Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-21 / 38. szám
12. oldal 2003. SZEPTEMBER 21. Evangélikus Élet r Uj szezon - új szakasz Híradás az EBBE 2003. szeptember 11-i üléséről Az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület) őszi alkalmai a gyülekezetépítés kérdéseit járják körbe. A „gyülekezetek feletti gyülekezetépítés” munkája többek között az egyház missziói szolgálatában jelentkezik, így az őszi vezérgondolathoz szervesen illeszkedett a szeptember 11-i évkezdő ülés témája is. Ennek fő apropójául az az új helyzet szolgált - amely minden bizonnyal az egyesület életében is új korszakot jelent hogy lelkészi elnökét, Szeverényi Jánost országos missziói lelkésszé választották. Sajnálatos módon a nyárra tervezett EBBE-konferencia elmaradt; ennek címe lett volna „A kereszt bolondsága”, amely most az ülés áhítattémájaként jelent meg ifj. Fabiny Tibor nem lelkészi elnök tolmácsolásában. Igehirdetésében kiemelte: a szeptember 11-i évforduló kapcsán félelemben élünk. Reméljük, hogy ez a tragikus esemény nem történhet meg még egyszer, de jó tudnunk; nekünk, keresztényeknek minden helyzetben van mibe kapaszkodnunk - Krisztus keresztjébe. Ez a világ szemében bolondság, ám számunkra Isten bölcsessége (lKor 1,18-31). Az érti igazán a kereszt teológiáját, aki maga is hordoz keresztet. Krisztus keresztje arra int, hogy vállaljuk a bolondságot, mert csak a kereszt a mi egyedüli megtartónk - hangsúlyozta az igehirdető. Szeverényi János beszédének első részében arról tett bizonyságot, miképp is élte meg az országos missziói lelkészségre való elhívatását, megválasztatását. Különös, hogy az EBBE által megfogalmazott álmokhoz, célokhoz - úgy tűnik a belmissziói szolgálat megkaphatja Istentől az eszközöket. Az Útmutatóban szereplő igék egyike így szólt akkor hozzá: „Azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ott hirdessem, ahol Krisztust még nem ismerték. ” Magyarország ma ilyen hely, hiszen sokan nem ismerik az Urat - emelte ki. Ezt követően az evangélizációs és missziói szolgálatról fejtette ki főbb gondolatait. (Tervei szerint az október 11 -i országos evangélizáción - mely egyúttal missziói lelkészi beiktatásának alkalma is lesz bővebben szól majd ezekről a kérdésekről.) Mint elmondta: megtérése óta végezheti a misszió szolgálatát, hiszen akik megtérnek, azok a következő percben már valamiképpen hirdetik Isten országát. Evangélizáció és misszió - mit jelentenek ezek a fogalmak? Hogyan olvassuk Máté evangéliuma végén? ,, Tegyetek tanítvánnyá minden népet”. Ha leegyszerűsítjük, ez az evangélizációt jelentené. Sokan azt mondják, hogy lejárt a nagy evangélizációk ideje - de ne mi mondjuk meg Istennek! Ha Neki úgy tetszik - például Ukrajnában, Oroszországban -, stadionok telnek meg ma is az evangélizációs alkalmakon, és emberek százai térnek meg. Különösen nagy hangsúly van az utógondozáson is. Csak akkor tud egy keresztény másokat Istenhez vezetni, ha ő maga is az evangélium által megérintett és meghatározott ember. „ Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam ” - az evangélizáció sajnos nem mindig folytatódik tiszta, biblikus, evangéliumi tanítással. Szeverényi János elmondta azt is, miképpen látja ma egyházunk evangélizációs és missziói munkáját. Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE), Külmissziói Egyesület, Fébé, Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ), Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz), Női Misszió, Kórházmisszió, Börtönmisszió, egyetemi lelkészség - sok-sok kis munkaszolgálat jött már létre, de úgy érzi, nincs mögöttük egy országos, tudatosan átgondolt stratégia. Országos Presbiteri Szövetségről álmodik az előadó; ehhez csatlakozna a gyülekezetimunkatárs-képzés. Mivel sok nehézség van, áttörésre lenne szükség. Ehhez módszertani kérdéseket is tisztázni kellene, de véleménye szerint minden alapvetően hitkérdés: megtérés, imádkozás, küzdelem. A tapasztalatok szerint ott, ahol megtérések vannak, működik a misszió - a megtért ember elmondja a másiknak a tapasztalatát, elhívja barátját, testvérét. Az EBBE lelkészi elnöke beszámolója végén közreadta azt a vázlatot is, amelyet a Missziói Bizottság számára írt missziói elképzeléseiről. Az ülés utolsó szakaszában könyvismertetésre került sor: Magassy Katalin- Magassy Sándor „Keresztfa titka tündököl” című hittankönyvét mutatták be a jelenlévőknek. Elsőként Magassy Katalin foglalta össze röviden a kötet keletkezésének körülményeit, majd Kovács László dunakeszi lelkész mondta el személyes tapasztalatait a könyv hittanórákon való használatáról - ugyanis hét éve tanít segítségével: számítógéplemezen, majd CD-n tárolt anyagát fénymásolatban adta a gyermekek kezébe. A kiadvány használhatóságát bizonyítja az is, hogy a lelkész egyik csoportja országos hittanversenyt nyert. Szakács Tamás ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. szeptember 21. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvös- völgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Szto- Vgalffk janovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillagliegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 4. if Jji Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifj.) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; X. Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; XI., Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Lénárt Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV7., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás: Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (ref. templom) de. fél 9. ifj. dr. Fabiny Tibor. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Lk 17,11-19; az igehirdetés alapigéje: Róm 7,4-6. HETI ÉNEKEK: 225, 234 (461). Összeállította: Tóth-Szöllős Mihály Emléktábla az egykori teológia falán népi beszédet a maroknyi gyülekezet előtt. A Sándy Gyula által tervezett patinás épület homlokzatán méltó emléket állít a jövő nemzedék elé a kőbe vésett múlt. Hálaadó istentisztelet keretében szentelte fel szeptember 9-én délután Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke Sopronban azt az emléktáblát, amelyet az egykor itt működő lelkészképző intézet épületének falán helyeztek el. Az Országos Egyház adományából készült márványtábla állítását az ötven évvel ezelőtt végzett lelkészek kezdeményezték, akik még itt, a Lővérek lábánál készülhettek a lelkipásztori szolgálatra. A jelenleg általános iskolaként funkcionáló épület 1930-51 között a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karaként szolgált. Az államosítás után Budapestre helyezték át az intézményt, ahol Evangélikus Teológiai Akadémiaként működött tovább. Ennek jogutódja a mai Evangélikus Hittudományi Egyetem, melynek képviseletében dr. Szabó Lajos rektor (képünkön) mondott ünAranydiplomások Sopronban Az idei aranydiplomás lelkészek évfolyam-találkozójukat a jubileumi év alkalmából Sopronban tartották. Ötven évvel ezelőtt itt kezdték el tanulmányaikat, és ez az időszak meghatározó volt mindannyiuk számára. A szeptember eleji két és fél nap az emlékezés és hálaadás jegyében telt el. Mindjárt a megérkezés napjának délutánján szép élményben lehetett részünk: meghívást kaptunk a Luther Szövetség ülésére. Különös érzés volt évtizedek után ismét felmenni az ódon lépcsőkön a gyülekezeti terembe, ahol a falakon lévő régi festményekről a gyülekezet volt lelkészei tekintettek le ránk. A sort Luther ember nagyságú tablója zárja le. A meleg fogadtatás után Gabnai Sándor, a gyülekezet fiatal lelkésze köszöntötte nagy szeretettel az egybegyűlteket, majd Szimon János évfolyamtárs, ny. lelkész tartott rövid áhítatot Ef 3,14-21 alapján. Igehirdetésében kiemelte: Isten szeretetének múltbeli megtapasztalása adjon erőt a jelenben. Tudjunk meghajtani térdeinket és dicsőíteni Őt. akié a jövő. A jubiláló évfolyamot Cserháti Sándor képviselte, miután a találkozó főszervezője, Madocsai Miklós a családjában előforduló betegség miatt - mindenki sajnálatára - nem tudott eljönni a találkozóra. Felolvastuk dr. Hafenscher Károlynak az aranydiplomások könyvéről szóló értékelését (egy másik együtt- léten Szabóné Mátrai Mariann ugyanezen témáról készült írását is bemutattuk). Meghallgattuk Szimon János humoros-komoly jellemzését az évfolyam tagjairól, majd pedig a jubilánsok vallottak röviden magukról. Mély, itt-ott megrendítő, őszinte bizonyságtételek hangzottak el. Mindegyikünk szavából kicsengett, hogy a Sopronban kapott útravalónak megtartó ereje volt. Másnap a templomban úrvacsorái istentiszteleten vettünk részt. Nem lehetett ősz fejjel megrendülés nélkül beülni azokba a padokba, és letérdelni az előtt az oltár előtt, ahol 18-20 évesen ültünk és térdeltünk... Ez alkalommal Gabnai Sándor hirdette az igét a jubilánsok emlékkönyvének bevezetőjében is olvasható 103. zsoltár alapján. Fiatal létére beleéfte magát az idősek lelkiállapotába, és a zsoltár mondanivalójával igyekezett tekintetünket felemelni a minket továbbra is vezető, bűnbocsánatot adó és örök életet készítő Istenre. Az egykori alma mater, a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Kara (ma általános iskola) épületén elhelyezett emléktábla megkoszorúzása és az épületben tett rövid látogatás után - ahol az evangélikus igazgatónő kitüntető tisztelettel fogadta és tájékoztatta a látogatókat - az évfolyam felkereste a temetőben az elhunyt, szeretett professzorok sírját. Pihentető szállás, jó ellátás, valamint szívélyes légkör fogadott minket a Zerge utcai evangélikus vendégházban. Jó volt nekünk az a hely... Az időt leginkább beszélgetéssel töltöttük el. Tudat alatt mindenki érezte, hogy jól ki kell használni az időt az egymással való közösségre. Sajnáltuk, hogy az évfolyamtársak közül többen nem lehettek közöttünk. Elbúcsúztunk Soprontól. Köszönjük Istennek, hogy ezt az évet megérhettük. Köszönjük a múltunkkal való találkozást a valamikor járt utcák, épületek, még élő emberek, emlékek által. Köszönjük... Ez a legutolsó emlék bizonyára elkísér minket azon az útszakaszon, amely még előttünk áll... . Kinczler Irén (A jubilánsok emlékkönyve - „Krisztus meghalt és feltámadott értünk’’ címmel - még kapható kiadónk Üllői úti könyvesboltjában és a Huszár Gál könyvkereskedésben!) _____________________Evangélikus Médiaműhely______________________ Al berti, 2003. október 16-18. (csütörtök kora estétől szombat kora délutánig) Várjuk mindazok jelentkezését, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetőleg azokat, akik az írott és elektronikus újságírás területén szeretnék felfrissíteni (elmélyíteni) szakmai ismereteiket! Regisztrációs díj: 1000 Ft, amely a helyszínen fizetendő. Jelentkezés határidő: október 7. A jelentkezéseket az Evangélikus Élet Szerkesztőségébe várjuk: 1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: (06-1) 317-1108. (Az alberti vendégház korlátozott befogadókészségére való tekintettel a jelentkezés elfogadását mielőbb szeretnénk visszaigazolni, ezért kérjük, hogy a jelentkezők adják meg e-mail címüket és/vagy telefonszámukat.) A MEE Sajtóbizottsága nevében: Fabiny Tamás elnök Az Evangélikus Elet Szerkesztősége nevéhen: T. Pintér Károly főszerkesztő HIRDETÉS-------------------------?--------------------OR MOS INTÉZET — EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Napjaink problémája: a súlyfelesleg Az utcai plakátok, a képes magazinok azt sugallják, hogy a 21. század nőideálja karcsú, mint a nádszál, és egyetlen kilóval sem több az előírtnál. A magyar nők többsége nagyon sok fogyókúrás módszert kipróbál. Meg sem fordul a fejükben, hogy a koplalás olykor több kárt, mint hasznot okozhat. Álljon itt példaként Anikó története, aki végre rátalált a hatásos „gyógymódra”. Ötéves volt, amikor a szülei elváltak. A nagymamája gondoskodott róla. Anikó élete tökéletesnek látszott, egészen addig, míg középiskolába nem került. Akkor kezdődtek a bajok, amikor senki nem ment el a szülői értekezletére, és a karácsonyi ünnepélyen senki nem tapsolta meg a szerettei közül. Rozi néni, a nagymama ugyanis súlyos betegen kórházban feküdt, majd rövid időn belül meghalt. Anikó egyedül maradt. A szülei nem tartották vele a kapcsolatot, szórakozni nem járt. Jobb elfoglaltságot talált: egész nap a konyhaasztalnál ült, és evett. Jólesően tömte magába a lekváros kenyeret, a sült húst és azt, ami éppen a keze ügyébe esett. Esténként fájt a hasa, hányingere volt, emiatt aludni sem tudott, és a szeme is karikássá vált. Nem volt kedve mosakodni, azt mondta, fölösleges kiöltöznie, úgysem kell már senkinek. Egyszer aztán mégis felkerekedett. Orvostól orvosig járt. A májára gyanakodtak, majd a hormonrendszerére, végül pedig azt mondták, hogy keringési problémája van, ezért olyan kövér. Végső kétség- beesésében rátalált egy újságcikkre. Azt olvasta, az Ormos Intézet alaposan kivizsgálja betegeit, hogy ismét teljes életet élhessenek. Örömmel újságolta barátnőjének, hogy itt egy újabb lehetőség, és esélyt adott a gyógyulásnak! Az Ormos Intézet folyosóján találkoztunk, talán ha a szemei nem lettek volna könnyesek mesélés közben, akkor azt is gondolhatnám, hogy csak kitalálta az iménti történetet. Ült egy széken, és egy bajuszos fiú a kezét szorongatta. Anikó hetente egyszer jár kezelésre, és megtanult ismét örülni az életnek. Soha sem hitte, hogy egyszer majd rendszeresen táplálkozik, és magas sarkú cipőt húz a lábára. Józsival itt ismerkedett meg. A fiúnak a derekát gyógyítják, de úgy érzik: már most meggyógyultak. Bizakodva és hittel tervezik a jövőjüket, mert azt gondolják, hogy csak így érdemes: egészségesen élni. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 Menyes Gyula Felvétele
