Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-26 / 43. szám
8. oldal 2003. OKTÓBER 26. Evangélikus Élet /zó/zék Az adott szó súlya Egy sikeres üzletkötőt - nevezzük Jimnek - megkeresett a konkurencia, hogy ezentúl dolgozzon nála. Jim el is fogadta az ajánlatot, amelybe belefoglalták, hogy ha a jövőben elhagyná a céget, akkor 18 hónapon keresztül nem vállalhat hasonló profilú cégnél állást, és jelenlegi vevőkörét nem viheti magával. Ennek ellenében jelentős végkielégítést ajánlottak neki arra az esetre, ha a cég mondana fel neki. Néhány évvel később Jim úgy gondolta, hogy jóval nagyobb hasznot remélhet, ha mindezt saját vállalkozásában végzi. A következő kérdéssel fordult hozzám: „Helyes-e, ha magammal viszem az ügyfeleim 75%-át?” Ahogyan munkaszerződése részleteit tudakoltam, ahelyett hogy kiállt volna adott szava mellett, Jim megpróbálta észérvekkel bizonyítani, hogy mennyire igazságtalan a megállapodás. Az évek során rengetegszer találkoztam hasonló esetekkel. Beszélgetőtársaim azt próbálták fejtegetni, hogy miként tudnák jogi úton megtámadni ezt a túl előnytelen szerződést. Ekkor megpróbáltam emlékeztetni az illetőket, hogy ha ennyire hátrányosnak érzik ezt a kitételt, akkor miért fogadták el. Amikor az indulatok lecsillapodnak, és a helyzetet a maga valóságában látjuk, mindannyian rádöbbenünk, hogy a leghelyesebb, ha megtartjuk a szavunkat. Isten a következőt mondja: „Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta. ” (4 Móz 30,2) Akkor viselkedünk igazán gerincesen, ha megtartjuk ígéretünket, még abban az esetben is, ha időközben valami kedvezőbb ajánlat keresztezi utunkat. Csak azért, mert egy jó ügyvéd be tudja bizonyítani, hogy egy megállapodás mennyire szigorú és igazságtalan, az adott szó még nem válik semmissé Isten előtt. Ha megszegsz egy ilyen megállapodást, és utána - talán már munkaadóként - szeretnél valami hasonlót kötni egy új alkalmazottal, akkor ne reméld, hogy nálad jobban fogja tartani magát az ígéretéhez. Ha megkísért egy jobb ajánlat, és arra gondolsz, hogy talán „megéri” megfeledkezni egy megállapodásról, állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el a várható következményekről. Hidd el, hosszabb távon az integritás biztosít jobb előmenetelt. Rick Boxx (Monday Manna) Kulcsprédikáció Egy alsóbajor templom keresztelőkútját láthatjuk a képen. A gyülekezetei 1945-ben keletről menekült evangélikusok alapították. A faluban addig csak katolikus templom állt, a menekülteknek neki kellett hát látniuk saját templomuk megépítéséhez. Svájcból kaptak ajándékba összeépíthető elemeket egy fatemplomhoz, azzal a feltétellel, hogy a belső berendezést nekik maguknak kell vállalniuk, amit ők boldogan meg is ígértek. (A keresztelőkul az alsó-bajorországi Neufahrn templomában áll.) 1960-ban állították fel ezt az első pillanatra furcsa keresztelőkutat agyagból, amelyet a helyi téglagyárban égettek ki. Az oldalán lévő, négyes elhelyezésű hullámvonalak a keresztelés vizére utalnak, és a paradicsomi négy folyóra (lMóz 2,10). Anyaga a földre, a talajra emlékeztet, amelyből az itt megkeresztelendő is „vétetett”, és egykor oda is tér vissza (lMóz 3,19). A kút tetején elhelyezett keresztelőtálban nemcsak a keresztelés történik meg; a tál arra is emlékeztet, hogy ez a „ Szentlélek minket újjászülő és megújító fürdője’' (Tit 3,5). De hát mire való a kút körüli vaspántra ráaggatott sok-sok kulcs? - kérdezzük csodálkozva. Feleletként a gyülekezet tagjai elmondják, hogy ezek mind a régi hazából magukkal hozott kulcsaik! Micsoda megható gondolat: a 12 millió elűzött, meghurcolt, megtiport, megszégyenített között voltak, akik a fejetlen menekülés zűrzavarában is ügyeltek arra, hogy szeretett otthonukat gondosan bezárják maguk mögött, és az ajtóból kihúzzák a kulcsot... Csak nem gondoltak arra, hogy