Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-07 / 36. szám

Evangélikus Elet 2003. SZEPTEMBER 7. 3. oldal Hálaáldozat a 90 éves nógrádi templomért (Folytatás az 1. oldalról.) A lelkész-házigazda Szókéné Bakay Beatrix köszöntőjében a hittel épített templom nemzedékeket megtartó erejé­ről beszélt, amelyet semmiféle vihar, ideológia meg nem semmisíthet. A 90. zsoltár alapján prédikáló Szebik Imre püspök méltatta a kicsiny gyülekezet egyházszeretetét, és hálát adott Isten ke­gyelméért, aki igéjével vezette, szentsé­geivel megáldotta nógrádi népét negyed évezreden át. Az úrvacsora szent közös­ségében kifejeződött a történelmi egyhá­zak ökumenikus egységének szépsége, amely a nógrádi gyülekezetben napi gyakorlat, hiszen a zenei élet felelőse - Csókás Viktória kántor - római katoli­kusként végzi itt hűséges szolgálatát. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen Dobos Vince tiszteletbeli és Králik Já­nos aktív felügyelő testvérek bizonyság- tétellel és szentírási idézetekkel vallot­tak arról a hittel végzett felújítási és állagmegőrzési munkáról, amelynek eredményeként évről évre szépül gyüle­kezetünk háza tája. Szabó András esperes köszöntőjében arra biztatta a nógrádi evangélikusokat, hogy a megye névadó településén élve példaadásukkal váljanak az egyházme­gye ékkövévé. Nógrád község polgár- mestere pedig reményét fejezte ki, hogy az egyházközség és a világi vezetőség között a jövőben is gyümölcsöző marad a kialakult jó kapcsolat. A nógrádi gyülekezet kamarakórusá­nak átéléssel előadott, érzelmileg telített énekszolgálata hangjaira vonult át a lel­ki táplálékkal feltöltődött ünnepi gyüle­kezet az imaterembe, ahol az asszony testvérek szorgos készülődése nyomán gazdagon megterített asztalok mellé te­lepedve vehette magához ki-ki azt is, Ébredj, Szentetornya! Egy - már majdnem kihalt - gyülekezet újjáélesztési kísérlete sági énekkara „ugrott be”. Zenés bi­zonyságtételük frissességet és lendületet hozott a templom falai közé. A gyülekezeti napra szóló meghívást elfogadta Gáncs Péter, a Déli Egyházke­rület megválasztott püspöke mellett az egyházközséghez kötődő Gabányi Géza is, aki a svájci Erlinsbach lelkésze. Gáncs Péter igehirdetésében e napról, mint élete egyik fontos napjáról beszélt, hiszen hatéves országos missziós-evan­gelizációs lelkészi megbízatása éppen augusztus 31-én járt le. Missziós lel­készként utolsó szolgálata ez a szente- tomyai evangélizáció, de ígérete szerint püspökként figyelemmel fogja kísérni a gyülekezet életben tartására, építésére tett, a maihoz hasonló próbálkozások eredményességét. Szimbolikus értelme van számára Szentetomyának, amolyan mérföldkő: valami réginek a végét és va­lami újnak a kezdetét jeleni. Mintha jelképszerű lett volna az is­tentisztelet végére viharossá váló szél is, a megújulást hozó Szentlélek pünkösdi ki­áradásának képe. így lehetne a térségből, a rossz hangzású Viharsarokból olyan vi­dék, mely a nevét ezután a Szentlélek vi­harszerű munkálkodása miatt érdemli ki, és nem az örök elégedetlenség miatt - fe­jezte ki reményét Gáncs Péter. O is - ha­sonlóan az orosházi születésű, de már két és fél évtizede Svájcban szolgáló Gabányi Gézához - Jézus missziói parancsa nyo­mán a küldetés szükségességéről beszélt. Arról, hogy Jézus hív magához, mint a szentetomyai oltár fölött is olvasható: „Jöjjetek hozzám mindnyájan”; és aztán az eléje leboruló embert fölemelve elindít­ja a többiek felé. El kell végre indulni, to­vábbadni másoknak azt az örök igazságot, amit megismertünk - „nem azért, mert ké­rik, hanem mert szükségük van rá”. Érdemes megjegyezni, hogy az alka­lomra készülve a település minden pos­taládájába eljuttatták a meghívót, és né­hány nem evangélikus falubéli is eleget tett a szíves invitálásnak. A folytatással pedig remélhetőleg nem kell megvárni a jövő nyári „ébresztőt”, amikor is a gyü­lekezet megalapításának 150. évforduló­ját ünnepük majd, hanem addig is lesz több hasonló, „viharos” rendezvény. Szegfű Katalin Szentetornya hányatott sorsú település Békés megyében. Hét évtizeddel ezelőtt kétszáz hívő befogadására alkalmas templomot építettek ide, manapság azon­ban a vasárnap reggeli istentiszteleteket öten-hatan látogatják. Ezen kívánt vál­toztatni a maroknyi leánygyülekezet világi vezetősége, amikor meghirdették az Ébresztőt, egy szabadtéri gyülekezeti napot, melyre a település valamennyi la­kóját és az elszármazott volt helybelieket is meghívták. Az orosházi fiatalok énekkara Fotó: Gáncs Márta A közigazgatásilag Orosházához tartozó Szentetornya neve ismert lehet a nem környékbeli újságolvasók előtt is. Sajnos többször szerepelt a sajtóban, mint a ci­gány-nem cigány ellentétek, kisebbségi villongások egyik helyszíne. Gyilkossági esetek is borzolták a helyiek kedélyeit, az ellenségeskedés és a megfélemlítettség tapintható a faluban. A még itt élő szen- tetomyaiak közül sokan szeretnének el­költözni, de ingatlanjaikat nem tudják eladni, hiszen ki akarna egy ilyen rossz hírű és légkörű településre költözni, ahol még egy ABC sincsen... Szentetornya legfigyelemreméltóbb épülete a volt piactéren 1931 -ben épített evangélikus templom. Építésekor már közel egy évszázada létezett itt gyüleke­zet, de mindenkori szerény anyagi hely­zetüket jól jellemzi, hogy csak ekkorra tudtak elég adományt összegyűjteni a munkálatok megkezdéséhez. Az építők 200 férőhelyet alakítottak ki (volt olyan idő, amikor 2000 fősre becsülték a szen­tetomyai evangélikusok számát), évtize­dek óta azonban jó, ha féltucatnyian láto­gatják az istentiszteleteket. A ma 2800 lelket számláló településen körülbelül hu­szonötén vallják magukat evangélikus­nak. Az egykor szebb napokat megélt pa­rókia és lelkészlakás (ma gondnoki hiva­tal) szinte kong az ürességtől. Lelkész már régen nem lakik itt, a szolgálatot nyolc éve az Orosházáról átjáró Ribár János esperes végzi. A templom is rossz állapotban van. Kívülről tatarozásra, be­lülről festésre szorulna, és a bútorzatot is fel kellene újítani. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?! A könnyebbik megoldás a menekülés, a nehezebb pedig a cselekvés. Ez utóbbit választotta a gondnok, Szverle István és családja, akiknek a fejéből kipattant az „Ébredés 2003.” ötlete. Két hónapos szervezőmunka hozta meg a gyümölcsét augusztus 31-én, vasárnap. A máskor kongó ürességű templom majdnem meg­telt a környező települések evangélikusa­ival (a szolgálattevőkkel együtt körülbe­lül 150 résztvevője volt a rendezvény­nek). A fellépést az utolsó pillanatban visszamondó Bel Canto Kamarakórus helyett az orosházi anyagyülekezet ifjú­Püspöki dicséret és köszönet az evangélikus gyüleke­zet katolikus kántorának ami a test táplálására szükséges. Mind­eközben értékes testvéri beszélgetésben találtak egymásra rokonok, barátok, és nosztalgiával idézték fel ifjúságuk ide­jét, a nógrádi gyülekezetben szolgáló lelkészek emlékét, ismételgették a drága igéket, amelyeket konfirmációjukon, es­Szebik Imre szószéki szolgála­ta után hitvese lepte meg énekkel az ünneplő gyülekezetei ketésiik alkalmával biztatásul vagy éppen felejthetetlen sze­rettük temetésén vigasztalásul kaptak az Úrtól az immár 90 esztendős Isten-hajlékban. Fa­lai között az Egy Isten kezében futnak össze a múlt, jelen és jö­vő szálai, hiszen csakis kegyel­me hordozott eddig és hordoz bennünket tovább. S ahogy útra bocsátottuk egy­mást, szívünkben annak a halk fohász­nak bölcsője ringott: „O, add, Urunk, hogy a 100. évfordulón is átölelhessük egymást! B. B. Jézus a szolgálat fundamentuma Lelkészavatás egy rábaközi gyülekezetben Három évvel ezelőtt, 1999. szeptember elsején helyezték ki - lelkésznő feleségé­vel együtt - Selmeczi Géza Tamást hitoktatóként a rábaszentandrási gyüleke­zetbe, múlt szombaton pedig lelkésszé avatta őt Ittzés János, a Nyugati (Dunán­túli) Evangélikus Egyházkerület püspöke. A liturgiái szolgálatban dr. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense és Selmeczi Diana, a gyülekezet lelkésze vett részt. Ittzés János igehirdetése alapigéjéül Lukács evangéliumának egyik versét vá­lasztotta: „De ne annak öiiiljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben’’ (Lk 10,20). A püspök prédikációjában arra a Jézusra mutatott rá, aki kijózanító szavakkal hűti le a missziói parancs sikeres teljesítése felett örvendező tanítványokat. Ám Jézus ezzel nem ünneprontó akar lenni, szavai értel­mét Isten országának rendjét megértve is­merhetjük fel. Nem mindig siker a lelké­szi szolgálat,' sokszor várja kudarc, próbatétel, nehéz szántás az Úr aratásá­ban szolgálatot vállaló embert. Jézus fi­gyelmeztetésével csupán a csalódást ho­zó hamis, üres illúzió leplét akarja lerántani, és helyette biztos fundamentu­mot akar adni a szolgálatba indulóknak és a szolgálatban állóknak - ez a biztos fun­damentum pedig Krisztus szeretete. Ö hív és ő indít el, ő áll mellettünk az úton, ő ad erőt, kitartást és reménységet a munka során, és az ő ígérete igaz: neve­tek fel van írva a mennyben. Erre a fun­damentumra épüljön szolgálatod, ez le­gyen a reménységed, és ne bízz másban, mint Jézus szavában - biztatta a rábaszentandrási gyülekezet új lelki- pásztorát Ittzés János. Az istentiszteletet úrvacsoraosztás kö­vette, amelyen a nyugati egyházkerület püspöke mellett Selmeczi Géza és lelkész édesapja, Selmeczi Lajos osztották a szent jegyeket. Selmeczi Lajos hét gyer­meke közül Géza a második, aki ezt a hi­vatást választotta. „Isten különös kegyel­me volt, hogy Lajos fiam után Géza is így döntött - mondta az édesapa. - Azt kívá­nom, hogy fiam úgy szolgáljon, ahogy az Úr vezeti, és hiszem, felismeri, hogy mi­ként szólíthatja meg a gyülekezetét. A gyülekezettől pedig azt kérem, fogadják Géza fiam szolgálatát szeretettel.” Kiss Endre, a rábaszentandrási egy­házközség felügyelője is örült, hogy immá­ron lelkész házaspár szolgál a gyülekezet­ben. „Az elmúlt három esztendő során volt lehetőségünk arra, hogy megismer­jük Selmeczi Gézát, és mondhatom, hogy beilleszkedett a közösségünkbe. Nem volna ellenünkre, ha a lelkész há­zaspár közöttünk maradna, de a végső szót majd püspök úr fogja kimondani” - fejezte ki reményét. Selmeczi Géza, mint mondta, felsza­badultnak érzi magát, hogy végre szol­gálatba állhat, ám érzi a megváltozott státusából fakadó felelősséget is. „Örü­lök, hogy elérkezett életemben ez a pilla­nat, és azt a megkönnyebbülést érzem, amit mások is érezhetnek egy-egy hosszú ideje érlelődő, komoly döntés meghoza­tala után. Többször szolgáltam már ige­hirdetéssel is a gyülekezetben, de nem lelkészként. Most már felavatott lelki- pásztorként állok a szószékre. Érzem ugyanakkor annak súlyát, hogy így im* máron többet bíztak rám, mint hitoktató­ként. Szeretnék ennek a nagyobb elvárás­nak megfelelni. Ha Isten is engedi, azon leszek, hogy a gyülekezet összefogjam, a periférián lévőket megkeressem, hívo­gassam, és minél több közösségi alkalmat szervezzek” - hangsúlyozta a frissen fel­avatott szolgatárs. K. M. Kőszegi fogadalomtétel A kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola széptem- ber 1-jén tartott tanévnyitó istentiszteletén Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület püspöke beiktatta hivatalába Király Csaba megválasztott iskolaigazgatót és az iskolalelkészi szolgálattal megbízott Varga Katalin nemescsói segédlelkészt, valamint Sziklai Márta történelemtanárt, aki pedagógusként elsőként tett esküt az újraindított intézmény történetében. Fotó: Menyes Gyula V Menyes Gyula felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents