Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-09 / 6. szám
2003. FEBRUÁR 9. 9. oldal Lehet-e farsangja Isten népének? „ Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. ” (Fii 4,4) == Evangélikus Élet Isten népének nemcsak karácsonya, vízkeresztje, nagypéntekje, húsvétja van, hanem farsangja is. Az Üdvözítő eljött a világba, beavatása is megtörtént. Ezek után - hogy a hétköznapok szürkeségét oldja - az ember örömvágya a két nagy ünnepkör közé beiktatott egy közjátékot, a farsangot. Ám lehet-e farsangja Isten népének is, vagy ez csak amolyan világi mámorkeresés? Minden bizonnyal lehet, hiszen földi létünk és örökéletünk át- meg átjárja egymást, egyik sem önmagában létező. Miképp a karácsonynak és a húsvétnak is megvan a maga evilági vetülete, úgy a farsangot is lehet a Krisztussal való találkozás feletti örömben ünnepelni. A karácsonyi gyertyafények kihunytak, már az ajándékok frissessége is megfakult. De az a tény, hogy a Világosság eljött a világba, továbbra is tény marad. Nem vagyunk magunkra hagyatva! Jézus maga kér fel, szelíden és gyengéden, hogy engedjük át Neki a vezetést, az 0 lépéseihez igazítsuk a magunk lépteit, Isten öröktől elkészített dallamára. Örömmel feltöltekezni nemcsak szabad, de létszükséglet is! Hálás szívvel fogadni minden kedves gesztust, felénk küldött mosolyt, apró szívességet. Minden új napon megköszönni a még meglévő lehetőségeinket, a hibáik ellenére is szívünknek oly kedves szeretteinket, a felhőt és napot, a fehérbe öltöztetett fákat. Esténként pedig örülni annak, ami jó ért, amit sikerült elvégeznünk, és elrendezni Jézusunkkal mindazt, amit rosszul tettünk, elmulasztottunk, vagy amit ellenünk vétettek. így lehet mienk az az öröm, melyre Urunk biztat, s mely védelmet is nyújt ezáltal az életet fertőző vírusok ellen. Az öröm kiapadhatatlan forrása az, hogy Jézussal - és általa az Atyával - személyes kapcsolatban lehetünk. Minden egyéb e kapcsolat alá rendeződhet. Farsang öröme is, nagyhét szorongása is, az elkerülhetetlen bánat nehéz időszaka is. Azért fontos a farsangi öröm megélése, hogy legyen erőnk akkor, amikor majd fel kell vennünk és vinnünk keresztünket. S közben ott tudhatjuk rajtunk drága Megváltónk tekintetét, láthatjuk őt nagypéntek sötét fátylán keresztül is a felragyogó húsvét fényében. Annál tisztábban láthatjuk, minél több időt töltöttünk vele farsangi örömben. Szántó Vilmosné KÜLDJ VALAKIT, HOGY SZERETNI TUDJAM Teréz anya imája Uram, ha éhezem, adj nekem valakit, akinek egy darab kenyér kell; ha szomjazom, küldj valakit, akinek egy pohár vízre van szüksége; ha fázom, küldj valakit, hogy felmelegítsem; ha szomorú vagyok, hozz valakit, hogy megvigasztaljam; ha keresztem nehézzé válik, add, hogy megoszthassam valakivel a sajátját; ha szegény vagyok, vezess el valakihez, aki nélkülözik; ha nincs időm, adj valakit, akit pár pillanatig szolgálhatok; ha megaláznak, add, hogy valakinek dalolnom kelljen; ha elbátortalanodom, küldj valakit, hogy bátorítsam; ha mások megértéséért kiáltok, adj valakit, akinek az enyémre van szüksége; ha arra vágyom, hogy törődj velem, küldj hozzám valakit, akiről gondoskodnom kell; ha csak magamra gondolok, figyelmemet hivd fel valaki másra. Tégy bennünket méltóvá, Uram, hogy azokat a testvéreinket szolgáljuk, akik világszerte szegényen és éhezve élnek és halnak meg. Add meg nekik ma kezünk által mindennapi kenyerüket, és adj nekik átfogó szeretetünk által békét és boldogságot. Csúszós utcákon... Kivételes helyzetben vagyunk itt az oslói teológián, hiszen különféle nemzetiségű diákokkal, tanárokkal találkozhatunk. Élményeinkről, tapasztalatainkról beszélgetve sokszor nevettetjük meg - vagy éppen gondolkodtatjuk el - hallgatóságunkat. Brazíliából érkezett vendégprofesszorunk és felesége a legutóbbi angol nyelvű áhítatot egy szemléletes képpel kezdték: ők, akik a meleg brazil tájakról érkeztek, nagyon nehezen szembesültek a norvég tél kihívásaival, és először szinte lehetetlennek tűnt számukra, hogyan tudnak majd a jeges, csúszós utcákon közlekedni. Persze könnyű a norvégoknak, akik itt nőttek fel - gondolták -, de mit kezdjen egy déli, akinek szülőföldjén a havazás szinte turistalátványosságnak számít? Természetesen a helybelieknek is okozhatnak nehézségeket a téli útviszonyok. Nemrégiben tanúja voltam annak, ahogy egy kisgyermek nagy lelkesen elindult a jeges úton, ám megcsúszott és elesett. Fölállt, elindult, de ismét elesett. S mivel ez megismétlődött néhányszor, az édesanyja kinyújtotta felé a kezét, felsegítette, és megmutatta neki, hogyan lehet kikerülni a jeget egy hosszabb, de biztonságosabb útvonalon. Istennel való kapcsolatunk sokban hasonlít ehhez a kisgyermekéhez. Saját utunkat akarjuk járni, mert elég okosnak tartjuk magunkat ahhoz, hogy eldöntsük, melyik a legrövidebb és legegyszerűbb út, pedig talán éppen a legfájdalmasabbra találtunk rá, amelyen könnyen megcsúszunk és elesünk. De feltekintve észrevehetjük mennyei Atyánk kinyújtott kezét, aki egy másik utat mutat, és így szól: ,J9e félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzse- lödsz meg, a láng nem éget meg. ”(Ézs 43,1-2) S bár ebben az ígéretben nincs szó konkrétan sem az oslói utcákat borító jégről, sem az aktuális magyarországi eseményekről, de biztosak lehetünk abban, hogy az Úr segítő kezét nyújtja felénk mindenkor. Huiej Enikő A koldus és a róka Egyszer egy bölcs ember gyalogolt keresztül a köves sivatagon, amikor hirtelen szomorú látvány tárult a szeme elé.- Te jó ég! - kiáltott fel. - Nézd azt a szegény rókát, amelyik ott fekszik! Nincsenek lábai, biztosan egy csapdába esett. Remélem, a Teremtő megkönyörül rajta, és megszabadítja szenvedéseitől. Ilyen állapotban nem fog sokáig élni. Mivel nem tudott segíteni rajta, szomorúan rázva fejét továbbment dolgára. Egy hónappal később ugyanarra vezetett útja, és megdöbbenve látta, hogy a róka még mindig ott fekszik.- Uram, irgalmazz, ez ugyanaz a róka! Hogyan lehetséges, hogy még mindig életben van? Kifejezetten egészségesnek látszik, és a szemei is milyen fényesek! Útját folytatva minduntalan a rókára gondolt. Éjjel sem tudott aludni a furcsa látvány miatt. Hogyan élhet még mindig az a szerencsétlen állat, ha egyszer nem is tud mozogni? Elhatározta, hogy visszamegy a sivatagba, és kideríti a titkot. Még alig virradt, már újra ott állt a köves ösvényen a rókát nézve. De ahogy közelebb lépett hozzá, hirtelen rémülten ugrott hátra, mert egy szörnyű árnyat pillantott meg a köveken.- Jóságos Isten, most segíts meg! - kiáltotta. - Ez egy oroszlán! Most végem van! Biztos, hogy meglátott. A félelemtől reszketve szorosan behunyta szemét, és várta a halált. De semmi sem történt. Az idő múlt, ám még mindig semmi sem változott. Nagyon óvatosan kinyitotta hát szemét, hogy lássa, mi történt. Az oroszlán még mindig ott volt, de a róka mellett feküdt, és rágcsálta a húst, amit magával hozott. A bölcs ember meglepetésére az oroszlán a rókának hagyta az utolsó falatokat, majd eltűnt a kövek között.- Most már értem! - kiáltotta a bölcs ember. - Az oroszlán gondoskodik a rókáról. Milyen csodálatos! Ha nem a saját szememmel látom, nem hittem volna el. De most megint tanultam valamit. Mostantól olyan leszek, mint a róka, és abból fogok élni, amit a többiek adnak nekem. Azonnal visszament a városba, és leült a városkapu tövében.- Mint a szegény róka - mormolta magában. - Itt fogok ülni, és mások nagylelkűségére fogok várni. Már néhány napja ott ült, de senki sem törődött vele. Nemhogy egy idegen, de még egy barát sem állt meg,- hogy adjon neki valamit. Egyre soványabb és gyengébb lett. De ő elszántan várakozott tovább. Néhány nap múlva már ahhoz is gyenge volt, hogy mozogjon. Ekkor végre megállt mellette egy barátja:- Szóval itt vagy! De mit csinálsz te itt? A bölcs ember megpróbált beszélni, de alig jött ki hang a torkán. Lassan valahogy mégis elmondta a róka és az oroszlán történetét.- Most megint tanultam valamit - vonta le végül a következtetést.- Természetesen van tanulsága a történetnek - válaszolta a barátja. - De hogyan lehettél ilyen bolond? Nem vetted észre?! Neked nem a szerencsétlen rókát kellett volna utánoznod, hanem a nagylelkű oroszlánt! (Ismeretlen szerző írását angolból fordította: Boda Zsuzsa) Részlet az alábbi hitvallás közreadója - Garai András - leveléből: A most csatolt anyag valódi unikum, abban az értelemben, hogy az olvasók 99 %-a még biztosan nem olvasta... Bevallom, eddig én sem, pedig még az Interneten is kerestem. De az EKE Bibliaiskola legutóbbi egyháztörténeti előadásán Pintér Tibor Győző kérdésemre „ elárulta a titkot", a lelőhelyet. Szégyellem, hogy az évtizedek óta meglévő Konkordia könyvemben eddig nem találtam meg. Ezért most szeretném közkinccsé tenni. A vízkereszt utáni utolsó vasárnapnál jobb apropó erre nem is kell, hiszen ekkor a Szentháromság titkának egy részét látjuk megnyilvánulni: „ egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek istensége, egyenlő a dicsőségük, egyformán örök a fenségük"... (Én nem tudok ennél újabb fordításról vagy nyilvános kiadásról.) Miért lenne igen fontos a közreadás?... Csodálatos vallomás a Szentháromság Istenről, s azokról a kérdésekről, amelyeket még az egyházszakadások előtt minden keresztyén/keresztény vallás elismert és elfogadott. Újrafelfedezett híd és út lehet ez a szöveg, az ökumenizmus mai „útvesztőiben". ATHANASIUS HITVALLÁSA az ariánusok ellen Aki üdvözölni akar, annak mindenek előtt az egyetemes keresztyén hitet kell megtartania, mert aki ezt nem őrzi meg teljesen és sértetlenül, az kétségtelenül örökre elkárhozik. Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük; s ne keverjük össze a személyeket, se a lényeget szét ne válasszuk. Más személy ugyanis az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek: de egy az Atya, a Fiú és a Szentlélek istensége, egyenlő a dicsőségük, egyformán örök a fenségük. Amilyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek is: Nemteremtett az Atya, nemteremtett a Fiú, nemteremtett a Szentlélek. Végtelen az Atya, végtelen a Fiú, végtelen a Szentlélek. Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek, - de mégsem három az örökkévaló, hanem egy az örökkévaló. Ugyanígy nem három a nemteremtett, s nem három a végtelen, hanem egy a nemteremtett és egy a végtelen. Hasonlóképpen: mindenható az Atya, mindenható a Fiú, mindenható a Szentlélek; de mégsem három a mindenható, hanem egy a mindenható. Ugyancsak: Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek, de mégsem három az Isten, hanem egy az Isten. Ugyanígy: Úr az Atya, Úr a Fiú, Úr a Szentlélek, de mégsem három az Úr, hanem egy az Úr. Mert amiképpen a keresztyén igazság arra késztet, hogy mindegyik személyt külön-külön Istennek s Úrnak is valljuk, - ugyanúgy az egyetemes-keresztyén hit nem engedi, hogy három Istenről vagy Úrról beszéljünk. Az Atyát senki sem alkotta, se nem teremtetette, se nem szülte. A Fiú egyedül az Atyától van, - nem alkottatott, nem teremtetett, hanem született. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól - nem alkottatott, nem teremtetett, se nem született, hanem jön. Egy tehát az Atya, nem három Atya, egy a Fiú, nem három Fiú, egy a Szentlélek, nem három Szentlélek. Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, nincs nagyobb és kisebb, hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és egymással egyenlő: s ezért - ahogy előbb már mondtuk - a háromságot minden esetben az egységben, az egységet pedig a háromságban kell tisztelnünk. Aki tehát üdvözölni akar, az így vélekedjék a Szentháromságról. Az örök üdvösséghez azonban szükséges, hogy bizodalmas hittel higgye Jézus Krisztus Urunk emberrélételét is. Az tehát az igaz hit, hogy higgyük és valljuk: a mi Urunk Jézus Krisztus Istennek a Fia - Isten is és ember is: az Atya lényegéből az idő előtt született Isten, - s az anya lényegéből az időben született ember. Egészen Isten, egészen ember, - értelmes lélekkel és emberi testtel. Egyenlő az Atyával istensége szerint, kisebb az Atyánál embersége szerint. S jóllehet Isten és ember, mégsem két, hanem egy Krisztus. Egy pedig nem úgy, hogy az istenség testté változott, hanem úgy, hogy Isten magára öltötte az emberséget. Teljesen egy, nem a lényeg egybeolvadása, hanem a személy egysége miatt. Mert amint az értelmes lélek és a test egy ember, úgy az Isten és ember is egy Krisztus; aki üdvösségünkért szenvedett, leszállt a pokolba, feltámadt a halálból, fölment a mennybe, az Atya jobbjára ült, onnan jön el megítélni az élőket és a holtakat, eljövetelekor minden embernek saját testében fel kell támadnia és cselekedeteiről számot kell adnia; s akik jót cselekedtek, az örök életre jutnak, akik rosszat, az örök tűzre. * Ez az egyetemes-keresztyén hit; aki ezt nem hiszi bizodalmas és tántoríthatatlan hittel, az nem üdvözölhet. Jegyzet: Ezt a hitvallást a középkori hagyomány Athanasius alexandriai püspöknek (meghalt 373-ban) tulajdonította. Athanasius valóban sokat küzdött az ariánusok ellen. Ez a hitvallás azonban ismertnek tételezi fel a 381-ben jóváhagyott Nicea- konstantinápolyi hitvallást, sőt a 451-es kalcedoni zsinat határozatát is Krisztus isteni és emberi természetéről. A hitvallás tehát jóval Athanasius után keletkezett, mégpedig Nyugaton, talán Galliában, latin nyelven. Egybehangzó biztos megállapításra még nem jutott el a kutatás sem keletkezési idejére, sem szerzőjére vagy szerzőire nézve. Forrás: KONKORDIA KÖNYV AZ EVANGÁLIKUS EGYHÁZ HITVALLÁSI IRATAI, I. kötet Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, 1957 (Betű szerint idézi: G. A.) MEGHÍVÓ A Keresztény-Zsidó Társaság 2003. február 12-én, szerdán 17 órától a Budapest-Deák téri evangélikus templom nagytermében A PÉLDABESZÉD címmel tart biblikus szimpóziumot. Elnök: Bolyki János - református teológiai professzor Előadások: • Példabeszéd a héber Bibliában (Szécsi József - KZST-főtitkár) • Példázatok az evangéliumokban és a korai zsidó irodalomban (Fabiny Tamás - evangélikus egyetemi docens) • Aggádikus példázatok a hagyományos zsidó irodalomban ^ (Domán István - főrabbi, professzor)
