Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-23 / 47. szám

Kovács Erzsébet felvétele 20 03. NOVEMBER 23. 5. oldal Evangélikus Élet Isten szolgálatában - a katedrán Telefoninterjú a Péterfy Sándor-díjas Jantos Istvánnéval Az idei protestáns kulturális esten Péterfy Sándor oktatási díjjal tüntették ki Jantos Istvánnét, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium igaz­gatónőjét. Munkatársunk ebből az alkalomból beszélgetett vele.- Gratulálok ahhoz a szép kitünte­téshez, amelyet október 26-án a Buda­pest Kongresszusi Központban adott át Önnek egyházunk elnök-püspöke és országos felügyelője.- Köszönöm. Nagyon jólesett az elis­merés. Különösen sokat jelent számom­ra, hogy megbecsülik az egyházért vég­zett szolgálatomat, amelyet a hatalmas felelősség ellenére is Isten ajándékának tekintek.- Szülei vagy inkább tanárai indít­tatására döntött a pedagógusi hivatás mellett?- Szép gyermekkorom volt, szerető keresztény családban nőttem föl. Szüle­im egyszerű kétkezi munkások voltak, de én már gyermekként is „iskolást” ját­szottam a többiekkel. A tanáraim közül jó néhánynál azt éreztem, hogy az órái­kon valahogy „hiányzik a lélek”, de ter­mészetesen voltak olyanok is, akikre még ma is szeretettel emlékszem vissza.- Hitbeli háttere az ötvenes évek­ben minden bizonnyal egyfajta „ter­het” is jelenthetett az Ön számára.- Valóban így van. Volt, hogy csak ketten jártunk evangélikus hittanra, a lelkész lánya és én. Ennek aztán meg is voltak a következményei, éreztem, hogy a hitem miatt hátrányban vagyok a töb­biekkel szemben.- Szerencse, hogy nem keseredett meg a történtek miatt.- Semmi esetre sem. Amint azt már említettem, a családi háttér fontos szere­pet játszott az életemben. Édesanyám Csepregi lány, és az ő családján keresz­tül kapott élmények mindmáig meghatá­rozóak számomra. Ezenkívül természe­tesen sokat jelentett az orosházi gyülekezet közössége és konfirmáló lel­készem, Fürst Ervin személye is.- A családról és a gyülekezetről az oktatásra visszatérve azt is el kell mondanunk, hogy Orosházán - negy­venévi szünet után - 1992-ben indult újra az egyházi nevelői-oktatói mun­ka. Önt is ebben az esztendőben ne­vezték ki az orosházi evangélikus is­kola igazgatójává. Ebben a kezdeti stádiumban milyen problémákkal kellett szembenéznie?- Az orosházi iskola folyamatos fej­lődésen ment keresztül. Először az épü­let került vissza az egyházhoz, majd el­indítottuk az első osztályt, később pedig a hat- és négyosztályos gimnáziumi kép­zést. Jelenleg a 12. évfolyamot végzi, és idén nyáron érettségizik a ’92-ben beis­kolázott egyházi osztály. A kilencvenes évek elején sem volt egyszerű a helyzet, és sajnos sokszor még ma sem az. Erős az „ellenszél”, több esetben nemhogy nem elfogadó, hanem egyenesen ellenséges is a társa­dalmi közeg. Előfordult, hogy a diák­jainktól megkérdezték: „Azon kívül* hogy imádkoztok, azért tanultok is va­lamit?” Emellett kellő figyelmet kellett fordí­tani a tantestületre is. 1992-ben egy ko­rábban önkormányzati oktatási intéz­ményt vettünk át „világi” tanerőkkel, így itt is átszervezésre volt szükség. Most egy remek gárdával - szeretettel­jes, jó emberi és szakmai légkörben - dolgozom együtt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy október 26-án, a díj átadásakor a teljes tanári kar elkísért Budapestre.- A Budapest Kongresszusi Köz­pontban dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a következő szavakkal mél­tatta az Ön személyét és munkáját: „A saját és az általa vezetett iskola legfőbb nevelési célkitűzése Jézus ta­nításának továbbadása.” Mit jelent ez a gyakorlatban?- Még napjainkban is sok a kereső fi­atal. Remélem, hogy közülük többen éppen a mi iskolánkon keresztül talál­hatnak rá az Istenhez vezető útra. Mun­katársaimmal együtt családias hangula­tot igyekszünk teremteni, amelyben továbbadhatjuk „felülről kapott” aján­dékainkat. Gazdag Zsuzsanna A szabadság szerelmese Szervátiusz Tibor szobrászművész 1956-nak szentelt, az Erdély Művészetéért Alapítvány által szervezett kiállítását Orbán Viktor nyitotta meg a Vármegye Galériában. Ennek az volt a természetes következménye, hogy a november 6-ai megnyitó túlnőtt a megszokott kereteken - vagyis az érdeklődő közönség az egész Vármegye utcát elfoglalta, s talán még azon is túl állt, várt, türelmesen, ki tudja, meddig... Takács Bence szavalata és Sipos Mihály hegedű­szólója után a volt mi­niszterelnök arról szólt, hogy a magyaroknak a szabadság fontosabb az életüknél - s ennek any- nyi, de annyi vérrel ad­ták bizonyságát. Ezek­ből az energiát árasztó szobrokból visszanyer­hetjük szabad lelkünket, mely 47 éve bolyong, és nem talál vissza - mondta Orbán Viktor. A kiállítást a művész felesége, Szervátiusz Klára rendezte. Eredeti terve az volt, hogy a tárlat tiszteletadás legyen a hősök emléke előtt, s örömmel állapította meg, hogy az életmű egy szeletéből kite­lik egy ilyen tematikus kiállítás. De aztán rátalált egy korabeli versre, Rónai Egon Szabad Magyarország című költeményé­re, amely nagyobb távlatú mottót adott: szabad Magyarország, magyar szabadság- s egyetemessé tágítva: a szabadság. Szervátiusz Tibor 1956 előtt tisztelgő szobrait nem az első napok eufóri­ája, hanem a hősies küz­delem, a harc, az áldozat pillanatai ihlették. „Ám a drámaiság az ő művésze­tében a görögök katarti- kus drámájával rokon, nem lehúzza, elkeseríti, hanem felemeli, megtisz­títja, megerősíti a szemlé­lőt. Az áldozat, a hősök múltbeli halála életté válik, a vér piros virágjából jelenünk nyílik. Ha megért­jük: szent a hazáért, a haza oltárán ho­zott áldozat. S ha megértjük, mi sem vo­nakodhatunk a magunk kisebb áldozatát megtenni” - írja Szervátiusz Klára. A kiállításon szerepel a 2,5 m magas és 2,5 m széles, hegesztett vasból ké­szült monumentális mű, a Börtön is. A rácsok mögötti maszkszerűvé torzult ar­Idő kapujában cok arról beszélnek, mivé lesz szabad­ság, fény híján az ember. A 301-es par­cella ihlette a barázdált felületű, feketé­re égetett, fából komponált, hármas keresztet formáló művet, amelynek kö­zépső részére a művész a 301-es számot véste. Mindez egy rusztikus kövön áll. A kisebb kompozíciók kőből és bronz­ból készültek, és reménység szerint vala­mikor nagy méretben is megvalósulhat­nak. A kiállítás egyik célja az, hogy a 2006-os kerek évfordulóra a helyi önkor­mányzatok és a civil szervezetek ötleteket kapjanak olyan maradandó emlékművek állításához, amelyek méltóak a forrada­lom eszmeiségéhez. Angyal István kivég­zett forradalmár végrendeleté-ben azt írta, ne cifra emlékműveket állítsanak majd emlékükre, csak egy egyszerű követ. Ezt a kérést Szervátiusz Tibor tiszteletben tar­totta. Itt a kiválasztott kövek előtt egyik esetben a bronz Siratóasszony, a másik­ban a megölt forradalmár alakja látható. Az álló alak, illetve a térdeplő asszony el­siratja minden halottunkat, hősünket. A kiállításon felavatott 1956-os em­lékmű a millenniumi emlékhelyen (helyben, az udvaron) áll majd. Akinek a megnyitón nem sikerült bejutnia, 2003. december 10-ig, keddtől péntekig 10-16 óráig még megteheti. Kovács Mária V géüum Színj, Duna Palota Budapest V., Zrínyi u. 5. Trójában nem lesz háború Jean Giraudoux színjátéka 2 részben Fordította: Molnár Miklós Rendező: Udvaros Béla Előadások: novembeit21., 29. este 7 óra, december 4., 5., 10. este 7 óra Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján, a 235-5500 telefonszámon. Helyárak: 1500-1100-900 forint. Egyházi könnyűzene angolul Egyre több településen válik ismertté a Continental Singers neve. Szándékosan nem gyülekezetei vagy várost írtam, mivel az ő tevékenységük nem köthető sem valamelyik egyházhoz, sem pedig a nagyvárosok nyüzsgéséhez. Az énekegyüttes többnyire szabadtéri színpadokon, illetve templomokban, művelődési házakban vagy iskolákban adja elő hitvallásnak is beillő műsorát. A könnyűzenei, latin és szimfonikus elemeket egyaránt tartalmazó énekek egyetlen témája a keresztény­ség, annak tanítása és megélése. vezett félplay- back mód­szerrel megy (azaz a zenét CD-n hozzák, ők pedig ráéne­kelnek), a nemzetközi csapattal zenekar is jött. Felkészülésük Hollandiá­ban zajlott a nyár elején, és tíz napot vett igénybe. A mintegy 20 fiatal énekes, valamint a zenekar és a kísérő személyzet Franciaország, Németország, Ausztria, Svájc, Szlová­kia és Dél-Korea különböző gyülekezeteiből jött össze. Az énekeket angolul adták elő, ez ugyanis a Continental Singers közös nyelve. A másfél órás műsorban - mint minden Continental-produkció esetében - az egyes műsorszámok között bizonyságtételek is elhangzottak, melyeket tolmács fordított a közönségnek. A nemzetközi team elérhetősége a következő: Continental Ministries Europe P. O. Box 81065, 3009 GB Rotterdam, Holland; e-mail címük: info@continentalart.org; honlapjuk: www.continentalart.org. Ifj. Káposzta Lajos Hogy hol lehet velük találkozni? Mint Hegyi Emőke koncertszervezőtől megtud­tuk, ezen a nyáron több csoportjuk turnézott Magyarországon is. A magyar, az ame­rikai és a nemzetközi team különböző helyeken szolgált az Úrnak. A külföldiek - akik az Európa-tumé keretében érintették hazánkat is - csak néhány városba látogat­tak el: az amerikaiak például Baján, Budapesten és Kaposvárott jártak, a nemzetközi kórus pedig a Bács-Kiskun megyei Kisszállás és Soltvadkert lakosságát örvendeztette meg. Ez utóbbi érdekessége, hogy amíg a többi Con­tinental énekegyüt­tes műsora mint például a magya­roké — úgy-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents