Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-02-09 / 6. szám
Fotó: Bottá Dénes Ev angélikus 68. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2003. FEBRUÁR 9. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Adjunk hálát az Úrnak! Rendkívüli közgyűlés a Déli Egyházkerületben Gyermekmelléklet Szeretetszolgálat Lehet-e farsangja Isten népének? A Magyarországi és a Bajor Evangélikus Egyház közti eleven testvéregyházi kapcsolat immár több mint tízesztendős múltra tekinthet vissza. Kölcsönös látogatások, közösen kidolgozott tervek, tapasztalatcsere jellemzik az elmúlt éveket - a szeretetszolgálat vonatkozásában is. Az egyházaink közti együttműködés újabb jelének tekinthető dr. Ludwig Markert, a Bajor Diakóniai Szolgálat elnökének ittléte is. A szeretetszolgálat lelkész vezetője január 30-február 2. között rövid látogatásra érkezett hazánkba Sabine Wiegmann lelkésznő kíséretében. Állami és egyházi elöljárókkal, valamint diakóniai intézmények vezetőivel tárgyalt, továbbá igehirdetéssel szolgált a budavári gyülekezetben. Dr. Ludwig Markert január 31-én, pénteken elsőként a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökével, dr. Görög Tiborral találkozott. Ezt követően Lehel László, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat elnöke fogadta. A Parlamentben dr. Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, valamint dr. Platthy Iván ny. államtitkár, miniszteri főtanácsos vártak rá. Egyházi részről a felső szintű vezetés néhány tagja kísérte el. A megbeszélésen - egyebek mellett - örömmel számoltak be egyházunk új egészségügyi centrumának előkészületi munkáiról is. A miniszter bajor vendégünk számára méltatta az egyházaknak a szociális szférában betöltött közteherviselő szolgálatát. A Parlament megtekintése után bajor vendégeink és kísérőik Weltler Rezső igazgató lelkész vezetésével látogatást tettek a győri Evangélikus Szeretetház- ban, majd fogadta őket Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke is. Február 1-jén dr. Markert tárgyalást folytatott dr. Frenkl Róbert országos felügyelővel és Hafenscher Károly országos irodaigazgatóval a diakónia hazai és testvéregyházi helyzetéről. A tervekről, ötletekről, közös, még megvalósításra váró elképzelésekről szóló beszélgetésbe bekapcsolódott Kendeh György, a Diakóniai Osztály ügyvivő lelkésze, Laborczi Géza lelkész, a nyíregyházi Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat vezetője és Sztojanovics András, a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon (és Egészségügyi Gyermekotthon) igazgató lelkésze. Ez utóbbinak módja nyílt arra is, hogy intézményében körbevezesse dr. Markertet, aki így - Győr után Budapesten is - bepillantást nyerhetett a lakók és a dolgozók életébe. A nap - D. Szebik Imre elnök-püspök társaságában elköltött - vacsorával zárult. Dr. Markert vasárnap a budavári gyülekezetben Ef 2,17-19 alapján hirdette Isten igéjét. Szavait dr. Szentpétery Péter, hittudományi egyetemünk tanára fordította a gyülekezetnek. A prédikáció hangsúlyozta, hogy Isten Jézus Krisztusban adott ajándékának kivétel nélkül mindenki részese: az öregek, betegek, sérültek, hajléktalanok is. Mit tudunk rólunk? Készek vagyunk-e megnyílni előttük, sőt közeledni feléjük? Nem kell félnünk, mert a köztünk lévő falak leomlása mindnyájunkat csak gazdagabbá tehet. Rádöbbenthet arra, hogy Krisztusban és Krisztus által Isten előtt mindnyájan egyformák vagyunk. A Bajor Diakóniai Szolgálat elnöke - miután eleget tett teológiánk rektora, dr. Szabó Lajos és családja ebédmeghívásának - visszautazott Németországba. Reméljük, hogy ezt a látogatást a jövőben továbbiak is követik majd, és újabb közös tervek erősitik a két egyház között meglévő kapcsolatokat. G. Zs. (Dr. Ludwig Markerttel interjúnk a 8. oldalon) Sabine Wiegmann és Ludwig Markert látogatása a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület székhelyén Menyes Gyula felvétele Békeharc Az utóbbi hetekben bizonyára nem egyedül küszködöm azzal az érzéssel, hogy az Irak elleni elszánt és globális háborús előkészületeket nehéz tisztán látással megítélni - mintha csak a 12 évvel ezelőtti Irak elleni nemzetközi háború, a „Sivatagi vihar” pora kavarogna még mindig a levegőben... Érvek és ellenérvek, tények és „ellentények” szállnak a magasba, majd illannak el. Úgy tűnik, hogy politikai és gazdasági vezetők, katonák és békeharcosok, nemzetközi szervezetek és utcai tüntetők minden lehetséges (és lehetetlen) érvet felhoztak már a készülő katasztrófa mellett és ellen - mi pedig mégiscsak itt állunk gyötrő és megkerülhetetlen kérdéseinkkel: mit gondolhatnak és tegyenek ebben a helyzetben a keresztény emberek és a belőlük felépülő gyülekezetek és egyházak? Hova rendeli a keresztény embert a felelőssége és elkötelezettsége? A múlt pora persze nemcsak kavarogni szokott. Idehaza napjainkban inkább letöröljük mindenről a 10-15 éves port... Talán az sem véletlen, ha a mostani „globális”, „civilizált” érvrendszer a háború mellett régi emléket idéz fel bennem: békeharc. Ma persze senki nem vállalja annak a kockázatát, hogy ezt az önmagában is ellentmondásos szót használja, de az egykori üzenet újraéled: fegyverrel és háborúval is készek vagyunk megvédeni a világbékét! Aki azonban nem híve az elhamarkodott véleményeknek, hamar gyanút foghat: a probléma nem olyan egyszerű, hogy (szándékosan) egy ilyen primitív mondatba foglalhassuk, aztán meg egyszerűen igent vagy nemet mondjunk rá - előre elhatározott szándék szerint. A keresztény emberek és közösségek felelősségét ugyanis, hogy mindent megvizsgáljanak lelkiismeretükben Isten előtt és az emberek iránti számadással, nem tehetjük félre. Ezt a mérlegelést nem könnyíti meg, hogy szinte semmi sem az, aminek látszik vagy láttatják. S itt nemcsak a taszári kiképzőbázisra gondolhatunk, hanem azokra a világ közvéleménye előtt mindmáig eltitkolt „bizonyítékokra” is, amelyek a terrorizmus vádját támasztanák alá a gyanúba kevert országokkal, illetve vezetőkkel kapcsolatban. Folytathatjuk a sort az elhallgatott háborús érvekkel is: a gazdasági haszonnal (olaj- és fegyverkereskedelem, hadigazdasági fellendülés), a nyugati szövetségi rendszer barátainak a támogatásával (közel- keleti rendezés), a birodalmi és dinasztikus elemekkel az Egyesült Államok vezetésében... E kétes és megtévesztő körülmények megerősítik a háborúellenes erőket, ennek takarásában azonban akaratlanul is éppen annak az iraki diktátornak a - máskülönben reménytelen - helyzete erősödik meg, aki tömegesen elkövetett háborús bűntettek mellett bizonyíthatóan ártatlan százezrek haláláért és megkínzásáért is felelős. Nem hagyhatjuk számításon kívül az Egyesült Államok elleni terrortámadás óta általánosan elfogadott nézetet, miszerint akkor „az egész nyugati civilizációt érte támadás”. Ha e kijelentés aktuális politikai céljától el is tekintünk, aligha tagadhatjuk a benne rejlő igazságot. E nyugati kultúra pedig ezer szállal kötődik a kereszténységhez, még akkor is, ha ezt a kötődést szeretné lerázni magáról az utóbbi századokban. Felelős-e tehát a nyugati kereszténység e kultúra védelméért? A válaszadás előtt meg kell világítani néhány lényegi különbséget. Az evangélium hirdetése nyomán születő kereszténység sohasem teljesen azonos azzal a kultúrával, amelybe beágyazódik, és amelyben az általa hirdetett evangélium kifejezésre jut. A kereszténység mindenekelőtt az evangéliumért felelős, valamint azért, hogy az evangélium kulturális hatása lehetőleg maradjon kapcsolatban eredeti forrásával. A nyugati kereszténység tehát felelős a nyugati kultúra védelméért, de elsősorban ebben a „belső” értelemben. Ráadásul jelentős különbség van a történelmében és tartalmában egyaránt sokszínű nyugati kultúra vagy civilizáció, valamint a nyugati politikában és közéletben jelenleg uralkodó, általában neoliberális felfogás között is (ez természetesen érvényes a nyugati kultúrkör minden országára, így hazánkra is). Mindez világossá teszi, hogy a tervezett háború nem a keresztény hívők ügye, még ha éppen „szekularizált keresztes hadjáratnak” tüntetik is fel egyesek. Az egyház nem felejtheti el, hogy a „globális érdek” (a globális világ és haszonélvezői) nem feltétlenül azonos az „egyetemes érdekkel”, az egyház küldetése pedig inkább egyetemes, mint globális: saját történetének tanulságai alapján fel kell emelnie figyelmeztető szavát, ha egyfajta „kultúrharc” jelenségeit látja felülkerekedni, akár egy háborús készülődés során is. Egészen más érv, hogy a fenyegetett ország, jelen esetben Irak, hosszú ideje és tudatosan nemzetközi egyezményket és határozatokat sért meg - a fegyveres fellépés tehát nemzetközi egyetértés mellett ilyen alapon akár jogszerűvé is tehető. Irak kétes és veszélyt jelentő katonai politikájának gondját nem oldja meg az a jól hangzó ellenérv, hogy sok esetben a támadásra készülő államok is - az Egyesült Államokkal az élen - szerződés- vagy egyezményszegők. Elgondolkoztat bennünket az Ágostai hitvallás is: „A keresztyéneknek szabad ... jogos háborút viselniük...” (XVI. cikk) Nem mondhatjuk persze, hogy a 16. századi irat ilyen kijelentéseit minden kritika nélkül el kell fogadnunk ma is, azt azonban bátran kimondhatjuk: sem egy tetteiben és szándékaiban kétségkívül tömeg- pusztító diktátor, sem az attól közvetlenül szenvedők vagy fenyegetettek iránti felelősséget nem oldjuk meg puszta elméleti kritikával. A „Ne ölj!” egyetemes parancsa is az elé a fájdalmas kérdés elé állít bennünket, hogy miként válhatna a valóságban is betártottá és be- tartathatóvá a Szentírás ötödik parancsolata - Nyugaton és Irakban is... Mi se öljük meg azokat, akik a hatalmunkba estek, de azokat az ártatlanokat se lehessen meggyilkolni, akik más hatalmasok kezébe estek. Békeharc... Belül és kívül egyaránt békéden világunkban szomorú valóság marad ennek a szónak az üzenete: a béke, a mi embervilágunk békéje mindvégig ilyen marad. Az emberi bűn következtében harc, küzdelem és háború kíséri. Jézus békéje azonban, amelynek megajándokozottai vagyunk, nem ilyen: „az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja” (Jn 14,27). A Jézustól kapott békességnek pedig rajtunk keresztül kell kiáradnia a világban. Utaidat, Uram, ismertesd meg velünk! Korányi András „Krisztusnak nincs pénze, sem erszénye, se földi birodalma. Mindezt egészen a földi királyoknak engedte át. Egyet azonban magának tartott fenn. Valamit, amit sem ember, sem angyal nem tud. O az, aki legyőzi a bűnt, halált, ördögöt és pokolt. A halálban is meg tudja tartani azokat, akik igéjével benne hisznek. ” Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) fi 1 4 4 t Újabb láncszem a bajor-magyar 4* m kapcsolatokban Dr. Ludwig Markert látogatása Magyarországon
