Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-08-24 / 34. szám

Bottá Dénes felvétele 20 03. AUGUSZTUS 24. 5. oldal r Evangélikus Elet Szent virágok, virágos szentek Szedő Dénes lent idézett sorait a Magyar Mezőgazdasági Múzeum új időszaki kiállí­tásának meghívóján olvashatjuk. A tárlókban, a falakon olyan képekkel, tárgyakkal találkozunk, amelyek a mai, természettől - és sajnos Istentől - távol élő ember szá­mára ismeretlen összefüggéseket világítanak meg. A tárlat nem egyszerűen egymás mellé helyezi a képzőművészet és a néprajz „virágos” tárgyait, hanem magyarázatok­kal ellátva közelebb is hozza azokat a szemlélőhöz. A kiállítótérbe széles folyosón át jutunk, ahol Papp Tibor útmenti keresztekről készült, mintegy harminc darabból álló fotótárlata békíti meg lelkünket, és teszi befogadóképessé. A „Vándorok vigyázói” címmel megkomponált sorozat nem műalkotások bemutatása, nem a kő- és fafaragók dicsérete, hanem azé a Krisztusé, akihez egy falu népe közös akarattal, együtt alkot­va, így is imádkozott. A „Szent virágok, virágos szentek” című kiállításról megálmodóját és rendezőjét, Kárpáti Elemérné néprajzos-muzeológust kérdeztem.- Mi adta az ötletet ebhez a cseppet sem szokványos kiállításhoz?- A 2000-ben megrendezett jubileumi tárlathoz sok középkori ábrázolást hasz­náltunk fel a mezőgazdasági eszközök mi­att. A kapa, ásó, sarló mellett számos nö­vény, virág képével találkozunk, amelyek gyakran szimbolikus tartalmat hordoznak. Ez a kiállítás róluk szól. Róluk is...-Mi a tárlat alapkoncepciója?- Az alapján alakítottuk ki, hogy a ko­lostorkertek és a botanikus kertek növényei hogyan és mikor jelentek meg a különböző ábrázolásokon. Sok festő dolgozott kolos­torokban, s az első tudományos célú és igé­nyű növényábrázolások csak a késő közép­kortól léteznek. (így tehát termesztés- és kultúrtörténeti szempontból is igen fonto­sak ezek az amúgy realisztikus növényáb­rázolások.) Megkerestük a szimbólumként leggyakrabban használt virágokat, s persze külön figyelmet fordítottunk a két eucha­risztikus növényre.- Melyek ezek a növények? Mit lát­hatunk még a kiállításon?- Az első tablón bemutatjuk, hogy Eu­rópában a kolostorkertek és a botanikus kertek megteremtése kb. ezer évvel követ­te egymást. Az első kolostorkerteket a bencés szerzetesek hozták létre a hatszá­zas években, majd a kertmüvészet és a földművelés a ciszterciek körében vált na­gyon fontossá. Az 1500-as évektől botani­kus kertekről is tudunk, amelyek megtar­tották a közép-ázsiai négyes osztású formát: szimbolikusan négy folyó osztotta fel a kertet, így alakítva ki a négy, akkor ismert földrészt, lehetőség szerint onnan származó növényekkel. A kertekben ku­szának látszó, mégis átgondolt rendszer­ben, egy helyen termesztettek gyógynövé­nyeket, haszon- és dísznövényeket. Ez a színes világ tükröződik a szentábrázoláso­kon is. A gyakran vértanúhalált halt szen­„Olajfa, füzág, liliom néz rád, utcahosszat szelíden várnak a verbénák. ” (Szedő Dénes: Hozsanna) „Krisztus virágunk, szép termő águnk, feltámadt Krisztus, vigadjunk!” (Cantus Catholici 1674) tek mellé szívesen festettek gyógynövé­nyeket, melyek - célzatosan - a szenvedé­seiket voltak hivatva enyhíteni. így került például a szerencsétlen, mellétől megfosz­tott Szent Ágota mellé a mellkasi bántal- makat gyógyító sásliliom. Az esztergomi Keresztény Múzeum és az Evangélikus Országos Múzeum tárgyain keresztül az oltáriszentség és az úrvacsora szimbólumrendszerét mutat­juk be. Itt szerepel az ún. Kalászos Má­ria, a „Szent Búzamező”, melybe nem vetettek, mégis az Elet kenyerét ter­metté. Vagy egy úrvacsorái terítő, amire az Agnus Dei köré szegfűket hímeztek, szegvirágokat, melyek Krisztus szenve­déseire figyelmeztetnek. A terem sarkában a mezőgazdaság három legismertebb védőszentjét, Szent Vendelt, aki a pásztoroké, Szent Orbánt, aki a bortermelőké és Nepomuki Szent Jánost, aki a vízen- és útonjárók s így a gabonakereskedők védőszentje. Nagyon gazdag anyag kapcsolódik a rózsához, amely a legrégibb kultúrnövé­nyünk. Kultusza Perzsiából származik. Roppant sokrétű a jelentése is. Vörös és fehér virágai a szenvedésre és a tiszta­ságra utalnak, ezért Mária jelképei. Kü­lönösen, ha Mária érintetlenségére utaló zárt kertben nyílnak, vagy ha tüskédé­nek, mint a pünkösdi rózsa. A szenvedés mellett a szeretetre is emlékeztető vörös rózsa Krisztusra is mutathat. A legenda alapján a rózsa Árpád-házi Szent Erzsé­bet virága is. A néphagyományban ron­táselhárító szerepe van, ezért ültették a kapuk két oldalára. A vadrózsa a reme­teéletre utal Mária Magdolna mellett. Rózsaféle a szintén sokrétű és a magyar népművészetben kedvelt gránátalma. A rózsában virágszerkezete alapján a kelta papok a pentagramot, a mohamedánok Allah öt titkát, a katolikusok Krisztus öt sebét látták. És még ott a Luther-rózsa is! Az antik eredetű, titokra utaló „sub rosa” kifejezést mindenki ismeri, a 16. század óta gyóntatószékekre is faragnak rózsát. A liliom az egyetlen virág, amit Krisz­tus nevén nevez az Újszövetségben, ezért már nagyon korán annyira népszerű lett, hogy végül V. Pál pápa 1618-ban jónak látta szabályozni művészi felhasználását. A tisztaság szimbólumaként Máriához és a szentekhez rendeljük, de az Énekek énekében emlegetett „völgyliliom”, a gyöngyvirág is Máriára utal. Liliomféle az írisz, amelyet az ókorban neveztek el „szivárvány”-nak, s így mint a megígért szövetség jele szerepel a bűnbeesés ábrá­zolásain, az O- és Újszövetséget összekö­tő Keresztelő János mellett, miközben kard alakú levelei Mária hét fájdalmát testesítik meg. A magyar népművészet­ben a tulipán helyettesíti a liliomot, amely a 16. században került hazánkba Batthyány Boldizsár kertjébe, majd alig száz év elteltével már a parasztkertek és a népdalok - kedvelt virága lett. Végül bemutatjuk azokat a nemes kerti virágokat, amelyek a 18. században jelentek meg nemcsak a kertekben, ha­nem a szentképeken is. így lett például a kerti ciklámen, a „kulcsvirág” Szent Pé­ter, a mályva Szent György, a szarkaláb Szent Dorottya, a kúpvirág Szent Apol­lónia gyakori kísérője.- Mi is a különbség a szimbólum és az attribútum között?- A szimbólum valamilyen fogalmat, elvont dolgot testesít meg. Mondaniva­lóját úgy fejezi ki, hogy az írástudatlan középkori ember megértse. S meg is ér­tette, hiszen mindez köztudatban volt. Az attribútum valakihez rendelt állandó jelkép, amelynek eredete sokszor már elhomályosult.- Kiket céloz meg ez a kiállítás? Fon­tos lehet-e ma egy ilyen tárlat?- A szimbólumok világa érdekes, titok­zatos világ. Manapság egyre többeket ér- dekelpek más kultúrák szimbólumai is. Hozzánk is sokan jönnek, jegyzetelik a jelképeket. A virágokat mindenki szereti. A kiállításon a városi ember, aki csak a vá­ros- és szmogtűrő növényeket ismeri, sok gyönyörűséggel találkozik. Mi megtehet­tük, amit a képzőművészeti múzeumok nem, hogy képaláírásokon mutassunk rá a jelképrendszerre, magyarázatokat fűzzünk a kiállított tárgyakhoz. Ezért úgy érzem, ez a tárlat látni tanít.- Amíg nem késő. Köszönöm. Zászkaliczky Zsuzsanna (A kiállítást dr. Kereszty Zoltán botanikus, tu­dományos főmunkatárs nyitotta meg, aki a Biblia növényeiről írt művében nemcsak ter­mesztéstörténetüket, hanem a hozzájuk kapcso­lódó jelképeket is feldolgozta. A tárlat szeptem­ber 12-ig tekinthető meg a Vajdahunyad- várban.) Isten kezében A Duna Televízió megújuló tematikájához és arculatához szervesen illeszkedik a Vallási Szerkesztőség minden hét szombatján 12 óra után jelentkező félórás adása, az Isten kezében. A műsort a család minden tagjának szánjuk: bővíteni kívánjuk nézőinek körét a korosztály és érdeklődés szintjén is. Hangsúlyt kapnak éppen ezért a