Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-16 / 7. szám
Evangélikus Élet 2003. FEBRUÁR 16. 9. oldal Valentin-nap: honosított ünnep - ősi üzenettel Ki volt az a Szent Valentin, akit ma védőszentjükként tisztelnek a (katolikus) szerelmesek és általában az egymást szerető emberek? Nos, egyszerű áldozópap volt Rómában, a 3. században uralkodó II. Claudius idején, aki épp azon fáradozott, hogy minden addiginál nagyobbra növelje hadseregét. A sokat tapasztalt katonák azonban már belefáradtak a harcba, haza akartak térni feleségükhöz, gyermekeikhez. Claudiust ez olyan méregbe gurította, hogy egy őrületig fokozódott dührohamában törvényben tiltotta meg a házasságkötést a birodalomban, abban a reményben, hogy a férfiak, ha nincs családjuk, köny- nyebben beállnak katonának. Ám hiába toborzott új harcosokat, önként nemigen álltak be a seregbe, s akiket kényszerrel sorozott be, azok is elszökdöstek. A házasságot tiltó törvénnyel sem ment sokra. A fiatalok szövetségesre leltek Valentinban, a papban, aki az éjszaka leple alatt titokban összeeskette a hozzá forduló párokat. Claudius, midőn hírét vette a dolognak, elfogatta és halálra ítélte őt. Őrének lánya azonban tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és lopva beengedte hozzá ifjú híveit, akiknek sze- retete megkönnyítette utolsó óráit. Közvetlenül halála előtt még arra is maradt ideje, hogy őre lányával írott üzenetet küldjön minden barátjának. „Szerelemmel Valentinodtól” - ennyi volt az üzenet, amely minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója lett. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek. Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét. Halála napján, február 14-én - amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak - az ő emlékére cserélnek szívet hívők és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, hanem a jó barátoknak is. Mindenkinek, aki felé szeretettel fordulunk. Ördög Gnikő-Melinda muzeológus, etnográfus (Népújság - Marosvásárhely) A szerelem A szeretet Ha átélted már a szerelmet, tudod. Ha még nem voltál szerelmes, szerelemre született természeted előre sejteti, milyen csodálatos erőforrás a szerelem. A szerelem nincs életkorhoz kötve. Fellángolhat gyermekszívben, mint rajongás; álomként az ifjúban; életként az érett emberben. Mondhatja valaki, hogy a szerelmet az öröm mellett fájdalom is kíséri. Igen. A szerelem olyan, mint az élet. Gyötrelmes boldogság, boldog gyötrelem. A szerelmes nem vak, hanem látó ember. A másikban látja azt, amit más nem lát. A szerelmes érző ember, mert a minden- ség szeretet-lényege izzítja át testét, lelkét egyaránt. „Leszűkül” ugyan egyetlenegyre, de közben kitágul a végtelenre. Örvendező ember a szerelmes, hiszen elég egy szó, elég egy tekintet, elég, ha csak várja, ha csak látja, ha csak sír utána, ha reméli, hogy gondol rá, akit szeret. A szerelmes napjait átszövi az öröm, mert a legkisebb már majdnem minden neki. A szerelmes érzi: valakié. A szerelmes tudja: valaki az övé. Szerethet és szeretik. Öröm! A szerelem az ember élménye. A szerelemben kevés a test gyönyöre, kevés a lélek öröme, mindkettő kell. Egész ember, egészen. A szerelem az az öröm, amelyet más meg nem adhat. Szeress! Éld meg a szerelmet: Az életet éled. Az életnek halál az ára. A szerelem árát se féld megfizetni. Ha a szerelem már nem látogatja meg a szíved, mert megélted életed nagyobbik felét, akkor emlékezz. Emlékezz, éld újra felejthetetlen szerelmeid. Húzódj önmagad mélyére, és jelenjék meg Ő, akit szerelmesen szerettél. Éld újra át emlékeidben, ami akkoriban az élet volt neked. Meglásd, az lesz most is. Meríts a szerelem hatalmas erejéből, amelyet semmi, a sok év sem tudott kimosni belőled. Szerelem. Megtalálod benne magad és a másikat. Valaki utánad kiált, mert szüksége van rád. Öröm. Valaki után kiáltasz, mert csak vele élhetsz. Öröm. A szerelemben sejtheted meg, hogy a világmindenség alapszövete a szeretet. A világ jó, és jók az emberek. Élni szép, és élni érdemes. A szerelem örömmel hatja át napjaidat akár mint vágy (majd lesz valaki!), akár mint megélt élmény (van valakim!), akár mint emlék (csodálatos volt Ő). A szerelem nem életkorhoz van kötve, hanem a szívedhez. Dobog még a szíved? Akkor csak szeress, és ízlelgesd a szerelmes örömet. A szeretet az öröm édesanyja. Erről nem lenne szabad írni, szólni. Talán érzed Te is. Ami nagyon emberi, ami valóságában teljes titok, ami hús-vér-lélek együtt, valami isteni az emberben, arról hallgatni kellene. Szeretet. Ha éled, ismered az örömét. Ha meghalt benned a szeretet, csoda, hogy még élsz, de nem csoda, ha nincs örömed. Szeretet. A szivárvány színeire bomlik a fehér fény. A szívekben a szeretet annyi színnel, ízzel, örömmel él, ahány embert szeretünk. Minden ember mindenkit másként szeret. Szeretet az anyához, az apához, a testvérhez, a pajtáshoz, a munkatárshoz, a baráthoz, ahhoz, akihez a szerelem vonzza. Másként szeretjük a kutyát, az őzet, másként a kalitkába zárt kanárit. Más szeretet vonz a fák felé, kertünk rózsáihoz, a vázánk vágott virágaihoz. Ahány tárgy az életünkben, annyiféle szeretet. A csillagok sem közömbösek. A Nap, a Hold. A többi égitest. Nemcsak az értelem kutat soha nem ismert, még csak nem is sejtett valakik után, hanem a szeretet „ mindenkit birtokolni ” akarása nyomoz az űrben más élőlények után, akiket majd szerethet. A szeretet kitárulása, karjainak végtelenbe nyúlása él mindenkiben. Teljességre mozdul szívedben is a szeretet. A szeretet boldogságéhség benned. És az örömök forrása. Aki szeret, örül. Akit szeretnek, örül. Az öröm édesanyja a szeretet. Szeretet. Nem lenne szabad róla írni, szólni. Hisz olyan természetes, mint az élet. Am magad is tudod, két szemünk látását úgy megszoktuk, hogy nem is örülünk neki. így, ha ma szeretünk, szerethetünk és szeretnek, megszokottnak vesszük, és elfelejtünk örülni. Pedig a szeretet új örömet szül. Hát szeress! Szeress, szeress, szeress! Az lehet, hogy nem szeretnek. El bírod viselni. De az már elviselhetetlen lenne, és megtiltani sem lehet, hogy ne szeress. Szeress! Az öröm a szeretet minden pillanatában a tied. Mácz István A részletek a szerző - Szent Gellért Kiadó és Nyomda gondozásában megjelent - „ Örülj velem! Lírai sorok az örömről ” című könyvéből valók. Az illusztráció Simon András rajza. „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük, eltávolítóm testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy rendelkezéseim szerint éljenek, törvényeimet megtartsák és teljesítsék. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek. "(Ez 11,19-20) „Tudtam, hogy egyszer majd lesz egy műtét, egyszer majd meg kell operálni a szívemet. Hiszen lassan képtelen voltam már menni is. Csak olvastam itthon naphosszat. Szépirodalmat és mindent, ami a kezem ügyébe került. Az utcán, ha elindultam, meg-megálltam. Néha fulladtam is, zsibbadt a kezem és a lábam. Nem tudtam játszani sem. Nagyon sok mindenből kimaradtam. Mégsem tettem fel magamnak soha azt a kérdést: Miért éppen én? Miért éppen velem kell ennek megtörténnie? Azt gondoltam, hogy majd a műtét után folytatom az életem. ” Egy fiatal lány, Herczeg Mariann mesélte el a történetét egy női lapban. Új szívet kapott, és ezzel egy új kezdet, egy új élet lehetőségét is. Új szív Néha bizony úgy érzem, nekünk sem ártana egy „szívműtét”. Főleg akkor nem, amikor mindent sötéten látunk, és nem veszünk észre mást, csak a problémákat, nehézségeket és az előttünk tornyosuló akadályok és kötelezettségek hosszú sorát. Augustinus egyházatya szerint Isten közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. Ezt a közelséget természetesen el is utasíthatjuk, úgy tehetünk, mintha nem létezne, sőt még azt is mondhatjuk, hogy egész jól elboldogulunk Isten nélkül is. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Isten közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. Jézus is erre a közelségre emlékeztet, amikor ezt mondja: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. " (Mt 28,20) Ő mindig velünk és mellettünk van. Ez a tudat adhat erőt ahhoz, hogy megüresedett, megfáradt, megkopott szívünk, életünk megváltozzon és megújuljon, legyen bátorságunk felkészülni arra az „isteni beavatkozásra”, amikor az Úr végzi az operációt. Az ilyen szívműtét is igen nehéz és fájdalmas, sőt az sincs kizárva, hogy a beavatkozás során komplikációk lépnek fel. Az „orvosnak” nincs könnyű dolga, hiszen először egy kőszívet kell eltávolítania, amely az évek hosszú során keménységgel, daccal, büszkeség- • gél, önzéssel, keserűséggel és istentagadással telt meg. Ezután pedig lassan és óvatosan kell beültetnie egy dobogó, lüktető, élettel teli új szívet. De még ezek után sem mondhatjuk azt, hogy orvos és betege túl vannak a nehezén. Még előttük áll a „rehabilitáció” feszültséggel és gondokkal terhes időszaka, amikor kiderül, hogy az új szív egyben egy új élet kezdetét is jelenti-e. Nem marad más hátra, mint várakozni és remélni, hogy az új szív egyben egy megújult élet hordozója is, egy olyan életé, amely ezentúl Isten törvényét és rendelkezéseit tartja szem előtt, és ezek szerint akar majd élni is. G. Zs. S F Z O í R V M - A K
