Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-26 / 4. szám
Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 26. 11. oldal Üzenet az Ararátról _______ Jer abek-Cserepes Csilla rovata r Uj rovatunk elé Gondolatok zöldnek tűnő árnyalatban Új rovat indul. Nem egy divathóbort nyomán. Nem is néhány megszállott ötlete következményeként. Az Istenre figyelés csendjéből, az Isten igéjének komolyan vételéből, a felelős keresztény gondolkodás tenni akarásából. Ahogy nemrégiben beindult a Luther Kiadó könyvesboltjával egy légtérben egyházunk „Ararát” öko-bio centruma, úgy szeretnénk megjelenni hetilapunk hasábjain egy rendszeres öko-bio rovattal. Félreértés ne essék! Ez itt nem a reklám helye! Nem a boltot akarjuk bújtatott hirdetésekkel népszerűsíteni (hiszen nyíltan hirdetjük, mert vállaljuk, hogy ott küldetést végzünk, méghozzá krisztusi mandátummal). Önálló szellemi műhely készülődik itt az Evangélikus Élet ökosarkában, a „Üzenet az Ararátról” rovatban. Akik mindezt komolyan gondoljuk, és olvasóinkkal megosztjuk, nem mániákus környezetvédők vagyunk, zöld árnyalatú kereszténységgel. Nem „csakazértis” mást akaró örökös ellenzékiek, akik nem hajlandók a tömegek útját járni. Istenkereső, az Istennel való találkozásokból élő emberek vagyunk, akik szeretnénk komolyan venni a ránk bízott küldetést, Isten teremtett világának védelmét. Tevékenységünket lehet akár szent praktikusságot tükröző jövőtervezésnek is tekinteni: meg akarjuk óvni azt, amink van, a környezetünket, a világot, magát az életet a jövő számára. Hogy unokáink, dédunokáink is lássák. De ne csak lássák, hanem éljék, sőt élvezzék is. Ugyanakkor itt a keresztény környezetvédelemnél többről van szó: a Teremtőbe, a Megváltóba, a Megszentelő Istenbe vetett hitről. Az első teremtéstörténetben (lMóz 1,1-2,4b) Isten minden egyes teremtmény megalkotása után így szól: ez jó. Ezt a jó világot bízta rá az emberre. A teremtés óta, a továbbteremtés folyamatában Isten gondnokká tett minket, embereket: a teremtett világ gondnokaivá. A teremtéstörténetben olvasható „kultúr- parancs” (lMóz 1,28-29) az uralkodásra ad jogosítványt. De ez nem jelentheti azt, hogy tönkretesszük a ránk bízott világot. Ezért nem környezetvédelemről lesz szó e rovat hasábjain a következő hetekben, hónapokban, hanem teremtésvédelemről. Arról, hogy ezt a világot nem csupán arra kaptuk, hogy használjuk, hanem arra, hogy éltessük. S ha ezt tesszük, mi magunk is találunk benne életteret, életlehetőséget. A mai fogyasztói társadalom olyan cikkeket ad a kezünkbe, amelyek többnyire egyszer használatosak. Ha elkopnak, elavulnak, amortizálódnak, akkor eldobjuk őket. Addig használjuk őket, amíg használhatóak, azután nem tudunk mit kezdeni velük. A világ, a mikro- és makrokömyezetünk is ilyen. Ha csak használjuk, akkor előbb- utóbb elkoptatjuk, bepiszkoljuk, tönkretesszük. Mi azonban arra kaptuk a földet, hogy éltessük. Ez pedig döntően más szemléletet jelent. Ebből pedig más hozzáállás, más magatartás, más életforma következik. „Élni és éltetni” - ez lehet az Istentől kapott mandátumunk jelszava. Az élet Istenének gyermekei nem lehetnek a pusztulás, elhasználódás munkásai ebben a világban. Isten gyermekei az élet hírnökei és munkásai. Miközben tudják, mi a teljes élet, aközben azon fáradoznak, hogy éltessék mindazt, amiért felelőssé lettek Isten-gyermeki létükben. Isten azért adott vizet, levegőt, növényzetet, állatokat, azért adott értelmet, hogy alkotó munkával berendezzük a világot. Isten azért adott másokért is dobogni tudó szívet, hogy az élet emberei legyünk. Olyanok, akik megóvják, gazdagítják a meglevőt, és ehhez illesztik, ezzel hangolják össze azt, amit - megint csak az életért - építenek. Ha pedig ihatatlan a viz, ha nem tisztít, hanem mocskol, ha nem szabad mély levegőt venni, mert megmérgez, ha beteg élővilág burjánzik körülöttünk, ha a természet- és életidegen „alkotásainkkal” népesítjük be a világot, akkor nagy baj van! „Látta Isten, hogy jó...” Mi meg látjuk, hogy nem is olyan jó. Sőt egyre elviselhetetlenebb. Ha csend van az erdőben, és nem énekelnek a madarak, ha nem lehet megfürödni a tóban, ha nem ihatok a forrásból, ha köhögök a szmogban, akkor nem akarok hinni a bibliai leírásnak: igen jó. Hiszen úgy tapasztalom: igen rossz. Napról napra rosszabb. Amikor a bűn elszaporodott a világban - így olvassuk Mózes első könyvében - Isten megbánta, hogy embert alkotott. Vajon mit érez Isten, amikor elhasznált, kizsigerelt, pusztuló világunkat látja? Az O egykori szép teremtettségét... Ezért szólít meg Isten ma embereket, hogy cselekedeteikkel, egyéni életpéldájukkal, a „megszállott” címkét is vállaló véleménynyilvánitásukkal együtt a teremtésvédelem eszközei legyenek. Éltetve a világot, élni hagyva az életet. Erről az életstílusról, erről az Isten- képmású emberségről szeretnénk írni, együtt gondolkodni. Hafenscher Károly Kelenföldi szeretetvendégségek FEBRUÁR 1. Életed üzenet Simon András grafikus Az alkalmon megvásárolhatóak lesznek Simon András Szeretetközelben és Életed üzenet c. könyvei és más munkái. MÁRCIUS 1. Keresztyénség e's magyarság Dr. Bőzsöny Ferenc nv. főbemondó ÁPRILIS 5. A halálraítéltek evangéliuma Győri Gábor pestszentlőrinci evangélikus lelkész és az Új Teremtés ifjúsági csoport Az alkalmak 17.30 órakor kezdődőnek a kelenföldi evangélikus gyülekezet XI. kér., Bocskai út 10. alatti tanácstermében. * Rövid hírek Hatvanból Karácsonyra a templom bejárata és a torony díszkivilágítást kapott, Érsek Zsolt képviselőnk, polgármesterünk, valamint a városi önkormányzat segítőkészsége és szíves intézkedése révén. Templomunk így szépen beilleszkedik a már díszkivilágítást kapott középületek harmóniájába. * A gyülekezet lelkésze évek óta rendszeresen végez szolgálatokat a gyöngyösi Városi Tv „A hit világa” című egyházi adásainak sorozatában. * A Kovács János István és Soós Adám szerkesztésében megjelent „Elfelejtett évtizedek - Pálhidy Mihály-emlékkönyv” a gyülekezet lelkészének, dr. Barcza Bélának két előadását tartalmazza, aki a kiadvány lektori munkájában is részt vett. * A 2003. évi Hatvani kalendárium közli Monori Zoltán szerkesztőnek a gyülekezet lelkészével folytatott beszélgetését a lelkipásztori munkáról és ezen belül hatvani szolgálatáról. * A Heves Megyei Hírlap 2002. november 29-i száma „A legkisebb felekezet” címmel fényképpel illusztrált, közvetlen hangú tudósítást közöl Tart Ottó szerkesztő tollából a gyülekezet lelkészéről és az egyházközségről. B. B. PQ BÉRES Az egészséges emberért Kedves Olvasóink! Sok szeretettel köszöntőm Önöket az új esztendőben! Jóllehet, mikor ezek a sorok megjelennek, már jócskán január napjait tapossuk, s talán már az újévi jókívánságok sem olyan időszerűek, a Béres-rovat azonban most jelentkezik első alkalommal az idén. Ráadásul az is igaz, hogy a jókívánságokból sosem elég, bármikor kapjuk őket, jól jönnek. Ezért kedves Olvasóink, engedjék meg, hogy e helyütt is köszöntsem Önöket a Béres Rt. valamennyi munkatársa nevében, és együtt kívánjunk mindannyiuknak szeretetet, békét és jó egészséget a 2003-as évben. Ezzel - valljuk - a legtöbbet kívántuk, hiszen ha van szeretet, béke és egészség, mindenünk megvan ahhoz, hogy hiány nélkül boldogok lehessünk. Mi abban igyekszünk segíteni az efelé irányuló törekvésben, hogy magas színvonalú, saját fejlesztésű termékeket kínálunk Önöknek, melyek az egészségük védelmét vagy netalán elvesztett egészségük visszaszerzését szolgálják. Pontosan egy évvel ezelőtt indítottuk útjára „Béres az egészséges emberért” rovatot. Az volt a szándékunk, hogy általános és sokakat érintő egészségügyi kérdésekről informáljuk Önöket, és közelebb vigyük Önöket annak felismeréséhez, hogy mi magunk is milyen sokat tehetünk egészségünk megóvása érdekében. Igyekeztünk felhívni a figyelmüket arra, hogy az egészséget megvédeni sokkal egyszerűbb, mint a betegségekkel megküzdeni, és szerettük volna meggyőzni Önöket arról, hogy mennyi mindent tehetnek ez ügyben. Bemutattuk a Béres Gyógyszergyár Rt. munkáját, vállalati filozófiáját, megismertettük Önökkel a termékeinket. Számot adtunk arról, mitől is örvend immár 30 éve töretlen népszerűségnek az immunrendszert erősítő hatású Béres Csepp, bemutattuk a Béres modem multivitaminjait, az Actival családot, mely a hazai szükségleteknek megfelelően a kicsiktől az idősekig mindenkinek képes biztosítani a mindennapokban szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat. Megismertettük Önökkel a Vitaiin pezsgőtablettákat, amelyek nemcsak vitaminokkal látják el a szervezetet, de olyan finomak is, hogy szinte üdítőitalként is fogyaszthatok. Emlékeztettük Önöket arra, hogy influenza esetén jól jöhet a Flu-vit, és hogy aki érzékeny az időjárásra, annak érdemes megpróbálnia az Antifrontot, hátha ő is azok közé tartozhat, akiknél a szer elfeledteti az időjárás okozta rossz közérzetet, fejfájást. Felhívtuk a figyelmüket a népbetegségnek számító csontritkulás kialakulásának veszélyére, és szót ejtettünk a megelőzés és gyógyítás lehetőségeiről. Gondoljanak csak a Béres Csonterősítőre és az új CalciviD tablettánkra! írtunk a Béres Magnézium + B^-ról, a Béres Calciumról, a Béres C-vitaminokról. Sőt még a kedvenceinknek, a kutyáknak és macskáknak készült Minera cseppek- röl is informáltuk Önöket, Ezek után felmerülhet a kérdés, maradt-e még mondandónk? Csak igen elméleti síkon teszem fel a kérdést, és azonnal felelek is rá: igen, feltétlenül. Egyrészt, mert a Béres körül mindig történik valami, és az idén is lesznek újdonságok, amelyekről érdemes lesz hírt adnunk. Másrészt pedig a hozzánk eljuttatott leveleikből tudjuk, hogy bőven vannak még megválaszolatlan kérdések, illetve nem elégszer hallott válaszok, amikről természetesen fogunk még szólni. Ezért aztán örömmel jelentem, hogy az idén is találkoznak velünk. Igyekszünk - áhogy eddig is - tudásunk legjavát adni, szolgálatunkat jól végezni, boldogságukat jó egészséggel elősegíteni. Azt kívánom mindannyiunknak: Bene eveniat! - azaz: Jól sikerüljön! Béres Klára evél&levé Tisztelt Szerkesztőség! Az Evangélikus Élet 2002. december 1-i számának levelezési rovatában jelent meg „Ilyen is van!” címmel dr. Molnár Gyula (Székesfehérvár) írása. Társaságunknak ezzel kapcsolatos állásfoglalásaként az alábbiak közlését kéijük: „Köszönettel és örömmel vettük dr. Molnár Gyula székesfehérvári lakos a BKV Rt. járművezetőjét dicsérő sorait. Munkatársunkkal ismertettük a cikk tartalmát, egyben üzemvezetői dicséretben részesítettük. Cégünk célja, hogy minél több munkavállalónk a figyelmes, udvarias magatartást természetes feladatának tekintse. Ennek reményében kívánunk balesetmentes, jó utazást.” Üdvözlettel:Horváth Józsefné Budapesti Közlekedési Rt. ügyfélszolgálati irodavezető Tisztelt Szerkesztőség és Kiadóhivatal! Először is megköszönöm azt a sok áldást, amit az Ev. Élet lapjain keresztül kapok már emlékezetem óta! (62 éves vagyok.) Ugyanis már nagyapám, majd édesapám is hűséges olvasója volt e lap korábbi elődeinek is! Hogy Isten áldása hogy jut el ilyen nagy távolságra a betűkön keresztül, azt csak a mi Urunk tudja, ezért nem is próbálom megfogalmazni, csak annyit, hogy nagyapámtól kezdve mai napig hűséges munkatársai vagyunk gyülekezetünknek és a mindenkori lelkészünknek is! Sok próba és nehéz kereszthordozás közben is kaptunk erőt a szolgálathoz, bizony nem egy esetben éppen a lap sorain keresztül! Igaz, hogy igen megemelkedett az ára, de meglátásom szerint mindenre van pénz a környezetemben. Nem hiszem, hogy anyagi okai lennének, ha valaki nem igényli az újságunkat, hiszen ez a mi saját tulajdonunk, nekünk kell fenntartani, hogy még sokan olvashassák ezután is...! Ennyit szerettem volna elmondani. Tisztelettel:Vörös Józsefné (Vése) Evangélikus „úrfelmutatás”? A legutóbbi számban olvashattunk egy cikket az „úrfelmutatás”-ról. Ehhez szeretnék hozzászólni. Eddig használatos liturgiánk szerint ilyen része nincs úrvacsorái istentiszteletünknek. Nincs is rá szükség, hamis asszociációkat ébreszt. Prőhle professzor még külön hangsúlyozta annak idején, hogy a szereztetési igéknél ne emeljük föl a kelyhet és a tálat, mert nem átváltoztatás történik. Szerintem is Krisztus megváltó munkájának hangsúlyozására teljesen elég a szerzési igék elmondása és esetleg egy ehhez kapcsolódó imádság. Azaz a Szó, az Ige. Újonnan készülő liturgiánk teljesen katolikus irányba hajlik el. Nem egyszerűsödik, hanem bonyolultabbá lesz. (Egyre vastagabb az Agenda.) Lutherra hivatkozni kérdéses ezen a területen, hiszen ő még - kora gyermekeként - épphogy kivált a római egyházból. Nyilvánvaló, hogy sok hitünk számára közömbös (adiaforon), illetve szükségtelen - a lényegtől elvonó - cselekedet és szöveg maradt meg nála. De ahogy kiformálódott evangélikus hitközösségünk, egy lényegre muta- tóbb, tisztább, félre nem érthető forma alakult ki. Ám tervezzen a liturgiái bizottság ilyen és hasonló változtatásokat, de a csapat bizonyára egyoldalú. Jó lenne, ha részt vehetnének benne olyan testvérek is, akik a kicsit egyszerűbb rend szerinti istentiszteletet gyakorolnák. Az is jó megoldás lenne, ha egyforma ranggal legalább két-három délelőtti istentiszteleti és úrvacsorái rend lenne. És az egyszerűbb rendet is népszerűsíteni kellene. Esetleg a „Liturgikus Sarok”-ban is. Széli Bulcsú lelkipásztor (Kispest) A Liturgikus Sarok rovatvezetőiéként örömmel vettem a legutóbbi cikkre írt válaszlevelet. E minőségemben sem feladatom azonban megvédeni a cikk szerzőjét. Nem is szorul rá, hiszen mélyen biblikus érvelése, teológus gondolatmenete védi. Az olvasói levél sommás megítélése, miszerint a készülő liturgiánk teljesen katolikus irányba hajlik el, ismerethiányon alapul. Az ilyen címkézések előtt jobb végiggondolni az egész anyagot. A biblikus részeket pedig „lekatolikusozni” az Ige egyházában talán nem ajánlatos. Az „súlyos érv", hogy egyre vastagabb az Agenda, de ezen majd valahogy segítünk. A liturgiái bizottság sokféle kegyességi irányból érkező tagjai pedig - évtizedes lelkészi vagy kántori szolgálatuk alapján - próbálnak tekintettel lenni a sok-sok elvárásra. Jelentem: lesz egyszerű rend is - egyforma ranggal. Népszerűsítve. De az egyház ősi kincseit nem szeretnénk kidobni. Hafenscher Károly (ifj.) A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2003/2004-es tanévre, olyan jelenleg 4„ illetve 8. osztályos tanulók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Intemátusi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, valamint iskolánkban szerezhetők be. A jelentkezés határideje 2003. február 14. A jelentkezési lapokat kérjük a gimnázium címére küldeni vagy személyesen leadni (1052 Budapest, Sütő u. L). Az alábbi előfizetési szelvényt Ön is kitöltheti, ha eddig a gyülekezeti iratterjesztésben vásárolta meg lapunkat, és 2003-tól inkább előfizetne rá. Ha Ön már előfizetőnk, vagy nem kíván élni az előfizetéssel, kérjük, adja oda a szelvényt rokonának, barátjának, ismerősének, bárkinek, akiről úgy gondolja, hogy érdeklődhet lapunk iránt. Az előfizetési szelvényt-postai borítékban - a következő címre kérjük beküldeni: Evangélikus Élet Kiadóhivatala - 1085 Budapest, Üllői út 24. Előfizetési szelvény n Alulírott megrendelem az Evangélikus Élet című hetilapot ___példányban a 2 003-es évre. Az előfizetési díjat o 1 évre, 7020 Ft-ot Q félévre, 3510 Ft-ot Q negyedévre, 1755 Ft-ot a címemre küldött postai befizetési csekken kiegyenlítem. Név:_____________________________________________________________ Cím: Tel.: Kelt: aláírás