gyermekeknek és a fiataloknak szóló kérdéskörök, továbbá az idősebbeknek szánt műsorok. Mivel az időszerűség meghatározó követelmény, a társadalom (család) egészét érintő kérdésekkel, problémákkal, eseményekkel, gondolatokkal foglalkozunk, különös tekintettel a szo­ciális és morális területre. Megtartva a Duna Televízió nemes hagyományát, nem csupán az anyaországi, hanem a határon túli régiók vallási, egyházi eseményei is rendszeresen feltűnnek a képernyőn. Az alkotók alapvetően dokumentatív megközelítési módot használnak, lehetőség szerint tematikus szerkesztési rendben, kiemelt figyelmet fordítva a hiteles és érdekes személyiségeket bemutató portrékra. A vallás kulturális szerepét mindannyian ismerjük; ilyen témakörök felvetésével kívánjuk a képernyő elé ültetni a hit iránt kevésbé érdeklődő, illetve a „semleges” szemléletű nézőket is. Ezen a területen rendszeres például építészeti, művészeti, zenei, kultúrtörténeti stb. - sorozatokat is tervezünk. Az Isten kezében minden korosztálynak, a családnak szóló, keresztény értékrendet sugárzó dokumentumműsor kíván lenni. (Duna Televízió Online) Duna AUGUSZTUS 20. Aratóünneptől az új kenyér ünnepéig Augusztus 20-a „összetetf ’ ünnepünk, hiszen államalapító István királyunk mellett alkotmányunkról és az aratás utáni új kenyérről is megemlékezünk ezen a napon. De vajon mikor alakult ki ez az utóbbi szokás? Erre a kérdésre keresi a választ a buda­pesti Néprajzi Múzeum „A kitalált hagyomány - az aratóünneptől az új kenyér ünne­péig” című kiállítása. A számtalan kép, archív filmhíradó, korabeli újságcikk és aratókoszorú segítségé­vel nemcsak a régi, hagyományos aratásokról kapunk valódi képet, hanem nyomon követhetjük az ünnep kialakulását is. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899. július 6-án az akkori főpolgár­mesternek küldött leiratában kezdeményezte a korábban több birtokon is szokásos aratási ünnep felelevenítését és elterjesztését. A földesurak és az aratók közötti „pat­riarchális jó viszony” helyreállását várta ettől, amely megoldást jelenthetett volna az egyre gyakoribbá váló, olykor véres megtorlásba torkolló aratósztrájkok megfékezé­sére. Hiszen amint a kiállított leiratban olvashatjuk: „...az aratási ünnep (...) kereté­ben a birtokos a jól bevégzett munka után munkásait vendégül látja, és azokkal együtt örömünriepet ül a legjelentékenyebb mezőgazdasági munka szerencsés befejezése­kor. (...) Adjon díszérméket (...), jó munkásoknak pénzbeli jutalmat, dicsérő okleve­let ünnepélyek keretében...” - mindez tehát jó alkalmat teremtett volna az aratás méltóképpen való befejezésére. A rendeletet két év múlva meg kellett ismételni az aratóünnepek sikeres feltámasz­tásának érdekében. A 20. század elején az uradalmi intézők, egyházi személyek és különböző egyletek által szervezett megemlékezésekbe már az új kenyér tiszteleté­nek ceremóniája is beépült, így az aratóünnepeket hamarosan az új kenyér ünnepé­nek kezdték nevezni. 1945 után a különböző politikai pártok heves küzdelmet folytattak egymással az új kenyér ünnepének eszmei kisajátításáért, majd mindez kiegészült az augusztus 20- ért vívott harccal. Az 1949-ben egyeduralomra jutó Magyar Kommunista Párt a szo­cialista alkotmány ünnepévé tette Szent István napját. Az aratókoszorú, illetve az új kenyér átadásának rituáléja fokozatosan beépült a kommunista rendszer megemléke­zéseibe is. Igaz, kicsit átalakulva: a kalászszentség koszorú alakjából ötágú csillag lett, és közepébe Szűz Mária - mint Sarlós Boldogasszony - ábrázolása helyett a Ma­gyar Dolgozók Pártja főtitkárának arcképét applikálták. A kiállítás két utolsó termében a rendszerváltás utáni időszakból származó fotók idézik fel az augusztus 20-i ünnepségek pillanatait - igaz, a teljesség igénye nélkül. Bár a befejező képeken - melyek a 2000-es és a 2001-es fonyódi ökumenikus