Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-02 / 44. szám
4. oldal 2003. NOVEMBER 2. Szlovén nyelvű emléktábla a vendek apostolának emlékére A Zala megyei Surd evangélikus gyülekezete 1970-ben emléktáblát helyezett el temploma falán egykori tudós lelkésze, Kuzmics István tiszteletére. Néhány esztendővel ezelőtt azonban többekben felmerült a gondolat, hogy szlovén nyelven is örökítsék meg a vendek apostolának nevezett lelkipásztor emlékét. Hosszú előkészületek után, október 25-én teljesülhetett ez az álom: e napon szlovének és magyarok együtt adhattak hálát a jeles igehirdetőért Surdon. Kuzmics István 1723-ban született Strukocon. Egy ideig a Vas megyei Nemescsón is szolgált, majd 1755-től haláláig a surdi gyülekezet lelkésze volt. Egyháztörténeti jelentőségű munkássága leginkább abban mutatkozott meg, hogy az egyre fogyatkozó vend néphez anyanyelvükön szerette volna eljuttatni Isten üzenetét. Lefordította, és 1771-ben Halléban megjelentette a vend nyelvű Újszövetséget. Tervbe vette még egy ábécéskönyv kiadását is, ám 1779-ben bekövetkezett halála megakadályozta ebben. A' lelkipásztort a surdi templom közelében temették el, de sírjának pontos helyét ma is homály fedi. Kései utóda, dr. Pusztai László 1970- ben magyar nyelvű emléktáblát készíttetett a templom falára. Az elmúlt években azonban - a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a Szlovéniai Evangélikus Egyház közti jó kapcsolatnak is köszönhetően - többekben megfogalmazódott az igény arra, hogy szlovén nyelvű emléktábla is hirdesse az utókornak az egykor itt szolgáló lelkész emlékét. A mostani ünnepségre mintegy száz vendég érkezett a határon túlról Surdra. A hálaadó istentisztelet a templomban kezdődött, ahol Szemerei János esperes köszöntötte a vendégeket. A tolmácsolást Skalics Gusztáv Szlovéniában élő nyugalmazott lelkész végezte. A liturgiában a helyi lelkészek, Smidéliuszné Drobina Erzsébet és Smidéliusz Zoltán mellett szlovén lelkipásztorok is szolgáltak - természetesen anyanyelvükön. Ezt követően elsőként Ernisa Géza szlovén püspök prédikált, majd - Zsid 1,1-2 alapján - Ittzés János hirdette Isten igéjét. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke rámutatott: bár számunkra „idegenül” hangzanak e szláv nyelv szavai. Jézus neve mégis mindenki számára érthetően cseng. Isten igéjének „nyelve”, Isten „végső szava” Jézus Krisztus, aki összeköt bennünket. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Andre Gerencsér, Szlovénia budapesti nagykövete és dr. Drago Cepar, az ottani vallásügyi hivatal elnöke is, illetve - magyar részéről - Hws Lajos politikai államtitkár és Kiss Bódog Zoltán, a Zala megyei közgyűlés elnöke is. A gyülekezet felügyelője, Szegedi Sándor által vezetett közgyűlés után az ünneplők kivonultak a templom elé, ahol a két püspök felszentelte az emléktáblákat (képünkön). E cselekedettel nem csupán egy nagy hatású lelkipásztornak állítottak emléket, hanem Isten igéjének parancsát is teljesítették: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek... " Menyes Gyula Német földön szorbok a vendek „Ha azt mondom, Németországból jöttem, evangélikus vagyok, és szorb nemzetiségű, amely a szlávok nagy családjához tartozik - és hozzáteszem, hogy őseink a 10. századtól laknak ugyanazon a területen, bizonyára sokakban kérdések merülnek fel...”- mondta Martina Poráczki, a Berlin-Brandenburgi Rádió Szorb Szerkesztőségének munkatársa, amikor a vasárnapi istentiszteletet követő beszélgetésen bemutatkozott a Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközségben. A ma mintegy hatvanezer lelket számláló szorb kisebbség (akiket mi inkább vendekként ismerünk) Németországban, a Cottbus-Bautzen-Laußnitz városok által behatárolható területen él. Szászországban laknak a felső-szorbok, akik római katolikus vallású- ak, Brandenburgban pedig az alsó-szorbok, akik a mai adatok szerint már csak mintegy húszezren vannak, ők azonban mind lutheránusok. Nyelvüket a katolikus szorbok őrizték meg jobban, mivel katolikusságuk összetartó tényező volt a lutheránus tengerben. Ott ma is több helyen tartanak szorb nyelven misét, és saját papjuk is van. Poráczki asszony elmondása szerint mai helyzetük jónak mondható, a kisebbségek jogait törvények védik Németországban is. A II. világháborút megelőző időkben azonban nagyon megsínylették az asszimilációt szorgalmazó pressziót, amelyet a Német Evangélikus Egyház is támogatott. Leginkább ennek tulajdonítható, hogy a lutheránus szorbok között ma már nem tartanak anyanyelvi istentiszteleteket. Nincs olyan lelkész sem, aki ezen a nyelven szolgálhatna, és a hallgatók is kevesen vannak. .Evekkel ezelőtt fiatal értelmiségiekből alakult egy csoport a laußnitzi szorbok között (Arbeitsgruppe Sorbische-Wendischer Gottesdienst), amely célul tűzte ki a nemzetiségi nyelven tartandó istentiszteletek megszervezését. Ennek eredményeként évente öt-hat alkalommal tartanak szorb istentiszteletet, például a cottbusi Kloster Kirchében, amely valaha szorb templom volt. Figyelemreméltó, hogy létszámukhoz képest ugyanakkor igen jelentős rádiós műsoridővel rendelkeznek a közszolgálati csatornán. Hétköznaponként hallható egyórás programjukat még aznap megismétlik, vasárnap pedig másfél órás szorb nyelvű műsort sugároznak. A szlovák ajkú egyházközségben már csak azért is örültek Martina asszony bemutatkozásának, mert e budapesti gyülekezet története több szempontból is hasonlóságot mutat a brandenburgi szorbokéval. Szpisák Attila Idősek otthonából evangélikus óvoda Isten gyermekeit nevelő műhely szentelése Celldömölkön Evangélikus Élet — Hűvös, igazi téli idő fogadta az óvodaszentelő istentiszteletre összegyűlt vendégeket és az ünneplő gyülekezetét október 25-én délelőtt Celldömölkön. Az ünnepség szervezői ezért úgy határoztak, hogy a közeli református templomban adnak hálát az elkészült munkákért. Kemenesalja fővárosában a fiatalon elhunyt lelkész, esperes, Bálint László alapította meg az evangélikus óvodát 1992- ben. Rá hét évre, 1999-ben merült fel az igény, hogy bővíteni kellene az intézményt, ezért a közgyűlés azt a javaslatot fogadta el, hogy a gyülekezet vegye meg a város közepén álló egykori idősek otthonát, és azt alakítsák át óvodává. A 14 millió forintért megvásárolt épületet 61 millió forintból újították fel, melynek kezdőtőkéjét egy 23 milliós kárpótlás adta meg. Ezt egészítette ki az országos egyház és több támogató. A gyülekezeti tagok és a környékbeli vállalkozók összesen 4,5 millió forinttal járultak hozzá az új óvoda felépítéséhez. A játékok beszerzését a Johannita Segítő Szolgálat vállalta. Az intézmény - Jézusra utalva - a Hajnalcsillag nevet kapta. Az ünnepi istentiszteleten egykori és mostani óvodások működtek közre. Az alkalmon részt vett az egykori óvodaalapító lelkész felesége, Bálintné Varsányi Vilma óbudai lelkész is. A liturgiában Vető István esperes és Sághy András helyi lelkész mellett Ittzés János püspök szolgált, aki ÍJn 3,1-2 alapján hirdette Isten üzenetét. Hangsúlyozta, hogy a gyermekek kedves hitvallását és énekeit hallva arra vágyunk, hogy bárcsak mindig ilyenek maradnának. De itt most nem „romantikázni” kell, mert rólunk van szó, a mi istengyermekségünkről, mely Isten igéje szeretetének titkát, közelségének örömét és az iránta való elkötelezettségünk tudatát jelenti. A püspök kiemelte, hogy óvodáskorban a legfogékonyabbak az emberek. Amit ekkor kapunk, egy életre megtanuljuk. Az Istenbe vetett bizalmat a gyermekek a felnőttektől - tőlünk - fogják megtanulni, tehát óriási a felelősségünk a következő nemzedékek tagjai iránt. Végezetül Ittzé^ János annak a reményének adott hangot, hogy a celli evangélikus óvoda Isten gyermekeit nevelő műhellyé válik a városban. Sághy András lelkész az istentisztelet utáni közgyűlésen elmondta, hogy a római katolikusok számára kegyhelyként tisztelt város közepén egy láthatatlan „szent zóna” található, amelybe immár az evangélikusok óvodája is beletartozik. Szentpály-Juhász Imre, az ünnepségnek helyet adó református gyülekezet lelkipásztora hozzátette, hogy ő is azért szolgál itt, hogy ez a zóna ne „Bermuda-háromszög” legyen, amelyben elvesznek az emberek, hanem Isten áldott munkaterületévé válhasson. A templomból kivonulva az ünneplő gyülekezet az óvoda épületéhez vonult, ahol Ittzés János püspök leleplezte a Bálint László tiszteletére állított emléktáblát, valamint felszentelte az óvodát. Az érdeklődők megtekinthették a Kiniczky István által tervezett épület belsejét, majd szeretetvendégségen lehettek együtt.-s -a Hőgyészi hála - hercegnői keresztelővel A ke men es hőgyészi gyülekezet még a tél beállta előtt szerette volna megtartani hálaadó istentiszteletét. Amikor a templom megújulása alkalmából szervezett ünnepséget október 24-ére meghirdették, nem gondolták, hogy ezen a napon reggelre fehérbe borul a táj, és leesik az első hó... A téli időjárást idéző hangulatban gyülekeztek a presbiterek a templomkertben, hogy evangélikus himnuszunkat énekelve együtt vonuljanak be Isten megújult szent hajlékába. Talán 220 évvel ezelőtt is valami hasonló történhetett, amikor 1783. október 25-én megalakult az egyházközség. Bár akkoriban a türelmi rendelet nyomán sok más közösséghez hasonlóan csak pajtákban tarthattak istentiszteletet az evangélikusok. A ma is álló templom alapkövét három falu, Keme- neshőgyész, Magyargencs és Szergény evangélikussága közösen helyezte el 1784 márciusában. Kemenesalja legnagyobb lutheránus hajlékát 1787. október 9-én szentelték fel. Az utolsó nagyobb renoválást a 150. évforduló alkalmából végezték el 1937-ben. A népies stílusú karzat is ekkor készült el. Az évezred végére azonban az épület állaga annyira megromlott, hogy 2000-ben elkezdték a renoválását, amelyet idén nyáron sikerült kívülről teljesen befejezniük. Bár a gyülekezet lélekszáma napról napra csökken, mégis reményteli üzenetet hordozott, hogy a mostani hálaadás keresztelővel kezdődött. Ittzés János püspök a Tompa család ötödik gyermekét, a négy fiú után született hercegnőt, Anna Andreát keresztelte meg. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a helyi lelkész, Schermann Gábor mellett Ördög Endre segédkezett, aki esperesként első alkalommal itt képviselte a Veszprémi Egyházmegyét. Ittzés János püspök lPt 2,4-5 alapján tartott igehirdetésében elmondta, hogy az emberek által épített házat rendszeresen renoválni kell. A kemeneshőgyésziek most túl vannak templomuk megújulásán, de mégis azt kell mondanunk, hogy ez a kisebbik feladat. Hiszen kifelé sokszor szépnek látszik minden, de a szívek egyre romosabbak, mert azokat nehezebb karban tartani. A lélek templomának megújulásához nem a korszellem kell, hanem maga Jézus. Ha mi nem újulunk meg, akkor igaza van annak, aki az egyházat csupán a múlt itt maradt darabjának látja - fejezte be igehirdetését a püspök. Az istentisztelet után a hittanos gyermekek szolgálata következett, majd a közgyűlésen a gyülekezet tisztségviselői ismertették a felújítás menetét és költségeit. Az e célból létrehozott alapítvány 15,6 millió forintot fizetett ki a felújítás teljes költségeire. Ehhez az országos egyház 11 millióval, az egyházkerület 200 000 forinttal járult hozzá. A gyülekezeti tagok és az építési vállalkozók adománya pedig elérte a 3 millió forintot. Kemeneshőgyészről sokan elköltöztek. Több környékbeli gyülekezetei erősítenek az innen elszármazottak. Mégis jó volt megtapasztalni, hogy az ott élő maroknyi evangélikusság össze tud fogni, és komoly áldozatra képes, amikor temploma megújulásáról van szó. M.Gy. Mindenért hálát adjatok! A Magyarországi Baptista Egyház /. országos hálaadó napjáról Hagyományteremtő céllal rendezte meg a Magyarországi Baptista Egyház misz- sziói bizottsága a felekezet első országos hálaadó napját. Az október 25-én tartott alkalomra, melynek a budapesti FTC-kézilabdacsarnok adott otthont, hazai és határon túli magyar gyülekezetek képviselői is érkeztek. Az egész napos színes programot ének- és zenekarok szolgálata, bizonyságtételek, közös imádság, valamint istentisztelet alkotta. Ez utóbbin Kovács Géza kecskeméti lelkész prédikált, akit - munkássága elismeréseként - az idei protestáns kulturális esten Spurgeon-díjjal tüntettek ki. A baptista gyülekezetekben minden év őszén megünnepelt hálaadás napja amerikai eredetű. Massachusetts államba százkét zarándok érkezett 1620. december 11-én, akik az első termés betakarítása után háromnapos hálaadó ünnepet tartottak - ismertette e jeles nap eredetét Philips Scotte, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetségének konzulja. Megtudhattuk azt is, hogy először George Washington elnök tett kísérletet arra - 1689-ben -, hogy a hálaadás napja nemzeti ünneppé legyen. Ez az elképzelése azonban végül is csak 1863-ban, Abraham Lincoln elnöksége idején valósulhatott meg. O november utolsó csütörtökét jelölte ki erre a napra. „A 330 hazai baptista gyülekezetben hagyomány, hogy az aratás, a betakarítás befejezése után hálát adunk Istennek. Nem egyszerűen csak a termőföld gyümölcseiért, hanem a munkánkért, családunkért és egész életünkért is köszönetét mondunk ilyenkor a Teremtőnek” - tudhattuk meg Papp Jánostól, a szervezők egyikétől. A baptista egyház missziói igazgatója a rendezvény szervezésének okairól szólva elmondta, hogy egyrészt szerették volna jobban felhívni a kívülállók figyelmét erre a „baptista specialitásra”, másrészt pedig érezték, hogy az egyházközségeikben a helyi szintű hálaadás napi ünnepek mellett egyre nagyobb igény lenne egy országos méretű alkalom megtartására. Mindezeken túl az is motiválta őket, hogy - mivel társadalmunkban sajnos egyre nagyobb méreteket ölt az elégedetlenség és a keserűség - megmutassák: van miért hálát adni. A rendezvényen megfordult mintegy kétezer ember igazolta a szervezők reményeit. A reggel 9 órától este 9 óráig tartó alkalmon a résztvevők áttekintést kaphattak a baptista közösségek missziós szolgálatáról, örömeiről és gondjairól. A programot könyvvásár, báb- és pantomim-előadások, gyermekfoglalkozások tették még színesebbé. Sok érdeklődőt vonzott a Baptista Szeretetszolgálat multimédiás bemutatója is. Az első hálaadó nap fényét olyan neves ének- és zenekarok szolgálata is emelte, mint a Vox Nova férfikar, a Psalmus énekegyüttes és a Magyarországi Baptista Egyház központi énekkara.- gazdag -