valaha még visszatérhetnek, és egykori otthonuk kulcsát újra használhatják? - kérdezzük kíváncsian. A válasz világos: a megtartott kulcsokkal egyrészt kifejezésre juttatták, hogy életük végéig szerető hálával emlékeznek elhagyni kényszerült otthonaikra. Másrészt a kulcsokat felfűzték, használaton kívül helyezték - hiszen az új hazában újat kellett kezdeni, újra meggyökerezni, az itteni házaikhoz már más, új kulcsokat szerezni. Igazán újat kezdeni pedig csak úgy lehet, ha a múlt bántalmaira és igazságtalanságaira nem lázadva és haraggal, hanem megbocsátással emlékezünk. Harmadsorban pedig minden itt megkereszteltet annak kezébe helyeznek el, aki azt mondta magáról: „ halott voltam, de íme, élek örök- kön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel 1,18), és aki a keresztségben is elnyert új „élet fejedelme” (ApCsel 3,15). O saját kulcsát használja majd, hogy a megkereszteltet bevezesse egykor az örök élet kapuján (Mt 7,14). Micsoda ékesen szóló prédikációja ez a kulcsoknak! Gémes István (Megjelent az „Útitárs” című folyóirat 2002/1. számában.) Szolgálatban-TOLLAL ES KAMERA VAL Útegyengetők jártak Albertiján. Az első Evangélikus Médiaműhely résztvevői és referensei arra a kérdésre keresték a választ, miként lehetne Krisztus útján méltóbb szakmai színvonalon szolgálni az írott és az elektronikus sajtó eszközeivel. Alberti ven-* dégházába október 16-18. között a MEE sajtóbizottságának és hetilapunk szerkesztőségének vezetője invitálta az egyházi médiamunka iránt érdeklődőket. „A világi újságírók nem ismerik az egyházat, az egyházi emberek pedig nincsenek tisztában azzal, mit is jelent az újságírás” - mutatott rá bevezetőjében dr. Fahiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóbizottságának elnöke. Az ország minden tájáról érkezett mintegy harminc „mühelymunkás” minA médiaműhely egy médiamunkában „edződött” püspök. Gáncs Péter áhítatával kezdte meg munkáját denestre számos kulisszatitkot is megtudhatott a televíziós műfaj sajátosságairól. Mi több, néhány vállalkozó szellemű résztvevő a gyakorlatban is szembesülhetett az interjúkészítés (és interjúadás) buktatóival. Természetesen képi illusztrációkban sem volt hiány. A Duna Tv vallási szerkesztőségének munkatársaként Fabiny Tamás a Duna Televízió, Nagy László szerkesztő pedig a Magyar Televízió vallási műsoraiból mutatott némi ízelítőt. Molnár József oroszlányi lelkész jóvoltából egy premiernek is nézői lehettek a jelenlévők: elsőként láthatták annak a tízrészes, vallási témákkal foglalkozó sorozatnak egy darabját, amely hazánk első városi tévéje, az Oroszlányi Városi Televízió számára készült. A nyomtatott sajtó sajátosságait T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője vázolta. Előadásában szót ejtett hetilapunk koncepciójáról, az egyházi médiamunka perspektívájáról, semmihez sem hasonlítható kihívásairól, és - munkatársaival egyetemben - jó néhány praktikus tanáccsal is ellátta mindazokat, akik több-kevesebb rendszerességgel publikálnak egyházi, gyülekezeti lapok hasábjain. Győri Virág olvasószerkesztő a kéziratgondozással kapcsolatos problémákkal szembesítette a résztvevőket. A fogalmazástechnika, a nyelvhelyesség, továbbá a helyesírás területeit érintő gyakorlatok során a jelenlévők próbára tehették meglévő tudásukat, illetve újabb ismeretekre tehettek szert. Az elmúlt héten útegyengetők jártak Albertiben. Első ízben keresték együtt a választ arra a kérdésre, miként lehetne Krisztus útját egyengetni az egyházi médiamunkában. Először - és reméljük, nem utoljára. GaZsu Kíméletlen elemzései során Győri Virág, az Evangélikus Élet olvasószerkesztője olykor még a mosolyt is a résztvevők arcára fagyasztotta. (Jobbra fent Fabiny Tamás, lent T. Pintér Károly igyekszik jobb belátásra bírni a „műhelymunkásokat”.) Bottá Dénes felvételei