alkal­mat örökítették meg - örömmel fedezhetjük fel nem egy evangélikus lelkészünket is. Boda Zsuzsa A tárlat október 12-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban (1055 Budapest, Kossuth tér 12. Nyitva: hétfőtől vasárnapig 10-18 óráig.) Világzene - Esztus emlékére A februárban tragikus körülmények között elhunyt evangélikus lelkésznő, Andorka Eszter emlékének ajánlotta most megjelent, „Koncert a békéért” című cédéjét a Rü- gyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány. A lemez ezer számo­zott példányban került a boltokba, belső borítóján gyászkeretes ajánlással. A túlnyo­mórészt klezmer zenét tartalmazó hanganyag felvétele még 2002 decemberében, a Magyarországi Zsidó Hitközség Goldmark Termében megrendezett koncerten ké­szült. Hallható a korongon - többek között - a Chagall Klezmer Band muzsikája, az Édaín ír népzenéje, török, román és marokkói „világzene”, valamint a Jerusalem Expressz Klezmer Orchestra felvételei is. A kérdés, miszerint ho­gyan kapcsolódik eh­hez a műfajhoz, illetve a Rügyecskék Alapít­ványhoz Esztus, jogos. A válasz életének, ér­deklődésének, szerte­ágazó kapcsolatainak és széles körű tévé- kenységének ismereté­ben azonban igen egy­szerű. A két kulcsszó pedig a béke és a kör­nyezetvédelem. Esztus a halála előtti napon részt vett az iraki háború elleni összeuró­pai békedemonstráción, az Andrássy úton, ahol vele együtt ezrek és ez­rek gondolták úgy, hogy lehet más a vi­lág... Lapunk kérdésére Feijentsik Viola, a Rügyecskék alapítója elmondta: baráti kapcsolatuk révén lett részese Eszter en­nek a szívéhez egyébként is közel álló ügynek. O vállalta azt a feladatot is, hogy a lemezhez mellékelt füzetbe békéről szóló bibliai igéket válogat. Például ezt is, a Jboldogmondásokból: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten Fia­inak neveztetnek. ” Ugyanakkor Esztus környezetvédő­ként sokat tett az evangélikus Ararát biobolt beindulásáért, az Evangélikus Élet ökorovatáért, és már tervezte a Rü- gyecskékkel való együttműködést, a fia­talok tudatformálásába való bekapcsoló­dást is. A „mi lett volna, ha” kérdése persze teljesen történelmietlen... A borítóba egy másik vékony füze- tecskét is mellékelt a kiadó. A címlapon a lelkésznő fekete-fehér fotója - egy bé­kedemonstráción készülhetett -, felette a név: Esztus. Belelapozva először az ő tíz évvel ezelőtti vallomását olvassuk: „Egy mozgássérült táborban egy beszélgetés keretében az »Arra jöttem én a világ­ra...« mondatot Esztus így fejezte be: »Arra jöttem én a világra, hogy megta­nuljak érezni, hinni, elviselni, megérte­ni, elfogadni mások hitét, érzelmét, más- .ságát. Ara jöttem én e világra, hogy vál­laljam mindig önmagamat.«” És hadd álljon itt egy lelkész kolléga, Cselovszky Ferenc találó jellemzése is: „Látásmódjá­ban egyszerre jelent meg a templompad- ban ülő gyermek és a vájt fülű teológus. És ez valahol olyan utánozhatatlanul egyéni, eredeti és hiteles volt az ő munká­jában. A megjelenítésben roppant kreatív ötletekkel állt elő, sosem riadva meg a ki­vitelezés nehézségeitől. Sosem volt szá­mára szempont, hogy valami túl sok munkát, túl sok energiát igényel. Mindig a legjobbra törekedett.” Nagy Ilona evangélikus lelkésznő pe­dig így emlékszik vissza Esztusra: „Nyá­ron egy-két hetet helyettesített Apácán a lelkészi szolgálatban. így kipróbálta, mi­lyen egy erdélyi faluban lelkésznek lenni. Az emberek nagyon szerették az egysze­rű emberek számára is érthető és világos, egyben biblikus és teológiailag is jól megalapozott igehirdetéseit...” A lemez eladásából befolyó összeg egy olyan béketábor költségeit hivatott fedezni - tájékoztatott a Rügyecskék Alapítvány terveiről Ferjentsik Viola -, amely izraeli és palesztin emberek számára létesülne a Szentföldön jövő nyáron. K. D. )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents