Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-12-14 / 50. szám

10. oldal 2003. DECEMBER 14. Evangélikus Elet Az Evangélikus Élet hasábjain hét évvel ezelőtt huszonhárom héten át egy-egv evangélikus templomot mutattunk be olvasóinknak. Sorozatunkat 1996. október 20-án azzal fejeztem be, hogy „elfogytak a budapesti evangélikus templomok - búcsúzik a krónikás”. Azóta ezen ismertetők alapján elkészültek a több nyelvre lefordított, bekeretezett és a templomok falain olvasható, illusztrált szövegek is - sőt két örömteli esemény kapcsán frissíteni is kellett a leírásokon: miután a Fasor­ban Róth Miksa eredeti rajzai alapján pótolták a háborúban elpusztult ablakokat, illetve azt követően, hogy a Deák téren felszerelték a harangjátékot. A krónikás, a Városvédő Egyesület Templomtörténeti Csoportjának (azóta Podmaniczky-díjjal kitüntetett) tagja most ismét örömmel jelentkezik, hogy két akkoriban elmulasz­tott feladatot pótoljon, és egy időközben felépült új templomot is bemutasson. BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK A Budahegyvidéki evangélikus templom Budahegyvidéken - az akkor I., ma XII. kerületben - még nem volt evangélikus gyülekezet, amikor 1934-ben az ott élő néhány buzgó evangélikus család meg­alakította a Templomépítő Egyesületet. Tizenöt esztendőn át „hontalan” volt a fejlődő egyházközség: az istentisztelete­ket iskolákban, a helyi református ima­házban, kórházi kápolnában tartották, majd a Böszörményi út 3. szám alatt ki­béreltek egy helyiséget, ahová a lelkészi hivatal költözött. Itt már bibliaórákat is szervezett az alapító lelkész, Danhauser László. Bár a templomépítésre gyűjtött pénzt elvitte a háborút követő infláció, a négy év múlva ismét összegyűlt pénzből a Tartsay Vilmos utcában vásároltak in­gatlant, mely 49 esztendőn át megbecsült és szeretett helyszíne lehetett a rendsze­res istentiszteleteknek, bibliaóráknak. Az 1990-es rendszerváltozást követő­en az akkori budavári esperes,' majd püs­pök, D. Szebik Imre biztatására került sor a templomépítés megszervezésére. A ke­rületi önkormányzat támogatásával és a kárpótlási törvény segítségével az egyház telket és egy teljes felújításra váró lakó­épületet kapott, hogy ott és abból temp­lom, gyülekezeti központ és lelkészlakás létesüljön. A templom tervezésével Ben­czúr László Ybl-díjas építészt bízták meg. Kivitelezője a Confector Mérnök Iroda Kft. volt. Az alapkövet 1998-ban tették le, a hajlék és a központ felszente- lési ünnepét 2001. április 7-én tartották. Az új központ a kerület egészét gazdagít­ja: a hagyományos egyházi programokon túl helyt ad hangversenyeknek, előadá­soknak, kulturális és külföldi testvér-gyü- lekezeti rendezvényeknek. A templom és a központ árnyas, fákkal övezett területen helyezkedik el. A vörös klinkertéglás épületet oszlopos díszfal köti össze a több mint húsz méter magas, különálló harangtoronnyal. A harangto­ronyba a korábbi kápolna harangja került, melyet a gyülekezet hűséges tagjáról, a méltatlanul meghurcolt D. Ordass Lajos püspökről neveztek el. A bejáratnál réz­tábla mutatja, hogy az épületegyüttes 2002-ben építőipari nívódíjat nyert el. Mielőtt a templomtérbe lépünk, az úgynevezett „szélfogóban” Ordass La­jos arcképével márvány emléktábla hir­deti: „Ennek a gyülekezetnek volt éve­ken át tagja a mártír sorsú püspök, aki rehabilitálása után - 1956 október 14-én először itt hirdette Isten igéjét a felkínált kegyelemről”. A főbejárat előteréből nyílik a gyüle­kezeti terem, a teakonyha, a lelkészi hiva­tal és a többi helyiség. A templom és a gyülekezeti terem közötti, teljes szélessé­gében elhúzható mozgófallal a terület - széksorokkal - nyolcvan fővel növelhető. A templombelső íves boltozató, 16 x 14 m-es terem, 160 ülőhelyet biztosító pad­sorral. Az oltár a főbejárattal szemben áll, előtte a padlóba építve az eredeti alapkö­vet látjuk elhelyezésének keltével. Fölöt­te a falon oltárképként Gál Endre ipar­művész kilenc képből álló színes ólomüvegablak-sorozata az Atyát, a Fiút és a Szentlelket megjelenítve a teremtés, megváltás, megszentelés hármasságára emlékeztet. Balra a szószék, jobbra a ke­reszt alakú keresztelőké látható, mely a zöld színű, süllyesztett tömör üvegtál­betéttel szintén Gál Endre alkotása. A belsőépítészeti alkotások kővel, téglával kombinált vörösfenyőből készültek. Az oldalhajó terem hátsó falán a ke- resztút terrakottaképeit Polgár Ildikó keramikusművész alkotta. A karzaton 17 regiszteres, 2 manuálos, mechanikus rendszerű orgona áll, melyet Gálos Mik­lós egyházzenész tervei alapján a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra készített, és 2002. május 26-án szentelt fel D. Szebik Imre püspök. Kovács Mária ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. december 14. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (zenés áhítat) Balicza Iván; t ll„ Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Blázy Árpád; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegv-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 5. Horváth-Hegyi Olivér: Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) _____ Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Geröfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. szerctetvcndégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. adventi koncert; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római kato­likus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Rozs-Nagy Szilvia; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Bolla Árpád; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza; ADVENT 3. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekciója: 1 Kor 4,1-5; az igehirdetés alapigéje: Jn 10,30-42. HETI ÉNEKEK: 140, 136. Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály Gyógyulást a házasságnak címmel tar­tott az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) sokakat megmozga­tó csendesnapot november 29-én Ke- lenföldön. Győri János Sámuel bevezető áhítatában Ez 47,6-12 alapján a prófétai szó mai szükségességéről és időszerűségéről be­szélt. Bizony szükség van Isten igéjére ak­kor, amikor manapság egy porszívót egy szopó csécsemővel lehet reklámozni... A címben szereplő mondatot Pálhe- gyi Ferenc pszichológustól hallottuk. A házasságban nem az eroszra (az erotikus szeretetre), nem a fíliára (a hasonlósá­gon alapuló vonzalomra), hanem az agapéra, a mindent elfogadó, megbocsá­tó szeretetre van szükségünk. A magyar nyelvben a szeretet szó ezek között nem tud különbséget tenni. Az ismert előadó a keresztény házas­ságot a Hegyi beszédből ismert, sziklára épült házhoz hasonlította, ahol a szikla alap az Isten szeretete, a falak pedig az önállósulás, a szülőkről való leválás és a házastársunkhoz való ragaszkodás. Mindezekre a tetőt a házasságban meg­élt szexualitás adja. Ha ezek a tartópillé­rek stabilak, akkor fújhatnak oldalról a szelek (a kísértések), megmarad a házas­ság. Ha az építkezést a tetővel kezdjük, akkor megbillen az épület. A keresztény házasságban mindig hárman vagyunk, a harmadik az Úr. Isten szeretete burok­ként véd minket, kegyelméből tudjuk szeretni a társunkat. Ne számolgassuk házastársunk mulasztásait, nekünk sok­kal többet engedett el Urunk - hangsú­lyozta Pálhegyi Ferenc. Az ebéd utáni beszélgetésben több bi­zonyságtétel és gondolat elhangzott. Hallottunk nagy mélységből Isten segít­ségével visszahozott házasságról, a csa­ládoknak a párkereső fiatalokhoz való különböző hozzáállásáról, a (sokszor a szülők által támogatott) gyermekkori sze­xualitás veszélyeiről. Arról, hogy a Sá­tánnak sok ötlete van arra, hogy mivel rontson meg egy házasságot, de Istennek még a Sátánnál is több van arra, hogy miként mentse meg. Szóba került az egyedülállók helyzete, illetve az, hogy jó volna valamilyen fórumot létesíteni ne­kik. Ennek kapcsán beszélt egy diako­nissza testvér a régi énekeskönyv „Szerel­mes Jézus, vajon mit vétettél” című éneke segítségével történt elhívásáról. Azt is hallhattuk, hogy a házasság két alapvető sarokpontja a megbocsátás és a békesség­keresés, de vajon mindig eleget tudunk-e tenni ennek? Sokszor nem is gondoljuk, hogy testi és lelki bajok esetén az ige gyó- gyítóbb hatású lehet, mint a szokásos terá­piák - mondta egy orvos testvérünk. Számomra nagyon frappáns megfo­galmazás volt Pálhegyi Feri bácsitól, hogy a házasság nem az ígéret földje, hanem inkább a pusztai vándorláshoz hasonló. Boldogok lehetünk, ha 40 évig együtt vándorolhatunk társunkkal. A csendesnap Zászkaliczky Péter ben­sőséges úrvacsorái istentiszteletével ért véget, ahol ismét a megbocsátás került elő. A nap „slágere” a 481. ének volt: „Mily boldog ház, hol befogadtak téged, mi Urunk Jézus, te legjobb barát...” Mády Rezsőné Vincellérszeminárium az imaházban Kiskőrösön és környékén valamikor szinte minden család a mezőgazdaságból élt, vagy jövedelemkiegészítésként szőlőtermeléssel foglalkozott. Manapság egy­re kevesebb az erős hitűek száma. Közülük is sokan összeroppannak az uniós csatlakozás következtében rájuk váró feladatok súlya alatt. Lupták György kis­kőrösi lelkész szívén viseli a gyülekezetéhez tartozó emberek sorsát. Látja szen­vedésüket, átérzi problémájukat. S mivel ő nem foglalkozik szőlőtermeléssel és borászattal, de ismeri az Iniciativa Protestáns Vállalkozói Egyesület sikereit, úgy döntött: elhívja Kiskőrösre a szervezet képviselőit, hogy adják át tapaszta­lataikat. Beszéljenek a magyar szőlőtermelők és borászok előtt álló feladatokról, ismertessék meg őket a buktatókkal, de villantsák fel előttük a siker fényét is. Immáron harmadik alkalommal adott otthont a kiskőrösi és a németországi szőlőtermelők és borászok találkozójá­nak az evangélikus imaház. Idén a kis­kőrösi gazdákon kívül Izsákról, Soltvad- kertről és Tabdiból is érkeztek termelők a szemináriumra. Az alkalom azt a célt szolgálta, hogy a résztvevők tájékozta­tást kaphassanak a német vendégektől arról, hogy a szőlősgazdák miként tud­nak együttműködni az unióbeli fennma­radás érdekében. Dr. Hartmut Töter német agrárköz­gazdász és mezőgazdasági vállalkozó példákat sorolt fel az érdeklődőknek ar­ról, hogy miként teheti eredményessé az összefogás a piacra jutást. Kiemelte, hogy a siker titka a társulás, s még rajzos példákkal is illusztrálta, hogy mennyivel olcsóbb, kifizetődőbb akár csak a földek közös megművelése, mint a teljesen önálló gazdálkodás. - A gyengék erős­sége az egységben rejlik, hiszen csak a legerősebb lehet hatalmas önmagában, az, akinek nyomába sem érhet a konku­rencia. De mindenki nem lehet a legerő­sebb. A többieknek az összefogásban rejlik az ereje - mondta Töter úr. Dr. Franz Michel szőlész és borász, a síkvidéki szőlőtermelés szakértője arról beszélt, hogy a szőlőtermelést hogyan lehet szabályozni a társulás ke­retein belül, és egyáltalán miért van szükség a bortermelés mennyiségének szabályozására. Arról is szót ejtett, hogy honnan kaphatnak segítséget a szőlőtermelők és a borászok. Külön felhívta a figyelmet arra. hogy az átál­lás nem lesz könnyű, de kitartó mun­kával megvalósítható. ­Ebéd után a német és a magyar sző­lész-borász szakemberek tapaszta­latcseréjére került sor. Péter elindult a vízen Jézus hívó szavá­ra. Amikor azonban az erős szélre figyel­ve megijedt, eszébe jutott, hogy milyen mély a víz alatta, és süllyedni kezdett. Jé­zus kinyújtotta feléje segítő kezét, és ezt mondta: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél? ” Mi mindannyian Péterek vagyunk. Végez­zük a dolgunkat, miközben igyekszünk megtanulni járni a vízen. Péternek sikerült - ahogy nekünk is sikerülhet. Pusztán arra kell csak figyelnünk, hogy ne hagyjuk ki­csúszni a lábunk alól a talajt. Ne féljünk az előttünk álló feladatoktól, ne hagyjuk, hogy a félelem beköltözzön a szívünkbe. Ne nézzünk a hullámokba, mert akkor megrettenthet bennünket a fekete mély­ség. Csak egyenesen előre szabad tekinte­nünk, Jézusban bízva. Boda Zsuzsa (Kiskőrös) A budavári Schütz kórus és kamarazenekar v 2003. december 14-én, vasárnap 18 órakor ADVENTI ZENÉS ÁHÍTATOT tart a budavári evangélikus templomban. Közreműködik: Bakó Zsuzsanna és Ferenczy Zsolt (ének), Bán István (orgona). Vezényel: Csorba István karnagy. Igét hirdet: Balicza Iván lelkész. Műsoron: Schütz, Bach, Händel, Liszt, Brahms, Stern, Sulyok, Kodály és Bárdos ének- és orgonaművei. / Adventi orgonazenés áhítatsorozat a budavári evangélikus templomban December 16. (kedd) 18.30 Koloss István (a Szent István- bazilika orgonaművésze) Igét hirdetnek a budavári lelkészek. A belépés díjtalan. Adományokat az orgona felújítására sze­retettel fogadunk. Az orgonakoncertek előtt 18.00 órától közös adventi énekta­nulást tartunk Csorba István karnagy vezetésével. Szakács Tamás felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents