Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-28 / 39. szám

2003. SZEPTEMBER 28. 7. oldal r Evangélikus Elet Jól érzékelteti a média működési me­chanizmusát az a kis történet, amelyet a héten hallottam. Egy újságíró beszá­molt arról, hogy a tengerentúli repü­lőjárat óriási viharba került, csak úgy rázkódott a gépmadár. Még a sokat tapasztalt utasok is megrémültek, és görcsösen kapaszkodtak az ülés kar­fájába. Jó néhányan azonban folya­matosan és harsányan kacagtak. Idő­vel kiderült, hogy azok, akik fejükön fülhallgatóval egy szórakoztató filmet néztek a fedélzeten, egyáltalán nem vettek tudomást a veszélyről, és telje­sen átadták magukat az élvezetnek. Valóban, sokszor ilyen az ember. Nor­mális körülmények között észlelni kellene a veszélyt, ám a média egy vir­tuális világba csábít minket. Az egyik kereskedelmi rádió műsorveze­tője a közelmúltban nemes egyszerűség­gel „artistának” nevezte a kereszten füg­gő Jézust. Az a tény indította erre a nagyon szellemesnek szánt megjegyzés­re, hogy lom Jones, a világhírű énekes feszületet hord a nyakában. A korpusz ilyen kigúnyolását az Országos Rádió és Televízió Testület panaszbizottsága szóvá is tette, és a vallásos érzület ilyetén meg­sértését a médiatörvény megszegésének minősítette. Természetesen ugyanígy megengedhetetlen, hogy valaki példának okáért a Dávid-csillagból vagy bármilyen más vallás megszentelt jelképéből űzzön otromba tréfát. Azért nem kell nagyon el­keserednünk, ugyanis valóban nincs új a nap alatt. Közismert az a 2. századból fennmaradt falfirka - talán a legelső Krisztus-ábrázolás -, amely a megfeszí­tett Jézust szamárfejjel ábrázolja. * Apropó, falfirka! Budapest számos ki­emelt helyén évek óta olvashatók ezek a mondatok: „Jézus szeret téged!” és: „A bűneid zsoldja a halál!”. A feliratokat látva sokszor eszembe jutnak Simon és Garfunkel örökzöld dalának ezen sorai: „and the words of the prophets are writ­ten on the subway walls”, vagyis hogy az aluljárók falain a próféták igéi olvas­hatók. Mindig izgatott, ki lehet az, aki talán az éj leple alatt festékszóróval ter­jeszti az igét. Talán egy idős hölgy, aki napközben ájtatos életet él, éjjel pedig - gyermekei és unokái tudta nélkül - kala­páló szívvel jáija a várost? Vagy fiatalok amolyan szent kommandója, akik ha kell, fürgén elfutnak a rendőrök elől? Ha valaki tudja, ki ez a modem misszionári­us, kérem, jelezzen, szívesen beszélget­nék vele. Tényleg érdekelnének az indí­tékai és a tapasztalatai. Azért azt megmondanám neki, hogy pontatlanul idéz. Róm 6,23 ugyanis nem megszólít­va-fenyegetve, hanem általánosan fogal­maz: „a bűn zsoldja a halál", és az idé­zet 'ráadásul ezzel a bátorító üzenettel folytatódik: „ az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”. A kettő azért nem ugyanaz. Hirdessük az igét, akár festék­szóróval is (már ha a közterület-fenntar­tók ezt engedik), ám idézzünk pontosan. * Több újság is beszámolt arról, hogy Pá­pai Lajos római katolikus püspök egy győri rendezvényen felemelte szavát az úgynevezett „újpogány tanok” terjedése ellen. Magam is döbbenten látom és ol­vasom, hogy barátaim és az általam ked­velt közéleti emberek közül mind töb­ben képviselnek egy olyan ősmagyar vallást, amely a legnagyobb jóindulattal sem áll meg a kereszténység mérlegén. Többen azért kísérletet tesznek a tanítá­sok egyeztetésére. Egy szoboravatás so­rán hallottam már olyan beszédet, amely a turulmadarat és a Szentleiket, Emesét és Szűz Máriát kapcsolta könnyedén össze. Olvastam azt a véleményt, amely azért ellenzi, hogy egy koncentrációs tá­bor makettjét filmforgatási céllal a Pilis­ben felépítsék, mert az úgymond szakrá­lis hely, a holt lelkek és az ősök szellemeinek kiemelt gyülekezőhelye. Némelyek már ellentmondást nem tűrően fogalmaznak: a kereszténység helyett a pogány, ősi valláshoz kell visszatérni. Nem szabad az ilyen szünkretista hatás­nak engedni csupán azért, mert amúgy szeretjük és tiszteljük azt a zenészt vagy építészt, aki ilyen tanokat képvisel. Rész­ben erről szól az a vita, amely a Magyar Demokrata, illetve a Heti Válasz szer­kesztői és szerzői között folyik. Az utób­bi hasábjain szívemből szólt Tőkéczki László, aki nagyon határozottan sürgette, hogy meg kell húzni azt a határt, amely az egymással össze nem férő nézetek kö­zött valóságosan létezik. Egyházunkban is sok lelkész és gyülekezeti tag, iskolá­inkban pedig sok tanár és diák felelőssé­ge ez. * Újra felbukkantak az utcákon az MSZP aktivistái. Csinos kék füzetet nyomnak a gyanútlan ember kezébe, amelyből min­denki megtudja, miért is olyan jó most nekünk. Az ifjúgárdista nosztalgiáról árulkodó eseteknek legutóbb másfél éve voltunk tanúi, amikor baloldali fiatalok azzal a céllal ültek be a templomokba, hogy az ott elhangzottakat pártpolitikai szempontból értékeljék. Aztán végre nyugalom lett, és ezek a jobb sorsra érde­mes ifjak is talán többet sportoltak, udva­roltak, olvastak, vagy kellemes gyalogtú­rákon vezették le fölös energiáikat. Időközben még Medgyessy Péter mi­niszterelnök is valahogy úgy fogalma­zott ha jól emlékszem, a kormány- program előterjesztése során hogy az utcákon sétáljanak, az iskolákban tanít­sanak, és a templomokban imádkozza­nak. Az utóbbi utalásból némileg ugyan a „sekrestye-kereszténység” iránti vá­gyat hallottam ki, hogy tudniillik az egy­ház csak ne foglalkozzon politikai, köz­életi vagy éppen gazdasági kérdésekkel, ám a békesség kedvéért nem tettem szó­vá. Most azonban megkérdezem, hogy ezek a derék fiatalok miért nem hagyják az embert nyugodtam sétálni vagy autót vezetni? És egyáltalán, egy párt és egy kormány - távol minden kampányidő­szaktól - miért az utcán és nem a parla­mentben akar meggyőzni minket? * Ezen a ponton egyenlő mértékkel kell mérni. Természetesen minden közösség számára megtisztelő Orbán Viktor volt kormányfő látogatása. A keresztény érté­kek melletti elkötelezettsége közismert. Istenkereséséről, kételyeiről és hitéről csak sejtéseink lehetnek, hiszen ez az ő legszemélyesebb ügye. Úgy tűnik, hogy ezt ő rokonszenves módon meg is tartja magának, és legfeljebb jelzésszerű utalá­sokat ad a nyilvánosságnak. Jól van ez így. Mint ahogy az is örvendetes, hogy részt vesz több templomi szertartáson. A jelenlévők túlnyomó többségével egé­szen biztosan egy hullámhosszon van ilyenkor, akár hitbeli, akár politikai kér­désekben. Múlt héten a békéscsabai re­formátus templomban azonban valószí­nűleg összemosódott ez a kettő. A hírek szerint ugyanis a templom színes ablakai kapcsán arra utalt, hogy a szivárvány szí­neiben a vörös után a narancssárga követ­kezik, A gyülekezet nyilván szívébe zár­ta öt ezért, hiszen sokak reményét fogalmazta meg. Éppenséggel magam sem bánnék egy ilyen váltást. Mégis azt kell mondanom, hogy egy ilyen pártpoli­tikai utalás nem volt szerencsés. * A békéscsabai eset hitelességéért mind­azonáltal már csak azért sem kezeskedhe- tem, mert arról a Népszabadság című lap­ban olvastam. Abban az újságban, amely a közelmúltban a rendszerváltó évek leg­gyalázatosabb médiacsalását követte el. A Teller Ede nevével és tekintélyével va­ló visszaélés, az otromba hamisítvány és az ahhoz fűződő kommentárok közlése, majd a kényszeredett és álságos mea culpázás valóban a mélypontot jelenti. Egy demokratikus hagyományaira job­ban adó országban aligha lennének még mindig helyükön az érintettek. Az olvasó mégis hálás lehet az amúgy teljességgel lehangoló események napvilágra kerülé­séért. Most legalább ízelítőt kapunk ab­ból, hogy a politikai újságírás boszor­kánykonyhájában miként főznek. Ugyan­ezen lap hétvégi mellékletében mindig megjelenik a valóban szellemes Terítéken rovat, amely a „Wittmann fiúk” inkogni­tóban tett étteremlátogatásairól számol be. Nos, e rovat szabályai szerint így osz­tályozhatunk: konyha: velejéig romlott; kiszolgálás: arcátlan. * Üdítőbb jelenséggel szeretném összefog­lalómat zárni. A nyári szünet után ismét képernyőre kerül a Mindentudás Egyete­me. Az egyik szeptemberi adásban Ester­házy Péter olvasta fel esszéjét a nyelvről. Az író, akinek szövegeiben bizony bősé­gesen akad trágár szó, egyebek mellett a káromkodásról is beszélt. Ettől a szocio-, pszicholingvisztikai megnyilvánulástól némileg önkényesen megkülönböztette az istenkáromlást. Őszintén szólt arról, hogy „pápista génjei” ez utóbbit semmi­képpen sem engedik meg neki. Egyéni és közösségi használatra ezt afféle minimá­lis programként értékelhetjük. Bizonyos körökben aligha leszek az­zal népszerű, ha bevallom: én szeretem Esterházy Péter írásait. Továbbmegyek: az egyház és a kereszténység ügyeiben való megnyilatkozásait is figyelemre­méltónak tartom. A Mindentudás Egye­temén elmondottakhoz hasonló gondo­latokat fogalmazott meg annak idején, még a 80-as években a Vigília folyóirat­ban: „És: nagyon óvatosan kell bánni a megbotránkoztatással (fontos persze: kit, kiket). Mert úgy gondolom, nem megbotránkoztatónak kell lenni, hanem botrányosnak, minthogy talán igaz, amit olvadtam valahol, hogy megbotránkoz­tató olykor a pucérság, de botrányos: az igazság. Erre a botrányra kéne töreked­nünk (mindannyiunknak).” Ebbe a zárójeles mindanyiunkba be­letartoznak újságírók és politikusok, egyháziak és világiak egyaránt. Sokan azt mondják, hogy a közéletben minden csupa botrány. A fenti idézet szellemé­ben azonban megállapíthatjuk: körülöt­tünk minden csak megbotránkoztató, de nem „botrányos”. Megbotránkoztató pu- cérsággal, közéleti perverzióval és új­ságírói prostitúcióval sokszor találko­zunk, a „botrányos” igazsággal annál kevesebbszer. Érvényes ez az egyházakra is. Ne­künk sem megbotránkoztatónak, hanem „botrányosnak” kell lennünk, Gál 5,11 („a kereszt botránya”) értelmében. A megbotránkoztatótói a botrányosig úgy is eljuthatunk, ha végre levesszük fejünkről a fülhallgatót. Fabiny Tamás jiMMMIitlMllllllBMi Bottá Dénes kamerája a Városligetben rendezett köztéri plakátkiállításon örökítette meg a fenti pályaművet. Az Irsai Evangélikus Egyházközség szeretettel meghívja Önt és kedves családját 2003. október 4-én 15 óra­kor kezdődő ünnepi istentiszteletére, melyen Koczor Tamás esperes beiktatja hivatalába a gyülekezet megválasztott lelkészét, Erdélyi Csabát. Igét hirdet D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke A Magyarországi Evangélikus Egy­ház pályázatot hirdet a Balatonszár­szói Evangélikus Konferenciaköz­pont gondnoki állására egész éves munkával, ottlakással. Szükséges feltételek: német nyelvtu­dás és legalább középfokú gazdasági jártasság. Szolgálati lakást biztosítunk, fizetés megegyezés szerint. A munka felvétele 2004. február 1- jével esedékes. Jelentkezni 2003. október 31-ig lehet a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iro­dájának címén: 1085 Budapest, Üllői út 24. Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt az EKE őszi csendes­napjára, amelyet 2003. szeptember 27-én 10-16 óráig tartunk a budavári gyülekezet vendégeiként a Bécsi ka­pu téri evangélikus templomban. A csendesnaphoz kapcsolódóan tartjuk meg bibliaiskolánk tanévzáró és -nyi­tó alkalmát is. A nap igeszolgálatai­nak alapjául a következő igék szol­gálnak: ,, Jöjjetek énhozzám mind­nyájan..." Mt 11,28-29 (Balicza Iván); „ Maradjatok énbennem, és én tibennetek..." Jn 15,4-5 (Ittzés Ist­ván); „ Menjetek el tehát, tegyetek ta­nítvánnyá minden népet... " Mt 28,19 (Verasztó János). Frissítő italokról a vendéglátók gondoskodnak, kérjük azonban, hogy ebédet mindenki hoz­zon magával. A csendesnappal kap­csolatban további információkat az EKE Alapítvány irodájában lehet kérni: 1068 Bp., Szondi u. 95. 1/1. Tel./fax: (061) 332-7063. EGYHÁZKERÜLETI NAP Balassagyarmat, 2003. október 18. PROGRAM 9.30 - Gyülekező a gyülekezeti teremben 10.00 - Istentisztelet úrvacsorával (igét hirdet: D. Szebik Imre püspök) 11.30 - Előadás: dr. Szabó József püspök élete és szolgálata (előadó: Zólyomi Mátyás csepeli lelkész) 12.00 - Az egyházkerületi pályázat eredményének kihirdetése és a díjak átadása 12.30 - Filmvetítés a Lutheránus Világszövetség tizedik nagygyűléséről, (referáló: dr. Fabiny Tamás docens) 13.00-Ebéd 14.00 - Előadás és megbeszélése: „Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat” - időszerű fela­dataink gyülekezeteinkben (előadó: dr. Fabiny Tamás) 15.00 Fórum egyházunk életéről 16.00 - Záró áhítat (Bartha István balassagyarmati lelkész) k M 1. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents