Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-02 / 44. szám
Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 2. 5. oldal Luther és Bach öröksége Országos énekkari találkozó a Deák téren A Budapest-Deák téri gyülekezet évek óta sokat tesz a Bach-hagyomány ápolásáért. A patinás templom közössége ezúttal az országos evangélikus énekkari találkozó életre hívásával tisztelgett a neves zeneszerző emléke előtt. Az október 24-26. között első ízben megrendezett alkalom központi témája ugyanis az volt, hogy miként tükröződik Luther teológiája, illetve énekírói munkássága Bach kantátaművészetében. Dr. Kamp Salamon országos egyházzenei igazgató, a találkozó „megálmodója” és főszervezője nyitó előadásában így vélekedett: „A lutheránus korái a teremtésben oly bőkezű, nagyszívű Isten ajándéka, amellyel lehetőséget teremt számunkra a vele való legszemélyesebb és legközvetlenebb kapcsolatra. Ezért számunkra Isten Igéje mellett a lutheránus korálkincs a legnagyobb megtartó erő. És az volt Johann Sebastian Bach, a legnagyobb korálmisztikus számára is.” A nyolc részt vevő kórus előadásában ennek megfelelően mindig egy-egy korái, illetve annak egy Bachot megelőző feldolgozása, majd az adott koráira épülő bachi kantáta nyitótétele és a hozzá kapcsolódó négyszólamú korálharmonizálás csendült fel. A találkozón fellépett a kelenföldi evangélikus gyülekezet énekkara (vez.: Bence Gábor); a „Soli Deo Gloria” kamarakórus (vez.: Hargita Péter); a nagytarcsai Jubilate kórus (vez.: Bálint József); a rákos- palotai „Viva voce” kórus (vez.: Csernyik Réka); a pécsi evangélikus énekkar (vez.: Balázs Magdolna); az Evangélikus Kántorképző Intézet Mandák-kórusa (vez.: dr. Balás István); a nyíregyháza-kertvárosi énekkar (vez.: Nagyváti Pál), valamint dr. Kamp Salamon vezényletével a „házigazda” Lutheránia énekkar. Külön örömünkre szolgált, hogy egyházunk minden Zeneakadémiát végzett orgonaművésze (Pál Diána, dr. Finta Gergely, Róth Márton, Németh Csaba, illetve Trajtler Gábor) megtisztelte jelenlétével a találkozót, és részt vett Bach orgonakoráljainak bemutatásában. így a kórusok által megszólaltatott korálok mellett a legtöbb esetben felcsendülhetett a hozzá kapcsolódó orgonakompozíció is. A hallgatók így nem csupán a korálok történetével ismerkedhettek meg, hanem bepillantást nyerhettek a reformáció énekeinek az egyháztörténet folyamán betöltött szerepébe is. Ebben nagy szerepük volt a kitűnő előadóknak (dr. Reuss András, dr. Ecsedi Zsuzsanna, Farkas Zoltán, Zászkaliczky Tamás, dr. Kamp Salamon) is, akik hasznos elméleti háttérismereteket nyújtva megvilágították a Luther-énekek liturgiában betöltött szerepét és a hívők egyéni hitéletére gyakorolt hatását. A szombat esti hangversenyen minden kórusnak alkalma nyílt arra, hogy saját repertoárjának legbecsesebb darabjait bemutassa. Jó volt látni, milyen alaposan és örömmel készültek az énekkarok erre a lehetőségre, azzal az igyekezettel, hogy ki-ki értékeinek legjavát tárja a hallgatóság elé. Igen sokszínű, az egyházzene szinte minden korszakát felölelő hangverseny részesei lehettünk ezáltal. A koncert alatt elhangzott igehirdetésében D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök kiemelte: fennáll annak a veszélye, hogy Krisztus követői is hasonlóvá akarnak válni a világhoz, amely sokszor inkább a tetszetőst, ám mulandót választja az igazi, isteni értékek helyett. A kórustalálkozón mint időtálló, el nem avuló, örökkévaló érték mutatkozott meg előttünk Luther és Bach üzenete: a zenében megfogalmazott evangélium. Joggal mondhatjuk, hogy a rendezvény csúcspontját a vasárnap délelőtti kantátazenés istentisztelet jelentette, melyen az összes kórus részvételével, ismert szólistáink (Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter és Holló Csaba, valamint a Lutheránia zenekar) közreműködésével, dr. Kamp Salamon vezényletével - a reformáció ünnepét előrevetítve — felcsendült J. S. Bach 80. kantátája, az „Ein feste Burg ist unser Gott”. Mindannyiunknak őszinte választ kellett adnunk Istennek arra a kérdésére, amelyet Geröfi Gyuláné közvetített felénk igehirdetésében: „Kicsoda számodra Jézus Krisztus?” Nem lehet vallásos frázisokkal vagy a hitetlenség közömbösségével elkenni válaszunkat. Isten erős várunk, egyedüli menedékünk, aki Jézus Krisztus által kinek-kinek személyes Megváltója akar lenni, s aki kereszthalálával legyőzte a Sátán és a bűn hatalmát. Ezt az üzenetet tolmácsolta az istentisztelet résztvevői felé az igehirdetés, a kantáta és a kórustalálkozó egyaránt. Tóth Eszter A gödöllői művelődési központban október 25-én megrendezett Jubál keresztény könnyűzenei fesztiválra különösen is illett az Útmutató aznapi ószövetségi igéje: „Az ezüsthöz tégely kell”. Valóban: az értékekhez olyan eszközre van szükség, mely eltünteti az értéktelent, és fölcsillantja a maradandót. A 18. alkalommal megtartott fesztivál egyik új próbálkozása a kortárs klasszikus zene megjelentetése volt. Az alberti evangélikus gyülekezet ének- és zenekara, valamint az aszódi evangélikus gimnázium csoportja nagy sikerrel igazolta, hogy a könnyű- és komolyzenészek barátságban, szeretetben is meglehetnek egymás mellett, és képesek egymásért élni. A Jubál 2003 bebizonyította, hogy a mai ifjúság a krisztusi szeretet jegyében el tudja fogadni az „apák muzsikáját’’ is. Az országos énekkari találkozóról készült, a Kossuth rádió evangélikus félórájában október 27-én elhangzott egyik riportban hallható gondolatok alapján számomra most már csak az a kérdés, hogy az apák hajlandóak-e szóba állni a flak stílusával, vagy csak „szomorodnak” miatta, GyJS KAPOLNASZENTELES BÜKFÜRDŐN Közadakozásból épült ökumenikus kápolnát szenteltek fel október 25-én a Vas megyei Bükfürdőn. A gyógyfürdőjéről ismert településen korábban egyik felekezetnek sem volt önálló temploma, ezért az ökumenikus kápolna felépülése a helyieknek is régi vágya volt. Az idegenforgalmi adatok szerint Bükfürdőt évente csaknem egymillió fürdővendég, turista keresi fel. Mint a szertartáson elhangzott: amíg a gyógyfürdő a test gyógyulását, addig az új kápolna a lélek felüdülését szolgálja. A több mint 100 négyzetméter alapterületű, galériás, tornyos épületet Gáspár Péter szombathelyi építész, a kápolna színes üvegablakait pedig Túrái Gáborné Danes Zsanett tervezte. (MTI) hélium Sz, Duna Palota 4 ÄjT , Duna Palota Budapest V., Zrínyi u. 5. 2003. október 30-án, csütörtök este 7 órakor bemutatja Jean Giraudoux Trójában nem lesz háború című színjátékát 2 részben. Fordította: Molnár Miklós Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 6., 14., 15., 20., 21., 29. este 7 óra, december 4., 5., 10. este 7 óra Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon és hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján, a 235-5500 telefonszámon. Helyárak: 1500-1100-900 forint. CHICAGÓI FILMLEVÉL Luther az a fajta férfi, aki el tudná csavarni a fejem! Határozott, szenvedélyes, nem fél a veszélytől, és műveltsége nem ismer határokat! Aki ilyen magabiztosan tudja mondani, hogy „Itt állok, másként nem tehetek!”, az jó eséllyel pályázik női körökben az „abszolút szívtipró” kitüntető címére. Egészen mostanáig azonban nem éppen ez a tulajdonsága jutott először eszünkbe... Múlt szombaton viszont végleg megbizonyosodtam róla: Luther Márton álmaim férfija! Az Egyesült Államokban szeptember 26-án mutatták be az új, Luther életét feldolgozó filmet. Azon a héten több mint 300 filmszínház tűzte műsorára, és vetíti azóta is nagy sikerrel a legújabb Luther-életrajzot országszerte. Az amerikai-német koprodukcióban készült alkotást ez év tavaszán kezdték forgatni Európa három, a reformátor életében is fontos szerepet játszó országában. Németország, Csehország és Olaszország helyszínei nagyszerű hátteret adnak az 500 évvel ezelőtti eseményeknek. A film egyes amerikai készítői meglepődve tapasztalták, hogy Európában mennyire könnyű filmezni! A helyszín ugyanis nem teljesen a számítógépük műve, hanem bizony szerepelnek benne meg ma is létező (!) várak és templomok. (Csak tájékoztatásképpen: itt a cikk írója ironikus hangvételt ütött meg, reagálásképpen a tengeren túli naivság határtalanságára.) Cinizmus ide vagy oda, el kell ismerni, hogy az új Luther-film minden szempontból megállja helyét a hollywoodi produkciók sorában. Készítői abban bíznak, hogy a világon élő sokmillió evangélikus mind megnézi majd művüket, sőt katolikus barátaikat is elhívják majd a moziba (már, hajó evangélikusként vannak nekik ilyenek), s ily módon a nézettségi mutatók világrekordot fognak megdönteni, és holnaptól senki nem emlékezik majd a Jurassic Parkra meg a Mátrixra meg a Harry Potterre. Komolyra fordítva szót, érdekes, hogy Amerikában akármiből lehet pénzt csinálni, így például Lutherből is. Ma láttam az első Luther feliratú pulóvert, de már hetek óta lehet kapni Luther-naptárt, Lu- ther-kulcstartót, Luther-könyvet képekkel, sőt a szemfüles reklámszakemberek piacra dobták már a bólogató Luther- és Bóra Katalin-babát is! Megy ám az üzlet, csak hagyni kell! A szereposztás kiemelkedően jó. Az amerikai színészek mellett német művészek is helyet kaptak a fűmben, de a főszereplőt, Luther Mártont a sármos hollywoodi sztár, Joseph Fiennes alakítja. Fiennest korábban a „Szerelmes Shakespeare” című filmben láthattuk, amelyben Shakespeare szerepét játszotta Gwyneth Paltrow oldalán. Az Fiennes formálta Luther már-már szemtelenül jóképű és fiatal. Hol vannak már azok az idők, amikor a jó reformátor köpcös-kopasz imázsa élt közöttünk! Bóra Katalin láttán az ember elgondolkodik, hogy vajon mit is tanítottak annak idején azokban a kolostorokban a fiatal hölgyeknek. Az biztos, hogy a csábító tekintetből Claire Cox, Katalin megformálója különórákat tudna adni! Na és az az ágyjelenet... (Nem kell izgulni, kedves testvérek, az alkotók nagyon finoman bántak a témával!) A rendező, Eric Till már korábban bizonyított a Bonhoeffer életét bemutató filmjével. Mostani művével nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a luthera- nizmus kezdeteinek hű bemutatását. Habár igazán minőségi munkával állunk szemben, mégis el kell ismernünk, hogy a film természetesen nem tökéletes. Bizonyos részleteket meglepő aprólékossággal tárgyal, míg másokról egyáltalán nem esik szó. így tárulnak elénk „röpke” 20 percben a parasztháborúk kegyetlenkedései, a vérontás és erőszak képei. Félbevágott halottak, kifordult szemek, templomban égett nép... - az élmény hasonlít a Ryan közlegény megmentése című háborús opusz sokat emlegetett első fél órájára. A jó öreg Melanchthon pedig összesen kétszer tűnik fel a filmben, így személyének Luther életében betöltött jelentősége nem érződik eléggé. A kritikák ellenére is tagadhatatlan, hogy ezzel a filmmel gazdagodott az evangélikusság és a felekezetűnk iránt érdeklődő réteg világszerte. Mindenképpen ajánlom megnézését, ha másért nem, azért, hogy legyen miről vitatkoznunk. A cselekmény végigkísérése arra is jó lehetőséget kínál, hogy leporoljuk történelemkönyveinket, és utánanézzünk, hogy ki kicsoda a reformáció történetében. Maricza Andrea (Forrás: www.csipetnyiso.hu) Amikor a Luther-film elkészült, az alkotók tárgyalni kezdtek a forgalmazókkal. Egyikük kijelentette: „Nagyon jó ez a film, csak túl sok benne a krisztusozás, abból kéne egy kicsit vágni...” A film készítői ehhez nem járultak hozzá, ezért művük eredeti formájában került a nézők elé. Néhány filmkritikus szerint tisztán megszólal benne az evangélium, így nem csupán egy emberi sors tanúi lehetünk általa... A Luther-film alkotói helyesen látták meg a reformátor és az evangélium kapcsolatát. A reformáció lényege az volt, hogy Luther meghallotta az evangéliumot. Számára a Biblia Isten szeretetének jó híre, görög szóval evangéliuma lett. Ez a felismerés - melyet a Szentlélek ébresztett benne átformálta egész életét. Képessé tette őt arra, hogy elszakadjon addigi keresztény életgyakorlatától, megváltoztassa a Bibliáról alkotott tanítást. Vállalta felismerésének következményeit: az egyházi és világi hatalomtól való elszakadást. Életének ura az a Krisztus lett, aki az evangéliumban szólal meg. A Luther-film készítői helyesen.ismerték föl, hogy Luther elválaszthatatlan Krisztustól. A reformátor erről így vallott: „Az egyház Krisztus teste. Krisztus a fő, és uralkodik benne. A mi egyházunk koronája az evangélium! Azt hirdetjük és éljük.” Néhány évtizeddel ezelőtt a Lutheránus Világszövetség nagygyűlést tartott. Egyházunk küldöttségét az LVSZ egy Luther-filmmel ajándékozta meg, ám a határnál elkobozták azt. A mai napig sem tudjuk, mi lett a sorsa. Vajon eljut-e az új Luther-film hazánkba? Ferenczy Zoltán lazado, géniusz,