Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-28 / 39. szám

Evangélikus Elet 2003. SZEPTEMBER 28. 5. oldal Közelebb Közelebb - ez a címe annak az összesen hét füzetből álló hittankönyvsorozatnak, amely gimnazistáknak, a 9-10. évfolyam tanulóinak szól. Akik figyelemmel kí­sérik a Katechetikai Bizottság által szervezett és felügyelt hittankönvv-kiadási munkát (legutóbb az Evangélikus Elet augusztus 31-i számában mutattuk be az új alsó tagozatos tankönyveket), azok tudják, hogy többfunkciós kiadványokat szerkesztünk. A Közelebb sorozat is ilyen. Tárház - így nevezi az egyik szerző mert többféle munkaágban meríthetünk belőle, kiemelhetünk többet vagy keve­sebbet igényeink, az alkalom, a csoport szükségletének megfelelően, gyülekezet­ben és iskolában egyaránt. Emellett azonban saját épülésére is olvashatja bárki, aki a hét témakörben ismereteket szeretne szerezni. A mély gondolatok művésze Elekes Judit-emlékkiállítás Esztergomban Milyen területekre kalauzol el a füzetso- rozat? Közelebb segít a Bibliához mint könyvhöz; az Ó- és Újszövetség köny­veihez, korához, világához; Jézushoz, akit Krisztusnak vallunk; közelebb visz a világvallások ismeretéhez; ezen kívül az Újszövetségben elsősorban a leve­lekben - előkerülő témákról gondolkod­tat el. Ebből a felépítésből kirajzolódik a könyvek célja. Tanítanak új, illetve elmé­lyítenek ismert bibliai történeteket, emel­lett színesen és széles összefüggésben mutatják be azt a kort, amelyben a bibliai történetek játszódnak. Ugyan­így nyúlnak a Bibliához, és szólnak keletkezéséről, történe­téről, különféle kiadásairól, for­dításairól, használatáról. Sok információt tartalmaznak a fü­zetek, új és érdekes adatokkal, részletekkel igyekeznek bővíte­ni a tanulók ismereteit. A füzetek az információ- közlés mellett nagy hangsúlyt fordítanak a tanulók személyi­ségfejlődésére is. Arra próbál­nak rámutatni, hogy mindaz, amiről a Biblia és a keresztény tanítás szól, szorosan kapcso­lódik az élethez. Tehát nem te­kintélytiszteletből vagy az álta­lános műveltség megszerzése céljából igyekszünk elsajátíta­ni ezeket az ismereteket, ha­nem azért, mert rólunk, az éle­tünkről, a jelenünkről és a jövőnkről szólnak, közelről érintenek bennünket. Hogyan próbálja a füzetsorozat érzékel­tetni ezt a közelséget? Elsősor­ban a hangsúlyok elhelyezésé­vel, mindazzal, amit egy témáról, könyvről, történetről megtanít. De a közeledést segítik a képek is, amelyekből feltűnően sok található a füzetekben. Vannak közöttük illusztráció jellegű képek, amelyek az ismeretterjesz­tést segítik (ezek a „hogyan nézett ki Jé­zus korában?” típusú illusztrációk). Bő­ségesen akadnak azonban olyanok is, amelyek gondolkodtatnak: csak áttétele­sen kapcsolódnak a konkrét témához, se­gítik viszont az elmélyedést, és tovább­gondolkodásra inspirálnak. A képek mellett jelentős mennyiségű irodalmi részletet, verset, meditativ szöve­get tartalmaznak a könyvek. Egybecseng ez a gazdagság a gyakorlati teológia ma alapvetőnek számító felismerésével, amely szerint a vallási élmény, az isten­élmény egész valónkat megragadja. Nemcsak a gondolkodásunkat veszi igénybe, mozgósítja és ösztönzi, hanem egész személyiségünket is. Mint ilyen, csak a művészi élményhez, az esztétikai élményhez hasonlítható. Például ha az ember megtanul egy verset, akkor nem­csak tudja a szövegét, hanem átéli, felfe­dezi, .megragadja a tartalmát, az üzene­tét, érzi az ízét. Napjaink gyakorlati teológiája nagy súlyt helyez erre a szem­pontra. Ugyanezt teszik a Közelebb fű­zetek is, melyek tartalmi és esztétikai él­ményt nyújtanak. Szintén gazdag és tudatos az a mód­szertani világ, amelyben a kiadványok mozognak. A feladatok sorában sok az új, eddig nem nagyon ismert nézőpont és megközelítési mód, amely reménysé­günk szerint élvezetessé teszi mind a ta­nítást, mind a tanulást. A füzetek fontos célja, hogy fejlessze a tanulók gondol­kodását. Sok a beszélgetős feldolgozás is. Ennek nagy jelentősége van, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy hitkérdésekről, életkérdésekről beszélni tudjunk. Alig találunk megfelelő szava­kat. Mai környezetünk nem ebben az irányban fejleszti a szókincsünket. Véle­ményt alkotni sem egyszerű dolog, hát még elmondani, sőt kulturáltan ütköztet­ni más véleményekkel! Tanít és fejleszt ez a sorozat ilyen irányban is. Néhány évvel ezelőtt sokat panasz­kodtunk - és joggal - a hittankönyvhiány miatt. Azután sok lelkész és hitoktató készített saját használatra különböző anyagokat. Kitaláltuk, barkácsoltunk, ismerőseinknek továbbadtuk. Mára elmúlt a hiány időszaka. Azt gondolom, lejárt a barká­csolás ideje is. Egyházunk Kat­echetikai Bizottsága jelentős erőfeszítéseket tesz annak érde­kében, hogy mind az alsó tago­zatos, mind a gimnazistáknak szóló hittankönyvek tartalmuk­ban igényesek, módszereikben korszerűek és megjelenésükben esztétikusak legyenek. Ma már rendelkezünk olyan személyi és tárgyi feltételekkel, hogy meg­próbálhatunk minőséget, a tő­lünk telhető legjobbat adni. Erre törekszik mindkét most megje­lenő tankönyvcsomagunk: a 6-7 és a 8-9 éves tanulóknak szóló, amelyet az Evangélikus Elet említett számában, illetve a rádi­óban mutattunk be, valamint a Közelebb sorozat, amely 16-17 éves diákoknak szól. A szerzők (Sándor Éva, Solymár Mónika, Sólyom Anikó, Varga Gyöngyi és Zsugyel Adél), a lektorok és Lu­ther Kiadó munkatársai öröm­mel és szeretettel nyújtják át a könyveket. Reméljük, hogy munkánk az olvasók, tanárok, lelkészek és diákok örömére, hasznára és épülésé­re szolgál majd. Szabóné Mátrai Marianna A fiizetsorozatról a Luther Kiadónál lehet to­vábbi információkat kérni (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 06-1/317-5478 vagy 486- 1228). A kiadványok az ősz folyamán jelen­nek meg. A jeles festő, grafikus és kárpitmű­vész, Elekes Judit (1920-1995) mun­kásságát mutatja be az esztergomi Keresztény Múzeum legújabb kiállí­tása, mely október 5-ig tart nyitva. Elekes Judit a Képzőművészeti Főisko­lán Szőnyi István tanítványaként magas szintű festői képzést kapott. Nagy tiszte­lője volt mesterének egész életében, de nem vált epigonjává. Önálló, határozott művészegyénisége fokozatosan kibonta­kozott. Egyéni hangját a Székelyföldről hozta magával, ahol az ember a 20. szá­zadban is megőrizte érzékenységét a jel­képek, a transzcendencia iránt, és ahol az ember jobban együtt él a természettel, mint más vidéken. Akvarelljein a világos színek oldott festőisége, a kékek, sárgák és az összha­tásukból alakult zöldek a halk barnák­kal, lilákkal kísérve, lágy zenei dalla­mokban szólaltatják meg a művésznő üzenetét, vallanak költői lelkületéről. Embert ritkán látunk akvarelljein, de az ember alkotásait - a hajót, a hidat, a ká­polnát és más épületeket - igen. Az em­ber feladata: uralma alá vetni a termé­szetet, élni vele és benne. Az akvarellek mellett szerepel két tollrajz, a Spliti piac és a Palermói ha­lászkikötő is. Elekes Judit az 1960-as években az első lehetőséget megragad­va, „ábeli” lelkülettel bejárta a nagyvilá­got. Olaszországi, franciaországi, spa­nyolországi, görögországi, törökországi élményei jelentősen gazdagították, el­mélyítették filozofikus egyéniségét. Grafikáin a vonal adta lehetőségekkel élve a mű szerkezetét, a formák rendjét, felépítését hangsúlyozza, s így sugároz­za a rend, a fegyelem fontosságát az em­ber életében. A kárpitok két teremben tárulnak nagy színpompával elénk. Itt a formák dekorativitása uralkodik, amely az akva­rellek festőiségét és a grafikák konstruk- tivitását is magába foglalja. A kiállított 21 alkotás a hatvanas évek közepe és 1994 között készült. Elekes Judit maga szőtte valamennyit, így valóban a kárpit anyaga és technikája formálta gondola­tainak megjelenítését. A mély művészi mondanivaló könnyed, játékos, dekora­tív kompozíciókban szól hozzánk. A 20. század első felének legjobb művészi tö­rekvései, a későszecesszió, a népművé­szet szeretete, az avantgárd ismerete és a középkori művészet szelleme segítették egyéni stílusának kialakítását. A középkor művészete vonzotta oly gyakran Esztergomba, a Keresztény Múzeumba. A magyar és az egyetemes európai művészet kiváló alkotásai pél­daképeivé váltak. Ezek is buzdították, erősítették művészi hitvallását, ars poe­ticáját. Fő törekvése volt, hogy ember­társait megismertesse az Igazi, Örök Széppel, Istennel, és el is vezesse őket Hozzá. Ezért örömmel áldozta életét a tanításnak egészen 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezután volt csak több ideje az alkotómunkára, de a politikai rend­szer sajnos akkor sem tette lehetővé a nyilvánosság előtti bemutatkozását. Ez­zel a posztumusz kiállítással adósságun­kat kívánjuk törleszteni felé, és egyúttal igazi művészeti élménnyel szeretnénk megajándékozni kortársainkat. Dr. Prokopp Mária VARGA GYÖNGYI - ZSUGYEL ADEL KözElEbb AZ ÓsZÖVETSÉqhEZ Evangélikus hittankönyv 16-17 évesek számára LUTHER KIADÓ Múlt, jelen, jövő A Magyar Nemzeti Múzeum őszi-téli programjaiból Régi pompájában ragyog a Nemzeti Múzeum az előcsarnoktól a kiállítótermeken át a megújult, „a 21. század elvárásainak megfelelő” raktárakig. A munkálatok most az épületen kívülre költöztek. Mélygarázs épül, a múzeumkert pedig átalakul történelmi parkká, ahol 150 év története elevene­dik meg. A parkban eredeti növényeket ültetnek el, szoborcsoportokat állítanak fel. Az átfestések­kor az egyik pad alatt a következő feliratot talál­ták a restaurátorok: „Olvasók padja” - ennek emlékét őrzi egy hölgy, aki kis tolókocsin könyve­ket tol. Valamikor régen ugyanis a bejárat mellett könyveket is lehetett kölcsönözni... Elkészültek az állandó történeti kiállítások, lassan teljes üzembe helyezik őket. A Lapidárium kávézó - melynek helyén három éve még műhelyek, raktá­rak voltak - különféle programok helyszíne lesz. Október 20-án Illyés Kinga „San Gennaro vére” cí­mű pódiumestjén Márai Sándor műveiből olvas fel. November 17-én „Egyedül” címmel Bálint Mária tart Székely János-estet. Az őslénytár elköltözik a Természettudományi Múzeumba, s a felszabadult 1500 m2-en magyar és külföldi időszaki kiállításo­kat rendeznek majd, A legfontosabb tervek közé tartoznak az iskolá­sokat, a ,jövő látogatóit” csalogató, ideszoktató programok. Húsz évvel ezelőtt indultak meg a kü­lönféle tárlatokra épülő foglalkozások, s ezek any- nyira népszerűek lettek, hogy ma már az unokákat hozzák az akkori látogatók. Hogy ne csak vitrinbe zárt tárgyakat lássanak a gyerekek, a múzeum új­szerű családi-iskolai foglalkozásokat kínál: a kicsi­nyek választhatnak egy történelmi kort, és közös já­tékokban vehetnek részt. A „Históriás Történeti Játszóház” sorozatában a következő programok szerepelnek: Kőkori őseink (október 12.), Bronzko­ri menyegző (november 9.), A ve Caesar! (december 14.). A gyerekek ékszereket, edényeket, agyagszob­rocskákat, mozaikokat készíthetnek, pénzt verhet­nek, és az elkészített tárgyakat haza is vihetik. A foglalkozások „korfelidéző játékokkal” zárulnak. „Honfoglaló eleink” egy képzeletbeli jurtában gyűl­nek össze, „Szent István törvénynapján” az ispán a király nevében törvénynapot tart, utána vadlúdva- dászaton vesznek részt a jelenlévők. A „középkori vásáron” a foglalkozások során elkészült portékát kínálják a csoportok, miközben a városbíró felügyel a rendre. További infor­mációkért a Históriás Társasághoz (tel.: 364- 1728) vagy a múzeumban Késik Gabriellához (327- 7749) fordulhatnak az ér­deklődők. Az iskolás csoportok­nak tárlatvezetéseket szer­veznek, a pedagógusok­nak füzeteket készítenek, és a feladatlapokat e- mailben küldik el nekik. A vidéki és határon túli iskolacsoportok ingyenes belépést kérhetnek. Közös programot kínál az egész családnak a „Ré­gészeti séták” nevű ren­dezvény, melyet minden hónap utolsó szombatján 15.30-kor tartanak. Ízelí­tőül néhány a választható témákból: A kőkor, A bronzkor, A népvándorlás kora, Hogyan dolgozik a régész?, A restaurátor műhelytitkai. A gyerekek itt is készíthetnek különböző tárgyakat. Rendszeresek lesznek a Lapidáriumban az „Ev- szakváltó” és a „Sétáló koncertek” is, ahol termek­ként egy-egy korszak muzsikájával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A tartalomból: Francia és len­gyel barokk zene (szeptember 27.), Török s német között: a Thököly-kor muzsikája (1670-1700) (ok­tóber 25.), Győzhetetlen szép kővárom: a Rákóczi­kor muzsikája (1700-1735) (november 8.). Végül két időszaki kiállítást szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. Október 3-a és január 4-e kö­zött - az egri Dobó István Vármúzeum bemutatója után - a Betléri Múzeum gyűjteményéből Buda­pestre érkezik a „Főúri terítékek az Andrássyak asztalán’’ című tárlat, ahol több száz tárgy és két teljes 19. századi teríték lesz látható. A különféle evőeszközök segítségével - egyebek mellett - meg­tanulhatjuk, hogyan kell az osztrigát kinyitni, illet­ve azt is, hogy a rák ollójából miként vehetjük ki a húsát. Láthatunk füvott és csiszolt üveg pohárkész­leteket, őzbakagancsból készült vagy bécsi udvari ékszerész által készített evőeszközöket, de néhány festmény is segít majd felidézni egy-egy lakomát vagy a híres család egy-egy személyiségét... A másik tárlat - mely „Az út vége, Szovjetunió-Bu- dapest, 1956” címmel október 22-től lesz látható a Paris Match legendás fotósának, Jean-Pierre Pedrazzininek állít emléket. Pedrazzini lapja megbí­zásából 1956 nyarán a" Szovjetunióban, ősszel pedig Magyarországon fényképezett. Október 30-án a Köz­társaság téren halálos találat érte. Huszonkilenc éves volt. A bemutatott fotókat a Paris Match archívuma bocsátotta a szervezők rendelkezésére. A szovjetunió­beli képek az ottani kisemberek mindennapjaiba en­gednek bepillantást (azoknak a világába, akik azután idejöttek leverni forradalmunkat...), a magyarországi­ak pedig a forradalom eseményeit, helyszíneit, hőseit örökítik meg. Ezek a dokumentumok nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy a világ megismerje szabadság­gá harcunkat. Pedrazzini nővére jóvoltából a kiváló fotós g néhány személyes tárgyát is látjuk, köztük az itt hasz- S nált fényképezőgépét és kórházi ingét, melyet a « Péterfy Sándor utcai kórházban viselt. 1956 Pedrazz- £ ini életének utolsó éve volt. Nyugodjék békében... “• Kovács Mária É k é k

Next

/
Thumbnails
Contents