Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-09 / 45. szám

Evangélikus Elet Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél. Ez 16,8 K edves Testvéreim! Fölösleges bár­milyen magasröptű, kegyes és ugyanakkor modem missziói programról álmodozni és annak megvalósításán munkálkodni, (esetleg erőlködni), ha a misszió alapfeltétele, az Is­ten ajándékaként átélt megtérés és újjászületés nem történt meg életünkben és nem élünk annak erejé­ből. Misszió ott van, de csak ott van, ahol Isten sze- retete, mint tűz és láng kiárad a szívbe, azt megtisz­títja, megújítja és felforrósítja. A misszió Isten lángoló szerelme, szeretete az emberi szívben és an­nak hatása a környezetre. A missziós szolgálat nem teológiai szigorlattal, nem egy speciális munkába való beiktatással kezdő­dik, hanem megtéréssel, megújulással. Az újjászüle­tett ember az első pillanattól kezdve misszionárius. Ezért is érzem egyik oldalról kicsit kényelmetlennek szolgálatom megnevezését: evangélizációs és a missziói lelkész, mintha az evangélizáció és misszió csak ilyen különleges választás és beiktatás után len­ne végezhető. Tessék mondani, létezhet olyan keresztény, aki nem missziós? Az ilyenre szokták mondani: fából vaskarika. Sokan felismerték, felismertük egyházunkban az utóbbi időkben is, hogy megújulásra van szükségünk. A felismerés szükséges, de kevés. A felismerést a sze­mélyes megtérésnek, az új életben járásnak kell követ­nie. Az egyház erőtlensége, tanácstalansága mögött gyakran a komolyan nem vett bűnök vannak. Mi is sze­retjük kimagyarázni bűneinket. Adjon Isten mindany- nyiunknak bünismeretet, szabadulást, helyreállítást! Helyzetünkről röviden Gyülekezeteink kis része reménytkeltően fejlődik, aktív életet él. Az elmúlt években önállósult is né­hány közösség, de azt is tudjuk, hogy sok a gond és nehézség. A népesség fogyása, a falvak kiürülése, a lakosság mozgása, és a szekularizáció alaposan megviseli gyülekezeteinket. A legutóbbi népszámláláskor a lakosság túlnyo­mó többsége vallotta magát egyházhoz kötődőnek, de ez a gyakorlatban nem látható. Az egyházak a rendszerváltozás után sem tudtak igazán kitömi a gettóból. Mindkét oldalon működik a beidegződés: az egyház maradjon a templom falai között. Társadalmunkat elönti a kultúrszenny, a fogyasz­tás egyedüli vallásként való erőltetése, az önző élet­stílus propagálása. Isten- és emberellenes erők, ha­talmak cinikusan hajtják végre szellemi és gazdasági programjukat. Korunk ugyanakkor nagyon vallásos is. A piacon minden kapható. Magyarországon akadály nélkül működik és szedi áldozatait jó néhány káros, dest­ruktív kultusz, szekta. Olyanok is, melyeket a liberá­lis Nyugaton már betiltottak. A New Age szellemi áramlat a társadalom szinte minden területére hatást gyakorol: oktatás, művésze­tek, politika, stb.. Szépnek és emberségesnek tűnik, mégis hazug és ezért káros. Istent személyteleníti, az embert isteníti, a bűnről nem tud, ezért nincs szüksé­ge megváltásra sem. Elégségesnek tünteti fel a pozitív gondolkodást, a vallásokat összemossa, ezoterikus, homályos, misztikus, és valójában gyümölcstelen. Az önmegváltás irreális, gőgös útját járja. De mi lesz az út vége? Mit tehetünk? Nem szabad megijedni, visszahúzódni! Úgy látom, hogy sokan a korszellemmel kiegyezve és a látszó­lagos túlerőnek megadva magukat lemondtak a misszióról. Isten viszont nem mondott le a világról. A nyugati kereszténység értékei és életjelei mel­lett is igen zavaros, erőtlen, önazonosságát veszített és bizonytalan. Tudom, hogy szükséges a bibliaku­tatás, de a felelőtlen és sokszor nagyképű bibliakri­tika, szellemi, teológiai paráznaság, etikai rela- tivizálás és szabadosság következtében a nyugati kereszténység elveszíti a lényegét, erejét. Ilyenkor megjelenik a kompenzálás: az élő Isten és az ő igé­je helyét betölti a tudományoskodás, az ész, a val­lásos turmix, a humanizmus, az önmutogató, öncé­lú teologizálás. Ez a szellemiség megkísérti a lelkészképzést, a lelkészeket is. Az egyház jövője szempontjából élet-halál fontosságú, hogy a lelkészképzés evangé­liumi, missziós lelkületű, életszagú vagy valami­lyen más irányultságú lesz-e. Nem tágítunk, nem tágíthatunk az egyetemes bibliai tanítástól. Újra egyértelműen kell szólnunk Istenről, bűnről, megváltásról. A híresztelésekkel ellentétben a keresztény hit nincs válságban. A magát kereszténynek valló nyu­gati ember van válságban. A világ más tájain, főleg a déli féltekére gondo­lok, jelentős a kereszténység fejlődése, vitalitása. Evekkel ezelőtt jártam a világ legnagyobb gyüle­kezetében, Korea fővárosában, Szöulban. Egy is­tentiszteleten közel harmincezren vettek részt és ilyen alkalomból egy vasárnap hetet tartanak. Te­hát egy nap kb. kétszázezren jönnek el a gyüleke­zetbe. Több, mint húsz éve nem szünetel az imád­kozás. Szöul mellett egy hegyen évek óta éjjel-nappal imádkoznak az ottaniak. Nem tapasz­taltam keresztény bizonytalanságot, de nem is hir­detik azt a lapos, unalmas, az igét megkérdőjelező kultúrkatyvaszt, amit itt Európában. Az Ige a helyén van, erővel és hatalommal adják azt tovább, nem szégyenük Istent és az ő beszédét. Ennek következ­tében növekszik a gyülekezet. Nem vágyhatunk arra, hogy az egyház újra poli­tikai és gazdasági hatalommá váljon. Ezt Isten el­vette a kereszténységtől. Erre nem is volt küldeté­sünk. Adjunk ezért hálát végre! Ha krízisekkel, átalakulásokkal is, de meg kell találnunk az első három évszázad hitének erejét, őszinteségét, lendületét. A hajóból nyugodt szívvel kidobhatjuk azt, ami nem áll meg az Ige mérlegén. Sokan úgy gondolják, hogy a mai egyház megúju­lásához vissza kell térnünk öt, tíz vagy tizenöt év­századdal ezelőtti teológiához, liturgiához, szoká­sokhoz. Ez súlyos tévedés. Nekünk Istenhez, és az 0 élő igéjéhez kell visszatérnünk, megtérnünk első­sorban, és miután Szentlélektől vezetettek leszünk, tudni fogjuk, hogy az elmúlt évszázadokból ránk maradt örökségből mi áll meg az ige mérlegén és mi az, ami segíti és nem lassítja, ill. teszi lehetetlen­né az Isten és ember találkozását, a missziót. Evangélikus egyházunk sajátos helyzetben van. Mi az evangéliumról neveztetünk. Amennyiben az evangélium határoz meg bennünket, minden tevé­kenységünket, akkor óriási lehetőséggel élhetünk, de ha nincs a helyén az ige, akkor semmink sincs az épületeken, történelmünkön, kultúránkon kívül. Az egyház természetesen kultúra is, de a kultúra még nem egyház. Ima és mozgás Nehézségeink ellenére mintha az utóbbi időben megmozdult volna valami. Egyre több imádkozó, böjtölő, közbenjáró és szolgáló közösségről hallunk egyházunkban. Egyre többen érzik az Isten szerinti megújulás szükségességét. Különböző munkaágak, missziós szolgálatok mellett évek óta végzi az evangélizációt és missziót az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért). Egy kis létszámú kö­zösség is felvállalta az imádkozás szolgálatát, az LM (Lutheránus Megújulás). Az elmúlt esztendőben szerveződött kifejezetten a belmisszió elősegítésére az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület). A következő hetek­ben jelentetik meg első nagyobb munkájukat, egy belmissziós könyvet. Örültünk, amikor hallottuk, hogy hitrejutott, el­kötelezett evangélikus fiatalok rendszeresen össze­jönnek imádkozni, igét hallgatni és keresik szolgá­latukat egyházunkban. A ZMC (Zákeus Média Centrum) missziós filmje­ivel jelentős szolgálatot végez egyházunkon kívül is. A gyermek- és ifjúsági osztályunk, a Külmissziói Egyesület, a börtön, a kórház és a női misszió jelez­te együttműködési szándékát.. Bátorítást jelent, hogy augusztus utolsó napján egyik egyházmegyénk imaközössége kért áldást munkámra, és az is, hogy az országos irodaépület­ben ötvenen jöttek el a most indult havi missziói bibliaórára, és sokan jelezték segitő szándékukat is. Stratégia, együttműködés és program Szeretném segíteni a jövőben a tudatosan átgondolt országos missziói stratégia kialakítását. A nép­számlálási adatok is segítenek abban, hogy felfe­dezzük a látens evangélikusokat, hogy jó szervezés­sel új, önálló gyülekezetek jöhessenek létre. El kell érni, hogy minden egyetemi városunkban legyen egyetemi gyülekezet, ill. bibliakör. Püspökeink ter­veiben szerepel az iskolalelkészi szolgálat beveze­tése. Nem lehet eléggé kiemelni az iskolai evangéli­záció és misszió fontosságát. Több ezer gyermek és fiatal, ill. pedagógus bízatott ránk. A kötelező tan­anyagon kívül megkapják-e kellő súllyal a megvál­tás örömhírét és a lelkigondozást? Olyan evangélikus középiskoláról is tudok, amelyben a hittan csak választható lehetőség... Szeretném összefogni, erősíteni, segíteni a már mű­ködő missziós munkákat: belmisszió, külmisszió, bör­tön-, kórház-, iszákosmentő, női és rádiómisszió. Úgy gondolom, hogy nagyobb összefogásra, erő­södésre és kiteljesedésre van szükség más egyházi szolgálati területeken is, úgymint a Luther Kiadó, Tábori Lelkészség, diakónia, gyermek- és ifjúsági munka, médiaszolgálat (tv, rádió, regionális adók, stb...), Internet Munkacsoport. Lassan másfél évtizeddel a rendszerváltás után ideje, hogy túllépjünk a minimál programok vilá­gán. Ehhez áldásra, mennyei látásra és összefogás­ra van szükség. Felajánlom segítségemet, együtt­működési készségemet egyházi egyesületeinknek is: MEVISZ, KIÉ, Fébé. Szeretném segíteni a határon túli magyarok kö­zötti missziót is. A média felelőssége A médiaszolgálat az egyik alapfeladata a missziós lelkésznek. Jelenleg tíz regionális rádiónak készítünk lelki programokat. Erősíteni szeretném az együttműkö­dést az Egerben működő katolikus rádióval, de jó lenne megjelennünk a sokat hallgatott adókon is. Folytami kívánom az evangéliumi kazetták és CD-k kiadását. Jó lenne, ha a médiában evangélikus kultúránk bemutatása mellett erőteljesebben hallatszódhatna Isten igéje és a keresztény bizonyságtétel. Sajtónkban csak építő, evangéliumi anyagok je­lenjenek meg. A tévtanítástól, libertinizmustól meg kell szabadulnunk, mint a kerti vakondtól. Szeretnénk, ha a Misszió magazin folytatná meg­kezdett útját és igazán meg tudná szólítani az Isten­től távol élőket. Terveink szerint rendszeresen szer­kesztenénk az Evangélikus Élet újságunkba missziós oldalakat. Az Internet a mai római úthálózat. Sokkal na­gyobb hangsúlyt kell fektetni erre a területre is. A médián keresztül jóval több emberhez jutunk el, mint egy életen át a szószéki szolgálattal. Termé­szetesen a szószék jelentőségét ez nem kicsinyíti. Gyülekezeti munkások képzése Egyházunk lelkészközpontúsága tarthatatlan. Szüksé­ges országos terv alapján segíteni a gyülekezeti mun­kások képzését, szolgálatba állítását és utólagos gon­dozását. Információáramlásra és lehetőség szerinti együttműködésre van szükség az EKE-vel, aki biblia­iskolát működtet, és a hittudományi egyetemmel, ahol tervbe vették a gyülekezeti munkások képzését. Népfőiskola Evangélikus specialitás volt valamikor a népfőisko­la. Ma sok népfőiskola működik hazánkban, evan­gélikus viszont csak egy. Szeretnénk elérni, hogy egyházkerületenként legalább egy komolyabb nép­főiskola szerveződjön. A régi, tömör meghatározás szerint a népfőiskola célja a vallási, nemzeti, hiva­tásbeli szolgálatra való nevelés. Van-e ennél neme­sebb és fontosabb cél? Cigánymisszió Részben ehhez kapcsolódik a számomra oly fontosnak érzett munka, a cigányok felé végzett szolgálat. Egy a napokban készült felmérés szerint a magyar ifjúság előítéletesebben viszonyul a romák felé, mint a homo­szexuálisok vagy az AIDS-esek felé. Ugyanakkor tud­juk, hogy a cigányság közelíti a milliós számot, a la­kosság tíz százalékát. Számtalan gond, nehézség terheli ezt a közösséget. Nem hiteles a kereszténysé­günk, ha ezen a területen nem lépünk. Több nyomós érvünk is van mindezek alátámasztására: 1. Isten teremtése a cigányság, ők is megváltot­tak és halálosan szeretett nemzettség. 2. Ezért mi is szeretjük őket, mert Isten szeretete szorongat minket. 3. Ha megismerjük őket, félretesszük előítélete­inket rájövünk, milyen szépek, értékesek, szerethe- tőek. 4. Aki gyűlöli a cigányságot és el tudja nélkülük képzelni az üdvösséget, nem nevezhető Krisztus követőjének. 5. A cigányság felemelése a magyarság jól felfo­gott érdeke is. Nincsenek illúzióim, nehéz szolgálat ez. Nekem is voltak rossz tapasztalataim, de sokkal több nagy­szerű találkozás, barátság kísérte eddigi munkámat ezen a területen. Több lehetőség mellett a népfőiskolái modellt tartom a legjobbnak a cigányság felé való munká­ban. Kárpátalján a magyarnyelvű cigánytáborokban lelki ébredést tapasztaltam. Az utóbbi években gyü­lekezetek jöttek létre; templomokat, iskolaterme­ket, fürdőházat építettek. Tőlük is tanulhatunk. Missziós segédanyagok kiadása Terveim között szerepel a jól használható segéd­anyagok kiadása:- évente belmissziói munkaprogram,- gyülekezetépítési könyv, amelyet mi írnánk magunknak, magyarországi evangélikusok,- missziós szórólapok (szenvedélybetegek, de­pressziósok, kórházi betegek, rabok, katonák, szek­ták áldozatai, kételkedők, fiatalok, házasok, idősek, árvák, elváltak, elváltak gyermekei, homoszexuáli­sok, abortusz előtt és után lévők, stb. részére) segí­tendő a különböző missziók munkáját és a gyüleke­zetek épülését is Evangélizációk, csendesnapok, találkozók Érdemes a megértés miatt röviden értelmezni az evangélizáció és a misszió fogalmát. Az evangélizáció az evangélium Szentlélek által, Isten erejével való hirdetése, megtérésre segítés. A misszió tulakdonképpen az egyház teljes tevé­kenysége: az igehirdetés, a tanítás, á lelkigondozás és a szeretetszolgálat. Az evangélizációért is imádkoznunk kell,- mivel Isten ad evangélistákat, alkalmakat és megtéréseket. Bibliai értelemben vett evangélista kevés található. Evangéliumot a legkülönbözőbb helyen és formá­ban hirdethetünk. Aránylag sok evangélizáció van gyülekezeteinkben. Az evangélizációnak nevezett al­kalmainkra általában a leghűségesebb egyháztagok jönnek el, akiknek természetesen szükségük van újra és újra Isten igéjére, de így nem érjük el a távoliakat. Komolyabban kell vennünk a megszokott alkalmain­kat, elsősorban a médiaszolgálatot, hiszen több em­bernek hirdetjük így az igét, mint ahány evangélikus van országunkban, de törekedni kell az evangélium erőteljes megszólaltatására a vasárnapi istentisztele­ten és a kazuális alkalmakon is. Tudjuk azt is, hogy az evangélium leginkább em­bertől emberig, szívtől szívig terjed. Ezért kell bá­torítani gyülekezeteink minden tagját a megtérésre és a személyes misszióra. Gyülekezeteink akkor maradhatnak meg, ha átalakulnak missziós, családi­as közösségekké, amelyekben a teljes személyiség megtalálja a testi-lelki-szellemi otthont. A hit gyümölcse a szeretetszolgálat A diakónia, a szeretetszolgálat mindig is gyümölcse volt a lelki megújulásnak. Érteni kell a misszió és a diakónia összefüggését, elválaszthatatlanságát, de különbségét is. A keresztény üzenetül nem szabad összetéveszteni a humánummal. A kereszténység el­sősorban Isten bűntől, haláltól, a gonosz hatalomtól való megváltását, szabadítását kell, hogy hirdesse. A megváltást átélt ember önkéntelenül is igyek­szik továbbadni elsősorban az igét és azután, mint gyümölcs, kreatívan, személyre szabottan végzi a szeretetszolgálatot. Több helyről is hallható a szán­dék árvaház alapítására. Itt is összefogásra van szükség. Néhány gyülekezetünkben szervezetten végzik a családsegítést, házigondozást. A házigondozás a látogatásnak szervezettebb, hatékonyabb formája. Erre képezni és kiválasztani kell a munkatársakat. A misszió szempontjából óri­ási ennek a területnek is a jelentősége. Ökumené, társadalom Isten rászorította a felekezeteket az összefogásra. Sok helyen működik a Lélek vezetése szerint szaba­don is a közös szolgálat. Szép eredményeink van­nak, de ez még mindig kevés. Minden településen saját közösségünk gondozása mellett fel kell venni a teljes népesség felé való szolgálat felelősségét is. Ez igazán csak imádkozva, Krisztusra figyelve tör­ténhet meg. Ahogyan eddig is különböző szervezé­sekben részt vehettem a közös szolgálatokban, úgy remélem, hogy ezután még erőteljesebben munkál­hatom a közös misszió ügyét az egész társadalom megszólítására. Magyarországnak Istenre van szük­sége! Erős vár a mi Istenünk! A mellékletet szerkesztette: Szeverényi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents