Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-30 / 48. szám

Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 30. 11. oldal Üznteí az Ararátrój ________ ro vatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla Szükségünk van-e a hódokra? Nap mint nap hallunk természeti katasztrófákról, aszályokról, nagy esőzésekről és szélviharokról. E rovat hasábjain is többször olvashatunk környezeti problémák­ról, arról, hogyan tesszük tönkre mi magunk a teremtett világot. Most egy aprónak tűnő hírről szeretnék beszámolni, amiről első hallásra talán azt gondoljuk, hogy csak „egy csepp a tengerben”, és nincs igazán hatással mindennapi életünkre: né­hány héttel ezelőtt húsz hódot telepítettek vissza a Tisza egyik holtági szakaszába. A z eurázsiai hód (Castor fiber) a 19. század végére szinte teljesen eltűnt kontinensünkről, csak néhány elszigetelt állománya maradt fenn Európa-szerte. Magyarországon a 19. század közepén pusztult ki véglegesen, az utolsó megfi­gyelés az 1850-es évekből származik. Pontosabban fogalmazva: a hód „nem kipusztult, hanem kipusztítottuk őket”. Pedig a hód egykor Magyarország - vala­mint Európa és Ázsia mérsékelt övi terü­leteinek - valamennyi nagyobb vízfolyá­sa és állóvize mellet megtalálta a számára kedvező életfeltételeket. Kipusztulásának oka elsősorban a túlzott vadászat volt, és csak másodsorban tulajdonítható a vizes élőhelyek visszaszorulásának. Szinte minden porcikájukat felhasználták: pré­müket, húsukat és az úgynevezett cas- toreumot, vagyis egy mirigyváladékot, melyet szalicilsav-származéka miatt, gyógyhatásúért fogyasztottak. Az eurázsiai hód az Óvilág legna­gyobb rágcsálója. Egy kifejlett egyed a 20-30 kilogrammot is elérheti. Igen jel­legzetes, lapos, pikkelyes farka és úszó­hártyás lába van, így alkalmazkodott a vízben való mozgáshoz. Kanadai roko­nától eltérően az eurázsiai hód ritkán épít várat, leginkább partoldalakba vájt üregekben lakik. Az üreg bejárata a víz alatt van, amely védelmet biztosít a szá­razföldi ellenségek ellen. Rendszerint éjszaka indul táplálékszerző útjára. Nyá­ron főleg lágyszárúakat (kedvelt eledelei kÖZP tar tCíZ'Iív ci A„lxCi lUxxvJCi i úzoa, ci v fz_i~ tök, libatop), télen különböző fák (nyár, fűz és nyír) kérgét fogyasztja. Hogy vé­„ Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik te közülük a földre Atyátok tudtán kívül? " (Mt 10,29) konyább gallyakhoz, rügyekhez jusson, egész fákat is képes kidönteni (addig rág­ja körbe a törzs alját, amíg a fa kidől). Az eddigi megfigyelések szerint 150 lágy­szárú és 80 fás szárú növényfaj között „válogat”. Télre üregében élelemraktárt létesít, így akkor sem marad táplálék nél­kül, ha a megfagyott jégtakaró miatt nem tudja elhagyni kotorékát. Tartós, mono- gám párkapcsolatban (!) és hierarchiku­san felépülő, többgenerációs családokban él. Természetes ellensége a hiúz, a farkas, a bamamedve és a rozsomák. Az elmúlt évtize­dekben számos or­szágban sikeresnek bizonyult a hódok visszatelepítése, ezért a WWF 1996- ban nálunk is bein­dította programját. Két év alatt 32 hódot telepítettek vissza a Gemenci-erdőbe, ezt követően 2000- ben 14 hód érkezett a hajdan kiterjedt lápjairól híres Hanságba. Néhány hete a visszatelepítési program a Tiszánál foly­tatódott, ahol 20 Németországból érkező wg^cdtt engedtek, cgy lxvzluigi a/iukaszba. Részben a visszatelepítéseknek, részben az Ausztria felől történő „bevándorlá­soknak” köszönhetően ma már mintegy 400 hód él Magyarországon. És miért fontos mindez számukra? Hiszen lehet, hogy sajnálkozunk egy- egy faj megfogyatkozásán vagy kipusz­tulásán, mégsem látjuk az összefüggést e tény és a saját életünk között. De vajon mondhatjuk-e, hogy a hódokra nincs szükségünk? Isten teremtett rendjében minden élő­lénynek megvan a maga helye; az élet- közösségek minden tagjának fontos sze­repe van a természet egyensúlyának fennmaradásában. Egy-egy faj kipusztu­lásának sokkal nagyobb hatása van, mint gondolnánk, mivel minden élőlény szá­mos szállal kapcsolódik környezetéhez és fajtársaihoz. Például a hódok által ki- döntött fák hamar kisarjadnak, elhagyott váraikban vidra, róka és borz telepedhet meg, vagy a növényvilág foglalja el azo­kat. Az általuk épített gátak mögött ki­alakuló tó népes állatsereget vonz, to­vábbá ez a gát a rajta keresztül folyó víz szűrőjéül is szolgál. A gát mögötti meg­emelkedett vízszint következtében a talaj­vízszint is meg­nő, így nedves­ségkedvelő nö­vénytársulások jelenhetnek meg ott. És nem sza­bad szem elől té­vesztenünk azt sem, hogy min­den egyes élő­lény a teremtett világ része, „a családom tagja”, önmagában is érték. A hódok visszatelepítésével tettünk valamit a természet rendjének visszaállí­tásáért, azonban a valódi megoldás az lenne, ha ezt a rendet megóvnánk a pusztulástól. JCsCs MMMMaMMMMNMMMMMMMMMHMHNaMaMBMMNMNMHMHMRMMMMMUMMMMNMMaHMMMMMMaMMNMMHMHMMMMMMMMMMMHKMMBHI del.lutheran.hu Déli Harangszó az interneten November 17. óta olvasható a világhálón a Déli Evangélikus Egyházkerület internetes honlapja, a Déli Harangszó. Miért volt szükség a „lapra”, kinek ké­szült, miért nem nyomtatott formában jelenik meg, mi az a többlet, amit nyúj­tani tud...? - ezekkel a kérdésekkel lapunk a kerület elektronikus újságjának szerkesztőjét, Szabó Szilárdot kereste meg.- Miért épp november 17-én nyitotta meg oldalait a „böngészők” előtt a Dé­li Harangszó?- A Déli Egyházkerület közgyűlése előtt valójában már november 14-én, pénteken bemutatkozott az újság. Mind­addig azonban nem akartunk a világháló nyilvánossága elé lépni, amíg a kerületet vezető grémiumot nem tájékoztattuk az elkészült munkáról.-Az internetes megnyilatkozás lehe­tősége önmagában is csábító. Mégis mi indokolta a Déli Harangszó beindítását?- Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ke­rületünkben meginduljon a gyors és megbízható információáramlás. Egy nyomtatott hetilap alapításának nincs re­alitása, egy havilaptól viszont nem vár­ható el a frissesség, a „naprakészség”. Másrészt szeretnénk olyan információ­kat, cikkeket, fényképeket, tanulmányokat közölni, amelyek más sajtótermékekben - helyszűke miatt - nem jelenhetnének meg. Reményeink szerint a szájtnak más szempontból is jótékony hatása lesz; fel­frissíti a sokszor állóvízhez hasonlító internetes megjelenést. Szeretnénk, ha a Déli Harangszó nem csupán egy inter­netes újság lenne, hanem egy olyan internetes „kikötő”, ahol a déli kerülettel kapcsolatos információkat rendszerezve találja meg a látogató.- Van-e a Déli Harangszónak elsőd­leges „célcsoportja"? Kiknek készül az elektronikus lap?- Számos nyomtatott gyülekezeti újság létezik, ezek többnyire jól be is töltik sze­repüket. A hűséges templomba járók min­denről értesülnek a gyülekezeti újságból, az Evangélikus Életből, és persze a szó­széki hirdetésből, amelynek tájékoztató szerepét sokszor sajnos nem vesszük elég­gé komolyan. Nem konkurálni kívánunk tehát a meglévő fórumokkal, ellenkező­leg: azt szeretnénk, ha a kerületben az írott és az elektronikus orgánumok együttmű­ködnének. Ugyanakkor talán furcsán hangzik, de elsődlegesen azokat „céloztuk meg”, akik nem a nyomtatott sajtóból szerzik egyházzal kapcsolatos ismeretei­ket. Higgyük el, egyre többen vannak ilye­nek! Ok ahhoz a generációhoz tartoznak, amelynek tagjait talán ritkábban találjuk a templompadokban, jóllehet érdekli őket, hogy mi történik az egyházban.- Beszéljünk a tartalomról kicsit konkrétabban is!- A Déli Harangszó mindenekelőtt ta­núskodni szeretne: Jézusról szólni a mai embernek, mai nyelven, mai eszközökkel. Úgy gondolom, ez a legfontosabb. Nemso­kára megtalálható lesz a Déli Harangszó­ban a kerület összes intézményének elérhe­tősége, vagyis hitéletünk kerületi színte­reinek teljes struktúráját tükrözi majd a szájt. Idézni szeretném Gáncs Péter püs­pök gondolatát, amely a honlap címoldalán olvasható: „A friss informálás, a korrekt tá­jékoztatás is sokat segíthet, hogy egyhá­zunkban erősödjön a bizalom, az összetar­tozás, a közös felelősség és küldetéstudat. Ezzel a céllal és reménységgel szerkesztjük a Déli Harangszót, kérve Isten Szendéiké­nek, a kommunikáció és kommunió Lelké­nek áldását és vezetését.”- Olvasóinkat bizonyára az is érdek­li, hogy miként viszonyul a Déli Ha­rangszó az Evangélikus Élethez.- A Déli Harangszó érdekessége, hogy teljes átjárást biztosít az EvÉlet OnLine platformjához. Ha például bonyhádi gimnáziumunkról szeretne va­laki többet megtudni, elég egyetlen kat­tintás, és a keresőrobot kilistázza az ösz- szes olyan cikket, amely 2000 óta ezzel az intézménnyel kapcsolatosan megje­lent az Evangélikus Életben. Nem vagyok jó matematikus, de az a 160 ezer (!) cikk, amelyet tavaly letöl- töttek az EvÉlet internetes platformjáról, önmagáért beszél. Reméljük, hogy ez a szám a jövőben - a Déli Harangszó megjelenésének is köszönhetően - to­vább emelkedik. Hadd mondjunk köszö­netét ezen a helyen is programozónknak, Bogdányi Gábornak, aki - miután a vi­lághálón „életre keltette” az Evangélikus Életet - immár a Déli Harangszót is segí­tett „megkondítani”. Igaz is, erre szeret­nénk biztatni másokat is! Tanúskodjunk minél többen az evangéliumra szomjazó világnak - az interneten is. EÉ Olvasói levél egy dogmatikai könyv kapcsán Hivatásom gyakorlása közben sokat foglalkozom az idős emberek életének olykor fájdalmas mindennapjaival. Az emberi erővel néha megoldhatatlan testi-lelki kérdé­sek gyakran teszik próbára hitünket. Az emberi nyomorúságban élők segítéséhez hi­tünk szerint az út az élő ige értő befogadása által vezet. Mélységesen tisztelem a pré­dikátorokat, akik szolgálatuk által közvetítik Jézus üzenetét. Külön köszönet illeti őket hitmélyítő tevékenységük írásos formájáért, mert az írott szó ereje közismert. Nagy erénye e műveknek, ha nemcsak a „beavatott”, de a teológiában szerényebben járatos, magunkfajta hívőt is közelebb hozzák az Ige igazságához. Melanchthonra utalva ugyanis inkább imádni, mint kutatni szeretnénk a kifűrkészhetetlent, hogy Is­tenben bízva életünk nemes harcát megharcoljuk. Teológusoknak és laikusoknak egyaránt jól érthetően, nagy szakmai műgonddal alkotta meg D. dr. Nagy Gyula püspök a 2000 karácsonyára kiadott, Az egyház mai tanítása című evangélikus dogmatikájának első kötetét. A mű jelentőségét az arra il­letékes szakemberek az általam is nagyra becsült Evangélikus Élet hasábjain érdemé­hez illő módon méltatták. Magam a könyvet több mint háromszor olvastam végig, és segítségével hitem sok nehéz kérdésére kaptam feleletet. Külön örömömre szolgál, hogy a püspök úr lapunk 2003. november 2-i ünnepi számában „A magunk reformá­ciója” címmel megjelent írása is az általa írott dogmatikai mű szellemiségét hordoz­za. Reménységünk szerint a dogmatika további része is hamarosan közkincsünkké válhat. Adjon az Úristen további testi-lelki erőt a püspök úrnak a folytatáshoz, és kí­sérjen mindenkit Isten áldása, aki őt áldott hivatásának gyakorlásában támogatja. Dr. Tróznai Tibor gerontológus (Budapest) Reformáció Luther Márton nélkül Idén október 31 -én a 11 órai istentiszteleten a Deák téri templom tele volt iskolásokkal. Ha nem tudtam volna, milyen nap van, és ha kezdőénekként nem énekeltük volna fennállva az „Erős vár a mi Istenünk”-et, az ünnep jellege nem derült volna ki. A prédikációból leg­alábbis nem. A reformáció ünnepe kifejezés is csak akkor hangzott el, amikor a lelkész a délutáni istentisztelet időpontját hirdette. Luther Mártonról egy szó sem esett, még a nevét sem ejtette ki a lelkész. (Hadd jegyezzem meg, tavaly ugyanez volt a helyzet.) Én szívből támogatom az ökumenizmus törekvéseit, de Luther Márton nevét a re­formáció emlékünnepén elhallgatni nem egyszerűen túlzás, hanem megbocsáthatat­lan mulasztás, sőt nevetséges is. Mert akkor mégis mit ünnepelünk október 31-én? Ezt a mulasztást az ország első templomának nevezett helyen követték el, olyan istentiszteleten, amelyen a gyülekezet legnagyobb részét diákok alkották. A napok­ban még a televizióban és a rádióban is többször elhangzott a világ jeles tudósainak azon véleménye, hogy a Római Birodalom bukása óta Európa szellemi fejlődésére Luther volt a legnagyobb hatással. Az ő munkássága vetett véget a középkori gondol­kodásmódnak, tevékenységének a könyvnyomtatás fellendülésével való egybeesése megsokszorozta és szinte felmérhetetlenné tette hatását. Arra, hogy mindezt a maga vallás- és kultúrtörténeti jelentőségével együtt az evangélikus ifjúság számára kifejt­sük, a reformáció napja volna a legkedvezőbb alkalom. Különösen most, amikor új szellemű európai egyesülés küszöbén állunk. Pamer Nóra (Budapest) Tisztelt Szerkesztőség! November 2-án nagy várakozással néztem meg a Deák térről közvetített istentiszte­letet. De csakhamar nagyon szégyenkeztem a gyér hallgatóság láttán. Hát mások is úgy gondolták, hogy otthonról kényelmesen „részt vesznek” egy istentiszteleten? Re­mélem, ezt látva többen is kényelmetlenül érezték magukat. Eszembe jutott, hogy őseink - tanultuk - vasárnaponként messzi szomszéd falvak­ba is elgyalogoltak azért, hogy templomba mehessenek. Ma a technika segítségével már otthonunkból se kell kimozdulnunk ahhoz, hogy prédikációt hallhassunk. De azért ez nem ugyanaz, mint a jelenlét. A templomban kialakul a hívők, az úrvacsorát vevők test­véri közössége. Azt hiszem, tisztázni kellene, hogy a mozgásképes hívő keresztények­nek ott a helyük a templomi istentiszteleten (ezt magamnak is mondom), több okból is. A tele templom Istent dicsőíti, és másokat is követésre inspirál. A rádiós és tévés isten­tiszteletek főleg azoknak készülnek, akik betegek, vagy akiknek lakhelyén nincs temp­lom, illetve azokhoz szólnak, akik csak érdeklődnek a kereszténység iránt, tehát mis­sziósjelleggel minél több embert igyekszenek megszólítani. Igaz, a reggeli, családi istentiszteleten sokan voltak a Deák téren. Azt is tudom, hogy a renoválás miatt november 2-án még nem volt fűtés a templomban, így lehet, hogy sokan a hideg miatt maradtak távol. Mégis szeretném, ha templomaink tele len­nének igét szomjúhozó emberekkel - akár van közvetítés, akár nincs. Tisztelettel: Vitális Dezsőné (Budapest) A Deák Téri Evangélikus Gimnázium javára 2003. december 12-én, pénteken 18 órai kezdettel jótékonysági hangversenyt rendezünk a Deák téri evangélikus templomban (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4.), igehirdetéssel. Közreműködnek: a gimnázium tanulói, tanárai és zenei együttesei. Fellépő vendégeink: Csavlek Etelka, az Operaház tagja, érdemes művész és a Weiner-Szász kamarazenekar csellóegyüttese A belépés díjtalan, az offertóriumot az iskola énekkarának finnországi útjára és az informatikaterem Jéjlesztésére fordítjuk. Adventi orgonazenés áhítatsorozat a budavári evangélikus templomban December 2. (kedd) 18.30 - Trajtler Gábor (a Deák téri ev. templom or­gonaművésze) December 9. (kedd) 18.30 - Bán Ist­ván (a budavári ev. templom orgo­naművésze) December 16. (kedd) 18.30 - Koloss István (a Szent István-bazilika or­gonaművésze) Igét hirdetnek a budavári lelkészek. A belépés díjtalan. Adományokat az or­gona felújítására szeretettel fogadunk. Az orgonakoncertek előtt 18.00 órától közös adventi énektanulást tartunk Csorba István karnagy vezetésével. A budavári Schütz-kórus és kamarazenekar 2003. december 14-én, vasárnap 18 órakor ADVENTI ZENÉS ÁHÍTATOT tart a budavári evangélikus templomban Közreműködik: Bakó Zsuzsanna és Ferenczy Zsolt (ének), Bán István (orgona) Vezényel: Csorba István karnagy Igét hirdet: Balicza Iván lelkész Műsoron: Schütz, Bach, Händel, Liszt, Brahms, Stem, Sulyok, Kodály és Bárdos ének- és v. orgonaművei. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR RÁDIÓBAN Evangélikus istentiszteletet közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán november 30-án, vasárnap 10 órakor Domonyból. Igét hirdet: Baranyai Tamás lelkész. * ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió november 30-án, vasárnap 15.05-kor az mtv-ben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents