Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-16 / 7. szám
Evangélikus Elet 2003. FEBRUÁR 16. 5. oldal Növekedésem kínjai Adrian Pl ass új könyvéről Adrian Plass ezúttal nem viccel. Az „Egy kegyes kétbalkezes naplója” és „A kegyes kétbalkezes visszatér” című könyvei után ezúttal komoly önéletrajzi írásban számol be hitének küzdelmeiről. Gyermekkori templomi élményeitől egy súlyos testi-lelki válságon át írói pályafutásának kezdetéig járja be az utat. A könyvben ráismerhetünk nemcsak az előbb említett könyvek szereplőire, de önmagunkra, saját növekedésünk kínjaira is. „...elmesélem azt, amit a szivem diktál róla, és adom úgy, ahogy tudom ma: tökéletlenül, egyenetlenül, rendszertelenül, de szeretettel” (Sztána, 1937) - így ír Kós Károly a számára oly kedves, szeretett Kalo- taszeget bemutató könyvében, mely saját metszeteivel illusztrálva 1938-ban jelent meg Révai kiadásában. Jó érzés volt ezt a hamar népszerűvé lett kis könyvet lapozgatva járni a szépen rendezett kiállítás szobáit, és felfedezni a belőle hét évtizede ismert finom vonalú metszeteket, a kalotaszegi fatemplomot, a „cserepes” kemencét s az Erdélyi Szépmíves Céh köteteihez készült sok-sok rajzkincset - hiszen ezek vezettek erdélyi utamon 1942-ben. Az emlékkiállítás Kós gazdag életművéből főleg szépírói, lapszerkesztői, illusztrátori munkásságát mutatja be, ebből is kiemelve egyedi, kézzel írt és rajzolt grafikai műveit. Láthatóak a sztánai műhelyében - 200-300 példányban - készült maga illusztrálta, nyomtatta könyvek is, az „-Erdély kövei”, valamint a Kaláka kalendárium, jellegzetes kötéstervei, a különö- sen nagy értéket képviselő egyedi, kézzel írt és rajzolt munkái, köztük a Székely népballadák, a Régi Kalotaszeg... Külön egységként mutatja be a kiállítás a magyar szecessziós építészet jelentős művészeként is számon tartott mester néhány alkotásának - az óbudai református parókiának, a XII. kerületi Kós Károly Általános Iskolának, a budapesti Állatkertnek, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak, a sztánai „Varjú- várnak” - építészeti térveit, belső fotóit. Kós ugyanis nemcsak tervezőként, hanem belsőépítészként, iparművészként is maradandót alkotott. Sajnos otthona, a maga építette kedves „Varjúvár” - ahol az I. világháború tragikus befejezése után visszavonulva dolgozott - 1944- ben a pusztítás, az emberi gonoszság színhelyévé vált, művészi munkásságának jelentős része megsemmisült. Tervei, illusztrációinak vázlatai, eredeti metszetei elpusztultak... Új korszak kezdődött az életében, az újrakezdés nehéz napjai. Az egyetemes művészet és népi kultúra hagyományait alkotásaiban csodálatosan ötvöző, ám mégis a legmodernebb alkotók egyike - túl hatvanadik életévén - a történelmi tudat erősítésével, a műveltség, a szülőföld szeretetével, a magyar szellemiséghez való hűséges ragaszkodással folytatta munkáját: a „dolgoznunk kell, ha élni akarunk...” példa- mutatással. Ahogy 1921-ben megjelentetett Kiáltó Szó című röpiratában írta: „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája”. így biztatott a nagy pusztulás után is munkájával és szavával. Ezt a töretlen hitet, buzdítást érezhetjük művein keresztül a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításán is, melyet Ladányi József és munkatársai rendeztek. A szervezők nem kis áldozatok révén felkutattak néhány munkásságához fűződő tárgyat, emléket is. A kiállítást Gellér Katalin művészet- történész nyitotta meg. Köszöntőjében megemlékezett a nagy műveltségű, sokoldalú művész születésének 120. és halálának negyedszázados évfordulójáról is. A megnyitó előtti kerekasztal-beszél- getésen a Kós Károly-monográfiát író ausztrál Anthony Gall építész, illetve Elekes Károly és Stefanovits Péter festőművészek - a Kós Károly által tervezett, de az ő életében meg nem valósult sik- lódi templom kazettás mennyezetének festői - beszélgettek Kós Károlyhoz fűződő személyes élményeikről, a vele való találkozásaikról, a tudós-művész életéről. Az érdekfeszítő kiállítás április 18-ig tekinthető meg. Sebeiken Pálma Ízelítőül álljon itt egy rövid részlet a könyvből: „Ahogy most olvasom az evangéliumokat, egy olyan Jézus képe rajzolódik ki előttem, aki testestől-lelkestő! együtt érzett nemcsak az emberekkel, de a természettel is. Gyógyított, segített, táplált, megharagudott, sírt, evett, ivott, verejtékezett és meghalt. Ennek a világnak szóló üzenete meg nem alkuvó és hihetetlenül igényes volt, azonban a sérült és bűnös emberekkel igen finoman és tapintatosan foglalkozott, kivéve, ha a vezetők képmú- tatásával találkozott, akkor ugyanis rettentő mértékben dühbe gurult. Én csak annyit mondhatok, hogy mindenki folytathatja az O ebben a világban elkezdett kalandját és küldetését. Azonban az is világosnak tűnik, hogy addig semmi megdöbbentő sem fog történni senki életében, amíg el nem kezdi azt tenni, amit Jézus egyértelműen a növekedés feltételeként határozott meg. Azaz életünkben a legfontosabb »Isten országának a keresése« kell legyen. Ezért teszek mindennap úgy, ahogy teszek. Én is részese akarok lenni ennek a kalandnak. Nem akarok életem hátralévő részében más keresztényekkel hetente kétszer összejámi, hogy a vallást csupán a hobbi szintjére degradáljam. Azt akarom, hogy Isten az én mogorva, irigy és kritikus természetemet valahogyan átformálja, és kiküldjön engem, hogy őérte piszkoljam be a kezeimet a valódi világban. Ez jelenleg mission impossible, »lehetetlen küldetés«, azonban Jézus maga mondta, hogy »Ami lehetetlen az embernek, az nem lehetetlen Istennek«. A szívem megszakad azokért, akik számára a »hívő élet« olyan, akár egy maratoni gyaloglás bokáig érő sárban. Egyesek kihullanak, mások továbbmennek, de valamennyien azon tűnődnek, mi ez áz egész. Miért van az a sok hegycsúcs és völgy? Miért olyan kevés a béke? Miért tűnik úgy egyes hívőkről, hogy nekik »sikerült« az a valami? Nincs megfelelő válaszom. A legtöbbször én is csak ván- szorgok, de három dolog lenyűgöz. Az egyik Jézus személye, a másik, hogy Isten szeret engem, és családja tagjának szeretne látni, a harmadik pedig annak biztos tudata, hogy semmi sem veszett kárba. Valamennyi velem együtt csellengőnek és hívő bűnösnek könnyes szemmel írva, azt tudom mondani, Isten áldja meg őket, bármilyen úton is kell járniuk. Legyenek óvatosak azokkal az egyszer-s-min- denkorra megoldásokkal, de kitartás - O meg fog menteni!” A könyv a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg. Ara 1200forint. Megvásárolható a Huszár Gál könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.), valamint a Harmat Kiadó könyvesboltjában (1114 Budapest, Bukarest u. 3.). G. Zs. Akik örökségül bírják a földet Ha körültekintünk bolygónkon, a kimerülő erőforrásokat, növekvő szennyezéseket, a növény- és állatfajok kipusztulását vagy a Föld egész klímájának átalakulását látva őszinte aggodalommal merül fel bennünk a kérdés: milyen világot, milyen életlehetőségeket hagy mindent elfogyasztó és elhajító korunk maga után. Milyen környezetben kényszerülnek unokáink, dédunokáink leélni életüket, lesz- e még lehetősége utódainknak arra, hogy megismerjék mindazt a természeti gazdagságot, amely - dacára minden ellentétes erőfeszítésünknek - ma még körülvesz bennünket? Döntéseink, életformánk, szokásaink nemcsak saját magunk és közvetlen környezetünk életét befolyásolják, hanem a nagy természeti rendszereken keresztül utódaink, az eljövendő nemzedékek létfeltételeit is alapvető módon átalakítják. Ebből pedig két alapvető következtetés származhat. Hívőként, a világ teremtett- ségét vallva a teremtés adományaiból nem rekeszthetjük ki az utánunk jövő generációkat, hiszen az értük is született. Vállalnunk kell a felelősséget, amivel a teremtett világ megőrzéséért tartozunk. Földünk pusztítása azonban egész társadalmi-gazdasági működésünk eredménye, ezért ennek megakadályozására az erkölcsi felismerésen túl társadalmi rendszeren belüli intézményes megoldást is kell találni. Az utódainkért viselt felelősség társadalmi döntésekben való megjelenítését célozza „a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa” intézmény, amelynek a felállításáról szóló törvény- javaslatról a napokban rendezett nemzetközi konferenciát a Közép-Európai Egyetemen a Védegylet és a Zöld Akadémia civil szervezet. A törvénytervezetet, melynek megvitatására a találkozó létrejött, 2000 tavaszán készítette Sólyom László profesz- szor, az Alkotmánybíróság volt elnöke. A javallatot azóta népszerűsítő Védegylet képviselői mellett több neves magyar és külföldi szakértő tartott előadást, így többek között Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, Hegyi Gyula képviselő, a javaslatot az Országgyűlés elé terjesztő képviselők egyike, Emmanuel Agius, az UNESCO Jövő Nemzedékek Programjának vezetője, illetve Nira Lamay, az izraeli parlament mellett működő Jövő Nemzedékek Tanácsa helyettes vezetője. Valamennyien hangsúlyozták azt a morális felelősséget, amellyel utódaink létfeltételeinek biztosításáért tartozunk. Pillanatnyi érdekeink oltárán nem áldozhatjuk fel a jövő nemzedékeknek az egészséges, emberhez méltó környezethez való jogát, melynek megőrzése itt és most ró ránk feladatokat. Óvnunk kell őket, hiszen képesek vagyunk életüket hosszú időre ellehetetleníteni. Érdekeiket figyelembe kell venni mai döntéseinknél, mivel ezekkel a döntésekkel utódaink létfeltételeit is befolyásoljuk. Ez a kötelezettség nemcsak demokratikus alapértékeinkből következik, de a fenntartható fejlődés alapelvét elfogadó 1992-es riói csúcs óta nemzetközi jogi háttérrel is rendelkezik. Környezetünk agresszív tönkretétele helyett annak megóvása és az utánunk következő generációk számára való átadása nekünk, hívőknek kiemelten fontos kell, hogy legyen. Talán erre is utalhatott Jézus a Hegyi Beszédben, amikor így szólt: „Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet.” Jávor Benedek Deák téri ünnep a Zeneakadémián 2003. január 30-án délután négy óra előtt sok ismerős Deák téri gyülekezeti tag várakozott a Zeneakadémia nagytermének bejárata előtt. Legtöbben talán a Lutherániából érkeztek, de akadtak szép számmal olyanok is, akik nem tagjai az énekkarnak. Jó néhány fiatal zenész is megjelent, akikkel a kantátazenés istentiszteleteinken szoktunk találkozni. Amikor a zenekar - a Budapesti Vonósok - bevonultak a színpadra, az ő soraikban is nem egy ismerős arcot fedezhettünk fel, akiket gyakran láthatunk a Deák téri templomban. Végül színpadra lépett Kamp Salamon karnagyunk kíséretében Martincsek Zoltán is, akinek diplomahangversenyére gyűltünk ösz- sze ezekben a kora délutáni órákban. Martincsek Zoltán a mi gyülekezetünkben nőtt fel. Itt konfirmált, itt látogatta az ifjúsági bibliaórákat, és most is rendszeresen itt szolgál közöttünk a kantátazenés istentiszteleteken. Neve ismerős minden templomlátogató hívünk előtt, hiszen évek óta ott olvasható a műsorfüzet első oldalán mint koncertmester, és a Budapesti Bach-hetek műsorán is szerepelt már. Édesapja - aki sajnos nem érhette meg, hogy fia diplomás művésszé érett - gyülekezetünk presbitere volt. Édesanyja a Nők Testvéri Szövetségében, a látogatási csoportban szolgál. Ilyen családi háttérrel nem csoda, hogy Zoltán sem szakadt el a gyülekezettől, hanem istentiszteleteinket gazdagítja azzal az adománnyal, amelyet Istentől kapott. Ő szervezi lelkes és- tehetséges barátaiból, ismerőseiből azt a zenekart, amely a kórust és a szólistákat kiegészítve Kamp Salamon vezetése alatt új hagyományt teremtett a Deák téren. Tekintettel arra, hogy nem vagyok hivatásos zenész, a látszatát is kerülni kívánom annak, hogy zenekritikát írok. Azt azonban elmondhatom, hogy a hangversenyt nagy örömmel hallgattuk valamennyien, és a lelkes közönség nem fukarkodott a tetszésnyilvánítással. (Reméljük, hogy a szigorú szakmai bírálat is hasonló lesz a miénkhez.) A műsor első felében Beethoven D-dúr hegedűversenye hangzott el. Elég sok diplomahangversenyen vettem már részt, ám az egyáltalán nem megszokott, hogy ilyen jó nevű, híres zenekar működne közre rajtuk, mint a Budapesti Vonósok. Örömmel tapasztalhattuk, hogy ők is szeretik Zoltánt, aki most már közöttük muzsikál. Féltő figyelemmel kísérték a diplomázó szólistát, aki igen komoly feladatra vállalkozott, amikor a programot összeállította. A szünet után pedig, amikor már nem szerepeltek, ők is beültek meghallgatni Brahms B-dúr szextettjét. A virtuóz hegedűszóló és nagyzenekari hangzás után új színeket hozott ez a szextett: hat fiatal igényes, meghitt kamaramuzsikáját. Ekkor Zoli már nem szólistaként, hanem egy kis együttes vezetőjeként állt a közönség előtt. Jó érzés volt ezen a hangversenyen ott ülni a Zeneakadémián nemcsak a szép muzsika kedvéért, hanem a sok ismerős arc, a Zoli iránt minden oldalról megnyilvánuló szeretet miatt is. Kétségtelen, hogy Zoli életének fontos állomása volt ez az esemény, mely ugyanakkor a Deák téri közösség ünnepe is volt - Deák téri karmesterrel, Lutherániával, szerető gyülekezeti tagokkal és egy olyan zenésszel, aki fontosnak érezte azt, hogy gyülekezete sokrétűen jelen legyen ezen az alkalmon. Köszönjük, Zoli! Hálát adunk Istennek a tehetségedért és szeretette méltó, szolgáló lényedért. Herényi István „Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak...” Kós Károly-emlékkiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban ZENES ISTENTISZTELETEK A DEÁK TÉRÉN Február 16-án 11 órakor kantátazenés istentisztelet J. S. Bach: Ich bin vergnügt - 84. kantáta. Közreműködik Zádori Mária. A Lutheránia ének- és zenekarát Kamp Salamon vezényli. Február 23-án 18 órakor orgonazenés áhítat. Orgonái: Enyedi Pál Frescobaldi: Toccata quinta - Cavazzoni: Missa apostolorum/ Kyrie - Frescobal- di: Canzona quinta - Cavazzoni: Missa Apostolorum /Sanctus - Frescobaldi: Toccata per T Elevatione - Cavazzoni: Missa Apostolorum / Agnus - Kneller: Nun komm der Heiden Heiland - korálvariációk váltakozva Schein: Veni Redemptor gentium verseivel - J. S. Bach: Ót korálelőjáték - Victoria: Christe redemptor omnium - Kodály Zoltán: Csendes mise orgonára. Közreműködik a budafoki William Byrd énekegyüttes Molnár Johanna vezényletével Megjelent... A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ DÉLI EGYHÁZKERÜLETE AZ EZREDFORDULÓN 2000-2001 Sgg&ag&ette Sóívom } ...a Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerülete az ezredfordulón (2000-2001) című kötet. A Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő szerkesztésében elkészült kiadvány áttekintést ad az egyházkerület, a kerülethez tartozó 5 egyházmegye és a 64 gyülekezet történetéről, az ezredfordulón megélt szolgálatáról és a jövőt illető terveiről. A többségében gyülekezeti lelkészek, felügyelők által megírt áttekintés kiegészül a szerkesztő gondosan összeállított táblázataival (a gyülekezetek népmozgalmi és gazdasági adatai a 2000. és a 2001. évben, a múlt században és a 2001. évben lezajlott népszámlálások lélekszámadatai, az egyházkerületben szolgálatot végző, illetve nyugdíjas lelkészek, gyülekezeti munkatársak adatai). A kötet használatát személy- és helységnévmutató könnyíti meg. Méret: B5 • Terjedelem: 504 oldal • Ára: 2400 Ft Megrendelhető a Kiadónál: Luther Kiadó 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: 1/486-1229 • e-mail: kiado@lutheran.hu Megvásárolható a kiadó Budapest Vili. kér., Üllői úti könyvesboltjában (Nyitva tartás: hétfő-péntek 10.00-18.00, szombat 9.00-13.00 óra között), illetve a Huszár Gál könyvesboltban (Budapest, Deák tér)
