Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-09 / 6. szám
Evangélikus Élet 2003. FEBRUÁR 9. 5. oldal Szeretetben bölcsességgel Simon András volt vendege február elsején a kelenföldi evangélikus gyülekezet szeretetvendégségének, amelyen a sokoldalú művész - egyebek mellett - beszélt „Életed üzenet” című kötetéről is Fotó: Bottá Dénes A különös és bölcs gondolkodó, Kalilil Gibran Mesterével mondatja: „Kezdettől fogva itt vagyok, és itt leszek az idők végezetéig, mert létem sohasem ér véget. Az emberi lélek csupán egy töredéke annak az égő fáklyának, amelyet az Isten a Teremtéskor elválasztott Önmagától.” Egy parányi darabja annak, amit itt, a földön szere- tetközelben megélhetünk. Kegyelemben szolgál köztünk egy ember, Simon András, aki kétéves kora óta mesél a világnak rajzaival. Ahogy mondja, azóta sohasem esett ki kezéből a ceruza. Szülei szerető-elfogadó közösségében grafikus lett, majd a szabad biztonságba, a házasság sajátosan kemény és megtartó szabályokkal erősített „szerzetesrendjébe” lépett. Húsz éve maga tartja el hattagú családját.-> Szeretetközelben: nemrégiben született „ez a könyv, mégpedig - kényszer diktálta megoldásként - egy „mélységesen” bizarr helyen, egy McDonald’s étterem rideg asztalánál, az „elhagyott szigeten”, ahol a költő-grafikus hétről hétre kiürült, és bármennyire hihetetlen, a külső zsivajból versig-rajzig töltekezett. Simon András szerint nem mindegy, hogy a visszajelzés kitől, milyen irányból és milyen szándékkal érkezik. Ahogy az sem: a művész kitől fogad el tanácsokat, kivel éli meg teljes és tökéletes egységben a vége nincs alkalommal hivatkozott szeretetet. Azzal kapcsolatban, hogy nála az írás vagy a grafika van-e előbb, az alkotó megjegyezte: az érzés és a gondolat mindig megelőzi a rajzok születését. Egy-egy üzenet annál értékesebb, minél több mondanivalót lehet belőle a szív szeretet-ritmusára fordítani. Elmondása szerint a rajzokat először ceruzával „ledadogja” magának, utána tanulja meg „kívülről” a lélekkel formált vonalakat. Alázatosnak kell lenni ahhoz, hogy megszelídítse a kezét, és azt csinálja, amit akar. Ilyen mindennapi kegyelemként megélt állapotból született például a kígyóval küzdő galamb, a szívbe zárt ember, a művészi felelősség metaforája: a toll és a galamb, valamint a szeretet tökéletes és derűs egységében egyesült két arc rajza. „Azért jöttem, hogy kimondjak egy szót, s most ki is fogom mondani. De ha megelőz a halál, akkor majd valaki kimondja holnap, mert a Holnap sohasem hagy hátra titkokat az Örökkévalóság könyvében” - vallja Gibran Mestere. Nem hagy titkokat, főleg nem a szeretet- ről, ami minden pillanat, minden szó, minden mozdulat örök lényege. Múlandó dolgokat hiszünk annak, pedig politika és világnézet, némaság és csend, vidámság és derű lényegükben különböznek egymástól. S mit mond erről a művész, Simon András? „A politikához nem, de közérzetem alakulásához, saját életemhez értek, és ahhoz, hogy továbbadjam az Istentől kapott üzenetet.” Gülch Csaba Egy temetés emlékére Hatvanöt éve, 1937 végén halt meg József Attila (Bp., 1905. ápr. 11. - Balatonszárszó, 1937. dec. 3.). Hatósági és egyházi vélemény szerint öngyilkosként, némelyek azonban úgy vélik, hogy baleset történt... A költő anyakönyvileg az ortodox keresztény - régebbi nevén görögkeleti - egyházhoz tartozott. De a temetésén a krónikások szerint református lelkész szolgált. A tényeket nem ismerő emlékezők úgy gondolják, hogy szervezési okokból történt így, ti. messze környéken nem találhattak pópát. Talán nem is volt az ország területén magyarul prédikálni tudó ortodox pap. (A Magyar Ortodox Adminisztratúra későbbi szervezés.) Ám a tájékozottabbak szerint más volt az ok: a görögkeleti egyház nem vállalta az öngyilkos gyászszertartását. Meghökkentő, hiszen a szerencsétlen ember nem tudatosan ölte meg magát. Hasonló esetben a katolikus egyház vita nélkül eltemette a halottat, legföljebb a pompát nem engedélyezte - ahogyan Teleki Pál temetésének példája mutatja. Feltételezem, hogy a görögkeleti egyház ma már nem vallja ezt a dogmatikus elvet, a magyar nyelvű esperesség különösen nem. A pap nélküli temetés akkor a halottnak (!) a társadalomból való kiközösítését jelezte volna. A református lelkész szép és emberséges vállalást tett a szertartás elvégzésével, szégyentől mentette meg a költőt és egy keserves emléktől a hozzátartozókat. A kevés gyászoló és az eseményről így- úgy értesülő személy tudta, hogy Attila melyik egyházhoz tartozott, tehát a református temetés nem okozhatott feltűnést. A költő, aki néhány versében mély és meghitt beszélgetést folytatott Istennel, megérdemelte, hogy sírjánál imát mondjanak. Dr. Bán Ervin WOLFGANG HUBER: Az egyház korszakváltás idején „Mivel járulhatnak hozzá az egyházak az új szemléletmód megtalálásához? Nyugat-Európában a nagy egyházak a szekularizáció folyamatára egyértelműen a vallás etizálásával válaszoltak, és a szekularizáció formájában kapcsolódtak be. A vallás morális követelményei váltak az elsőrendű tematikává; a vallás transzmorális tartalma, a Szenttel való találkozás, a transzcendencia megtapasztalása háttérbe szorult. Felfokozott mértékben érvényes ez a németországi protestáns egyház esetében. Sok istentiszteleten és számos prédikációban például nem anynyira Istennek a názáreti Jézusban történt emberré létele a központi mondanivaló, hanem az ember engedelmessé- gi készségének követelőző formában megfogalmazódó igénye. Az egyházaknak - és közöttük különösen is a németországi protestáns egyházaknak - arra az önkritikus belátásra kell ráébredniük, hogy mondanivalójuknak erre a morális követelményrendszerre összpontosítása annak az igazságnak a leszűkítését jelenti, amellyel csak az egyház járulhat hozzá az újfajta szemléletmód kereséséhez. Ennek az igazságnak a lényege, hogy az emberi élet egy nagyobb összefüggésnek köszönhető, amelyet az ember a maga teljesítménye révén nem képes létrehozni. Egy ilyen önkritikus megfontolás hozzásegítheti az egyházakat, hogy újrafogalmazzák: mi az, amivel hozzájárulhatnak a szellemi orientálódáshoz a jelen átláthatatlan szituációjában. Ha ennek során új módon kell is végiggondolniuk, hogy miben áll specifikus kompetenciájuk, nem hagyatkozhatnak a válasz öröklött formáira. Az egyházakat ugyanis hasonló mértékben érintették a társadalomban végbement változások, mint más társadalmi intézményeket. Tévedés lenne azt gondolni, hogy már kezükben van a szellemi orientáció kulcsa, és azt már csak meg kell fordítani a zárban, hogy kinyíljon az ajtó egy mindenkire nézve kötelező érvényű felfogás előtt.” (Részlet a könyvből) Kálvin Kiadó, Budapest, 2002 Közelmúltidéző A 34. Magyar Filmszemlének adott otthont január 28-február 5. között a Millenáris Teátrum, az Uránia Nemzeti Filmszínház és a Mammut Mozi. A gazdag kínálatból Szabó Eszter Isten vagy történelem és Kisfaludy András Gyömrői gyilkosságok című alkotása egyházunk és történelmünk közelmúltjának eseményeit idézte fel. ISTEN VAGY TÖRTÉNELEM „Az úrvacsora ügye és a mezőgazdaság fejlesztésének ügye egy ügy.” Egyebek mellett ez az 1954-ből származó mondat is segített abban, hogy közelebb hozza hozzánk a magyarországi protestáns egyházak 1945-1956 közötti helyzetét. Azt a korszakot, amikor az állam részéről alapvetően „a vallás a nép ópiuma” meggyőződés határozta meg az egyes felekezetekkel, illetve a lelkészekkel és a hívő emberekkel szembeni hozzáállást. Szabó Eszter rendező 2002-2003-ban készült 45 perces dokumentumfilmje korabeli filmhíradókból vett részletek bemutatása mellett megszólaltatja M. Kiss Sándor történészt, Zinner Tibor jogtörténészt, valamint ij). Fabiny Tibor evangélikus egyetemi tanárt. Rajtuk kívül református és evangélikus pásztorok emlékeznek vissza erre a nehéz időszakra. Egyházunk részéről Rözse István, Böröcz Sándor és lánya, Böröcz Enikő lelkészek álltak a kamera elé. (Böröcz Enikő egyben a film egyháztörténeti szakértője is.) Szabó Eszter összegző, tényfeltáró alkotása nem mond senki felett sem ítéletet. Mindössze „csak” bemutatja a kort, az egyház helyzetét és az államhoz való viszonyát. Vető Lajos, Dezséri László, Ordass Lajos és Túróczy Zoltán püspökök alakját is felidézve ismerteti a nézőkkel, milyen volt az egyházi élet a Magyar Kommunista Párt és az Állami Egyházügyi Hivatal fennállása idején. A háromnegyed óra elteltével, amikor a „Vége az I. résznek” felirat jelent meg a filmvásznon, mindenki zavartan tekingetett egymásra, és azt kérdezte: „Mikor láthatjuk a folytatást?” Reméljük, nemsokára. GYÖMRŐI GYILKOSSÁGOK Szemeit kiszúrták, megcsonkították, keresztre feszítették. Amikor végül az életéért könyörgött, csak azt vetették oda neki: „Na most menj az Istenedhez!” Ezekkel a torokszorító mondatokkal számol be Csaba Gyula egykori péteri evangélikus lelkész haláláról leánya, Csaba Jolán a Gyömrői gyilkosságok című filmben. Kisfaludy András alkotása javarészt a hozzátartozók elbeszélésén keresztül állít emléket az 1945-ben ártatlanul meggyilkolt, különböző társadalmi rétegekből származó áldozatoknak. Ezzel a sokáig elhallgatott igazságtalansággal elsőként az 1990-ben alakult Történelmi Igazságtétel Bizottság kezdett el foglalkozni. A Legfelsőbb Ügyészségre beérkezett beadványuk nyomán indult meg a történtek alaposabb kivizsgálása. De mivel a bejelentés az események után 45 esztendővel történt, ezért büntetőjogi következményekről már nem lehetett szó. De a tényfeltárás, valamint ez a film segítséget jelenthet az áldozatok családtagjainak abban, hogy valamelyest fel tudják dolgozni a feldolgozhatatlant.- gazdag Érem és irodalom Több tudományág és művészet ötvöződik a Petőfi Irodalmi Múzeum 2003. január 30-án megnyílt új kiállításán. E múzeum falai között mindeddig csak irodalmi értékek kaptak helyet. Ez a tárlat rendhagyó, hiszen ezúttal rangos alkotások és alkotók képviselik az irodalom mellett a képzőművészetet is. A megnyitóünnepségen szólóhegedü zenéje teremtette meg a kiállítás különleges hangulatát. Szalatnai Mária köszöntőjében rövid áttekintést adott arról, hogy milyen sok képzőművész fordult az irodalom szereplőinek megjelenítéséhez. Egyúttal buzdította az ifjú alkotókat, hogy ezután is minél több irodalmi témájú érmet készítsenek. Nyerges Gabrielláé az érdem, hogy a kitűnően csoportosított, hatalmas anyagot kiállítássá rendezte. A látványtervet Kemény Gyula készítette. Az érmek egy része a tárlatnak otthont adó múzeum művészeti tárának tulajdonában van. Számos darabot adott kölcsön a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtára és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Éremszakosztályának több tagja is. Az érdekes tájékoztató füzet dióhéjban ismerteti az érem történetét. Eszerint eredetileg az érem kör alakú volt. Az érték mérésére szolgált, a pénz szerepét töltötte be. Különféle hagyományok határozták meg azt, hogy milyen képek kerültek rá. Például az érem két oldalán látható kép kapcsolatban áll egymással. A reneszánsz korban elsősorban a főurak körében vált szokássá az éremgyüj- tés, ez ugyanis igen költséges hobbi volt. Tudjuk, hogy gróf Széchényi Ferenc többek között nagy értékű éremgyűjteményét is a nemzetnek ajándékozta, amikor a Magyar Nemzeti Múzeumot megalapította. A 19. században az addig szokásos éremrajzokat is befolyásolta a kor szelleme, ízlése: ekkoriban a hazafiság eszméje határozta meg az ábrákat itt is. Ez idő tájt már számos éremtani (numizmatikai) szakember működött. A falon elhelyezett kíséröszöveg bemutatja az érmek készítésének menetét, még a felhasznált alapanyagból is megtekinthet a látogató egy-egy mintát. A kiállítás anyagának nagyobb része a 19-20. századi érmeket mutatja be, és többségük irodalmunk jelességeinek arcképeit örökíti meg. Vannak azonban - kisebb számban - olyanok is, amelyeken egy neves irodalmi művet jelenít meg az alkotó az éremmüvészet eszközeivel. A tárlat egyik legfőbb erénye a változatos összeállításban rejlik. Az egyik tárlóban például egy egész sorra való Ady-éremben gyönyörködhetünk a legkülönbözőbb mesterek műveiből. Egy másik vitrinben pedig különböző írókról és költőkről készült érmek találhatók. Különösen izgalmasak azok, amelyek egy-egy költő sorait jelenítik meg. Főként József Attila és Ady Endre verseit öntötték ilyen formán éremmé. Ugyancsak kiváló ötlet volt az, hogy az éremmüvészek alkotásait egymás mellé helyezték.Munkájuk révén sok mindenki megtalálható itt a magyar irodalomból Ady EndrétőlTamási Áronig, de napjaink neves írói is megtekinthetőek az érmeken. Az egykori nagynevű szobrászok - Beck Ö. Fülöp, Ferenczy Béni, Székely Aladár, Vedres Márk - mellett a mai numizmatika kiválóságainak alkotásai is láthatóak. Az értékes kiállítás március 20-ig lesz nyitva. Érdemes megragadni az alkalmat és megtekinteni ezt a rendhagyó tárlatot. Berényi Zsuzsanna Ágnes k t í 4
