Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-05 / 40. szám

Evangélikus Elet 2003. OKTÓBER 5. 3. oldal Esperes a Bakony mélyén A bakonys/entlás/.lói templom renoválása miatt Bakonytamásiban iktatták be hivatalába szeptember 27-én Ördög Endrét, a Veszprémi Evangélikus Egyház­megye megválasztott esperesét. Mivel az ünnepségnek helyet adó település is szolgálati területéhez tartozik, a bakonytamásiak joggal lehettek büszkék arra, hogy - Tatay Sámuel után - az egyházmegye gyülekezetei ismét az ő lelkipászto­ruknak szavaztak bizalmat. A z ünnepi istentisztelet igei szol­gálatát Ittzés János püspök vé­gezte, aki az iktatás meghívó­ján olvasható bibliai szakasz, Jn 15,5.9 alapján hirdette Isten igéjét. Hangsúlyoz­ta, hogy egyre bonyolultabbá váló vilá­gunkban az emberek egyszerűségre töre­kednek. A „modellgyártás” korában élünk. A szavainkban is érezhető ez a tö­rekvés, pedig igazán csak egyre van szükségünk: az egyház Urára, Jézusra, mert csak érte, általa és benne él az egy­ház. Szüntelenül meg kell kérdeznünk magunktól, hogy őt képviseljük-e még szolgálatunkban, miközben az anyagia­kon vitatkozunk, vagy éppen az igazi közösséget keressük az egyházban. Ápolt kapcsolatra van szükségünk vele és egymással is, miképpen a szőlővesz- szők is csupán a szőlőtőn keresztül ma­radnak kapcsolatban egymással. Két­kedni sok mindenben lehet, de Jézusban soha nem kételkedhetünk! Az igehirdetés után Koczor György espereshelyettes - Görög Zoltán, az egyházmegye rangidős lelkésze, vala­mint Schermann Gábor lelkész közre­működésével - iktatta be hivatalába Ör­dög Endrét. Az ünnepi közgyűlésen elsőként Kiss Attila egyházmegyei felügyelő köszön­tötte elnöktársát, majd felkérte székfog­laló beszédének megtartására. A beikta­tott esperes kiemelt fontosságúnak tartja szolgálatában azt, hogy az egyházi tör­vények megfelelő medret szabjanak a lelki életnek, ugyanakkor a kettő együtt tegye elevenné, vonzóvá, egyszersmind küldetését betöltő közösséggé egyház­megyéjét. Lényegesnek tekinti az átlát­hatóságot, korrektséget, testvériséget is. „Könyörgésem egy csupán: hogy soha ne feledkezzem meg, akár csak egy percre is arról, amit a beiktatási meghí­vóra kiírt jézusi szó hirdet: nélkülem semmit nem tudtok cselekedni. Kegyel­met csak tőle nyerhetünk, egymásnak testvérei csak általa lehetünk, megúju­lást, életet, jövőt csak benne hirdethe­tünk. Kegyelmének koldusaként, életem minden dolgát az ő kezébe téve kezdem meg esperesi szolgálatomat” - fejezte be székfoglalóját Ördög Endre. A közgyűlés köszöntőinek sorában el­sőként Koczor György espereshelyettes kért szót, aki elmondta, hogy közel fél­éves helyettesítés után féltő szeretettel, ugyanakkor örömmel adja át az esperesi hivatalt szolgatársának. Jankovits Béla az egyházkerület espereseinek köszöntését hozta, majd dr. Huszár Pál adjunktus tett utalást a bakonytamásiak bevezetőben említett büszkeségére. A testvéregyházak nevében Horváth István kanonok kö­szöntötte az új esperest. Végezetül Ittzés János püspök kért szót. A Nyugati (Dunántúli ) Egyházke­rület vezetője az esperesi hivatal fontos­ságáról beszélt (a diktatúra évtizedei után a zsinat úgy döntött, hogy megerő­síti az egyházmegyék szerepét az egyhá­zi hierarchiában), és reménységét fejez­te ki, hogy Ördög Endre személyében olyan taggal egészült ki az esperesi kar, akiben mind a gyülekezetek, mind pedig az Országos Egyház alkalmas munkatár­sat kap. Menyes Gyula Nyugatról Délre „Fatalin Helga beiktatásával a Nyugati Egyházkerület ugyan »gyengült«, mi viszont erősödtünk. Isten hozta Délen!” -összegezte mondandóját Szemerei Zol­tán, a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője múlt szombaton Dombóvá­ron, a lelkésznő beiktatását követő ünnepi közgyűlésen. A büki és szakonyi gyülekezetek volt lelki- pásztorának nem volt könnyű dolga, mikor meghozta döntését: elfogadja a Dombóvár- Kaposszekcső-Csikóstöttös Társult Evan­gélikus Egyházközség meghívását. Bizony nem volt egyszerű eljönnie egykori gyüle­kezeteiből, ahová a teológia elvégzése után egy évvel még segédlelkészként került, hi­szen az ott eltöltött tizenegy esztendő közö­sen átélt örömei és próbatételei szoros szá­lakat alakítottak ki közte és a rábízott hívek között. Érthető, hogy ők is nehéz szívvel engedték el pásztorukat, akihez mindig mindenben bizalommal fordulhattak. Az iktatásra érkező két autóbusznyi küldöttség a döntést kicsit szomorú szívvel fogadva ekképpen búcsúzott: „Kedves Helga! Min­dig haza várunk!” Ám az új gyülekezetek is hasonló szere­tettel várták Fatalin Helga érkezését. A csikóstöttösi gyülekezet több évtizedes. Is­tenbe vetett bizodalommal lijtte: az 1977- ben megüresedett parókiának egyszer újra lesz állandó lakója. (Ez részben már meg­valósult Erdélyi Csaba segédldkész közel kétéves, 2003 nyaráig tartó szolgálatával.) A három - szerény lélekszámú, de jo­gilag önálló - tolna-baranyai gyülekezet a kárpótlások idején jól sáfárkodott a visszaigényelt hét iskolaépület után ka­pott pénzzel. Dombóváron gyülekezeti házat építettek, Csikóstöttösön parókiát újítottak, Kaposszekcsőn pedig - külső segítséggel - egy 78 fős bentlakásos sze­retetotthont építenek, sőt egy második lelkészi állás anyagi hátterét is biztositják a már meglévő lelkészi státus mellett. (Ez utóbbit 1996 óta Aradi András tölti be.) Gáncs Péter püspök igehirdetésében az alkalmat kettős örömünnepnek ne­vezte, hiszen ezúttal „áldozatos nyájak” lelnek jó pásztorra, amellett hogy a pásztorra is nyitott szívű hívek bízatnak. A példaadó rövidségü közgyűlésen Fatalin Helga a következőképpen vallott Isten csodálatos útjairól: „Pécsi barátai­mat látogatva a vonatból mindig meg­csodáltam egy domb tetején álló kis fe­hér templomot. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha én fogok ott szolgál­ni. Az Úristen ezt is megadta.” Boda Zsuzsa Szabó Szilárd felvétele Régi-új paródia Gyönkön A gyönki parókia szentelésére múlt szombaton került sor Krähling Dániel tolna-baranyai esperes szolgálatával. A szabadtéri alkalmat hálaadó istentiszte­let követte, amelyen Gáncs Péter püs­pök hirdette Isten igéjét az egybegyűl­teknek. „Bármilyen ügyesen is rakhatjuk mi egymásra a köveket, az igazi építést - fizikai és lelki értelemben egyaránt - Isten végzi” - hangsúlyozta a déli kerü­let püspöke. Jó volt látni, hogy a gyönki gyüleke­zet nem egyedül ünnepelt, hanem örö­mükben osztoztak a Tolna-Baranyai Egyházmegye lelkészei is. Az istentiszteletet közgyűlés követte, amelyen példás tömörséggel hangzottak el a köszöntések, gratulációk. Az alka­lom a fehér asztalok mellett folytatódott, a jó hangulatú szeretetvendégség kiváló alkalmat teremtett az egymással való ta­lálkozásra, ünneplésre és hálaadásra. Szabó Szilárd A gyönki gyülekezet 1896-ban épült barátságos parókiája több mint egy évszázadon keresztül szolgált az itt élő lelkészcsaládok otthonául. Az egyház- község vezetősége tavaly nyáron úgy döntött, hogy a felújítás helyett in­kább az építkezést választja: lebontja a sokat szolgált, régi épületet, és egy új, korszerű paplakot emel a helyén. A munkálatok 2002 szeptemberében kezdődtek, Lemle Zoltánná szakszerű felügyelete mellett. Az új parókia - a gyülekezet és a lelkészcsa­lád nagy örö­mére - idén májusra, a kitűzött ha­táridőre elké­szült. Beke Mátyás, az egyházköz­ség lelkipásztora feleségével és két gyer­mekével az építkezés hónapjai alatt há­romszor költözött, így nem csoda, hogy nagy volt mindnyájuk öröme, amikor beköltözhettek „régi-új” otthonukba. Az új papiak annyiban „régi”, hogy meg­őrizték hagyományos alakját. Kérdé­semre Beke Mátyás elmondta: azért ra­gaszkodtak äz „L” alakú alaprajzhoz, mert bevált, ,jól lakható”, hiszen gya­korlatilag két különálló részre osztja a lakást, ami nem utolsó szempont, ha a család nyugalomra, csendre vágyik. Az egyház jövőképe Felügyelők országos konferenciája Révfülöpön Ebben az évben is megtartjuk a felügyelők országos konferenciáját a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, 2003. november 7—9-ig. Jelentkezni írásban lehet Némethné Nyögéri Julianna igazgatónál a központ címén (8253 Révfülöp, Füredi út 1.). A november eleji révfülöpi felügyelői konferencia immár hagyományossá vált egyházunkban. Sikerét jelzi, hogy az egyházkerületek is felismerték a nem lel­készek szolgálatát elősegítő esemény fontosságát, és programjaikban megjelent a felügyelők rendszeres találkozási lehetősége. Régen meghaladott az a leegyszerűsítő gondolkodás, hogy a lelkész a gyülekezet lelki épüléséért felelős, míg a „világi” terhek a felügyelőre nehezednek. Lelkész és presbitérium, kitüntetetten a felügyelő kapcsolat- és feladatrendszere ennél lényege­sen összetettebb. A lelkész - egyszerűen kifejezve - mindenért felelős, ehhez meg is van a képzettsége és a törvény által biztosított hatásköre. A felügyelő - és a presbi­térium - minden teherben osztozik, segíti, egyben jó értelemben ellenőrzi lelkésze munkáját. Természetesen az egyéni adottságok, érdeklődések mindenütt színezik a képet. Van lelkész, aki a sikeres vállalkozóknál is otthonosabban mozog a gazdasági kérdésekben, és vannak olyan „laikusok”, akik gyülekezeti munkásként értékes veze­tőik a különféle bibliai alkalmaknak. Évente sajátos kihívás, hogy melyek azok a témák! amelyek számot tarthatnak a felügyelők érdeklődésére. Az idei választás feltehetően telitalálat, s az ott elhangzott kérdéseknek, javaslatoknak a konferencia után is tovább kell gyűrűzniük az egyházi közgondolkodásban. Idén az egyház jövőképe lesz a találkozó központi kérdése. Közelebbről azt a kér­dést járja majd körül, hogy az alaptevékenység, a gyülekezeti munka, a gyülekezet­építés mellett mennyire kell az energiákat a közjó szolgálatára fordítani. Merre tart­son a Magyarországi Evangélikus Egyház? Mennyire szükséges az oktatási intézmények hálózatát fejleszteni? Hol és milyen kapacitású szeretetintézmény épül­jön? Meddig fejlesszük a sajtómunkát, divatosabban szólva a tömegkommunikációs tevékenységet? Valódi kérdések ezek, amelyek a személyi, tárgyi, anyagi erőforrások felhasználását illetik. Ma el nem érhetőnek látszik az ideális állapot, a minden tekintetben alulról, a gyülekezeti szintről építkező egyház, amelyben az egyházközségek nemcsak eltartják magukat, hanem hozzájárulnak a magasabb egyházkormányzati szintek és az intéz­ményrendszer - iskolák, szeretetotthonok stb. - működéséhez. A gyülekezeti elven megfogalmazott egyházi törvényeink ezt a modellt tételezik fel, így épül fel a rendszer az Országos Presbitériumig, illetve Közgyűlésig, de az anyagi erőforrások másként ösz- szegződnek. Ez adja az Országos Elnökség sajátos, a törvényben eléggé meg nem ha­tározott felelősségét. Ezen testület szorosan vett egyházkormányzási teendői, valamint a Presbitérium és a Közgyűlés határozatait előkészítő tevékenysége mellett kapcsolatot tart az állami szervekkel és a hazai, illetve külföldi testvéregyházakkal. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a gyülekezeteknek legfeljebb egyharmada képes teljes mértékben gondoskodni magáról, de a nagyobb beruházásokhoz, felújí­tásokhoz többségük már támogatásra szorul. A gyülekezetek kétharmada számára többet kell, hogy nyújtson a közegyház, mint amennyivel ők hozzájárulnak a közter­hekhez. Az egyház működését szolgáló anyagi erőforrások döntő része az államtól érkezik. Az iskolák, szeretetintézmények, gyűjtemények működését segítő normatív támogatás nem tekinthető egyházfinanszírozásnak, mert a szektorsemleges tevékenyégfinanszírozásból adódik. Az egyházfinanszírozás fő elemei az egyszáza­lékos felajánlásokból számított támogatás, az ingatlanrendczés kapcsán kialakított já­radékrendszer, illetve annak kiegészítése, épületrekonstrukciós és némely céltámoga­tás. Minden politikai erő elismeri e támogatások jogosságát, mind az egyházak múltját, mind jelenkori és jövőbeni szolgálatát tekintve. Legfeljebb a támogatások technikájáról folyik a vita: miként lehetne minél igazságosabb automatizmusokat ki­alakítani, hogy ne legyen politikai alkuk tárgya az egyházfinanszírozás. Nem valószí­nű, hogy a közeljövőben alapjában változna a rendszer, amely netán nagyobb egyhá­zi aktivitást igényelne, például az egyházi adó hivatalos bevezetésével. A jelen helyzetben az egyház igen nagy felelőssége a jelentősnek mondható erő­források felhasználása, elosztása. A felügyelői konferencia ezt a kérdéskört igyekszik majd körüljárni a november 7- i esti bevezető előadásokat követően. Elsőként Szebik Imre elnök-püspök szól az egy­ház jövőképéről, majd szavait a gazdasági erőforrásokat ismertetve Szemerei Zoltán egyházkerületi felügyelő, a téma legavatottabb szakértője egészít ki. Szombat dél­előtt először az iskolarendszer, ezt követően pedig a szeretetintézmények helyzete kerül terítékre, míg délután a médiamunka megvitatását általános fórumbeszélgetés követi. A fórum vasárnap reggel folytatódik, végül a konferencia hagyományosan is­tentisztelettel zárul. A felügyelőknek két szélsőséges álláspont között - mindkettő jelen van egyhá­zunkban - kellene megtalálniuk a helyes arányokat. Létezik olyan nézet, mely sze­rint minden erőt a gyülekezetekre, még konkrétabban a misszióra, a közvetlen misz- szióra kell fordítani. A másik nézőpont képviselői úgy vélik, hogy a missziót is a közjó szolgálata, az egyház társadalmi jelenléte segíti elő leginkább. Úgy vélem, e két gondolkodásmód - eltekintve a szélsőségektől - összebékíthető, szintetizálható, és kialakíthatók az optimális arányok. Erinek egyik előfeltétele az egyházi élet, ben­ne a gazdálkodás átláthatósága. A felügyelők joggal várják el a teljes körű informált­ságot, ugyanakkor véleményük igen fontos a döntések előkészítésében. A felügyelői konferencia megbecsültségét jelzi - ez is hagyomány -, hogy mind­három püspök részt vesz, és áhítatok megtartásával szolgálatot vállal az alkalmon. Erenkl Róbert r Épül az evangélikus óvoda Cellben A Celldömölki Evangélikus Egyházközség tavasszal 14 millió forintért vette meg az önkormányzattól a korábban idősek klubjaként működő épületet, hogy ott evan­gélikus óvodát létesítsen. Az építmény teljes rekonstrukciója júniusban kezdődött, a kivitelezőnek szeptember végéig kellett befejeznie az átépítést. A gyerekek októ­ber elsejétől foglalhatták el új helyüket a Koptik Odó utcai intézményben. A 61 millió forintos beruházás során 50 gyermek számára két csoportszobát és egy melegítőkonyhát alakítanak ki - mondta Sághy András lelkész. Hozzátette: az óvoda belső, illetve külső felszereléséhez, illetve az uniós szabványoknak megfe­lelő játszótér kialakításához szükséges négymillió forintot adományokból szeret­nék összeszedni. Eddig 4 és fél millió forint gyűlt össze. Az óvoda felszentelésére október 25-én, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor Ittzés János püspök és Vető István esperes szolgálatával. TMR Szombathelyi Regionális Stúdió)

Next

/
Thumbnails
Contents