Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-28 / 39. szám
2003. SZEPTEMBER 28. 9. oldal Evangélikus Élet Lelki tükörben a 7 (fo)bün ((♦Irigység A sárga rém kísértése, mint valamiféle ragályos és cseppfertőzéssel terjedő veszedelmes kór, úgy söpör végig az emberiségen napról napra, és szedi áldozatait. Mert az irigység bűne kipusztíthatatlanul ível át a múltból a jelenbe, köt össze földrészeket, korokat és a föld valamennyi nemzetségét. Hiszen az irigység minden bűn ősgyökere, minden rossz okozója. Vérontás, háborúság, gyűlölködés jár nyomában Káintól a legújabb korig. Rezignáltan írja ä prédikátor: „És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!" (Préd 4,4) így igaz, a sárga irigység mindig és mindenhol jelen van. Sokan ártalmatlan gyarlóságnak tartják, pedig nem az. Rögeszmévé is válhat az emberben, és a testet is megbetegítheti, például epeömlést okozva. Ennek ellenére a gonosz cselekede tek rúgója és az emberi kapcsolatainkat meg mérgező métely marad az irigység, amíg ez a világ fennmarad. Ér demes megke resni a Bibliánkban, hogy mi volt a közvetlen emberi indítéka Jézus Urunk keresztfára juttatásának. Nem más, mint a korabeli vallási vezetők és világi hatalmasságok féktelen irigysége. Sokszor elmerengek afelett: vajon mi az oka annak, högyJávátólUtr lálmányok, világszínvonalú termékék, frenetikus tehetségek nem járhatják be sikeres pályájukat hazánkban. Miért van az, hogy ami túl jó, az nekünk nem kell. Egyetlen oka van: a hatalmuk monopóliumát féltők és a remélt bevételükért resz- ketők irigysége. Nehogy valaki jobb, vonzóbb, nagyszerűbb legyen náluk, hiszen akkor menniük kell. Olyanok, mint Hófehérke mostohája, aki dühében ösz- szetöri varázstükrét, mert az őszintén megmondja, hogy van egy ifjú leány, aki szebb nála. A folytatást is ismerjük. Gyilkossági kísérletre kerül sor, ahogy az az életben is gyakran megtörténik az irigység miatt. A mesében persze minden rossz jóra fordul (világunkban ez nem mindig történik így), ezért az irigység lelki tükörképe rendkívül ijesztő. Az irigy embernek általában nem az fáj, ami neki nincs, hanem arra féltékeny, ami a másiknak van. Könnyen befizethetne ő is egy külföldi társasutazásra, de nem teszi, inkább elönti a sárga irigység, ha ismerőse nyaralni indul. Ha észreveszi, hogy szomszédja új autót vett, rögvest elméleteket gyárt: „Biztosan tisztességtelen úton szerezte, hiszen nemrégiben még biciklivel járt!” - állítja, és már viszi is a hírt keresztül-kasul az egész településen. Ez a nyílt irigység is sok fájdalmat visz az irigyelt személy életébe, hát még az, ha burkolt formában találkozik vele! Ha jön a feljelentés, a hamis tanúzás, az évekig elhúzódó pereskedés, a testet-lelket romboló gyűlölködés, akkor megkezdődnek a véget nem érő álmatlan éjszakák, és lassan kialakul a teljes idegkimerülés. De nemcsak az irigyelt fél, az irigykedő is megsínyli mindezeket, mert szívéből eltűnik a szeretet, a béke és az áldás. Az is előfordul, hogy a sárga rém a jóakarat mezét ölti magára. Amikor az idősebb nem akarja átadni a fiatalabb- nak a stafétabotot arra hivatkozva, hogy az túlzottan megterhelné még gyönge vállát, valójában nem minden esetben a féltés, inkább az irigység lángja égeti a lelkét. Az irigy ember lelke ugyanis mindig háborog, mert örökké elégedetlen. Mindig többet akar, és semmi sem jó neki úgy, ahogy éppen van. Nem veszi észre Isten jóságos és adakozó kezét, amelynek köszönhetően mindene megvan, amire szüksége lehet, annyira kitölti szívét a mások javainak méricskélése. Erején felül is dolgozik, ha kell, ügyeskedik és ravaszkodik, mert az a víziója, hogy a „szomszéd kertje mindig zöldebb”. Pedig „jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel’’ (Préd 4,6) - figyelmeztet bennünket a Szentírás. Az irigység gyökere ördögi. Saját kívánságunktól hajtva kísért meg bennünket ez az ördögi bűn, és megtéveszti Krisztus népének legkegyesebb tagjait is. Ha beletekintünk a lelki tükörbe, valljuk be legalább önmagunknak, hogy arcszínünk sárgás. Rosszul viseljük, hogyha nem becsülnek meg minket érdemeinkhez mérten, fáj, ha másnak sikerül az, amit mi szerettünk volna, zavar, ha némelyik hittestvérünknek vagy a világ fiainak jobban megy a soruk, mint nekünk. Mi sem vagyunk mentesek a káröröm, a pletykálkodás, az árulkodás vétkeitől, amelyek szintén az irigység bűnére vezethetőek vissza. A legsúlyosabb eset az, amikor váci Isten áldását, kegyelmét irigyli valakitől. Példának okáért attól, aki idősebb korban állt be az Úr szőlőjébe dolgozni, és mégis megkapta az örök élet ajándékát. Nem vitás, hogy ki kejlgyógyulnunk az irigység testet-lelket nyomorító, szeretetközössége- ket felbontó, viszályt szító bűnéből! Engedjük hát, hogy Isten Szentlelke az Ige által lelki nagytakarításba fogjon szíveinkben. Mert nem csak a családi otthon zegzugait lepheti be a pókháló, nem csak az étkéző lehet tele mosatlannal, és nem csupán az előszoba kövén hagyhat csúnya nyomokat a sár. A lélek is bepiszkolódik olykor, csúf bűnfoltok éktelenkednek rajta, ezért szüksége van a tisztulásra. Amikor az úrvacsora szentségéhez járulunk, kérjük Krisztusunktól, hogy mosson tisztára minket, így rögtön visszanyerjük egészséges arcszínünket: pirospozsgás lesz a sárga helyett. Ha az O jóságát, áldozatkészségét és ön- feláldozását szemléljük, megértjük, hogy az irigység nem épít, nem viszi előre a világot, mig az ájdozatvállalás igen. Az áldozatkész ember félreteszi saját érdekeit, és másokért cl. Imádkozzunk, adjunk hálát mindenért Urunknak, és O a helyes mederbe tereli majd világnézetünket - arról, amink nincs, arra, amink van, és arra is, amit adhatunk. Szókéné Bakav Beatrix „KI OLYAN, MINT ISTEN?” Mihály arkangyal emlékezete Az Útmutató szeptember 29-i reggeli igéi évtizedek óta Mihály arkangyalra emlékeztetnek. Ezek alapján tekintsük át rövidep, mit is tanít nekünk a Szentírás őróla. „Abban az időben eljön Mikáéi, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. ” (Dán 12,1) De még egy ilyen főangyal sem mer egy bukott angyal, az ördög felett káromló ítéletet kimondani, csak ennyit: „Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd 9) Az ítélet egyedül Istené (Jel 20,10), és végleges; örökkön-örökké tart. Mindezek tudatában ebben az évben a Jel 12,7-12-ben azt olvashatjuk, hogy Mihály (nevének jelentése: „Ki olyan, mint Isten?”), az angyali seregek vezére harcol és győz angyalaival a mennyben a Sátán és angyalai ellen. Lapozzuk fel a korábbi években e napra kijelölt igeszakaszokat is! Dán 10,10-19a-ban Dánielhez látomásban szól Gábriel, s elmondja, hogy Izrael őrangyala, Mikáéi a segítségére sietett az angyalok számunkra még láthatatlan világában folyó harcban. Jézus előre látta ennek a végeredményét Lk 10,18 szerint: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. ” Ez a jövendölés még nem teljesedett be (lásd még Jel 12,9). Mi is a szolgáló lelkek, a mennyei seregek állandó feladata? A Zsolt 103,17-22 szerint: „Áldjátok az Urat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára! ” A Zsid 1,7.13-14 szerint: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget. ” Ez az örökség Jézus „kicsinyeié”, mert Mt 18,3.10-ben Urunk így tanít: „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába", ahol az ö „angyalaik (s e hét legfőbb angyali lény között az első Mihály) mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát”. Hiszen ők mindig Isten elé járulhatnak, mert (a Jel 8,2 szerint) Isten színe előtt állnak. Mi a közös szolgálata az Ő híveinek már e földön s majd a mennyben is? A 148. zsoltár így válaszol: „Dicsérjétek öt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! (...) Dicsérjétek az Urat, ti földiek, ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az Úr nevét! ” Dicséretünk alapja egyedül az Úr Jézus Krisztus golgotái kereszten kivívott végső győzelme. Azért győzhet Mihály, és a mi harcunk is azért nem reménytelen, mert „Isten Harcosa” teljes diadalmat aratott a bűn, halál és Sátán felett; ott a véres keresztfán minden elvégeztetett! Mihály neve ezért már nem kérdés számunkra, s a reformációban újra felfedezett válasz személyes meggyőződésünk is lehet: Ki olyan, mint Isten? Solus Christus! Egyedül Krisztus! Ezért: „Várj, ember szíve, készen. Várd Isten Harcosát. Ki üdvösséged lészen, És békességet ád. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok. Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő.” (EÉ 140,1) S mivel „ az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsolt 34,8), bátran kérhetjük teremtő, megváltó és megszentelő Istenünket így: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam! Ámen.” Összeállította: Garat András Mementó Amikor drága, jó édesanyám betegágya mellett ültem, sokszor megtelt a szívem keserűséggel Isten felé. Miért akarja elvenni tőlem, családomtól őt, akinek egész élete a másokért való szolgálatról szól, aki csodálatos, melegszívű, szelíd édesanya, feleség; csak a szeretteiért él, saját magát elfelejtve. Őt, aki papnőként igen sok szeretetet adott hívő és nem hívő embereknek, segítve ezzel édesapám munkáját; ő, aki fiatalon a munkahelyén is élenjárt szorgalomban, jóságban. Saját maga és sokak napjait, öregségét is megszépítette a kis boltban, ahol nekem segített a „mindennap tégy valami jót” elvével. És ő ezeket az elveket nemcsak hangoztatta, hanem még ma is példaképe lehetne azoknak, akik e szerint is éltek. A halála előtti napokban, fájdalmai közepette is csak ezek a szavak hagyták el suttogó ajkait: „Köszönöm”, „ne haragudj”, „szeretlek”. Amikor elment, tele voltam keserűséggel, tehetetlen dühvei. Sajnos a fájdalmak közepette nem volt elég hitem arra, hogy a történéseket feldolgozzam, ám rátaláltam egy versre. Naponta többször elolvastam, egészen a mai napig. Próbáltam ebbe kapaszkodni, vigaszt és erőt adott a sivár napokra. Gondoltam, hogy talán másokon is tudok vele segíteni, ha valamiért a hitük meginog. Henri Viscandi: Meghallgatott imádság Erőt kértem az Úrtól, s ő nehézségeket adott, melyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani. Bátorságot kértem, és Isten veszélyeket adott, melyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulat helyett alkalmat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Meghallgatta imádságomat! Ma megint tudok naponta hálát adni, kérni és megköszönni Isten szeretetét. Az O segítségével próbálom az elfo- gadhatatlant elviselhetővé tenni, rajta keresztül látni édesanyám minket vigyázó szemét, érezni meleg, soha el nem múló szeretetét. Ma már tudom, hogy ő volt életünk egyik legnagyobb ajándéka. Ittzcsné Dubovay Mária HETI UTRAVALO Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (IPt 5,7) A Szentháromság ünnepe utáni 15. héten az Útmutató hétköznap reggeli igéi rendhagyó módon az angyalok szolgálatáról szólnak, mivel szeptember 29-én Mihály arkangyal emléknapja van. A vasárnapi s egyben a heti levélbeli ige Isten gondviselő szeretetéről tesz bizonyságot, az evangélium pedig az 586. énekünk szavaival ezt üzeni: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!” „Angyalos” hetünk útravalóját pedig a 34. zsoltár 8. verse így foglalja össze: „Az Úr angyala őrt álI az istenfélők mellett, és megmenti őket. ” Hogyan? íme hat „bizonyíték” - a hat reggeli ige fényében: Mihály arkangyal eget és földet átfogó harcban viaskodik seregeivel az Isten népéért, és a Sátán nem tud felülkerekedni rajtuk. Az Úr angyala rátalál Hágárra egy forrásnál a pusztában, és csodálatos ígéreteket mond el neki. János apostol látja, hogy egy angyal az örök evangéliumot hirdeti a föld népeinek, s így szól: féljétek, imádjátok és dicsőítsétek az Istent! Miután Lábánnal kibékül, Jákob is útnak indul, és találkoznak vele Isten angyalai; s ebben ő az Úr hatalmát látja meg. Pétert az Úr angyala menti ki az utolsó éjszaka Heródes börtönéből. Csodálatos módon maga Isten cselekszik itt ói Pál hajótörésénél is: „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ezt m'óndta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kel! állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. ” (ApCsel 27,24) Láthatjuk és hihetjük tehát, hogy az Úr küldöttei, hírnökei, követei az O csodálatos gondviselésének az eszközei lehetnek a mi életünkben is. Mi is kérhetjük: „Vezess híven ösvényeden, Vezérlő angyalunk légy” (EÉ 89,2). G. A. Evangélikus Médiaműhely Alberti, 2003. október 16-18. (csütörtök kora estétől szombat kora délutánig) Várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetőleg azokat, akik az írott és elektronikus újságírás területén sze- 1 retnék felfrissíteni (elmélyíteni) szakmai ismereteiket! Regisztrációs díj: 1000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. Jelentkezési határidő: október 7. A jelentkezéseket az Evangélikus Élet Szerkesztőségébe várjuk: 1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: (06-1) 317-1108. (Az alberti vendégház korlátozott befogadókészségére való tekintettel a jelentke- ; zés elfogadását mielőbb szeretnénk visszaigazolni, ezért kérjük, hogy a jelentke- j zők adják meg e-mail címüket és/vagy telefonszámukat.) j A MEE Sajtóbizottsága nevében: Fabiny Tamás elnök Az Evangélikus Elet Szerkesztősége nevében: T. Pintér Károly főszerkesztő Disszonancia - harmónia Túl sok. túl kevés címmel rendezi meg az evangélikus nők ötödik országos találkozóját egyházunk Női Missziói Osztálya 2003. szeptember 27-én, szombaton 9.30 órai kezdettel a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest V, Sütő u. 2.) ELŐADÓK: Dr. Tőkéczki László történész, egyetemi tanár (Disszonancia-harmónia - a történész szemével); Debrecenyi Károly István, a Kilinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesületének elnöke (Disszonancia-harmónia - a lelkigondozó szemével); Kovácsné Tóth Márta lelkész, Vönöck (Harmóniára törekvés a világegyházban Beszámoló a Lutheránus Világszövetség X. nagygyűléséről). Az előző esztendők gyakorlatát követve a gyermekek felügyeletéről a nap folyamán gondoskodunk. Káté a határon túlra - adományozó vonal 06-81-330-220* Egy hívás - és valakit megajándékozott * A hívás díja 400 Ft + áfa.
