem, hogy igazi szellemi csemegét nyújtanak, mégis életközeliek. Váratlan, találó, ötletes szófordulatok, humort sem nélkülöző, de azzal mértékkel élő stílus - ezek a főbb jellemzői Lewis könyveinek. (Közülük talán a legismertebbek: A fájdalom, Csodák, Keresztyén vagyok. Az öröm vonzásában, Csűrcsavar levelei...) Sem ezek a művek, sem szerzőjük nem tűri a kategorizálást. Nem lehet a keresztény irodalom egyetlen skatulyájába sem beszorítani őket - sokkal különlegesebbek annál. Lewis műveit kóstolgatva így hát természetes, hogy kíváncsi lettem erre a darabra, amely életének egy különleges szakaszát mutatja be. Annál is inkább, mivel ebben az időszakban próbára tétetik mindaz, amit az író több évtizeden át vallott, leírt, elmondott és megimádkozott. Kiállja-e a próbát a gyakorlatban is ez az érett, értelemmel keményen megharcolt hit? Lewis (Dunai Tamás) 58 éves koráig megrögzött agglegény, aki bátyjával (Koltai János) egy lakásban éli megszokott életét. Mint irodalomprofesszor és keresztény gondolkodó élete nagy részét íróasztalánál tölti. A napi posta felbontása időigényes tevékenység, hiszen rengetegen bombázzák dicséreteikkel, kérdéseikkel. Egy női kézírás azonban egyre gyakrabban tűnik fel a borítékokon, s az írás „gazdája”, Joy Davidman (Dér Denisa) személyes látogatását tesz az írónál. Az előadás ezt a szokatlan találkozást és az ennek nyomán fellobbanó mély érzelmeket örökiti meg. Az idősödő, puritán férfi és az eleven, szókimondó nő - tűz és víz - igazi szellemi társra talál egymásban. Az író környezete hamarabb felfigyel a közelgő „áldott veszedelemre”, a mindent meghatározó és gyökeresen megváltoztató szerelemre, mint maga a főszereplő. Bár az asszony elvált, zsidó származású, volt kommunista (aki Lewis müvei által tér keresztény hitre), Lewis mindezen akadályokat „elimádkozza” az útból, hogy ezt a nála 17 évvel fiatalabb kincset feleségül vehesse. A házasságkötés egy kórházban zajlik, mivel Joy előrehaladott csontrákban szenved. Három boldog esztendőt mégis kapnak Istentől egymás számára... William Nicholson hazánkban először bemutatott drámájának vissza-visszatérő kérdése az emberi történelemmel egyidős: „Ha a fájdalom Isten ajándéka, miként kell fogadnunk?” A későn beköszöntött és hamar elvesztett boldogság keserű gondolatokat ébreszt a hitében meggyengült Lewisban: „Amit Isten tesz, az nem más, mint élve boncolás.” Ám a mérhetetlen fájdalmon a darab végére úrrá lesz az Isten akaratában való megnyugvás. A jóbi próbát sikeresen kiálló író felismeri: „Az igazi élet még el sem kezdődött.” Lewis Istennel való tusakodása tehát azt üzeni számunkra, hogy Isten nem veti meg az embert őszinteségéért, sőt megajándékozza békességével az őt keresőt. Dunai Tamás és Dér Denisa színművészek alakítása, Dér András rendezése feledhetetlenné teszi az élményt. Ajánlom a darabot minden keresztény családnak, gyülekezeti csoportnak, ifiseknek és felnőtteknek, akik azon kapják magukat, hogy nem elégedettek a megszokott és sablonos keresztény válaszokkal. Akik titokban érzik: az élet nagy kérdéseihez nagyobb tisztelettel kellene közeledni. Bálint Józsefné A színdarabot a Pesti Vigadó (V., Vigadó tér 2.) kamaratermében játsszák. A legközelebbi előadás március 16-án lesz, melyre 1500 Ft- os áron válthatók jegyek az V, Vörösmarty tér 1. alatt (nyitva hétköznapokon 10-18 óráig), illetve a (06-I)327-4322-es telefonszámon. Cselekvő vagy bábu? Gondolatok egy könyvbemutató előtt Roald Nygard norvég pszichológus „Aktor eller brikke?” című könyve „Cselekvő vagy bábu” címen hamarosan elérhető lesz a magyar olvasóközönség számára is. A február 26-i könyvbemutatóra maga a szerző is Magyarországra utazik, akárcsak az Oslóban élő magyar házaspár, Kunszenti Ágnes és Kovács Ferenc, akiknek az igényes fordítást köszönhetjük. A Cselekvő vagy bábu tudományos módszerekkel vizsgálja az emberi önértelmezés kérdését, érintve ezzel a pszichológia és a pedagógia területét is. Világos, követhető gondolatmenetének és szemléletes példáinak köszönhetően szakemberek és laikusok egyaránt érdeklődéssel olvashatják. Kitűnő alapul szolgálhat egy-egy ifjúsági alkalom, hittanóra vagy gyülekezeti bibliaóra témájául, mert problémafelvetése, valamint a felvázolt alternatívák korosztálytól, foglalkozástól, világnézettől függetlenül mindenkit gondolkodásra, hozzászólásra késztetnek. A mű „arra a meggyőződésre épül, hogy az emberi természet megismerésére való törekvésünk befolyásolja, hogy milyenné válunk, és milyennek tekintjük saját magunkat”. Nem mindegy, hogy a „cselekvő” vagy a „bábu” szerepében ismerünk-e önmagunkra. „Cselekvő” az, aki élete irányítását nem bízza a véletlen vagy valamilyen felsőbb hatalom akaratára, hanem többé-kevésbé befolyásolni tudja azt; a problémákat és nehézségeket pedig kihívásként, próbatételként értékeli, s ezzel esélyt ad önmagának azok legyőzésére. Ezzel szemben a „bábu” úgy érzi, hogy az események alakulására azért nem képes hatni, mert azokat „külső környezeti tényezők, a sors vagy belső megváltoztathatatlan tulajdonságok irányítják”. Szemléletes, elgondolkodtató, olykor döbbenetes példák, kísérleti eredmények bizonyítják: a „bábu” mennyivel inkább hajlamos arra, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjen egy hatalmi rendszernek, vagy egy gyógyíthatatlan betegség diagnosztizálása után feladjon minden küzdelmet. Összegzésként a szerző egy „alternatív megközelítési módot mutat be, amely reményteljes konstrukciónak tűnhet korunkban, amikor sokan érezzük úgy, hogy általunk nem befolyásolható körülmények áldozatai vagyunk. Ezzel hozzá akar járulni az emberi létet értelmesebbé tevő emberkép kialakításához”. Természetesen nem mondhatjuk azt, hogy az emberiség könnyedén besorolható a fenti két csoport egyikébe, sem azt, hogy e kettő között éles határvonal húzódna. Sokszor az adott helyzet határozza meg, hogy a magunk urának vagy rajtunk kívül álló erők játékszerének érezzük-e magunkat. Sőt rendkívül izgalmas ebben az összefüggésben végiggondolni keresztény mivoltunkat, hiszen örömmel és hálával valljuk Isten jelenlétét és életünkre gyakorolt hatását. Bábuk lennénk hát? Cselekvő vagy bábu? Többnyire cselekvő, ritkábban bábu? Általában báb, s csak kivételes esetekben cselekvő...? Ugye, izgalmas a téma? Hulej Enikő i------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Szeretettel meghívjuk az Új Mandátum és a Magyar Felsőoktatás kiadásában megjelenő CSELEKVŐ VAGY BÁBU - az ember önértelmezéséről c. kötet átadására. A könyvet ismerteti dr. Kunszenti Ágnes. Dr. Roald Nygard norvég szerzővel Kovács Ferenc beszélget. Helyszín: Helikon Könyvesház Bp., Bajcsy-Zs. út 37. Időpont: 2003. febr. 26., szerda 17.00 óra Dr. Kunszenti Ágnes könyvismertetője elolvasható az alábbi hálózati címen: http://www.c3 .hu/~eufuzetek/ i----------------------------------------------------------------------------------------------------------1 4 * V *
