Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-28 / 39. szám
Evangélikus Elet 2003. SZEPTEMBER 28. 5. oldal Közelebb Közelebb - ez a címe annak az összesen hét füzetből álló hittankönyvsorozatnak, amely gimnazistáknak, a 9-10. évfolyam tanulóinak szól. Akik figyelemmel kísérik a Katechetikai Bizottság által szervezett és felügyelt hittankönvv-kiadási munkát (legutóbb az Evangélikus Elet augusztus 31-i számában mutattuk be az új alsó tagozatos tankönyveket), azok tudják, hogy többfunkciós kiadványokat szerkesztünk. A Közelebb sorozat is ilyen. Tárház - így nevezi az egyik szerző mert többféle munkaágban meríthetünk belőle, kiemelhetünk többet vagy kevesebbet igényeink, az alkalom, a csoport szükségletének megfelelően, gyülekezetben és iskolában egyaránt. Emellett azonban saját épülésére is olvashatja bárki, aki a hét témakörben ismereteket szeretne szerezni. A mély gondolatok művésze Elekes Judit-emlékkiállítás Esztergomban Milyen területekre kalauzol el a füzetso- rozat? Közelebb segít a Bibliához mint könyvhöz; az Ó- és Újszövetség könyveihez, korához, világához; Jézushoz, akit Krisztusnak vallunk; közelebb visz a világvallások ismeretéhez; ezen kívül az Újszövetségben elsősorban a levelekben - előkerülő témákról gondolkodtat el. Ebből a felépítésből kirajzolódik a könyvek célja. Tanítanak új, illetve elmélyítenek ismert bibliai történeteket, emellett színesen és széles összefüggésben mutatják be azt a kort, amelyben a bibliai történetek játszódnak. Ugyanígy nyúlnak a Bibliához, és szólnak keletkezéséről, történetéről, különféle kiadásairól, fordításairól, használatáról. Sok információt tartalmaznak a füzetek, új és érdekes adatokkal, részletekkel igyekeznek bővíteni a tanulók ismereteit. A füzetek az információ- közlés mellett nagy hangsúlyt fordítanak a tanulók személyiségfejlődésére is. Arra próbálnak rámutatni, hogy mindaz, amiről a Biblia és a keresztény tanítás szól, szorosan kapcsolódik az élethez. Tehát nem tekintélytiszteletből vagy az általános műveltség megszerzése céljából igyekszünk elsajátítani ezeket az ismereteket, hanem azért, mert rólunk, az életünkről, a jelenünkről és a jövőnkről szólnak, közelről érintenek bennünket. Hogyan próbálja a füzetsorozat érzékeltetni ezt a közelséget? Elsősorban a hangsúlyok elhelyezésével, mindazzal, amit egy témáról, könyvről, történetről megtanít. De a közeledést segítik a képek is, amelyekből feltűnően sok található a füzetekben. Vannak közöttük illusztráció jellegű képek, amelyek az ismeretterjesztést segítik (ezek a „hogyan nézett ki Jézus korában?” típusú illusztrációk). Bőségesen akadnak azonban olyanok is, amelyek gondolkodtatnak: csak áttételesen kapcsolódnak a konkrét témához, segítik viszont az elmélyedést, és továbbgondolkodásra inspirálnak. A képek mellett jelentős mennyiségű irodalmi részletet, verset, meditativ szöveget tartalmaznak a könyvek. Egybecseng ez a gazdagság a gyakorlati teológia ma alapvetőnek számító felismerésével, amely szerint a vallási élmény, az istenélmény egész valónkat megragadja. Nemcsak a gondolkodásunkat veszi igénybe, mozgósítja és ösztönzi, hanem egész személyiségünket is. Mint ilyen, csak a művészi élményhez, az esztétikai élményhez hasonlítható. Például ha az ember megtanul egy verset, akkor nemcsak tudja a szövegét, hanem átéli, felfedezi, .megragadja a tartalmát, az üzenetét, érzi az ízét. Napjaink gyakorlati teológiája nagy súlyt helyez erre a szempontra. Ugyanezt teszik a Közelebb fűzetek is, melyek tartalmi és esztétikai élményt nyújtanak. Szintén gazdag és tudatos az a módszertani világ, amelyben a kiadványok mozognak. A feladatok sorában sok az új, eddig nem nagyon ismert nézőpont és megközelítési mód, amely reménységünk szerint élvezetessé teszi mind a tanítást, mind a tanulást. A füzetek fontos célja, hogy fejlessze a tanulók gondolkodását. Sok a beszélgetős feldolgozás is. Ennek nagy jelentősége van, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogy hitkérdésekről, életkérdésekről beszélni tudjunk. Alig találunk megfelelő szavakat. Mai környezetünk nem ebben az irányban fejleszti a szókincsünket. Véleményt alkotni sem egyszerű dolog, hát még elmondani, sőt kulturáltan ütköztetni más véleményekkel! Tanít és fejleszt ez a sorozat ilyen irányban is. Néhány évvel ezelőtt sokat panaszkodtunk - és joggal - a hittankönyvhiány miatt. Azután sok lelkész és hitoktató készített saját használatra különböző anyagokat. Kitaláltuk, barkácsoltunk, ismerőseinknek továbbadtuk. Mára elmúlt a hiány időszaka. Azt gondolom, lejárt a barkácsolás ideje is. Egyházunk Katechetikai Bizottsága jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mind az alsó tagozatos, mind a gimnazistáknak szóló hittankönyvek tartalmukban igényesek, módszereikben korszerűek és megjelenésükben esztétikusak legyenek. Ma már rendelkezünk olyan személyi és tárgyi feltételekkel, hogy megpróbálhatunk minőséget, a tőlünk telhető legjobbat adni. Erre törekszik mindkét most megjelenő tankönyvcsomagunk: a 6-7 és a 8-9 éves tanulóknak szóló, amelyet az Evangélikus Elet említett számában, illetve a rádióban mutattunk be, valamint a Közelebb sorozat, amely 16-17 éves diákoknak szól. A szerzők (Sándor Éva, Solymár Mónika, Sólyom Anikó, Varga Gyöngyi és Zsugyel Adél), a lektorok és Luther Kiadó munkatársai örömmel és szeretettel nyújtják át a könyveket. Reméljük, hogy munkánk az olvasók, tanárok, lelkészek és diákok örömére, hasznára és épülésére szolgál majd. Szabóné Mátrai Marianna A fiizetsorozatról a Luther Kiadónál lehet további információkat kérni (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 06-1/317-5478 vagy 486- 1228). A kiadványok az ősz folyamán jelennek meg. A jeles festő, grafikus és kárpitművész, Elekes Judit (1920-1995) munkásságát mutatja be az esztergomi Keresztény Múzeum legújabb kiállítása, mely október 5-ig tart nyitva. Elekes Judit a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként magas szintű festői képzést kapott. Nagy tisztelője volt mesterének egész életében, de nem vált epigonjává. Önálló, határozott művészegyénisége fokozatosan kibontakozott. Egyéni hangját a Székelyföldről hozta magával, ahol az ember a 20. században is megőrizte érzékenységét a jelképek, a transzcendencia iránt, és ahol az ember jobban együtt él a természettel, mint más vidéken. Akvarelljein a világos színek oldott festőisége, a kékek, sárgák és az összhatásukból alakult zöldek a halk barnákkal, lilákkal kísérve, lágy zenei dallamokban szólaltatják meg a művésznő üzenetét, vallanak költői lelkületéről. Embert ritkán látunk akvarelljein, de az ember alkotásait - a hajót, a hidat, a kápolnát és más épületeket - igen. Az ember feladata: uralma alá vetni a természetet, élni vele és benne. Az akvarellek mellett szerepel két tollrajz, a Spliti piac és a Palermói halászkikötő is. Elekes Judit az 1960-as években az első lehetőséget megragadva, „ábeli” lelkülettel bejárta a nagyvilágot. Olaszországi, franciaországi, spanyolországi, görögországi, törökországi élményei jelentősen gazdagították, elmélyítették filozofikus egyéniségét. Grafikáin a vonal adta lehetőségekkel élve a mű szerkezetét, a formák rendjét, felépítését hangsúlyozza, s így sugározza a rend, a fegyelem fontosságát az ember életében. A kárpitok két teremben tárulnak nagy színpompával elénk. Itt a formák dekorativitása uralkodik, amely az akvarellek festőiségét és a grafikák konstruk- tivitását is magába foglalja. A kiállított 21 alkotás a hatvanas évek közepe és 1994 között készült. Elekes Judit maga szőtte valamennyit, így valóban a kárpit anyaga és technikája formálta gondolatainak megjelenítését. A mély művészi mondanivaló könnyed, játékos, dekoratív kompozíciókban szól hozzánk. A 20. század első felének legjobb művészi törekvései, a későszecesszió, a népművészet szeretete, az avantgárd ismerete és a középkori művészet szelleme segítették egyéni stílusának kialakítását. A középkor művészete vonzotta oly gyakran Esztergomba, a Keresztény Múzeumba. A magyar és az egyetemes európai művészet kiváló alkotásai példaképeivé váltak. Ezek is buzdították, erősítették művészi hitvallását, ars poeticáját. Fő törekvése volt, hogy embertársait megismertesse az Igazi, Örök Széppel, Istennel, és el is vezesse őket Hozzá. Ezért örömmel áldozta életét a tanításnak egészen 1979-ig, nyugdíjba vonulásáig. Ezután volt csak több ideje az alkotómunkára, de a politikai rendszer sajnos akkor sem tette lehetővé a nyilvánosság előtti bemutatkozását. Ezzel a posztumusz kiállítással adósságunkat kívánjuk törleszteni felé, és egyúttal igazi művészeti élménnyel szeretnénk megajándékozni kortársainkat. Dr. Prokopp Mária VARGA GYÖNGYI - ZSUGYEL ADEL KözElEbb AZ ÓsZÖVETSÉqhEZ Evangélikus hittankönyv 16-17 évesek számára LUTHER KIADÓ Múlt, jelen, jövő A Magyar Nemzeti Múzeum őszi-téli programjaiból Régi pompájában ragyog a Nemzeti Múzeum az előcsarnoktól a kiállítótermeken át a megújult, „a 21. század elvárásainak megfelelő” raktárakig. A munkálatok most az épületen kívülre költöztek. Mélygarázs épül, a múzeumkert pedig átalakul történelmi parkká, ahol 150 év története elevenedik meg. A parkban eredeti növényeket ültetnek el, szoborcsoportokat állítanak fel. Az átfestésekkor az egyik pad alatt a következő feliratot találták a restaurátorok: „Olvasók padja” - ennek emlékét őrzi egy hölgy, aki kis tolókocsin könyveket tol. Valamikor régen ugyanis a bejárat mellett könyveket is lehetett kölcsönözni... Elkészültek az állandó történeti kiállítások, lassan teljes üzembe helyezik őket. A Lapidárium kávézó - melynek helyén három éve még műhelyek, raktárak voltak - különféle programok helyszíne lesz. Október 20-án Illyés Kinga „San Gennaro vére” című pódiumestjén Márai Sándor műveiből olvas fel. November 17-én „Egyedül” címmel Bálint Mária tart Székely János-estet. Az őslénytár elköltözik a Természettudományi Múzeumba, s a felszabadult 1500 m2-en magyar és külföldi időszaki kiállításokat rendeznek majd, A legfontosabb tervek közé tartoznak az iskolásokat, a ,jövő látogatóit” csalogató, ideszoktató programok. Húsz évvel ezelőtt indultak meg a különféle tárlatokra épülő foglalkozások, s ezek any- nyira népszerűek lettek, hogy ma már az unokákat hozzák az akkori látogatók. Hogy ne csak vitrinbe zárt tárgyakat lássanak a gyerekek, a múzeum újszerű családi-iskolai foglalkozásokat kínál: a kicsinyek választhatnak egy történelmi kort, és közös játékokban vehetnek részt. A „Históriás Történeti Játszóház” sorozatában a következő programok szerepelnek: Kőkori őseink (október 12.), Bronzkori menyegző (november 9.), A ve Caesar! (december 14.). A gyerekek ékszereket, edényeket, agyagszobrocskákat, mozaikokat készíthetnek, pénzt verhetnek, és az elkészített tárgyakat haza is vihetik. A foglalkozások „korfelidéző játékokkal” zárulnak. „Honfoglaló eleink” egy képzeletbeli jurtában gyűlnek össze, „Szent István törvénynapján” az ispán a király nevében törvénynapot tart, utána vadlúdva- dászaton vesznek részt a jelenlévők. A „középkori vásáron” a foglalkozások során elkészült portékát kínálják a csoportok, miközben a városbíró felügyel a rendre. További információkért a Históriás Társasághoz (tel.: 364- 1728) vagy a múzeumban Késik Gabriellához (327- 7749) fordulhatnak az érdeklődők. Az iskolás csoportoknak tárlatvezetéseket szerveznek, a pedagógusoknak füzeteket készítenek, és a feladatlapokat e- mailben küldik el nekik. A vidéki és határon túli iskolacsoportok ingyenes belépést kérhetnek. Közös programot kínál az egész családnak a „Régészeti séták” nevű rendezvény, melyet minden hónap utolsó szombatján 15.30-kor tartanak. Ízelítőül néhány a választható témákból: A kőkor, A bronzkor, A népvándorlás kora, Hogyan dolgozik a régész?, A restaurátor műhelytitkai. A gyerekek itt is készíthetnek különböző tárgyakat. Rendszeresek lesznek a Lapidáriumban az „Ev- szakváltó” és a „Sétáló koncertek” is, ahol termekként egy-egy korszak muzsikájával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A tartalomból: Francia és lengyel barokk zene (szeptember 27.), Török s német között: a Thököly-kor muzsikája (1670-1700) (október 25.), Győzhetetlen szép kővárom: a Rákóczikor muzsikája (1700-1735) (november 8.). Végül két időszaki kiállítást szeretnék az olvasók figyelmébe ajánlani. Október 3-a és január 4-e között - az egri Dobó István Vármúzeum bemutatója után - a Betléri Múzeum gyűjteményéből Budapestre érkezik a „Főúri terítékek az Andrássyak asztalán’’ című tárlat, ahol több száz tárgy és két teljes 19. századi teríték lesz látható. A különféle evőeszközök segítségével - egyebek mellett - megtanulhatjuk, hogyan kell az osztrigát kinyitni, illetve azt is, hogy a rák ollójából miként vehetjük ki a húsát. Láthatunk füvott és csiszolt üveg pohárkészleteket, őzbakagancsból készült vagy bécsi udvari ékszerész által készített evőeszközöket, de néhány festmény is segít majd felidézni egy-egy lakomát vagy a híres család egy-egy személyiségét... A másik tárlat - mely „Az út vége, Szovjetunió-Bu- dapest, 1956” címmel október 22-től lesz látható a Paris Match legendás fotósának, Jean-Pierre Pedrazzininek állít emléket. Pedrazzini lapja megbízásából 1956 nyarán a" Szovjetunióban, ősszel pedig Magyarországon fényképezett. Október 30-án a Köztársaság téren halálos találat érte. Huszonkilenc éves volt. A bemutatott fotókat a Paris Match archívuma bocsátotta a szervezők rendelkezésére. A szovjetunióbeli képek az ottani kisemberek mindennapjaiba engednek bepillantást (azoknak a világába, akik azután idejöttek leverni forradalmunkat...), a magyarországiak pedig a forradalom eseményeit, helyszíneit, hőseit örökítik meg. Ezek a dokumentumok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világ megismerje szabadsággá harcunkat. Pedrazzini nővére jóvoltából a kiváló fotós g néhány személyes tárgyát is látjuk, köztük az itt hasz- S nált fényképezőgépét és kórházi ingét, melyet a « Péterfy Sándor utcai kórházban viselt. 1956 Pedrazz- £ ini életének utolsó éve volt. Nyugodjék békében... “• Kovács Mária É k é k
