Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-12 / 41. szám

Evangélikus Elet 2003. OKTÓBER 12. 5. oldal Egyház és nyilvánosság Egy németországi konferencia tanulságai Pastoralkolleg - ez a neve a német egyházakban évtizedek óta folyó lelkészto­vábbképző alkalmaknak. A nyolc tartományi egyház több mint tízmillió evan­gélikusát összefogó Egyesült Német Evangélikus Egyházak (VELKD) 50. tanfo­lyamára a München melletti Tutzing konferencia-központjában került sor. A megragadó környezetben lelki feltöltődésre és tapasztalatcserére is lehetőséget kínáltak a szervezők: Reinhard Schmidt-Rost gyakorlati teológiai professzor Bonnból és Norbert Dennerlein egyházfőtanácsos Hannoverből. Ennek jegyében kapott szeptember 29. és október 4. között - a mintegy húsz német résztvevő mellett - egy-egv csehországi, lengyel, finn és magyar lelkész is meghívást* Az áhítatokkal keretezett napok magas színvonalú előadásai és csoportbeszélgeté­sei az egyház médiatársadalomban betöltött szerepét vizsgálták. Igen tanulságos volt az a sajtótörténeti áttekintés, amelyet Roland Rosenstock teológiai tanár nyújtott. Felvázolta az el­múlt mintegy száz év németországi vál­tozásait, megjelölve az egyházi média­munka legfontosabb tendenciáit, és röviden bemutatva a legjelentősebb egy­házi szerkesztőket, publicistákat. Talán nem csoda, hogy a magyarországi részt­vevő az előadásnak azt a fejezetét fogad­ta legnagyobb érdeklődéssel, amelyet az előadó az egykori NDK egyházi sajtójá­nak szentelt. Némi leegyszerűsítéssel azt lehet mondani, hogy a keletnémet egyház a mienkéhez képest keményebb diktatú­rában élt, ugyanakkor belső szabadságát talán nagyobb mértékben valósította meg. Tanulságos volt annak a többféle stratégiának a megismerése, amely ennek az egyháznak a sajtómunkásait jelle­mezte - az elvtelen megalkuvástól kezd­ve a fogcsikorgatva vállalt kompromisz- szumokon keresztül a cenzúrával is dacoló ellenállásig. Közben pedig az el­lenállást vagy éppen a besúgást vállalók emberi drámáit is megismerhettük. A konzultáció második témaköre az egyházak különböző szintjeinek marke­ting- és PR-munkáját érintette. Nálunk talán sokan még azt gondolják, hogy a modem ipari társadalomnak ezek a meg­nyilvánulásai nem illenek az egyházak­hoz, ám a bibliai és egyháztörténeti ada­tok azt igazolják, hogy ilyenekre - jóllehet más néven - korábban is voltak szép példák. Gyülekezeti és egyéb internetes hon­lapok készítése, a médiumokkal való tu­datos kapcsolattartás vagy épp az egysé­ges és könnyen megjegyezhető arculat kialakítása - ezek is korunk egyházai előtt álló feladatok. A továbbképzés harmadik területét a vallási televíziós műsorok kritikai elem­zése jelentette. Számos illusztrációval színesített előadást tartott a német RTL csatorna egyik vallási szerkesztője, de megismerhettük a kisebb „kábeltévék­ben” rejlő lehetőségeket is, és képet kap­tunk a vallási televíziózás helyzetéről a független producer, valamint az egyház­vezető szemszögéből. Az egyik legizgalmasabb fórum kereté­ben Jürgen Fliege lelkészt láttuk vendégül, aki immár tíz éve vezet óriási nézettségü beszélgetős műsorokat (talkshow-kat) a német ARD csatornán. Ezt követően - a szervezők kérésére - e sorok írója tartott ugyancsak sok képi anyaggal gazdagí­tott előadást az egyház és a média ma­gyarországi viszonyáról, valamint arról a műhelymunkáról, amely a Duna Tele­vízió vallási szerkesztőségében folyik. A magas színvonalon, ugyanakkor igen jó légkörben lezajlott „Pastoralkolleg” ta­pasztalatai két területen összegezhetők. Egyrészt saját egyházunkban is égető szükség volna az ilyen, egy-egy szakmai részterületet érintő képzésre, illetve to­vábbképzésre. Az évtizedek óta zajló lel­készkonferenciák megtartása mellett szük­ség volna a kisebb, mühelymunkaszerü, valamint a lelkészeket folyamatosan kar­bantartó konzultációkra is. Ez a továbbképző konferencia arról is meggyőzött, hogy egyházi médiamun­kánk további tudatos fejlesztésére van szükség. Az egyes kiadványok és műso­rok folyamatos színvonalemelése mel­lett érdemes volna néhány külön kutatá­si területre összpontosítani az erőket. Ideje volna megírni - egyelőre legalább­is vázlatosan - a hazai evangélikus sajtó történetét Rát Mátyástól és Bél Mátyás­tól kezdve a legújabb korig. Ha egy ku­tató vagy doktoranduszhallgató erre vál­lalkozna, azzal hozzájárulhatna a további munka megalapozásához. A jelenben az egyháznak a nyilvános­ság előtt való megjelenését kellene tuda­tos stratégia keretében formálnia. Mind­ez érintheti az arculati megjelenést (egységes lógóval, levélpapírral és elér­hetőséggel), egyenletes nívójú honlapok elkészítését gyülekezeti, intézményi és országos szinten, valamint az egyházi és hitbeli kérdéseknek a nyilvánosság elé vitelét. Fontos, hogy ez valóban szak­szerűen történjen, akár bizonyos szemé­lyekhez és arcokhoz is köthető módon. Németországban minden jelentős egy­házi munkaághoz kapcsolva olyan megfe­lelően felkészített munkatárs áll a megbí­zott vezető mellett, akinek munkaköre magyarul szinte lefordíthatatlan: ő az „Öffentlichkeitsmitarbeiter”, vagyis az az ember, aki a nyilvánossággal tartja a kap­csolatot. Természetesen itt nem az elneve­zés a döntő, hiszen az ilyen munkatársat hívhatják sajtótitkámak, kommunikációs referensnek, PR-munkatársnak vagy szóvi­vőnek - a lényeg tevékenységünk tudatos és szakszerű bemutatása, Jézus Krisztus missziói parancsa jegyében. Mindez felveti annak szükségességét, hogy minél hamarabb találjuk meg a megfelelő kereteket az egyház és nyilvá­nosság, valamint a teológia és a média tudatos összekapcsolására, illetve a kép­zés és továbbképzés lehetőségére. A né­metországi szakemberek bizonyára szí­vesen megosztanák velünk tapaszta­lataikat, hiszen a tutzingi konferenciára szóló meghívót is e segítő szándék je­gyében küldték. Fabiny Tamás „Nem boldog soha senki sehol” Kereskedelmi rádióban dolgozó műsorvezetőként hetente közel húsz órát töltök a mikrofon és a keverőpult mögött. A műsoridő jelentősebb részében adónk zenét sugároz, ezért életemnek fontos része a muzsika. Ahhoz az évek során már hozzászoktam, hogy a magyar nyelvű slágerek között kevés olyan akad, amelyiknek a szövegére is érdemes Figyelni. Nem véletlenül és nem pusztán a nosztalgia ked­véért emlegetik az „öreg rádiósok” és lemezlovasok a '60- as, '70-es, '80-as évek nagy dalszövegíróit, azoknak nyelvi­leg leleményes és igényes megfogalmazású, szinte versnek beillő sorait. Manapság már ritkaságszámba mennek az ilyenek. Ezért is hatott rám erőteljesen egy mindössze néhány éve létező hazai popzenekar egyik száma. Talán még az Evangélikus Elet ifjabb olvasói között sem általánosan ismert az Eleven Hold nevű együttes. Dalaik mind­egyike túlmegy a mások által szinte egyetlen témaként elfogadott, jelentősen' túldimenzionált (testi) szerelem témáján. Az Eleven Hold dalszövegei mélyebbek, elgondolkodtatóak. Sehol című számuk refrénje például így szól: „A mennyben számomra nincs hely még,/mert oda nem elég ilyen kis végzettség. /Bár jó bará­tom a Főnök rég,/ túl alacsony vagyok, és távol az ég. Távol az Ég. ” Ezekre a figyelemreméltó sorokra kaptam föl a fejemet, gondolom, más keresztény rádióhallgatókkal együtt. Talán eszünkbe juthat erről az István, a király című rockopera egyik részlete is, melyben hasonlót fejteget az Istent megszólító István: „ Oly távol vagy tőlem, és mégis közel./ Nem érthetlek Téged, és nem érhetlek el." Életükben, hitéletükben a hullámhegyek és hullámvölgyek egymásutániságát megélő, a mennyei boldogság vonzása és földi létünk sivársága, a „Nagy Isten” és a „kicsi én” között vergődő keresztény emberek örök életérzése fogalmazódik meg mindkettőben. Legalábbis én ezt hallom ki belőlük. Az Eleven Hold dala egyébként ezt is tartalmazza: „Meghaltál bennem, de én is meghaltam./ Úgy ringok Isten és közted, mint törött hintaló./ Egész belefáradtam már, de így a jó./ Legalább könnyű lesz így elmennem,/ már a legtöbb min­dent megnéztem,/ és nem boldog soha senki sehol./ Bárhova nézek, csak azt látom,/ hogy nem boldog soha senki sehol Ez utóbbi, borúlátónak tűnő, de világunkat mégiscsak jól jellemző gondolat magyarázza az idézett dal címét. Mellesleg az együttes zenéje sem szintetizátorra épülő, eltorzított dance-zene, hanem valódi hangszerekkel, köztük a gitárok és dobok mellett hegedűvel, csellóval és kongával kísért, dallamos, ugyanakkor igényes hangszerelésű muzsi­ka, amely annyira újszerű, hogy körülírására a zenekar tagjai a saját maguk által kitalált irish-pop-grunge meghatározást használják. Azért vannak árnyoldalak is. Az együttes neve, az Eleven Hold például egy alkimista jelkép elnevezésére utal, amely „az emberi élet céljának, a tökéletességnek, Arany és Nap ember­ségének szinonimája” - idézem szó szerint a kissé homályosnak tűnő megfogalmazást az együttes honlapjáról. Ebből derül ki az is, hogy a csapat tagjai Székesfehérváron, Móron és Veszprém­ben élő zenészek, akiknek van tisztes polgári foglalkozásuk is. Közlekedésmémökök, vállalkozók, dísznövénykertészek, zene­tanárok, akik egyszerre több együttesben próbálják kiteljesíteni a bennük rejlő zenei tehetséget. A szövegíró énekes (aki magát csak Napnak nevezi) filozofikus gondolatait híven tükrözik a Sehol című dal zárósorai is: „Néhány dolgot még át kell élnem,/ addig biztos, míg úgy nem érzem,/ hogy a kéjből ugyanúgy elég már,/ mint a fájdalomból. " Témánkhoz csak lazán kapcsolódik, de azért figyelemre méltó, hogy az idézettekhez hasonló dalszövegeket éneklő és újszerű zenét játszó együttesnek. Magyarországon nincsen könnyű dolga. Több tehetségkutató verseny megnyerését követően is éveket kellett várniuk az első nagylemez elkészítésének lehetőségére, és azóta is valamennyi albumukat más és más kiadónál próbálják megjelentetni; ha nem találnak lemeztársaságot, akkor saját kiadásukban lát napvilágot. Talán a popszakma velük szembeni tartózkodásának ellensúly­ozására találták ki az Eleven Hold tagjai és menedzserei, hogy kivételesen nagy tudatossággal használják a rajongókkal való kapcsolattartásra az internetet, amelyet az előítélet és a zenei sablonokban való gondolkodás kevésbé korlátozhat. Szegfű Katalin Duna Palota J Budapest V., Zrínyi u. 5. 2003. október 30-án, csütörtök este 7 órakor bemutatja Jean Giraudoux Trójában nem lesz háború című színjátékát 2 részben. Fordította: Molnár Miklós Személyek: Hektor - Lénárt László Andromakhé - Fazekas Andrea Kassandra - Szoboszlai Éva Paris - Várfi Sándor Priamos — Valkay Pál Hekuba - Téren Gizella Polüxena - Kántor Judit Troilus — Farkas Zoltán Démokos - Mucsi Sándor Mérnök - Kárpáti Tibor Hüpokrizos - Farkas Tamás Abneos - Anga-Kakszi István Vitorlamester - Rékai Nándor Iris/Béke - Buzogány Márta Helena - Milka Julianna Ajax - Rácz' Géza Odüsszeusz - Melis Gábor Hírnök - Medgyessy Pál Díszlet- és jelmeztervező: Huros Anna Mária Zenei összeállítás: Pacher Gréti Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 6., 14., 15., 20., 21., 29. este 7 óra, december 4., 5., 10. este 7 óra Jegyárusítás mindennap a 250-5338-as telefonon, és hétfő, szerda, péntek dél­után 14-18 óra között a Duna Palota portáján, a 235-5500 telefonszámon. Helyárak: 1500-1100-900 forint A tizenkilencedik bemutató elé... Néhány évvel a második világháború kitörése előtt, 1935-ben egy francia dráma­író, Jean Giraudoux az ösztönök nyugtalanságának, a költői előérzetnek és az emberi szorongásnak a hangján szólalt meg a párizsi Athéné-színház színpadán. A gyűlölettől izzó világhatalmi vetélkedésben, a háború küszöbén világosságot gyújtott az irdatlan sötétségben - hirdette az emberséget, a békét és a háború gya­lázatát. Látta a háború végzetét, hallotta fenyegető zaját. Trójában - a világban - háború készülődik; vigyázzatok! De az emberiség nem hallotta meg a költő sza­vát. Kitört a második világháború! Több mint fél évszázada hangzott fel az igaz emberség lelkiismereteként a költői memento - s a világ még mindig nem szabadult meg a háború rémétől. Hisszük és valljuk, hogy ezt a mementót újra kell mondani! Nincs végzet, csak önző emberi gonoszság, emberi érdek van, amelynek legyőzhetetlennek látszó szövevényét nevezte el a harcba belefáradt ember végzetnek. Ezt a gyarlóságot kell száműzni életünkből. Különös igézetet áraszt Giraudoux, kialakítja azt a lelkiállapotot, amely a ko­rok és társadalmak fölötti lebegésbe emel; költészetben oldja fel az ellentéteket. Nekünk ezt üzeni ma. Bárcsak így csengene furcsa, gyakran kételyektől fátyolos hangja emberek és nemzetek, kicsik és nagyok, erősek és gyengék - mindnyá­junk szívében. Talán eljön végre ez az idő is! És akkor nincs többé tragédia, nincs többé végzet. Akkor a ködös istenek és démonok meztelenül és nevetségesen di­deregnek majd a leleplezett Olümposzon, s a bízó, sugárzó emberi szemek csak tanulságért néznek majd vissza a történelembe. Akkor: Trójában valóban nem lesz háború! Udvaros Béla 2003. OKTÓBER 17., 19 ÓRA XII. kér. (volt MOM) Művelődési Központ Budapest, Csörsz u. 18. "...amikor az atyafiak ejyyütt muzsikálnak"- világi és liturgikus énekek­Gryllus Vilmos és Gryllus Dániel •’ <✓ hangversenye A műsorban részietek hangzanak el a "Tizenöt zsoltár", a "volt egyszer volt egy kis zsidó", a "Hegyi Beszéd", a "Mint a szép híves patakra...", a "Maszkabál", a "Családi kör" című lemezeinkről és Kaláka lemezekről. Jegy kapható a KALÁKA ZENEBOLTban Bp. V Bárczy István u. 10. • tel.: 267-5331 www.kalaka.hu * l \ 4 I ►

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents