Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-09-07 / 36. szám
Evangélikus Elet 2003. SZEPTEMBER 7. 3. oldal Hálaáldozat a 90 éves nógrádi templomért (Folytatás az 1. oldalról.) A lelkész-házigazda Szókéné Bakay Beatrix köszöntőjében a hittel épített templom nemzedékeket megtartó erejéről beszélt, amelyet semmiféle vihar, ideológia meg nem semmisíthet. A 90. zsoltár alapján prédikáló Szebik Imre püspök méltatta a kicsiny gyülekezet egyházszeretetét, és hálát adott Isten kegyelméért, aki igéjével vezette, szentségeivel megáldotta nógrádi népét negyed évezreden át. Az úrvacsora szent közösségében kifejeződött a történelmi egyházak ökumenikus egységének szépsége, amely a nógrádi gyülekezetben napi gyakorlat, hiszen a zenei élet felelőse - Csókás Viktória kántor - római katolikusként végzi itt hűséges szolgálatát. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Dobos Vince tiszteletbeli és Králik János aktív felügyelő testvérek bizonyság- tétellel és szentírási idézetekkel vallottak arról a hittel végzett felújítási és állagmegőrzési munkáról, amelynek eredményeként évről évre szépül gyülekezetünk háza tája. Szabó András esperes köszöntőjében arra biztatta a nógrádi evangélikusokat, hogy a megye névadó településén élve példaadásukkal váljanak az egyházmegye ékkövévé. Nógrád község polgár- mestere pedig reményét fejezte ki, hogy az egyházközség és a világi vezetőség között a jövőben is gyümölcsöző marad a kialakult jó kapcsolat. A nógrádi gyülekezet kamarakórusának átéléssel előadott, érzelmileg telített énekszolgálata hangjaira vonult át a lelki táplálékkal feltöltődött ünnepi gyülekezet az imaterembe, ahol az asszony testvérek szorgos készülődése nyomán gazdagon megterített asztalok mellé telepedve vehette magához ki-ki azt is, Ébredj, Szentetornya! Egy - már majdnem kihalt - gyülekezet újjáélesztési kísérlete sági énekkara „ugrott be”. Zenés bizonyságtételük frissességet és lendületet hozott a templom falai közé. A gyülekezeti napra szóló meghívást elfogadta Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület megválasztott püspöke mellett az egyházközséghez kötődő Gabányi Géza is, aki a svájci Erlinsbach lelkésze. Gáncs Péter igehirdetésében e napról, mint élete egyik fontos napjáról beszélt, hiszen hatéves országos missziós-evangelizációs lelkészi megbízatása éppen augusztus 31-én járt le. Missziós lelkészként utolsó szolgálata ez a szente- tomyai evangélizáció, de ígérete szerint püspökként figyelemmel fogja kísérni a gyülekezet életben tartására, építésére tett, a maihoz hasonló próbálkozások eredményességét. Szimbolikus értelme van számára Szentetomyának, amolyan mérföldkő: valami réginek a végét és valami újnak a kezdetét jeleni. Mintha jelképszerű lett volna az istentisztelet végére viharossá váló szél is, a megújulást hozó Szentlélek pünkösdi kiáradásának képe. így lehetne a térségből, a rossz hangzású Viharsarokból olyan vidék, mely a nevét ezután a Szentlélek viharszerű munkálkodása miatt érdemli ki, és nem az örök elégedetlenség miatt - fejezte ki reményét Gáncs Péter. O is - hasonlóan az orosházi születésű, de már két és fél évtizede Svájcban szolgáló Gabányi Gézához - Jézus missziói parancsa nyomán a küldetés szükségességéről beszélt. Arról, hogy Jézus hív magához, mint a szentetomyai oltár fölött is olvasható: „Jöjjetek hozzám mindnyájan”; és aztán az eléje leboruló embert fölemelve elindítja a többiek felé. El kell végre indulni, továbbadni másoknak azt az örök igazságot, amit megismertünk - „nem azért, mert kérik, hanem mert szükségük van rá”. Érdemes megjegyezni, hogy az alkalomra készülve a település minden postaládájába eljuttatták a meghívót, és néhány nem evangélikus falubéli is eleget tett a szíves invitálásnak. A folytatással pedig remélhetőleg nem kell megvárni a jövő nyári „ébresztőt”, amikor is a gyülekezet megalapításának 150. évfordulóját ünnepük majd, hanem addig is lesz több hasonló, „viharos” rendezvény. Szegfű Katalin Szentetornya hányatott sorsú település Békés megyében. Hét évtizeddel ezelőtt kétszáz hívő befogadására alkalmas templomot építettek ide, manapság azonban a vasárnap reggeli istentiszteleteket öten-hatan látogatják. Ezen kívánt változtatni a maroknyi leánygyülekezet világi vezetősége, amikor meghirdették az Ébresztőt, egy szabadtéri gyülekezeti napot, melyre a település valamennyi lakóját és az elszármazott volt helybelieket is meghívták. Az orosházi fiatalok énekkara Fotó: Gáncs Márta A közigazgatásilag Orosházához tartozó Szentetornya neve ismert lehet a nem környékbeli újságolvasók előtt is. Sajnos többször szerepelt a sajtóban, mint a cigány-nem cigány ellentétek, kisebbségi villongások egyik helyszíne. Gyilkossági esetek is borzolták a helyiek kedélyeit, az ellenségeskedés és a megfélemlítettség tapintható a faluban. A még itt élő szen- tetomyaiak közül sokan szeretnének elköltözni, de ingatlanjaikat nem tudják eladni, hiszen ki akarna egy ilyen rossz hírű és légkörű településre költözni, ahol még egy ABC sincsen... Szentetornya legfigyelemreméltóbb épülete a volt piactéren 1931 -ben épített evangélikus templom. Építésekor már közel egy évszázada létezett itt gyülekezet, de mindenkori szerény anyagi helyzetüket jól jellemzi, hogy csak ekkorra tudtak elég adományt összegyűjteni a munkálatok megkezdéséhez. Az építők 200 férőhelyet alakítottak ki (volt olyan idő, amikor 2000 fősre becsülték a szentetomyai evangélikusok számát), évtizedek óta azonban jó, ha féltucatnyian látogatják az istentiszteleteket. A ma 2800 lelket számláló településen körülbelül huszonötén vallják magukat evangélikusnak. Az egykor szebb napokat megélt parókia és lelkészlakás (ma gondnoki hivatal) szinte kong az ürességtől. Lelkész már régen nem lakik itt, a szolgálatot nyolc éve az Orosházáról átjáró Ribár János esperes végzi. A templom is rossz állapotban van. Kívülről tatarozásra, belülről festésre szorulna, és a bútorzatot is fel kellene újítani. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?! A könnyebbik megoldás a menekülés, a nehezebb pedig a cselekvés. Ez utóbbit választotta a gondnok, Szverle István és családja, akiknek a fejéből kipattant az „Ébredés 2003.” ötlete. Két hónapos szervezőmunka hozta meg a gyümölcsét augusztus 31-én, vasárnap. A máskor kongó ürességű templom majdnem megtelt a környező települések evangélikusaival (a szolgálattevőkkel együtt körülbelül 150 résztvevője volt a rendezvénynek). A fellépést az utolsó pillanatban visszamondó Bel Canto Kamarakórus helyett az orosházi anyagyülekezet ifjúPüspöki dicséret és köszönet az evangélikus gyülekezet katolikus kántorának ami a test táplálására szükséges. Mindeközben értékes testvéri beszélgetésben találtak egymásra rokonok, barátok, és nosztalgiával idézték fel ifjúságuk idejét, a nógrádi gyülekezetben szolgáló lelkészek emlékét, ismételgették a drága igéket, amelyeket konfirmációjukon, esSzebik Imre szószéki szolgálata után hitvese lepte meg énekkel az ünneplő gyülekezetei ketésiik alkalmával biztatásul vagy éppen felejthetetlen szerettük temetésén vigasztalásul kaptak az Úrtól az immár 90 esztendős Isten-hajlékban. Falai között az Egy Isten kezében futnak össze a múlt, jelen és jövő szálai, hiszen csakis kegyelme hordozott eddig és hordoz bennünket tovább. S ahogy útra bocsátottuk egymást, szívünkben annak a halk fohásznak bölcsője ringott: „O, add, Urunk, hogy a 100. évfordulón is átölelhessük egymást! B. B. Jézus a szolgálat fundamentuma Lelkészavatás egy rábaközi gyülekezetben Három évvel ezelőtt, 1999. szeptember elsején helyezték ki - lelkésznő feleségével együtt - Selmeczi Géza Tamást hitoktatóként a rábaszentandrási gyülekezetbe, múlt szombaton pedig lelkésszé avatta őt Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. A liturgiái szolgálatban dr. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense és Selmeczi Diana, a gyülekezet lelkésze vett részt. Ittzés János igehirdetése alapigéjéül Lukács evangéliumának egyik versét választotta: „De ne annak öiiiljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben’’ (Lk 10,20). A püspök prédikációjában arra a Jézusra mutatott rá, aki kijózanító szavakkal hűti le a missziói parancs sikeres teljesítése felett örvendező tanítványokat. Ám Jézus ezzel nem ünneprontó akar lenni, szavai értelmét Isten országának rendjét megértve ismerhetjük fel. Nem mindig siker a lelkészi szolgálat,' sokszor várja kudarc, próbatétel, nehéz szántás az Úr aratásában szolgálatot vállaló embert. Jézus figyelmeztetésével csupán a csalódást hozó hamis, üres illúzió leplét akarja lerántani, és helyette biztos fundamentumot akar adni a szolgálatba indulóknak és a szolgálatban állóknak - ez a biztos fundamentum pedig Krisztus szeretete. Ö hív és ő indít el, ő áll mellettünk az úton, ő ad erőt, kitartást és reménységet a munka során, és az ő ígérete igaz: nevetek fel van írva a mennyben. Erre a fundamentumra épüljön szolgálatod, ez legyen a reménységed, és ne bízz másban, mint Jézus szavában - biztatta a rábaszentandrási gyülekezet új lelki- pásztorát Ittzés János. Az istentiszteletet úrvacsoraosztás követte, amelyen a nyugati egyházkerület püspöke mellett Selmeczi Géza és lelkész édesapja, Selmeczi Lajos osztották a szent jegyeket. Selmeczi Lajos hét gyermeke közül Géza a második, aki ezt a hivatást választotta. „Isten különös kegyelme volt, hogy Lajos fiam után Géza is így döntött - mondta az édesapa. - Azt kívánom, hogy fiam úgy szolgáljon, ahogy az Úr vezeti, és hiszem, felismeri, hogy miként szólíthatja meg a gyülekezetét. A gyülekezettől pedig azt kérem, fogadják Géza fiam szolgálatát szeretettel.” Kiss Endre, a rábaszentandrási egyházközség felügyelője is örült, hogy immáron lelkész házaspár szolgál a gyülekezetben. „Az elmúlt három esztendő során volt lehetőségünk arra, hogy megismerjük Selmeczi Gézát, és mondhatom, hogy beilleszkedett a közösségünkbe. Nem volna ellenünkre, ha a lelkész házaspár közöttünk maradna, de a végső szót majd püspök úr fogja kimondani” - fejezte ki reményét. Selmeczi Géza, mint mondta, felszabadultnak érzi magát, hogy végre szolgálatba állhat, ám érzi a megváltozott státusából fakadó felelősséget is. „Örülök, hogy elérkezett életemben ez a pillanat, és azt a megkönnyebbülést érzem, amit mások is érezhetnek egy-egy hosszú ideje érlelődő, komoly döntés meghozatala után. Többször szolgáltam már igehirdetéssel is a gyülekezetben, de nem lelkészként. Most már felavatott lelki- pásztorként állok a szószékre. Érzem ugyanakkor annak súlyát, hogy így im* máron többet bíztak rám, mint hitoktatóként. Szeretnék ennek a nagyobb elvárásnak megfelelni. Ha Isten is engedi, azon leszek, hogy a gyülekezet összefogjam, a periférián lévőket megkeressem, hívogassam, és minél több közösségi alkalmat szervezzek” - hangsúlyozta a frissen felavatott szolgatárs. K. M. Kőszegi fogadalomtétel A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola széptem- ber 1-jén tartott tanévnyitó istentiszteletén Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke beiktatta hivatalába Király Csaba megválasztott iskolaigazgatót és az iskolalelkészi szolgálattal megbízott Varga Katalin nemescsói segédlelkészt, valamint Sziklai Márta történelemtanárt, aki pedagógusként elsőként tett esküt az újraindított intézmény történetében. Fotó: Menyes Gyula V Menyes Gyula felvétele
