Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-24 / 34. szám

Evangélikus Elet 2003. AUGUSZTUS 24. 9. oldal MÉGNEM KÉSŐ! A keresztség Kopog egy fiatalember a hivatal ajtaján. Frissdiplomás. Szeretne a keresztségben részesülni. Jelöltjével, egyik legkomo­lyabb egykori gimnazista hittanosom- mal - aki ugyancsak friss diplomás - ott ül vasárnapról, vasárnapra a Sopron kör­nyéki kis templom leghátsó padjában az istentiszteleten, hogy így is érlelje a döntést. Komolyan szeretne a kereszt­ségben részesülve Isten megváltott gyer­meke lenni, ezért tanulmányozza mind­azokat a hittankönyveket, melyekből az iskolákban a gimnazisták tanultak. El­árulja, hogy egyszer betévedt már az egyik hittanórára, amit annak idején a Széchenyi-gimnáziumban tartottam. Már akkor is volt érdeklődés, vágy ben­ne, most pedig a keresztséget kéri. „De nem kell elsietni - mondja -, még sze­retném átvenni a konfirmációs kátét is.” Át is tanulmányozzuk, miközben kérdé­seket tesz fel. Számára a keresztség nem gyerekjáték, nemcsak azért, mert az ő életében nem gyerekkorban történik, ha­nem mert számára a felnőtté válás döntő lépése ez, amikor tudatos hittel vallható, amit Pál apostol a szeretet himnuszában így ír: elhagyni „a gyermeki dolgokat” (lKorl3,ll). Még nem késő! Vannak, akik a keresztséget csak mint „külső kelléket” kérik, hogy elérhető le­gyen számukra egy olyan esemény, melynek megvalósulása a keresztséghez kötődik. Még előttünk vannak azok az évek, amikor egyházi iskoláink beindul­tak, s amikor a szülők azzal a kéréssel kerestek meg minket: szeretnék, ha gyer­mekük a líceumba járhatna, de még nin­csen megkeresztelve. Bár a keresztség nem volt kizárólagos feltétele az egyházi gimnáziumba való bejutásnak, de gyorsí­tott előkészítéssel elvégeztük a szolgála­tot. Hogy mennyire nem volt feltétel, azt bizonyítja az is: akadtak olyanok, akik­ben az érettségiig sem született meg a ke­resztség utáni vágy. De milyen öröm volt, amikor a sikeres érettségi után mégis csak sor került a keresztségre! Jobb ké­sőn, mint soha! A keresztség mint „külső kellék” szükségessége nem egyszer jelentkezik az esküvőnél is. Ilyenkor - megfelelő előkészítés után — a házasságkötés előtt megkereszteljük azt a jegyest, akinél ez eddig elmaradt. De hangsúlyozottan rá kell mutatnunk arra, hogy ez nem „külső kelléke” az esküvőnek. Akik ezt annak tartják, még talán Jé­zusra is hivatkoznak, mondván: ő is azért változtatta a kánai menyegzőn (Jn 2) a vizet borrá, mert nem akarta, hogy a lakodalom kudarcba fulladjon. Kell te­hát a keresztség vize is, mint „külső kel­lék” - mint a bor, a jó étel, a zene, hogy megtartható legyen a mindenki megelé­gedésére szolgáló lakodalom. Csendben megjegyzendő: a keresztség azért köthe­tő a házassághoz - mint „belső kellék” hogy a fiatalok Isten megváltott gyer­mekeiként induljanak Krisztus szerete- tének ajándékával az egymás iránti sze­retet megélésének közös útjára. Nem késő még az sem, amikor a szülő­vel együtt kereszteljük a gyermeket. Csak a keresztség soha ne földi céljaink eléré­sének külső kelléke, hanem az üdvösség­hez vezető út megalapozása legyen. Szimon János „Isten gyűlöl mindannyiunkat”?!- AVAGY A SÁTÁN BUDAPESTEN A minap Pesten jártam, és a metrón utaz­va egy fiatalember pólóján a következő feliratra lettem figyelmes: „God hates us all”. Nem kell hozzá túl nagy angoltudás (sajnos): ez a! mondat egyszerűen, szinte „közérthetően” hirdeti, hogy „Isten gyű­löl mindannyiunkat”. Mégis eltartott egy ideig, mire sikerült lefordítanom, ugyanis képtelen voltam felfogni, hogy ez tényleg azt jelenti, amit. A dolog „pikantériája”, hogy ez az idézet ez a példátlanul otromba hazug­ság - egy olyan rockzenekartól szárma­zik, amely ugyanezen a napon „baran­golt, járt-kelt” (vö. Jób 1,7) ebben az országban. Most sem az együttest, sem a rendezvényt nem szeretném „reklámoz­ni”, legyen elég annyi, hogy a zenekar ne­ve magyarul „gyilkost” jelent, és a hely­szín, ahol fellépett, a „hajógyár” volt. Jobban szemügyre véve a pólót és gazdáját, először az jutott eszembe, hogy a hosszú hajú, csöves kinézetű srácnak nyilván fogalma sincs arról, mi­féle üzenetet terjeszt. Ez persze a .job­bik” eset; és ezzel most sem a hosszú ha- júakat, sem a csöveseket nem akarom bántani. Pusztán a jóindulat vezérel, mert lehet, hogy ez a kölyök „nem tud különbséget tenni a jobb és a bal keze között”, így - Ninivéhez hasonlóan - ta­lán nem menthetetlen (Jón 4,11). Aztán hamar rájöttem, hogy nem léte­zik Jobbik eset”, hiszen ha ő esetleg nincs is egészen tisztában azzal, milyen „igét” hirdet, más talán már első olvasatra elgon­dolkodik rajta, majd bámulatos gyorsaság­gal elhiszi. így lesz valaki - akár öntudat­lanul is - a gonosz ügynöke: bárgyú provokátor, az „ősi kígyó” szolgája, „aki megtéveszti az egész földkerekséget” (Jel 12,9). Mindezt pusztán azért, mert rossz­ra sietve futó lábai" (Péld 6,18) egy rockzenekar koncertjére viszik... Szóval „Isten gyűlöl mindannyi­unkat”?! „Mit mondjunk tehát erre?” Tényleg gyűlölne mindannyiunkat Ő, a Szentek Szentje, aki „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaad­ta”? Tényleg gyűlölne minket O, a „meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk" (Róm 8,31-34)? Legszívesebben a srácra kiáltottam volna, hogy Jaj a földnek és a tenger­nek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12,12); de nem tettem. Én legfeljebb csak azt kiálthatom: Éb­resztő, testvérek! Ne hagyjuk, hogy a harsány médiaszö­vegek közé vegyüljön és megfakuljon a legfontosabb üzenetet: „Mert úgy szeret­te Isten a világot, hogy egyszülött Fiát ad­ta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16) Indulj, testvér! Mondd el ezt minden­kinek! Andriska János Muri a kastélyban HETI ÚTRAVÁLÓ Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR. az a nép, amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12) A Szentháromság ünnepe utáni 10. héten az Útmutató reggeli igéi a bol- dog.népről adnak fontos információ­kat Isten mái népe számára. Vegyük sorra röviden, milyen üzeneteket rej­tenek a kijelölt bibliai részek. Jézus megsiratja Jeruzsálemet, mert a választott nép nem ismerte fel meglátogatása idejét. A templom is - mivel nem az imádság háza - elpusz­tul 70-ben. Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla: akin akar. megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Az ígé­ret gyermekei számítanak Isten népé­nek. Pál megadja a végső megoldást: Isten nem vetette el Izraelt, sőt elesé­sük üdvösség a pogányoknak. A földi Jeruzsálem és a templom elpusztul ugyan, és pogányok tapossák, míg be nem telik az Istentől kirendelt bosszú­állás ideje. Jézus, az eljött Messiás az egész földre kiterjesztette Isten imádá- sának a helyét, s az ő népe lélekben és igazságban imádja az Atyát. Istennek egy népe van. Pál számára csoda, hogy a pogányok is tagjai lehettek e népnek, és az a reménysége, hogy a zsidók is újra azok lesznek. A zöldel­lő fa. Jézus élete és váltsághalála az egyetlen alapja és forrása az ágak örök(zöld) életének. Már Mózes is er­ről prófétáit: az Úr a te Istened, irgal­mas, és nem hagy cserben, nem hagy elpusztulni - ha teljes szívvel és lélek­kel keresed őt, ha megtérsz Istened­hez, az IJrhoz. és hallgatsz a szavára. Isten mai népe földi és mennyei bol­dogságának is ez az egyetlen lehető­sége. Te is közéjük tartozol-e már? Garai András A falu lakói a kastély tövében arra éb­redtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren:- Hőn szeretett urunk meghívja hűsé­ges és alázatos alattvalóit születésnapjá­ra. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz majd része. Urunk azonban minden­kitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült... A hűséges szolga megismételte a meghívást a kéréssel, és mint aki jól vé­gezte dolgát, visszatért a kastélyba. A faluban kezdték tárgyalni az esetet. Na lám, a megrögzött zsarnok. Hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt meg­töltsék... Én nem viszek csak egy pohár vizet, az is elég lesz!- Tévedsz, urunk mindig jó és nagy­lelkű volt hozzánk! Én egy egész hordó­val viszek neki!- Én csak egy fazékra valót.- A magam részéről elég egy kanna víz is. A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat, vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva haladtak el mellettük, és csak egy kancsó vizet vittek magukkal. Akik még jobban csúfolódni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vit­tek. Amikor az érdekes menet felérkezett a kastélyba, az ajándék vizet beleöntötték a ciszternába, az edényeket a kijelölt helyen hagyták, és örömmel mentek a bankettra. Többféle sült, finom italok és sütemé­nyek kerültek az asztalra. Pohárköszön­tők és vidám dalok hangzottak el, és az elégedett háziúr mindenkinek megkö­szönte jelenlétét.- Hát hol marad a beharangozott meglepetés? - morgolódott a jóllakott tömeg. Olyanok is akadtak, akik úgy vélték, hogy a finom ételek számítottak meglepetésnek. Mielőtt lementek volna a faluba, vet­ték a magukkal vitt edényt, és akkor lát­ták ám, hogy mi a meglepetés. Minden­ki örömében vagy dühében hadonászva kiabált:- Bárcsak több vizet hoztam volna! Az edényeket ugyanis a hálás úr szí­nültig megtöltötte arannyal... „Adjatok, és adatik majd nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. ” (Lk 6,38) (Megjelent a 2002/2003-as Kossuth Diák­naptárban.) A Női Misszió által szervezett nőkonferenciát - a Déli egyházkerületi püspökiktatás miatt - megváltozott időpontban rendezik meg Piliscsabán. AZ ÚJ IDŐPONT: 2003. szeptember 14-19. A konferencia témája: A hit mélységei Jelentkezni augusztus 30-ig lehet a Női Misszió címén, illetve telefonján: ■ 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 483-2261. Részvételi díj: 6000 Ft (Kérjük, hogy azok is, akik korábban jelentkeztek, erősítsék meg részvételi szándékukat!) A harmadik országos gospelfesztivál idén a Pilis-Invest fő támogatásával és sok­sok solymári cég közös összefogásával immár harmadik alkalommal mutatja be a műfaj mindkét ágát a solymári Sportcentrumban 2003. augusztus 30-án 13.00-22.00-ig. A rendezvény fővédnökségét - az eddigi évekhez hasonlóan - el­vállalta dr. Mádl Ferencné, Dalma asszony és dr. Beer Miklós megyés püspök. A műsort a Petőfi rádió műsorvezetője, Csűrös Csilla vezeti mafd. A fesztivál­ról a Magyar Rádió a helyszínen felvételt készít. Hallhatunk majd hagyományos gospelt Dávid Viktóriától, a pécsi Spirituálé együttestől, az Unicum Laudétól, a kiskőrösi Gospel Sasoktól, a Fráter kórustól, az evangélikus egyetemistákból álló Eg-Igérő gospelkórustól és a gyulai Canify Singerstől, valamint a Sárospataki Református Kollégium Diákszínjátszóitól, akik a Godspell című musical keresztmetszetét adják elő. A kortárs keresztény könnyű­zenei kategóriában a Testvérek koncertje nyitja a sort, melyet a Signum, a szege­di Effata és Via Stellis, a kecskeméti NOS, a baranyai Anthem énekegyüttes és a Só koncertje követ. Mi, solymáriak talán a legjobban mégis az Illéssy Mátyás atya által patronált Pax Vobis kórust ismerjük, akik tavaly megjelentették az első magyarországi gospelmisét, melyből részleteket hallhatunk a rendezvényen. Igazi különlegességet ígér a fesztivál nagyszabású zárókoncertje, melyen a Boly­ki Brothers, az USA-ban gospelénekesnőként diplomázott Póka Angéla, a kubai származású Luanda Bird és Dávid Viktória lép színpadra a Regős Zsolt vezette Egyesített Fesztiválkórussal, egyedi, külön erre az alkalomra összeállított műsorral. Az Egyesített Fesztiválkórust a miskolci Fráter kórus (karigazgató: Regős Zsolt), a budapesti Stúdió énekkar (karigazgató: Strausz Kálmán, betanító: Jeney Erzsébet), a Központi Baptista Énekkar (karigazgató: Oláh Gábor) és a solymári Corvinus kó­rus (karigazgató: Tóth András) alkotja. Regős Zsolt a zongora mellől irányítja a több száz fos énekkar műsorát, melyet reményeink szerint vetített képes illusztráció tesz még hatásosabbá. Az I. országos ökumenikus gospelzenei fesztivált 2001. augusztus 24-én, a kö­vetkezőt 2002. augusztus 25-én rendeztük Solymáron. A rendezvény kitűnő fogad­tatása igazolta, hogy műfajteremtő és hiánypótló kezdeményezésről van szó. A ren­dezvényt jól minősíti, hogy fővédnökünk, dr. Mádl Ferencné, Dalma asszony végig jelen volt, illetve levélben is elismerően méltatta a kezdeményezést, valamint hogy az összes országos televízió, a nagyobb rádiók és az írott sajtó is beszámolt az ese­ményről, melyen több mint 3000 néző vett részt az ország minden részéből. Öku­menikusjellege alkalmat adott az eddig egymástól elszigetelten működő együttesek­nek a tapasztalatcserére, ismerkedésre, egyúttal szervezett fórumot, bemutatkozási lehetőséget is teremtett - és kíván teremteni a jövőben is - új és már ismert egyhá­zi könnyűzenei együtteseknek, szólistáknak határainkon innen és túl. Kizárólag ze­nei fesztivált szeretnénk ezután is életre hívni, mely üzenetét tekintve a keresztény értékeket közvetíti. A FESZTIVÁL ÉS A MŰFAJ ELISMERTSÉGE A Magyar Rádió elnöke a magyar rádiózás napja alkalmából 2001 decemberében ní­vódíjat adományozott a fesztivál szervezőjének az alábbi indoklással: „A Magyar Rá­dióban eddig nélkülözött, nagy hagyományokkal rendelkező műfaj, a gospel, illetve a keresztény könnyűzenei műsor, a Gospel Magazin megvalósításáért és gondozásáért.” A gospelfesztiválról további részletek olvashatók a www.gospelfesztival.hu honlapon. Érdeklődni és jegyet rendelni a Gospel Fesztivál Iroda címén lehet (wamibt@ffeemail.hu) vagy a 309/484089 telefonszámon, illetve postai úton: 2083 Solymár, Árpád u. 10. A fesztivál anyagából elkészült a Mi atyánk című válogatáslemez, mely meg­vásárolható a helyszínen, vagy megrendelhető a Múzik Bt. címén: 1062 Budapest, Aradi u. 66. A lemez megvásárlásával az Ökumenikus Ifjúsági Iroda és a gospel­fesztivál működéséhez járul hozzá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents