Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-26 / 43. szám

Koren Pál Felvétele "Bottá Dénes Felvételei Ev angélikus Elet 2003. OKTÓBER 26. 3. oldal Kelenföldi ünnepi napok Amikor bemegyek a kelenföldi temp­lomba, gyakran eszembe jut, hogy eze­ket a padokat nagyapám, Medgyaszay Gyula is látta, ugyanis ő volt a gyönyö­rű hófehér épületegyüttes építőmérnö­ke. De hasonlóan érezhet a tervező, Schulek János családja is, mert unokái, dédunokái - ha nem is laknak az egy­házközség területén - rendszeresen jár­nak ebbe a közösségbe. Az elmúlt hét­végén azonban mások szívét is átjárhatta az emlékezés és a hála. A ke­lenföldi gyülekezet tagjai október 17-19-én arról emlékeztek meg, hogy 75 esztendővel ezelőtt nem kis áldoza­tok árán - a hívek által gyűjtött pénzt az első világháborút követő infláció el­vitte - végre lett hajlékuk az evangéli­kus híveknek. A kelenföldi ének- és zenekar és a Protestáns Kántorátus Bach kantátáját adja elő A háromnapos ünnepségsorozat péntek este a gyülekezeti színjátszó csoport elő­adásával kezdődött. Győri János néhai nagytarcsai lelkész „A sebhelyes kéz” cí­mű darabját mutatta be az ifjúság nagy si­kerrel, melyet Győri Tamás lelkész és Abaffy Zoltán rendezett. A fiatalok sze­replése után Blázy Árpád igazgató lelkész nyitotta meg az egyházközség háromne­gyed százados történetét bemutató ünne­pi kiállítást. Beszédét könyvbemutató kö­vette: a kelenföldiek ugyanis e jeles évforduló alkalmából egy jubileumi kiad­ványt is megjelentet­tek. Ittzés Szilvia a könyv szerkesztője­ként kedves és őszin­te szavakkal ecsetelte a kötet születését, melyet száznál több fénykép, illetve Mar­tos Katalin textilmű­vész csodálatos gra­fikái díszítenek. Szombat este hangversennyel folyta­tódott az ünnepségsorozat. A gyermek- bibliakörösök egyebek mellett egy, a felnőtteknek sem könnyű gregorián dallamot is elénekeltek. Ezt követően Finta Gergely orgonaművész, hittudo­mányi egyetemünk fúvószenekara, a gyülekezet ének- és zenekara, valamint a Protestáns Kántorátus tagjai az egy­kori zeneszerző-kántorok - Kapi Gyu­la, Kapi-Králik Jenő, Weltler Jenő -, il­Vasámap délelőtt az ünnepi istentisz­telet liturgiájában a tervező Schulek Já­nos leszármazottai, Schulek Mátyás és Joóh Máté (mindketten a gyülekezet lel­készei), valamint Blázy Árpád, Győri Tamás, Kersti Rantasaalo, a finn test­vérgyülekezet lelkésznője, illetve Mis- sura Tibor nyugalmazott lelkipásztor és Szeverényi János, az egyházközség volt lelkésze vett részt. Az igehirdető D. Szebik Imre elnök­püspök próbás múltú, példás jelenű és ígéretes jövőjű gyülekezetként köszöntötte a* kelenföldi­eket. Az ünnepi meghí­vón található ige alapján hirdette az igét: „Emlé­kezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr" (5Móz 8,2). Pré­dikációjában az elkövet­kező időszak feladata­ként az alábbiakat jelölte meg: tenni és imádkozni a közösségért, a gyüleke­zetért, a nemzetért és nem utolsósorban áldoz­A gyülekezet jelenlegi lelkészei az ünnepi istentiszteleten Ittzés Szilvia szerkesztő, Blázy Árpád lelkész és Kotsis Domokos felügyelő a könyvbemutatón letve a még mindig aktív Sulyok Imre műveiből szólaltat­tak meg egyet-egyet, majd Bach Temp­lomszentelési kantá­tája csendült fel. A nap hangulatos tea­házzal és lelki mele­gedővel zárult, me­lyen a Szela együttes szolgált. ni is érte. Az ünnepi blokkban dr. Kotsis Domokos fel­ügyelő röviden ismertet­te a templomépítés kö­rülményeit, majd Prőhle Henrik fuvolaművész előadásában Bach Adagiója szólalt meg. Benkő Tibor vers­mondással tette még ünnepélyesebbé az alkalmat. A közös ebéd után akadályversenytől volt hangos minden helyiség, melyen a gyülekezet legfiatalabb tagjai az egyház- község múltjából és jelenéből összeállí­tott kérdésekre keresték a választ. A há­romnapos, színes rendezvénysorozat kánonénekléssel zárult. Mádv Rezsőné Bátor ősök, reménnyel teli utódok Lelkésziktatás és emlékezés Dimaharasztiban Kicsiny templom, sok szeretet, nagy remények - ezt láthatták és érezhették a jelenlévők október 19-én Dunaha- rasztiban. Az egyházközség tagjai a múltért és a jelenért is hálát adtak Is­tennek. Neki mondtak köszönetét a hetven esztendővel ezelőtti kezdete­kért, valamint fiatal lelkészük, Bozorády András iktatásáért is. Dunaharaszti városának 1933-ig nem volt evangélikus gyülekezete. Hitre és bá­torságra vall, hogy a lutheránus hívek ép­pen a gazdasági válság idején vállalkoz­tak a Dunaharaszti Evangélikus Missziói Egyházközség alapítására - mondta Kő­szegi János másodfelügyelő az ünnepi közgyűlésen. Sipos András lelkész sze­mélyében már megvolt az első papjuk is, a saját templomra azonban még sokáig kellett várniuk. Bár már 1934-ben kaptak egy telket a községtől, a dunaharaszti evan­gélikus hajlékot csak jóval ké­sőbb, 1982-ben (!) szentelték fel, Lehel László lelkész szolgálata idején. Ma Dunaharasztinak van evangélikus temploma, paplakja és immár beiktatott lelkésze is. Az ünnepi közgyűlést megelő­zően a gyülekezet „régi-új” lelki- pásztora állt a középpontban. Bozorády András 2000-ben fejez­te be tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd segédlelkészként a dunaharaszti egyházközségbe került. Idén augusztus­ban választották meg a gyülekezet új lel­készének, múlt hét vasárnap, október 19- én pedig már be is iktatták hivatalába. Az ünnepi istentisztelet a gyülekezet zsúfolásig megtelt templomában zajlott D. Szebik Imre elnök-püspök, Koczor Tamás esperes, valamint Bozorády And­rás édesapja, Bozorády Zoltán esperes szolgálatával. Akinek nem jutott hely, az a templom melletti hátsó épületben tele­vízión keresztül kísérhette figyelemmel az eseményeket. Ezen az ünnepi alkalmon elsőként Szebik püspök hirdette Isten igéjét. János evangéliumának 15. verséből kiindulva az ősök Istenbe vetett hitét és bizalmát méltatta, azt a merészséget, arüely nem a nehézségekre és problémákra, hanem az élő Jézusra tekintett. És benne, az egyház Urában soha nem csalódtak a gyülekezet alapító tagjai és utódaik sem. Ma is bol­dogan hirdethetik, hogy Jézus él, és ör­vendezhetnek afelett, hogy mostanra már igencsak kicsinek bizonyul Isten eme haj­léka. „Annak, hogy a gyülekezet hetven esztendeig megmaradt, az a titka, hogy mindig hangzott az ige, mindig voltak ál­dozatkész lelkészek és egyháztagok. Se­gítse az Isten ezt a közösséget továbbra is, ő tegye lehetővé, hogy sokak épülje­nek Krisztus által” - zárta prédikációját D. Szebik Imre. Az iktatás aktusát Bozorády András Mt 9,35-38 alapján tartott igehirdetése követte. A fiatal lelkész arról a Jézusról szólt, aki nem megy el az emberek mel­lett': ő megtanít arra, hogy észrevegyük, mikor és ki mellett kell megállnunk. „Gyakran kérdezem magamtól - mond­ta Bozorády András -, hogyan tehetnénk többet mi, az evangélikus gyülekezet tagjai? Nagy öröm számomra, hogy ki­csinek bizonyult ma a templom. De ha arra gondolunk, hányán laknak még Dunaharaszti városában, akkor már nem is vagyunk olyan sokan. Itt és most is szembesülnöm kell saját felelősségem­mel: nem mindegy, hogy kit hirdetek. Én mindenkinek a megfeszített, de feltá­madt Krisztusról szeretnék prédikálni, aki ma is megszólít, és ma is hív.” A közgyűlést köszöntések sora követte, először a templomban, majd a szeretet- vendégségen. Többek között Szebik Imre püspök, Koczor Tamás esperes, Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő kérte Is­ten áldását Bozorády András szolgálatára és családjára. Lehel László lelkész szere­tettel emlékezett vissza az itt eltöltött évekre. Azt kívánta, hogy a közösség új pásztora is megismerhesse azt a titkot, amely itteni szolgálata során előtte feltá­rulhatott: a gyülekezet és a lelkész egy­másra találásának titkát. Különösen meg­ható volt, amikor az édesapa, Bozorády Zoltán mint szolgatársát köszöntötte fiát. Kicsiny templom, sok szeretet, nagy- remények. Nagyobb templom, még több szeretet, újabb remények. Legyen ez a jövőben a múltjáért és jelenéért hálát adó gyülekezet osztályrésze. Gazdag Zsuzsanna Északi egyházkerületi nap Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról.) Ezt követően Zólyomi Mátyás csepeli lelkész D. Szabó József püspökről tartott előadást. A volt kon­firmandus igazán szívhez szóló, személyes hangvé­telű megemlékezése közben gyakran engedte „szó­hoz jutni” egykori konfirmáló lelkészét - igehirdetésekből, újságcikkekből, irodalmi müvei­ből felolvasott idézetekkel. A gyülekezet érdeklő­déssel és csodálkozással hallgatta a ma is oly idő­szerű gondolatokat. Ezután Biros Ildikó tanárnő ve­zényletével az aszódi evangélikus gimnázium kórusa énekelt. Csodálatos érzés volt látni és halla­ni a fiatalokat. Az ebédszünet előtt Horváth-Hegyi Olivér püs­pöki titkár ismertette az egyházkerületi pályázat eredményét, Sze­bik püspök pedig a jelenlévő két díja­zottnak átadta az emléklapot. Zólyo­mi Mátyás D. Sza­bó József püspök életéről és szolgá­latáról szóló mun­kájával, Bence Im­re budavári lelkész pedig a gyülekezet­építés és misszió tárgyában írott ta­nulmányával ért el eredményt. A má­sik két díjazott, Szabó Magda lel­kész és Koczor Ta­más esperes akadá­lyoztatásuk miatt nem tudtak jelen lenni az alkalmon. Ebéd után dr. Fabiny Tamás, az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem docense és Szebik püspök tar­tott filmvetítéssel egybekötött beszámolót a Luthe­ránus Világszövetség Winnipegben tartott nagygyűléséről. A vezérgondolat - „Gyógyulást a világnak” - a legtöbb magyarországi evangélikus­nak ismerős, hiszen a székesfehérvári országos ta­lálkozót is ennek jegyében tartottuk. Igazán pro­fesszionális szintű kórusénekléssel örvendeztette meg a jelenlévőket a péceli és nagytarcsai hívekből álló Jubilate énekkar, Bálint József karnagy vezény­letével. A zenei számokat Antal Gusztáváé, a balas­sagyarmati evangélikus énekkar vezetője konferál­ta, és köszöntötte a megjelent szolgálattévőket egy-egy szál virággal. „Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat” - címmel dr. Fabiny Tamás szólt az egyház küldetéséről és megmaradásáról. Vigasztaló tudni, hogy az egyház hajójában Jézus akkor is ott van, ha éppen alszik. Vajon viharban, veszedelemben van-e merszünk felébreszteni, mint egykor a tanítványoknak, vagy inkább magunk akarjuk kézbe venni az irányítást? Tudnunk kell, hogy az egyház hajója nem gálya, nem is hadihajó vagy luxusjacht. Az egyház halász­hajó. Nekünk pedig a nagy kormányos, Jézus útmu­tatása alapján kell végeznünk a ránk bízott szolgá­latot. A magvas gondolatok elmélyítését segítette a vanyarci gyülekezet énekkarának szép szolgálata Szabó Andrásné vezényletével és Fii ke Veronika or­gonakíséretével. Az egyházunk jövőjével kapcsolatos fórum Zólyomi Mátyás átveszi pályadíját D. Szebik Imre püspöktől résztvevőiként D. Szebik Imre, Mihályi Zoltán egy­házkerületi jegyző, Detre János esperes, dr. Fabiny Tamás és Végh Szabolcs megbízott pénzügyi osz­tályvezető tartott rövid előterjesztést, amelyet a je­lenlévők kérdései, hozzászólásai követtek. A be­szélgetést Szabó András moderálta. Végül a záróáhítat előtt Kanyó András fuvola- művész és Kanyoné Réti Emőke gordonkaművész előadása segített lecsendesíteni a lelkeket. Az áhíta­tot keretező énekeket kamaramuzsikai kísérettel énekelte a gyülekezet. Az alkalom végén a jelenlé­vők közül többen is elfogadták a meghívást a gyü­lekezeti házba, ahol némi harapnivaló és tea mellett még kötetlen beszélgetést folytathattak egymással a testvérek. Jó hangulatban telt a nap, mindenki ör­vendezve és hálatelt szívvel tért otthonába. Bartha István, a házigazda gyülekezet lelkésze Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents