Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-09 / 45. szám
Bottá Dénes Felvételei 68 . ÉVFOLYAM 45. SZÁM 2003. NOVEMBER 9. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. VASÁRNAP ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL!— Interaktív EvÉlet Harmonia Sacra Médiáról - sokszemközt Napos oldalak Trójában nem lesz háború Sír vagy gödör? REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY Az egyház- és történelemforináló wittenbergi események évfordulóján évek óta közös ünnepi istentiszteletet tartanak az evangélikus és a református hívek. Ez év október 31-én a Deák téri evangélikus templom adott otthont az országos reformációi ünnepélynek. Az este hat órás kezdés révén azok is részesülhettek az emlékezés és a hála áldásaiból, akik munkájuk miatt nem tehették meg, hogy az egész napot ennek szenteljék. E lsőként az idei „házigazda”, Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke köszöntötte a híveket. Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát - Mt 4,17 alapján - dr. Szabó István református püspök végezte: „Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: »Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.«" A Dunamelléki Egyházkerület vezetője prédikációjában kiemelte: a tanítványi körben sokféle vélekedés élt Jézusról, voltak, akik prófétának tartották. Jézus megtérést hirdetett, mint előtte Jeremiás, Amósz vagy Keresztelő János is, ám a megtérésre való felszólítás mindig „botrány”, hiszen az ember elevenébe vág! Botrány, ha utolér minket a prófétai szó: add meg Istennek, ami az Istené, amivel tartozol neki. Az embereknek meg kell ismerniük egymást ahhoz, hogy szeretni tudjanak, Istent azonban előbb szeretnünk kell, hogy megismerhessük. Jézus földi szolgálatát a megtérés hirdetésével kezdte, és ezt üzente János apostol pat- moszi látomásain keresztül is a Jelenések könyvében: Ébredj fel, térj meg! QBtttenbergben töltötték a reformáció hetét „Töltse a reformáció hetét Wittenbergben!” - olvashatta ki-ki több ízben is előfizetési nyereményjátékra szóló felhívásunkat az Evangélikus Élet korábbi számaiban. Kiadónk a lap egyik új előfizetőjét és ajánlóját, illetve partnereiket szerette volna ily módon vendégül látni (teljes ellátás mellett) a reformáció szülővárosában. Az akadályoztatásuk miatt nyereményükről lemondani kényszerült „eredeti nyertesek” helyett a pótsorsoláson kihúzott szerencsés olvasókkal - a kecskeméti Krasnyánszki Jánosnéval, Kovács Kálmán Miklósnéval, valamint Szathmári Istvánnéval - indulhatott el október 27-én reggel Wittenberg felé az országos iroda mikrobusza. A nyerteseket Boros Miklós gépkocsivezető és lapunk munkatársa, Gazdag Zsuzsanna kísérte el. (Részletek a 8. oldalon) — egy 486 évvel ezelőtti „ünneprontás” évfordulóján Értjük-e, halljuk-e, hogy ez Jézus első és utolsó szava hozzánk?! - szegezte a kérdést a gyülekezetnek Szabó István. Ünnepelni jöttünk - folytatta a püspök -, ám Luther a reformáció napján épp ellenkező dolgot, „ünneprontást" követett eh nem az egyházat magasztalta fel, amikor tételeit kiszögezte a vártemplom kapujára. Reformátorunk is a megtérés jézusi igéjével kezdi első tételét: .Amikor Urunk és Mesterünk azt mondta: Térjetek meg!, azt akarta, hogy a hívek egész élete bünbánatra térés legyen (Mt 4,17).” A Deák téri evangélikus templom szószékén dr. Szabó István református püspök Az önimádó, magának minden alól felmentést adó ember számára Isten megtérésre szólító szava ma is ünneprontásként hat, ám ebben az igében benne rejlik Istennek az emberrel való terve is - hangsúlyozta a püspök. „Térj meg, térj meg” - mondja Jézus, de amikor ő szól, az egészen másképp hangzik, mint a próféták intése. Megváltónk szava evangélium; ő nemcsak figyelmeztet, hív is. Benne megtaláljuk az élet teljességét. Adja Isten, hogy minél többen meghallják hívó szavát! - fejezte be igehirdetését Szabó István. A Lutheránia szolgálatát követően D. Szebik Imre elnök-püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) alelnökének előadását hallgathatta meg a gyülekezet. „A világ olyan, mint egy részeg földműves” - kezdte gondolatait Szebik püspök. E lutheri meglátás hallatlanul illik a ma világára, a kor emberére is, aki csak önmagát tiszteli, s az egyetlen motiváló érték számára a pénz. Vajon képes-e a világnak ezt a „részegségét” az egyház kijózanítani? Sokak szerint ez lehetetlen vállalkozás, s elérkezett a történelmi egyházak alkonya... Tegyük fel tehát még egyszer a kérdést: van-e evangélium, élő víz az egyház igehirdetésében, mint egyetlen erő, amely a megmámorosodott világot józanná teheti? - emelte ki Szebik Imre. (Folytatás a 3. oldalon) Erős vár a mi Istenünk!- BÉKESSÉG ISTENTŐL! Talán nincs is olyan felekezet Magyarországon, amelynek ne lenne jellegzetes köszöntése, amivel az oda tartozók üdvözlik egymást, és amiről még a kívülállók is felismerik őket. Bár a modern kor megtépázta ezt a szép szokást, még ma is gyakran találkozni vele, például a különféle egyházi találkozókon. Országszerte ismerik a mi köszöntésünket: „Erős vár a mi Istenünk!” Számos templomunk bejárata fölött, némely helyen a templombelsőben is olvasható. Ennek kapcsán hetek óta a hazai egyháztörténet két egykori professzorának gondolata motoszkál a fejemben. Ezt szeretném röviden megosztani az olvasókkal. Sokszor félreértik ezt az üdvözlésformát, még az evangélikusok is. Pedig dr. Sólyom Jenő már több mint 25 évvel ezelőtt óvott e köszöntés - és ezzel a 46. zsoltár - félreértelmezésétől. Kimutatta, hogy közös keresztény énekről van szó, amelyet még egyes római katolikus énekeskönyvekbe is fölvettek. Rávilágított arra is, hogy nem az evangélikusok erejének nagyságát, hanem Isten hatalmát hirdeti ez az ének, mindenki számára vigasztalásul. A vár szó alatt sem egy olyan hely értendő, ahonnan könnyű megtámadni másokat. Nem egy elavult katonai létesítményre kellene gondolnunk. A zsoltárban a vár olyan biztos helyet jelöl, ahol mindenféle bajban és veszedelemben menedékre lehet lelni. Köszöntésünkben tehát azzal biztatjuk egymást, hogy Isten az, akinél az ember oltalmat találhat. Sokkal inkább, mint egy várban, amely csak a külső veszedelemtől tud megóvni minket, hiszen Isten a lelki ellenségekkel szemben is megvéd bennünket. Bátran köszöntsük hát egymást ezekkel a szavakkal, mert nem harci riadó, hanem vigasztalás és erősítés az: „Erős vár a mi Istenünk!” Az elmúlt években - jól ismert lendületével - dr. Fabiny Tibor sokszor elmondta nekem is, másoknak is: ez a köszöntés mintha kissé suta lenne azáltal, hogy csupán megismétlésével válaszolunk rá. (Még ha ilyenkor többnyire lerövidítve használjuk is: „Erős várunk!”) Megvallom, eleinte értetlenül néztem a professzor úrra, majd elnézően mosolyogtam felvetésén. Az évek során azonban újra és újra eszembe jutott, és egyre foglalkoztatott a gondolat. Hónapokkal ezelőtt pedig megfogott, és azóta sem enged el Reményik Sándor Békesség Istentől című szép verse. Egyre fülemben cseng a kettő: a 46. zsoltárnak a lutheri reformáción keresztül örökölt köszöntése: Erős vár a mi Istenünk! - s rá válaszként a másik, a Feltámadott szava Reményik Sándor verséből: Békesség Istentől! Nem tudok elképzelni szebb választ a reformátori köszöntésre. Remélem, ha valaki így üdvözöl: Erős vár a mi Istenünk, nem felejtem el válaszolni rá: Békesség Istentől! S ha egyszer majd valaki nekem is így felel, nem hiába írtam le ezeket a sorokat. Reuss András REMÉNYIK SÁNDOR Békesség Istentől Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul. Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. , Te sugározd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen - Vihartépett fák - ágainkon mégis Vhdgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől.
